Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-22 / 42. szám
ÚJ szú 9 Két éwel ezelőtt, az egészségügyi világnap alkalmából és azóta is sok-sok változatban, elgondolkodtató, sőt elrettentő tényekkel fűszerezve ezt a jelszót ültette át az erőteljesebbé váló dohányzás elleni propaganda nyelvére a világ számtalan tömegkommunikációs eszköze. Különféle intézkedések születtek idehaza és határainkon túl és vitathatatlanok a kisebb-nagyobb eredmények is. Az Amerikai Egyesült Államokban például már évek óta csökken a dohányzók száma s ennek köszönhetően a nikotin és a kátránytermékek által kiváltott légzőszervi rákos megbetegedések előfordulása is. Kétségtelen, hogy a dohányzás elleni harc nemcsak az egyének egészségvédelme szempontjából, hanem a jelentős gazdasági, társadalmi veszteségek miatt is túlzás nélkül korparancs lett. Nálunk annál is inkább, mivel megdöbbentő tény, hogy az egy főre jutó elfüstölt cigaretta mennyiségét tekintve nagyhatalom lettünk. Európában rangelsök vagyunk, a világon pedig a harmadik helyet foglaljuk el. Rendszeresen vagy - kisebb hányadban - alkalomszerűen dohányzik a férfiak több mint hatvan s a nők csaknem harminc százaléka. Évente hétmilliárd korona értékben vásárolunk dohányterméket, ami megfelel egészségügyünk fél évi költségvetésének. A statisztika azt is elárulja, hogy míg a közúti balesetek évente mintegy ezerötszáz halálos áldozatot szednek, addig például a tüdőrák, amely kilencven százalékban a dohányosokat tizedeli meg, nem kevesebb mint hatezret. S úgy tűnik, ezen számottevően nem változtatott az sem, hogy nemrégen elég jelentősen emelkedett a dohánytermékek ára. Az e „népbetegség“ elleni küzdelem arcvonalában nálunk egyelőre meglehetősen szerény a szerepe a dohányzók tanácsadója elnevezésű egészségügyi intézménynek.- Szlovákiában a több mint egy évtizede létesült tanácsadónk volt az első fecske - vezet be a témába dr. Alice Duffková pszichiáter, a bratislavai Őtúr utca 16. szám alatti rendelőjében. Itt hetente négy ízben, összesen hét órán át szakszerű tanácsokkal látja el azokat, akik ilyen vagy olyan oknál fogva szabadulni szeretnének megrögzötté vált szenvedélyüktől. Mindenkit, aki úgy érzi: Törököt fogtam, de nem ereszt.- Eleinte évente csak mintegy ötvenen kerestek fel. Most már hozzávetőleg négyszázan találnak rá az idevezető útra. S noha csak a főváros és környéke számára rendelünk, néha személyesen felkeresnek (Gyökeres György felvétele) Kelet-Szlovákiából is, sőt, levél útján is tanácsért folyamodnak. Az érdeklődés tehá# megnőtt. Az orvosnő tapasztalata szerint ez közvetlen összefüggésben van a dohányzás elleni propaganda hatásával. Csakhogy ez is csak egy csepp a tengerben. A dohányzók többsége nem is tud az ilyen intézmények létéről. Ez az egyik, bár távolról sem kimerítő magyarázata annak, hogy az egészségügyi rendelőintézetek mellett csak elvétve működnek dohányzók tanácsadói. A képlet nyilván az, ha*nem elég hatásos a népszerűsítés, többé kevésbé véletlen- szerű a segítség igénylése is és látszólag nincs alapja a tanácsadók hálózata sűrítésének sem.- Kik jelentkeznek önnél?-Természetesen hozzávetőleg kétharmados többségben vannak a férfiak. A derékhad a 35-55 évesek korosztálya. Legtöbb az értelmiségi, ezen belül az adminisztratív, de a főiskolai képesítésű dolgozó is. Őket követik a sorban az efsz-tagok. Kevesebb már a munkás és a szakmunkástanuló. Havonta átlag tíz új arcot látok a rendelőben.- Mi készteti őket az első ajtókopogtatásra?- A fiatalokat többnyire az, hogy sportolás közben légzési zavarokat tapasztalnak. A felnőtteket pedig a kínzó köhögés, a végtagok érszűkületi jelenségei, a fejfájás, esetenként a szívinfarktustól, a rosszindulatú daganatos megbetegedésektől való félelem. Először mindenki részletes kérdőívet tölt ki, majd tüzetesen elbeszélgetünk körülményeikről, életvitelükről és a gyógymódról. Megkapják az első tanácsokat és egy hét múlva ellenőrzésre jönnek. Ez alatt jegyezniük kell minden elszívott cigarettát. A leszoktatás mikéntje természetesen eltérő. Minden jelentkező két évig áll rendszeres ellenőrzésünk alatt, s ha ez alatt nem dohányzik - egyetlenegy cigarettát sem - gyakorlatilag kigyógyulnak tekintjük.- Milyen gyógymódot alkalmaznak?- Először is hangsúlyozni szeretném, hogy nem vagyunk valamiféle misszionáriusok. Ha nincs szilárd akarat, akkor aligha várható eredmény a pszichoterápiától csakúgy, mint a gyógyszeres kezeléstől. Már az első találkozók alkalmából közösen megbeszéljük, hogy azonnal, teljes mértékben hagynak-e fel a dohányzással, avagy fokozatosan. Azoknál, akik már több ízben abbahagyták és újrakezdték a cigarettázást, a gyökeresebb megoldást, a vagy-vagyot javalljuk. A pszichoterápia lényege, hogy megmagyarázom a dohányzás ártalmasságát és a pácienseket igyekszem rávezetni szenvedélyük motiváló tényezőinek, például a szeszes ital vagy a kávé fogyasztásának feladására. Továbbá annak elérésére, hogy közvetlen környezetükben, családjukban és a munkahelyükön ne legyenek kitéve az ún. passzív dohányzás visszaesésre csábító hatásának. A gyógyszerek közül jó szolgálatot tesz egy szájöblító szer, amely vegyi összetételével a feltételezett reflex alapján hat. Ellenszenvet kelt a cigaretázás- sal szemben, sőt, koncentráltabb változata kifejezetten fizikai rosszúllétet okoz minden cigaretta elszívása után. Ehhez hasonló, némileg enyhébb hatása van a hazai gyártmányú, dohányzás elleni rágóguminak is. Végül tablettás gyógyszerünk is van, amely elnyomja- sajnos nem minden esetben - a nikotinéhséget. Mindez azonban - ismét szeretném hangsúlyozni- nem csodaszer, csak amolyan segédeszköz. Az igazi „csodaszer“ a dohányzás felhagyása eltökélt szándékával párosuló szilárd akaraterő. Az eredmények iránt érdeklődve megtudom, hogy a jelentkezőknek nagyjából az egyharmada végleg kibújik a cigarettázás „varázsköréből''. További egyharmada időközönként visszaesővé válik s utolsó harmaduk kísérlete kudarcot vall.- Legnagyobb sikerélményeim közé sorolom egy hat évtizeden naponta negyven cigarettát szívó építész- mérnök gyors gyógyulását. Amikor megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen miért is szánta el magát erre nyolcvanéves korában, így válaszolt: „Tudja, kedves orvosnő, még olyan sok fontos feladat áll előttem...“ A tanulság kézenfekvő: sohasem késő lemondani olyasmiről, ami nemcsak egészségünket rongálja, hanem sírásónkká is válhat. Gály Iván nem érnénk el vele sokat. Szükség van arra. hogy a meghívó átadásakor egy-két szót is váltsanak. Mondanom sem kell, mennyivel javulnak a kölcsönös megismerés alapján az emberi kapcsolatok, melyek a lakótelepek kőtömbjei közt bizony elég sivárak. A Karlová Ves-i nőknek sem tetszik a betonváros, ezért igyekeznek minél több virágot, fát, bokrot, cserjét ültetni. A Mindent az emberért mozgalomban is a fő hangsúlyt környezetük szépítésére helyezték. S nem eredménytelenül. A legszebb balkonért és kiskertért meghirdetett versenyben ók győztek.- Említettem már, mennyire fontosnak tartjuk a megfelelő munkaforma megválasztását. Példa erre, hogyan szerveztük meg a hulladékgyűjtést. Azt tudtuk, hogy egyetlen nő sem tud kiskocsit szerezni, hogy a felesleges textíliát, hulladékpapírt begyűjtőbe vigye. Autót rendeltünk, pontosan megbeszéltük, mikor hová érkezik, s elég volt néhány hangjelzést adni, már hordták is a lakótömbökből a hulladékot. Az akciónak nagyobb sikere volt, mint gondoltuk. Nemcsak tagjaink, hanem a többi lakó is bekapcsolódott a gyűjtésbe. A kereskedelem és a szolgáltatások helyzete szinte minden összejövetelükön felmerül. Szoros együttműködést alakítottak ki a IV. városkerületi nemzeti bizottság helyi gazdálkodási osztályával. Beszélgetéseket szerveznek, melyeken a nők felvetik a legégetőbb, megoldásra váró problémákat. Nem véletlen, hogy az alapszervezet tagjai közül többen dolgoznak a fogyasztók ellenőrző tanácsában. A polgári bizottságokkal is együttműködnek, s a képviselőket is meghívják gyűléseikre, hogy azok tolmácsolják kérdéseiket, kívánságaikat, az illetékes szerveknek. Az utóbbi időben például többször felvetették, hogy kevés a szemetesláda a városkerületben, az autóbuszközlekedésben is volna mit javítani és gyakran panaszolják a félkész ételek hiányát.- A mi városrészünkben viszonylag sok szökőkút van s felfigyeltünk arra, hogy senki nem törődik tisztításukkal, karbantartásukkal. A nemzeti bizottság és a műemlékvédők között folyik a vita, kinek a dolga ez. Mi szívesen vállalnánk például ezek rendbentartását, de szakember nélkül keveset tehetünk. A Karlová Ves-i nők jó példával járnak elől a lakótelepi tevékenység szervezésében. A városkerület többi alapszervezetének is segítenek, tanácsot adnak, hogyan tovább. A ligetfalusi asszonyok például, ahová Gabriela Kahúnová ellátogatott, úgy szervezték meg a varrótanfolya- mot a fiatal anyukák részére, hogy az egyik helyiségben szabtak, varrtak, a másikban pedig a gyermekeik játszottak.- Úgy érzem, van mit tennünk a nevelés terén, hogy a most növekvő nemzedék teljesebb, szebb életet éljen. Tudunk róla, hogy nagyon sok családban milyen bajokat okoz az alkohol mértéktelen fogyasztása. Szerintem a legtöbb esetben a nevelöhalás már kevés ahhoz, hogy segítsünk ezeken a családokon. A szervezeten belül mi elsősorban a nőkre próbálunk hatni, hogy igyekezzenek a családot összetartani. A rendelési idő már lejárt, s mi még mindig a kis orvosi szobában ültünk, beszélgettünk. Az orvosnőn az egész napos munka után látszott a fáradtság, de a lelkesedés, mellyel a szervezet munkájáról beszélt, legyőzte azt. Szókimondó, egyenes jelleméért szeretik őt a lakótelep asszonyai. Szabad idejét családja és a szervezet közt osztja meg. A legtöbb akciót este, vagy szombaton és vasárnap szervezi.- Ha csak az eltelt tíz év alatt a vezetőségi és a tagsági gyűléseken eltöltött időt számolnám össze, magam is meglepődnék. S hogy miért csinálom mindezt? Mert sok barátot szereztem, akikkel jó együtt dolgozni. Eredményeink is vannak, melyeknek őszintén tudunk örülni. S még valami: látom, hogy a lakótelepen közelebb kerültünk egymáshoz. Őszinte, keresetlen szavakkal mondta mindezt. A fogorvosi szék mellett naponta eltöltött órák után csak ilyen lelkesedéssel lehet egy tömegszervezetben dolgozni. A lakótelepi nőszervezetek munkája sokkal bonyolultabb, mint a munkahelyeken volt. Ott a tisztségviselőkről tudtak a gazdasági vezetők, ezekről a lelkes nőkről viszont egyre inkább megfeledkeznek, nemigen tartják számon társadalmi tevékenységüket. Ezért kétszeresen kell bizonyítaniuk: akarnak és tudnak. DEÁK TERÉZ 1982.X. 22. ^ i ^" 11 r j[$$1(1] IíMM ' .'" -•...' * - • ■ . . • . * • - - ••; VALÓBAN NEM ERESZT? .- f ' ■ . t ' K ' x t * < 1 v. Dohányzás vagy egészség - válasszanak...
