Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
Mit tett a pártszervezet egy beteg emberért „Ismerni az embereket, érzékenyen viszonyulni problémáikhoz és szükségleteikhez... ez jellemezze minden tisztségviselő és vezető dolgozó munkáját“. Elhangzott a CSKP XVI. kongresszusán- Mikor a városkerületi pártbizottságra megírtam a levelet, számomra ez volt az utolsó lehetőség, a remény, hogy talán engem is megért valaki, segítőkész emberekre találok. Ezt megelőzően sokáig mérlegeltem: írjak? Ne írjak? Nem is vagyok párttag. Csak feleslegesen terhelném őket. Olyan beteg ember, mint én, rengeteg van. Ha mindenki tollat fogna... De végül mégiscsak megírtam azt a levelet, mert bíztam benne, hogy az elvtársak mérlegelik a helyzetemet és határoznak. írás közben végiggondoltam az egész életemet. Sokáig latolgattam, számot adjak-e az elvtársaknak az életemről, vagy hallgassak? Végül határoztam. A harmadik emeleti lakás Prága tizedik városkerületének egyik utcájában bizony elég kicsi. A házban lift nincs. Éva Petrová ajtaján kis névjegy, a csengő mellett aprócska jegyzetfüzet, mellette hosszú zsinóron lóg a ceruza. Fölötte egy kérés: Kérem, ne tépje le. A jegyzetfüzet és a ceruza üzeneteket közvetít Éva Petrová számára olyan időben, ha pihen, és nem tud ajtót nyitni. Mindennap megtelik néhány lap. A negyvenöt éves Éva Petrová nem tud járni. Már négy éve megbénult. Huszonöt évvel ezelőtt egészségtől duzzadó ifjú lány volt, a legjobb tornászlányok egyike, az országos válogatott tagja. Később ejtőernyős egyenruhát öltött, s mint a madár, szállt a szülőföld, Dél-Csehország zöld rétjei fölött. Aki számára a mozgás olyan természetes volt, mint a hal számára a víz - ma béna. Amikor megbénult, összedőlt az élete, mint egy kártyavár. Keserves napok voltak, sírt, nem látott kiutat, még a reménye is elveszett.- Aztán magamhoz tértem, s biztattam is magamat: Ne sírj, kislány, az élet még nem fektetett teljesen két vállra, van, aki segít rajtad. Az orvosok, amit tudtak, megtettek. De amikor kiengedtek a kórházból, nem volt gondozóm. Akkor a volt pionírjaim segítettek. Gondoskodtak rólam. Visszatért a mosoly az arcomra. Éva Petrová 12 évig volt őrsvezető Prágában, a Skalka pionírcsapatban, Rybiőkán, az alapiskolában. Az ő őrsébe tartoztak a „Cinegék“. A köztársaság egyik legjobb pionírőrse volt. Ők voltak a Vörös csillag nyomában verseny országos győztesei és többször álltak a dobogó legmagasabb fokán. Megkapták a legnagyobb pionírkitüntetést: az őrsben dolgozó fiúkat és lányokat lefényképezték a vörös zászló alatt, s vezetőjük átvette A szocialista nevelésért kitüntetés ezüstérmét. Négy évvel ezelőtt, amikor Éva megbetegedett, mindez véget ért. Ma a Cinegéket a tizenkilenc éves Hana Javürová irányítja. Ót tulajdonképpen az őrs nevelte. - Nagyon jóleső érzés, hogy az egykori nyafogó kislány - akinek én törölget- tem a potyogó könnyeit, mikor a pionírtáborban anyu meg apu után zokogott -, nos, ez a kislány most maga vezeti az őrsöt, és nagyon jól. Az őrsöm jó kezekben van. Gyakran eljönnek hozzám, leülnek a padlóra és beszélgetünk. De gyakran játszunk is. Szinte naponta meglátogat egy-két pionír, bevásárolnak, segítenek kitakarítani. Büszke vagyok rájuk. Éva Petrová nyolcéves volt, mikor véget ért a háború. Gyermekkorából csak kusza élmények maradtak meg. De örökre belevésódött néhány borzalmas perc. Negyvenöt májusának első napjaiban, közvetlenül a háború befejezése előtt Ledenicében, Ceské Budéjovice mellett édesanyját is, őt is a tankok előtt terelték a fasiszták, remélve, hogy így talán áttörik a szovjet gyűrűt. De egy fiatal szovjet katona kiugrott a lövészárokból és mindkettőjüket belökte maga előtt egy bunkerba. A szovjet katonát eltalálta a fasiszták golyója. Az édesanyja és ö életben maradtak. Á szovjet katonák, hogy segítsenek elfelejteni az átélt borzalmakat, két ágyúcsőre kötelet kötöttek, hintát készítettek a rémült kislánynak. A felszabadulást követő években Éva Petrová egyike volt azoknak a fiataloknak, akik mindenütt ott voltak, ahol az új életért küzdöttek az emberek. Volt munkásnő, beruházásos építkezés tervfelelö- se, a munkája mellett kitűnő eredménynyel elvégezte a közgazdasági szakközépiskolát, bekapcsolódott a pionírveze- tő-képzésbe, tíe elsősorban önkéntes pi- onírvezető volt; huszonöt évet szentelt ennek a gyönyörű hivatásnak. Tanácsaival most is szívesen részt vesz a csapat tevékenységében. Húsz évvel ezelőtt megmentette egy hároméves kislány életét, ő maga közben súlyos sérülést szenvedett, két hónapig nyomta a kórházi ágyat.- Nagyon szeretem a gyerekeket. Nemcsak szavakkal. A szívemmel. Mindig azt magyarázgattam a pionírjaimnak, miért kell jól dolgozni és becsületesen élni. Most, ahogy látom, milyen lelkesen végzik a munkájukat, úgy érzem, megértették a szavaimat, érdemes volt. Jó ideig gondolkodtam leírjam-e mindezt a városkerületi pártbizottságra küldött levélben, aztán úgy döntöttem, hogy nem. Még azt gondolhatták volna az elvtársak, hogy befolyásolni akarom őket. Csak a tényekre szorítkoztam, a betegségemről Írtam és azt kértem, hogy segítsenek a lakáscserében. Elmegyek bárhová, csak a földszinten legyen az a lakás. A levélben valóban csak ez állt. A prágai X. városkerületi pártbizottság nagy gondot fordít a lakosoktól érkező levelekre. Amely Éva Petrovától érkezett, épp az lett a sorsa, mint a több tucat hasonló levélnek. Elolvasta a városkerületi pártbizottság vezető titkára, aztán a járási pártbizottság illetékes dolgozói foglalkoztak vele. A dolgozók kéréseivel és javaslataival foglalkozó bizottság elnökét és még két elvtársat kijelöltek, hogy látogassák meg Éva Petrovát. A Jirí Skarvada elvtárs vezette küldöttség meggyőződött róla, hogy a levélben leírtak megfelelnek a valóságnak. Ezt követően a bizottság kikérte az orvosok véleményét a beteg állapotáról és határozatot hozott. Javasolta Prága X. Városkerületi nemzeti Bizottságának, hogy tegyen eleget a levélíró kérésének. Néhány hónap múlva valóban módot' találtak rá, hogy Éva Petrová címe megváltozzon.- Hányféle a boldogság? Biztosan nagyon sokféle. Most nekem a boldogsághoz elég egy kis lakás a földszinten, ahonnan könnyen kijuthatok az utcára. Gazdagabb vagyok egy tapasztalattal is: az ember sose veszítse el az emberi jóságba és a pártba vetett hitét. Én a városkerületi pártbizottságra már csak a végső esetben írtam. Ezt megelőzően hasonló leveleket küldözgettem a különböző intézményeknek. A válasz mindig egyforma volt: megértenek, de sajnálják. .. Egyetlen intézmény küldöttei sem látogattak meg. Csak a városkerületi pártbizottságon dolgozó elvtársak. + + + Éva Petrová harcol az egészségéért. Már néhány hónapja naponta két órát tornázik. Mutatkoznak az első eredmények: nehezen, de mégiscsak végigmegy a szobán. Egyedül.- Ha újra egészséges leszek - a meggyőződésem, hogy az leszek -, ismét polkát táncolok majd és meglátogatom az én kedves Cinegéimet, a pionírcsapatot. Sok mindennel adósuk vagyok, lesz mit visszafizetnem. A levelem sorsáról már most is sokat beszélek nekik és beléjük oltom a bizalmat az olyan emberek iránt, akik nekem segítettek. Pénteken, október nyolcadikén a délutáni órákban, a Cinege őrs mai és minden régi tagja segített Éva Petrovának, hogy beköltözhessen Prágában a X. városkerület egyik földszinten lévő lakásába. VÁCLAV PERGL ' Mi foglalkoztatja a tornaijai ruhagyár kommunistáit? Előtérben a gazdasági feladatok teljesítése KOLLEKTÍV SEGÍTSÉG A GYENGÉBBEKNEK • TELJESÍTIK A SZOVJET EXPORTOT • GONDOT OKOZ A LAKÁSHIÁNY A tornaijai (Safárikovo) Ruhagyár üzemi pártszervezetének, valamint három részlegszervezetének legutóbbi tanácskozásain a pártoktatás időszerű kérdései mellett megvitatták az idei termelési tervfeladatok teljesítésének és túlteljesítésének lehetőségeit, az év első nyolc hónapjának tükrében.- A teljes kérdéskomplexumon belül a részlegszervezetek tanácskozásain elsősorban a teljesítménynormák felülvizsgálása, valamint a szocialista kötelezettségvállalások és a brigádmozgalom kérdései szerepeltek napirenden- mondotta Izák Lajos, a pártszervezet elnöke. - Eddigi eredményeinkkel elégedettek lehetünk, ami persze nem ad okot elbizakodottságra. Tudjuk, hogy egyetlen gyengébben sikerült munkahét is keresztülhúzhatja számításainkat, elmaradhat egész évi igyekezetünk eredménye. Ezért nagyon ügyelünk a munkateljesítményeket hátráltatható apró tényezőkre is. Ezekben a napokban a gyárban nyilvános pártgyűléseket tartunk, amelyeken elért eredményeinkről s az utolsó negyedév rendkívül igényes feladatairól szólunk. Vállalatunk vezetősége ugyanis olyan többletfeladatokkal bízott meg bennünket, melyekhez fontos népgazdasági érdekek fűződnek. Érthető, hogy ezeknek mindenképpen eleget szeretnénk tenni. Éppen ezért elképzelhető, hogy megvalósításukért néhány szabad szombatot is a munkagépek mellett kell majd töitenünk. Ilyen szempontból természetesen a gyár kommunistáinak, a szocialista munkabrigádok tagjainak kell majd jó példát mutatniuk.- E téren, úgy vélem, nem lesz különesebb probléma- egészítette ki az elhangzottakat Hák József, a kettes részleg pártszervezetének elnöke. - Amikor a legutóbbi tanácskozásunkon értékeltük a teljesítménynormákat, kiderült, hogy az 57 párttag egy kivételével teljesíti feladatait, s nem kevés azok száma sem, akik folyamatosan túlteljesítik tervüket. Bár jutalmazási rendszerünk a jó minőségre és a mennyiségre is ösztönözi dolgozóinkat, nem számít egyedi esetnek a gyárban, amikor a kiváló dolgozók - sokszor egyéni érdekeiket is háttérbe szorítva- segítik a kezdőket, a gyengébbeket. Azt hiszem, valahol ebben rejlik a brigádmozgalom lényege. A kollektívák egyre inkább átérzik felelősségüket az anyagmegtakrítás, a gazdaságos termelés szempontjából is. Pucsok János elvtárs Május 1. szocialista munkabrigádja például a gyengébb tagok segítésén kívül vállalta, hogy év végéig öt százalékra csökkenti a szabászatban az anyagveszteséget, ami igen jelentős dolog. Ugyancsak a szabászok - Pucsok, Száraz, Klement, Podraczky, Bohusová, Harsányiné, Gulyás, Mogyoródi és Dienes - vállalták, hogy év végéig 168 órát besegítenek a varrásban is. A másik két brigád felajánlásai sem lebecsülendők. A Csehszlovák- -Szovjet Barátság szocialista munkabrigád - melynek élén Farkas Erzsébet áll - a napi feladatok túlteljesítésén kívül a minőségi mutatók javítását tartja legfontosabb feladatának. A Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viselő másik közösség pedig a Szaratov-mozgalomban elért eredményeivel akar hozzájárulni a terv teljesítéséhez. Ez utóbbi kollektívában is jó példát mutatnak a kommunisták; Odlerová Mária például napi normáját rendszeresen 114 százalék fölött teljesíti.- A gyár össztermelése szempontjából pozitívnak mondhatjuk a felsorolt példákat - foglalja össze az elmondottakat Ligád László a gyár igazgatója. Mi a továbbiakban is arra törekszünk, hogy ezt az egészséges versenyszellemet tápláljuk, sőt új elemekkel gazdagítjuk. Szükségünk is lesz a dolgozók kezdeményezésére, hiszen feladataink a jövőben sem lesznek kisebbek, sőt még inkább keményebb feltételekre számíthatunk. Ez év első nyolc hónapjában az árutermelés tervénél 1 millió 661 ezer korona többletet értünk el, ami jobb eredmény a vártnál. ;Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az elmúlt időszakban, főként a szovjet exportra termeltünk úgynevezett szabadidő-ruhákat, ami a kedvező árakon kívül igen nagy szériákat is jelentett, tehát nem kellett gyakran terméket váltani, s ez a termelés szempontjából igen gazdaságos. Ennek köszönhetően a Szovjetunióba irányuló évi exportfeladatainkat máris teljesítettük, s az év hátralevő időszakában még több millió korona értékben szállítunk különböző méretű és vonalvezetésű férfiöltönyöket. Az exportfeladatok ily korai teljesítéséből természetesen nem szabad túlzott következetéseket levonni, mert ugyanakkor be kell ismernünk, hogy a hazai piacra történő termelés stagnál. Nem titok, hogy hazai boltjainkban nincs nagy keletje a készruhának, s a piac, ahogyan mondani szokták, telített hagyományos férfi- és gyermekruházati cikkekből.- Más kérdés, hogy ez — legalábbis szerény véleményem szerint - nem a ruhagyárak bűne. A konfekcióipar és a kereskedelem együttműködése köztudottan nem tökéletes, s éppen az utóbbiak „jóvoltából“ a vásárlók sokszor nem azt kapják üzelteinkben, amit keresnek, amire éppen szükségük lenne. Más kérdés viszont, hogy a jobb értékesítés néhány előfeltétele is hiányzik még. Hol találunk ma például olyan kereskedelmi egységet, amely a ruhagyárunkban készült öltönyök teljes választékát a vásárló elé tudná adni? Erre jelenleg még a Prior típusú áruházak sem képesek. Csak nagyon kevesen tudják például, hogy mi egy fazonból mintegy 90 féle méretet, többféle színben és színárnyalatban is képesek vagyunk legyártani. Ezt a belkereskedelem - a már említettek miatt is - napjainkig nem tudja kellőképpen kihasználni. Talán az elmondottakból is kiviláglik, milyen nagy jelentősége van számunkra a szovjet felvevőpiacnak, hiszen csupán a hazai megrendelés alapján a trencíni ruhagyárak nyugodtan beszüntethetnék például a mi gyáregységünkben, vagy más hasonló nagyságú termelési egységben a munkát. S ezt a lehetőséget nagyon meg kell becsülnünk már csak azért is, mert a konkurrencia ezen a piacon sem tétlenkedik. A termelés korszerűsítésére, önmagunk állandó megújítására van szükség, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Szó esett a gyár vezetőivel való beszélgetésünkön a pártszervezet és az üzemvezetés mindennapi gondjairól is, melyek közül legkomolyabb a munkaeröelvándorlás. Fiatal lányokról, asszonyokról lévén szó, akiknél természetes az időszakos távoliét, hiszen jelenleg is négyszáznál több ifjú asszony van anyasági szabadságon. Az viszont már rendhagyó, hogy legalább százötven, szakképesítéssel rendelkező dolgozót tartanak számon a városban és környékén, akik nem tértek vissza az üzembe az állami támogatás lejárta után. Ha. a jelen pillanatban csupán az említettek egytizede munkába állhatna, lényegében megoldódnának az üzem munkaerőgondjai. A munkaerő- elvándorlásnak elsősorban szociális okai vannak. Tornaiján köztudottan kevés a bölcsődei és az óvodai férőhely, s még kevesebb üzemi lakással rendelkezik a ruhagyár. Az igények részleges kielégítésére is legalább 25-30 lakásnak kellene épülnie ebben az ötéves tervben, s még ennél is égetőbb szükség volna egy korszerű munkásszállásra. A gyár vezetői és kommunistái remélik, hogy problémáik megoldásához a város és a járásilletékeseitől maximális segítséget kapnak. HACSI ATTILA ÚJ szí 1982. X. 29
