Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-22 / 42. szám

H űvös őszi eső szitál, amikor a négy járőrkocsi kifordul a kerületi rend­őrkapitányság udvarából. Irány a trnavai járás, ezen a pénteki napon ugyanis ott tartanak közúti ellenőrzést.- A nyugat-szlovákiai kerületben az év kilenc hónapja alatt 3440 közúti baleset történt. Ennek a fele a nyitrai, a trencíni és a trnavai járásban - szólal meg a fő­várost elhagyva Peter Brocko százados, a kerületi rendőrkapitányság közlekedés- rendészeti osztályának a parancsnoka. - Míg más területeken csökkent az ittas állapotban okozott karambolok száma, ezekben a járásokban 23-mal több volt, mint a múlt év hasonló időszakában. A járási közlekedési rendészeten Őfe- fan Matús főhadnagy fogad. Színes fejű gombostűvel tűzdelt térkép előtt áll, a gombostűk a balesetek színhelyeit mu­tatják. Ingerülten megjegyzi:- Ezen a héten két reggel végeztünk alkoholszondázást a Csehszlovák Gép­kocsifuvarozási Vállalatnál. Hétfőn öt, csütörtökön három gépjárművezető alko­holfogyasztását állapítottuk meg. Elren­deltük a vérvételt, s az alkoholszint meg­állapítása után eljárást indítunk ellenük. Szomorú tény, hogy többségük autóbuszsoför. Elhallgat, majd megemlíti a július 15- én hajnali fél háromkor történt esetet. Egy 18 éves fiatalember, akinek nem volt hajtási jogosítványa, társaival egy bálból alkoholmámorosan autózásra indult. El­határozták, hogy megijesztik a járókelő­ket. Az első gyalogos elugrott előlük, a másikat azonban halálra gázolták. Meg sem álltak, elhajtottak. A kocsit a garázs­ba vitték, és mintha mi sem történt volna, visszamentek mulatni...- Vasárnap hat településen lesz bú­csú. - Ezekkel a szavakkal kezdi el az eligazítást Matús főhadnagy. - Három járőr ezeket a településeket járja körül, az egyik pedig a járási székhelyen végez ellenőrzést. Senki sem kérdez, mindenki tudja, mi a teendője, a járőrkocsik gyorsan elindul­nak céljuk felé. Mi a cukorgyár közelében állunk meg. A járőr tagjai gyorsan felmé­rik a helyzetet, s az első kocsit máris a közeli parkolóhelyre irányítják. A kék Zsiguli vezetője meglepetten száll ki. Nincs nála a forgalmi engedély igazoló­lapja, a rozsda kikezdte a fényszóró pa­raboláját, de nincs, legalábbis állítása szerint, pénze sem, hogy a száz korona bírságot megfizesse. Pavol Duriska al- zászlós, mivel a tulajdonos helybeli, sala­moni döntést hoz. Az okmányok nála maradnak addig, amíg a gépjárművezető elhozza a bírság összegét. Húsz perc múlva visszatér, egy nő is vele jön, aki az alzászlós felé tart. A zászlós hangos kacagására közelebb mentem.- Tudja mit ajánlott? - mondja magya­rázóig, de a nevetéstől csak egy kis idő múlva tudja folytatni. - Azt mondta, hogy itt van egy liter borra való, tegye el az elvtárs, aztán felejtse el a történteket. Hát minek néznek minket! - S már nem nevet, hanem hangosan szitkozódik. Marian Hodál hadnagy az út szélén állva figyeli beosztottjainak munkáját. Egyszer csak fürgén az út közepén te­rem,' egy cigarettázó kerékpárost állít meg, aki ugyancsak rácsodálkozik, de még jobban meglepődik, amikor alkohol- szondát nyomnak a kezébe. Nem tagad­ja, hogy műszak után poharazgattak. Amíg megtelik a ballon levegővel, egyre csak ezt hajtogatja:- Én csak kerékpáron vagyok. Mi ba­jom eshetne... Egyébként sem tudtam, hogy a kerékpáros nem ihat.- Hát igen, ez a baj. Kerületszerte találkozunk hasonló nézetekkel - mondja a hadnagy. - Egyes emberek úgy visel­kednek, mintha a kerékpáros nem volna éppen olyan résztvevője a közúti forga­lomnak, mint a gépjárművezető. Pedig az év kilenc hónapja alatt a nem motoros járművek vezetői, tehát a kerékpárosok valamint a gyalogosok 316 balesetet okoztak. Jozef Dorinsky főtörzsőrmester egy Skoda személygépkocsit ellenőriz. Meg­állapítja, hogy kopott a gumiabroncs felü­lete, nem világít a baloldali lámpa. A gép­járművezetőt nehéz meggyőzni, hogy ez szabálysértés. A kocsiban ülő felesége úgy tesz, mintha a dolog nem is érdekel­né öt, de amikor meghallja, hogy száz korona bírságot kell fizetniük, szúrós te­kintettel méri végig a főtörzsőrmestert. Miután a kocsi távozik, a főtörzsőrmester cigarettára gyújt, majd néhány szippan­tás után ezt mondja:- Én megértem az asszonyt, hiszen a száz korona bizonyára hiányzik majd, de a gumiabroncs újrafutózása csak 130 koronába kerülne. Az égő kicserélése pedig nem nagy munka. Az emberek mégis nehezen értik meg, hogy az ilyen mulasztások szabálysértést jelentenek. Vagy negyven kocsi ellenőrzése után megállapíthatom, hogy sok a megenge­dettnél kopottabb gumiabroncs, ami az őszi esős időben balesetveszélyes. Négy abroncs újrafutózása mintegy 600 koro­nába kerül. Ezért az összegért tehát nem érdemes a magunk és mások életét koc­káztatni. A meghibásodott fényszóróval sem lehet közlekedni. A világításra a kö­dös időben, az esti szürkületben nagy szükség van.- A gépjárművezetők egy része azzal érvel, hogy azért nem kapcsolja be a tompított fényt, mert ők még jól látnak- összegezi tapasztalatait Karol Viola főtörzsőrmester. - Arról megfeledkeznek, hogy a biztonságos közlekedés megkí­vánja, hogy őt és kocsiját is jól lássák. Egyes kocsik színük miatt teljesen bele­olvadnak a ködbe, az esti szürkületbe, nehéz észrevenni őket. Közben a hadnagy egy helyi Skodát állít meg. Nem világít a parkolófénye. A járművezető arra hivatkozott, hogy csak a közeibe megy, a hadnagy azon­ban hajthatatlan.- Vagy megjavítja a helyszínen, vagy bírságot fizet. - A járművezető az előbbit választja. Újra kocsiba ülünk, a közeli Modranka település utcáján állunk meg közvetlen az autóbuszmegálló mellett. Sötét este van, kihalt a falu. Már-már mondani aka­rom, hogy ide is kár volt jönni, amikor segédmotoros kerékpár zúgására figye­lünk fel. A fény, az erősödő zaja elárujla, hogy felénk tart. A főhadnagy zseblám­pájával néhány kört ír le, de a jármű nem lassít. Később kiderült az ok is. A szakál­las, helybeli fiatalember csak egy kézzel vezetett, a másikkal egy kétkerekű kis kocsit húzott maga után. Amikor a hajtási jogosítványt kérik tőle, ugyancsak elcso­dálkozik.- Nemrégen vettem a kismotort, az üzletben azt mondták, hogy erre nem kell jogosítvány - sopánkodik. - Ha tudtam volna, meg sem veszem. Készségesen megfizetné a bírságot, csakhogy nincs nála pénz. Amíg érte megy, az egyik mellékutcából előbukka­nó személyautót állít meg a járőr. A veze­tőnél nincs sem személyi igazolvány, sem pedig hajtási jogosítvány. Azt mond­ja, hogy nemrég szerelt le. A bírságot nem ússza meg, de az előállítást igen, mert közben visszaérkezik a szakállas fiatalember, aki igazolni tudja kilétét. Jóval elmúlt már éjfél, amikor össze­gezzük a négy járőr e napi tevékenysé­gét. Harminckilenc gépkocsivezetőt, négy kerékpárost bírságoltak meg, há­rom gépjárművezetői jogosítványt vontak be, két vezető esetében a szonda alko­holfogyasztást mutatott ki. A gépjármű nem megfelelő műszaki állapota miatt kilenc forgalmi engedélyt bevontak. Már virradni kezdett, amikor behozták a napi jelentést. Ezen a pénteki napon a járás­ban hat közúti baleset történt, hárman súlyos, egy ember pedig könnyebb sérü­lést szenvedett. A kerületben ugyanakkor 23 közúti balesetről ad számot a jelentés. Szerencsére emberéletben ezúttal nem esett kár.- Ilyenkor, ősszel hirtelen megváltoz­nak a légköri viszonyok, ezzel a gépjár­művezetőknek számolniuk kell - mondja búcsúzóul Brocko százados. - Az őszi betakarítási munkák következtében több helyen felhordódik a sár a közutakra. Éppen ezért csak azt tudom ajánlani, vezessenek óvatosan, figyelmesen, csak igy lehet a baleseteket megelőzni. NÉMETH JÁNOS Az utolsó páciens is elment, amikot dr. Gabriela Kahúnová fogorvos rendelő­jébe bekopogtam.- Ilyenkor este alig jön valaki. Három vállalat dolgozói (ők rendszeresen mun­kaidő alatt járnak) és másfél körzet lakói tartoznak hozzám. Ez utóbbiak nagy ré­sze nyugdíjas, sötétben nemigen jönnek már ki az utcára. Á kollégámmal válta­kozva hetente kétszer, illetve háromszor rendelek este hétig - mondotta szinte kérdezés nélkül. önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés, vajon mikor van ideje arra, hogy lakóhelyén, a bratislavai Karlová Ves-i lakótelepen a Szlovákiai Nöszövet- ség alapszervezetének munkáját irá­nyítsa?-Néha nem is tudom, hogyan győzöm mindezt. Tegnap például délutánig ren­deltem, aztán hazarohantam, útközben bevásároltam, elkészítettem a vacsorát, a gyerekek másnapi tiszta ruháját, s fél hatkor már Ligetfaluban voltam az ottani alapszervezet gyűlésén, mint a nőszövet­ség IV. városkerületi bizottsága elnöksé­gének tagja. A gyűlés után még a mi taggyűlésünkre készítettem el a meghí­vókat s tíz óra felé járt, mikor az utolsó borítékokat átadtam bizottságunk egyik tagjának, aki majd továbbítja a tagoknak. Karlová Vesben több mint egy évtize­de az akkor új lakótelepen kísérletképpen hozták létre a nőszövetség szervezetét. Akkoriban csupán a községekben, a vál­lalatokban és üzemekben működtek nő­szervezetek.- A második gyermekemmel voltam gyermekgondozási szabadságon, amikor az egyik ismerősöm megkérdezte, nem volna-e kedvem bekapcsolódni a tevé­kenységükbe. Az igazat megvallva az egész napi otthoniét után jólesett, ha esténként társaságba mehettem. Rövide­sen vezetőségi tagnak, majd 1974-ben elnökké választottak. Azóta végzem ezt a munkát. Szívesen emlékszik vissza a szervezet első éveire, amikor lelkesen járták a lakó­telep toronyházait. Rövidesen közel 250 tagú volt a szervezet. Persze nem ment minden zökkenő nélkül. Elsősorban a vonzóbb formákat kellett keresniük, hogy az egész nap dolgozó lányokat, asszonyokat sikerüljön este a televízió mellől, vagy a konyhából kicsalniuk. Ezt elérték. Főzőtanfolyamokat, kozmetikai és orvosi tanácsadásokat és más ren­dezvényeket szerveztek, melyekre szíve­sen jöttek a nők. Azok, akik az említett szervezetet létesítettek, ugyanis az eddi­gi munkahelyi szervezetekben tevékeny­kedő nőket lakóhelyük szerint szervezik be a nőszövetség munkájába. AKARNAK , ES TUDNAK EGY LAKÓTELEPI NŐSZERVEZET MUNKÁJÁRÓL akciókon részt vettek, ha kellett, bekap­csolódtak a társadalmi munkába, segítet­tek újabb tagokat toborozni. Megkétsze­reződött a taglétszám, s a könnyebb szervezés érdekében kétfelé választották az alapszervezetet. Az idén újabb alap­- Bizottságunk 11 tagú és 15 aktivis­tánk van, akik segítségével személyes kapcsolatot tartunk fenn tagjainkkal. Érre nagy szükség van. A gyűlésekre szóló meghívókat nem küldhetjük postán, erre nincs anyagi fedezetünk, de ha volna is, ÚJ SZÚ 8 1982. X. 22. £ 2 3 E ■*« 3 Sí Sjc SS Is Q) Q) « 8 ■§ (Q s -O' O c »8 <t I I 0 %s ■8 <e 1 § <e ><a 3 3 •Q K o c |:í D. QJ MéékűznAfy m íinfiíinníTmlm Hl LKXÜÜlíiÜLJ UuüIaXÜÜLaJ t/> i ^ '«J g 0 E A) o) p íj c5 5 íj I 1 | N C <1> P > *0 N • U 0) I p ;<o ^ * TJ —■» < <U CQ '— ih 3 o o | «S ll>2 *§3 « JC ^ 3.?

Next

/
Oldalképek
Tartalom