Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
Márciusban volt az emlékezetes telefonhívás - épp aznap ünnepelték a bratislavai Bratislava szállóban a nőnapot. A telefonáló - a fölöttes szerv képviselője - afelől faggatta Karol Schmidt szállóigazgatót, vajon mi az, ami a Bratislavában olyan különleges? Az igazgató nem tudta mire vélni a kérde- zoskodest, igaz, válaszolni sem igen tudott volna rá, mi rendkívüli történt náluk. Semmi különös... dolgoznak... Csak azért kíváncsiskodik, mondta a telefonáló, mert megkapták az Oscar- dijat. A turizmust figyelemmel kísérő olaszországi szervezet, a Centro Italiano Promozione Economica Mondiale ez évben először osztotta ki az Oscar Mondiale del Turismo-t a világ legjobb szállodáinak. A földgömböt ábrázoló Os- car-díj a világ huszonkét szállodájának szerzett meglepetést. A meglepetés szó szerint értendő, hiszen az érdekeltek nem sejtették előre, milyen nagy elismerésben részesülnek. Az olaszországi központ alapos mérlegelés után hozott döntést, széles közvéleménykutatás és több irányú információszerzés előzte meg. Csehszlovákiába mindjárt első alkalommal két Oscar érkezett - a másik a brnói Internacionaléba. xxx A nyolc éve működő szálloda 387 szobájában egyszerre ezer vendéget tudnak fogadni. A „magányos“ szálló- vendég viszonylag kevés, főleg szervezett turistacsoportok (közülük is a legtöbb a Szovjetunióból érkezik) a gyakoriak. Csehszlovákiában a szállodai kapacitás kihasználtsága 1978-ban mindössze 66 százalék volt (de ha az embernek sürgősen szállásra van szüksége, mégis mindenhol minden szoba foglalt. Ki érti ezt?). A Bratislava szállóé az országos átlagnál jóval magasabb - 80 százalék körül mozgott. Vannak szélsőséges hónapok, a január és a február, amikor a Bratislavában például a szobáknak csak a fele foglalt. Az évi 44 millió koronás forgalom a szállodai kapacitásból (28 és félmillió korona) a fennmaradó összeg pedig (15 és félmillió korona) az étkeztetésből származik. xxx Lennie kell valaminek, valami többnek, ami a CIPEM (a Centro Italiano Promozione Economika Mondiale rövidítése) döntését egyrészt befolyásolta, másrészt megalapozta. Ez pedig nem lehetett más, mint a Bratislava szálló jó neve, a figyelmes kiszolgálás, a vendégnek kijáró udvarias bánásmód, a kellemes környezet, a szolgáltatások - a virág-, az ajándék-, az illatszerbolt; a férfi- és női fodrászat, kirándulási lehetőség a Kis-Kárpátokba, városnézés s a szálló területén található valamennyi nappali és éjszakai szórakozóhely -, ahol a vendég kellemesen el- töltheti az idejét - és a jó konyha. Ámbár éppen itt jelentkezik a probléma.- A szállodai és az éttermi kapacitás közti aránytalanság okoz némi gondot - így az igazgató -, főleg esténként kell néha várniuk a vacsorázni kívánó vendégeknek. Ezen akarnak segíteni, mégpedig rövidesen, úgy, hogy az első emeleti karzatot és az egyik összekötöfolyosót hozzácsatolják az étteremhez, minek folytán 110 hellyel bővül az éttermi kapacitás. A korszerűsítési tervhez tartozik az is, hogy a földszinten levő 160 férőhelyes átriumot befedik, így ez egész évben üzemelhet, s ezzel együtt már összesen 270 helyet szereznek. Korszerűsítést említettünk. De kell-e korszerűsíteni egy nyolc éve átadott szállodát?- Nem kell, de végeztünk felújításokat, tapétáztattunk és kárpitoztattunk, s jelenleg a szálloda szebb, mint új korában. Mivel a Bratislava elsősorban turista- szálló, az étkeztetést is meg kell oldaniuk, s ez alaposan próbára teszi a felszolgáló személyzetet. Nemcsak azért, mert rendszerint hiányzik a munkaerő, hanem például azért is, mert a felszolgálók kénytelenek hőtároló szekrények hiányában kihordani az ételt - ami nehezebb is, időigényesebb is. De az igazgató szavai szerint: - Senkit sem szabad itt tartani, aki udvariatlan. Még azon az áron sem, hogy átmenetileg akár tíz emberrel leszünk kevesebben. Nem engedhetem meg, hogy bárki is hazardírozzon a szálló hírnevével. A sokat látott szakember véleménye ez, aki hosszú évekig tátrai szállókat vezetett, s mielőtt 1974-ben megbízták a Bratislava szálló vezetésével, a Csehszlovák Utazási Iroda képviseletében öt évig Dániában dolgozott. Karol Schmidt- Igen fontos a személyzet és a vendég kapcsolata. Vannak visszajáró klienseink, akik úgy jönnek hozzánk, mint haza. A jó légkört az emberek teremtik meg. Karol Schmidt a személyzetre gondol. De nekik sincs könnyű dolguk, hiszen - valljuk be - nem minden vendég angyal.- A legfegyelmezetlenebbek a sportolók - mondja.- Mi a jellemző a különböző nemzetiségű turistákra?- A szovjetek elsősorban a fegyelmezettségükkel tűnnek ki, a németekre a pontosság jellemző, a franciák igen hálásak a jó kiszolgálásért, az olaszok, jugoszlávok lármásak, a magyarok nagyon korrekt, jó vendégek...- Előfordul, hogy a vendég elront vagy összetör valamit. Mit tesznek ilyen esetben?- Ha sikerül megállapítani a ,,tettest“, megtéríti a kárt. A szállodából időnként eltűnnek poharak... egy vendég például rendszeresen elvitte emlékül a ruhafogasokat. De akadt kevésbé megmosolyogtató eset is, amikor az egyik szállóvendégnek olyannyira megtetszett a rádió, hogy képtelen volt tőle megválni. Mire a vezetőség rájött, az illető már átlépte a határt - rádióstul. De leszereltek már telefonokat, s valakinek úgy látszik, szüksége volt otthon egy nagy állóhamutartóra. De hát ilyen és hasonló esetek elvétve fordulnak csak elő, azért is olyan eleven az emlékük. Arra a kérdésre, elófordult-e, hogy a vendégnek tűnt el valamije, a válasz: nem emlékszem ilyesmire, ám az ritkán ugyan, de előfordul, hogy a vendég állítja, s kiderül, hogy amit keres, otthon felejtette, vagy - egy másik szobában... xxx Ha az ember - turistaként vagy hivatalos ügyben utazik, pihenni szeretne, kicsit kikapcsolódni. Egy csendes, kényelmes szállodai szoba, egy jó vacsora, kellemes zene - bármilyen közhely is - elűzi a fáradtságot. A Bratislava szálló az efajta igényt kielégíti. De elégedett-e az igazgató:- Nem. Ha valaki elégedett az a véget jelenti. Az én mottóm az: mi vagyunk a vendégekért, s nem fordítva. Ha nem lennének vendégek, mi is fölöslegesek lennénk. Érdemes a mottót „kölcsön venni“. Szoros összefüggés van közte és az Oscar-díj között KOPASZ CSILLA Az Oscar-díj (Felvételek: M. Piovarčí 2, J. Velebír 1) G yakran teszi fel ezt a kérdést idős és fiatal egyaránt. A válasz nem egyszerű, hiszen mindenkinek más és más a mércéje. Ki ebben, ki abban látja élete jobbra- illetve rosszabbra fordulását, ki ezért, ki azért elégedetlenkedik. Az életszínvonal megtartását komoly tényezők határozzák meg, de a fő szempont a lakosság igényeinek kielégítése. Milyen az életszínvonal hazánkban? Választ keresve a fenti kérdésre, ellátogattunk abba a kutatóintézetbe, ahol 75 szakember foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Ignác Gríger mérnököt az Életszínvonalkutató Intézet igazgatóhelyettesét kértük meg, hogy tájékoztasson minket az intézet tevékenységéről-Tizenhét éve alakultunk és a KGST-országok közül csak hazánkban, Bratislavában van ilyen intézet. Mit is mondhatnék a munkánkról? Az életszínvonallal kapcsolatos kérdések annyira sokrétűek, hogy nem könnyű elemezni őket. Változtak az igények is, és ma, tizenhét évvel az intézet megalakulása után már más szempontok szerint értékeljük a lakosság életszínvonalának kérdéseit - mondta az igazgató-helyettes, majd a munkájuk eredményeit felölelő könyvtárára mutatott. - Az itt látható kötetek egy-egy témakörrel foglalkoznak. Nézzük meg - indítványozta. Felsorolni az összes témakört nehéz lenne. Csak találomra választottunk ki egy-két kötetet. A kutatóintézet munkatársai foglalkoztak a táplálkozás, a ruházkodás, a személyi fogyasztás kérdéseivel, de ugyanakkor a közlekedés, az egészségügy, a kultúra, a szabad idő helyes kihasználásának kérdéseivel is. Fontos tényező a lakásviszonyok alakulása, az életkörülmények, a szociális kérdések is és az utóbbi években nagyobb hangsúlyt helyeznek a több gyermekes családok életkörülményeinek vizsgálatára. Csak ilyen összesített felmérés alapján alkothatnak képet arról, milyen is az életszínvonal.-A munkatermelékenységhez viszonyítva életszínvonalunk nagyon magas, ezt bátran merem állítani. Ha más országokban így dolgoznának az emberek, rosszabb körülmények között élnének, mint nálunk. A nemzetközi statisztikái kimutatások egyértelműen ellenünk szólnak, de ez nem újdonság, ezt azok is tudják, akik nem munkával töltik a munkaidőt - mondta mély meggyőződéssel Griger mérnök. - pedig arról, hogyan és mennyit kellene dolgozHogyan élünk? Látogatás az Életszínvonalkutató Intézetben nunk, az utóbbi időben nagyon sokat beszélünk, és meggyőződésem, hogy többet kellene tennünk a javulás érdekében. Mit is mondhatnék az intézetben folyó munkáról? Csak néhány kiragadott példát említenék, hogy mi mindennel foglalkozunk. Előtérbe került a szabad idő helyes kihasználása. Felmérésünk szerint a megkérdezettek (3600 lakos) 3,7 százaléka a szabad idejéből két és fél órát tölt bevásárlással és 40,8 százalékának marad két és fél óra szabad ideje. Sok ez, vagy kevés? Szeretnénk útmutatást adni, ezért keressük a legoptimálisabb megoldást. Vizsgáljuk a fiatal családok szociális-gazdasági helyzetét is. Kutatásaink és felméréseink abból indulnak ki, hogy a több gyermekes családokat a társadalomnak messzemenően támogatni kell, hiszen a több gyermekes és a gyermektelen családok életszínvonalbeli különbsége nyilvánvaló. A családi pótlék és az egyéb juttatások ugyan enyhítenek a különbségeken, de sajnos ezek felhasználása családonként különbözik. Vizsgálataink kiterjedtek ezen belül arra is, hogy hány fiatal család veszi igénybe a bölcsödét, óvodát, és milyen hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik helyszűke miatt nem adhatják gyermekeiket ezekbe az intézményekbe. Hogyan érinti ez a családi költségvetést? A gondokon enyhítenek ugyan a mikrobölcsődék, az üzemi bölcsődék, óvodák, de a megkérdezett üzemek csupán egyharmada (33,6 százaléka) tervezi ezek felépítését, ami nagyon kevés. A szolgáltatások terén is hiányok mutatkoznak, lehetővé kellene tenni a dolgozó nók számára, hogy az üzemen belül vásárolják meg az alapvető élelmiszereket. Egész sor intézkedést kellene hozni azért, hogy a dolgozó nőket tehermentesítsük.- Kik kapják kézhez az összesített eredményeket? - tettük fel a kérdést.- A felettes szervünk, az Állami Tervbizottság, a Szövetségi Munka és Szociálisügyi Minisztérium, a CSSZK és az SZSZK Munka és Szociálisügyi Minisztériuma, a Szak- szervezetek Központi Tanácsa és a különböző intézmények várnak kutatásaink eredményeire. Felméréseink alkotják azokat az alapanyagokat, melyek segítik a különböző szociális intézkedések meghozatalát. \ Az Életszínvonalkutató Intézet munkatársai csak a valós, igazi tények szerint készíthetik felméréseiket. A számok világa kegyetlen. Felszínre kerülnek a problémák, a megoldást sürgető kérdések nyilvánvalóvá válnak. Hogy tartalékaink vannak, ezt tudja mindenki. Rajtunk múlik, hogy hogyan élünk. És hogy milyen lesz a válasz a fenti kérdésre a jövőben? Ha javul munkánk eredményessége, a munkához való hozzáállásunk - legyen szó vezetőről vagy beosztottról - a válasz csak pozitív lehet. PÉTERFI SZONYA
