Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-22 / 42. szám
Amikor 1954-ben - az akkor még olcsó kőolaj térhódításának és a szénbányászat hanyatlásának a korszakában - a Moszkva melletti Obnyinszk- ban üzembe helyezték a világ első áramot termelő atomerőmüvét, az emberek még csak nem is sejtették, hogy két évtized múlva kirobban az energia- válság, s az atomerőmüveknek kulcsfontosságú szerepük lesz az energiaellátás problémáinak megoldásában. A világ közvéleménye elsősorban újabb fontos tudományos-műszaki vívmánynak tekintette ezt a lépést, amely konkrétan bizonyította az atomenergia békés célú fel- használásának egyik távlati lehetőségét. Nemsokára Angliában és az Egyesült Áliamokban is üzembe helyzetek egy-egy kis teljesítményű atomerőmüvet. Az ENSZ kezdeményezésére 1957. július 29- én megalakult a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, amely az eltelt 25 év alatt rendkívül sokoldalúan támogatta az atomenergetikai kutatást, s jelentős fejlesztési és ellenőrzési tevékenységet folytatott. Az első fejlesztési irányzatok A világ iparilag fejlett országaiban a kísérleti és az ipari atomerőművek több típusát fejlesztették ki. Az angliai Calder Hall-i erőmüvet például - dúsító üzem hiányában - természetes uránnal üzemeltették, amihez moderátorként grafitot, hűtőközegként pedig széndioxidot használtak. Később is ezt a tipust fejlesztették tovább, de áttértek az 1,5 százalékos dúsított fűtőanyagra - a természetes urán ugyanis csak 0,7 százalék 235-ös tömegszámú uránizotópot tartalmaz, amely a láncreakció hordozója - s így kialakították a gázhütésű reaktorok tökéletesített típusát. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban kimagasló eredményeket értek el a forraló vizes reaktorok fejlesztésében, amelyeknél a turbinákat hajtó gőz közvetlenül a reaktorban keletkezik. Ilyen volt egyébként az obnyinszki atomerőmű is, amely 5 MW- os teljesítménnyel működött, s a szovjet kutatók az itt szerzett értékes tapasztalatokat először a belojarszki Kurcsatpv Atomerőmű építésénél hasznosították, melynek első 100 MW-os blokkját 1964-ben helyezték üzembe. Ez szintén forraló vizes, csatorna típusú reaktorral működik. Előnye elsősorban az, hogy a reaktortartály méretei jóval kisebbek, mint a nyomottvizes reaktoroknál, s hőcserélőre sincs szükség, amely szükségszerűen csökkenti az atomerőmű hatásfokát. A forraló vizes reaktorok tehát a fémszükséglet szempontjából takarékosabbak, ezzel szemben a szabályozási és biztonsági rendszerük nagyon bonyolult, igen sok precíz műszert és berendezést igényel, ami megdrágítja az itt termelt energiát. A további műszaki fejlesztés eredményeként a Kurcsátov Atomerőmű második blokkjának teljesítményét már 200 MW-ra növelték. A szerkezeti elemek és a műszaki megoldások tökéletesítése, főleg a cirk- caloy-ötvözet (cirkon, ón, kevés vas, króm, nikkel ötvözet) alkalmazása - ebből készülnek az urándioxid-pasztillákat tartalmazó fűtőelemek csövei - a Szovjetunióban végül is a nagy telesítményű lenin- grádi Lenin Atomerőmű megépítéséhez vezetett, melynek első 1000 MW-os blokkját 1973 őszén, a másodikat pedig 1975 végén helyezték üzembe. Ezek a forraló vizes FtBMK-1000-es reaktorok két-két 500 MW-os turbinát működtetnek. A Lenin Atomerőmű üzemeltetése során szerzett tapasztalatok lehetővé tették az ennél is nagyobb teljesítményű, 1500-2000 MW-os blokkok tervezését. A másik fejlesztési irányzatot a nyomottvizes reaktorok képezték, s különböző gazdasági, műszaki, biztonsági és egyéb megfontolások alapján ezekre esett a választás, amikor a KGST-orszá- gok a hetvenes évek folyamán megvalósították az atomerómúvi berendezések sokoldalú szakosított és kooperációs gyártását. Ez a reaktortípus megfelelő a nemzetközi együttműködésben való alkalmazásra, s az egyes berendezések gyártásánál jól érvényesíthető a szabványosítás, amely a kooperáció egyik alapvető feltétele. Az első nyomottvizes reaktort 1964- ben helyezték üzembe Novovoronyezs- ben; ennek 210 MW volt a teljesítménye. Ugyanitt indították be 1972. december 30- án, a Szovjetunió megalapításának 50. évfordulóján azt a WER 440-es nyomottvizes reaktort, amelyet a KGST- országok közül az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában, valamint Finnországban is üzemszerűen alkalmaznak az atomenergetikai program megvalósításában. E reaktor továbbfejlesztett változatával épülnek az újabb atomerőművek is Csehszlovákiában, a magyarországi Pakson, Bulgáriában, az NDK-ban, Kubában és Jugoszláviában. Csehszlovákia különösen jelentős részt vállalt a 440 MW-os reaktorokkal működő atomerö- művi berendezések sokoldalú szakosított hogy ezek gazdasági szempontból is felvehették a versenyt a hagyományos olaj- és széntüzelésű erőművekkel. Különösen gyors ütemben épültek az atomerőművek az Egyesült Államokban, ahol teljes kapacitásuk 1972 végére elérte a 15 000 MW-ot, s 1976 január elsejéhez már a 40 000 MW-ot is meghaladta. Az atomenergiát hasznosító államok sorában igen jelentős helyet foglal el Francia- ország, Japán, az NSZK, Anglia, Svédország, Svájc, Finnország és Belgium is, többek között Spanyolországban, Indiában, Pakisztánban s Argentínában is I. AZ ATOMENERGIA AZ EMBERISÉG SZOLGÁLATÁBAN ! működnek ipari áramot termelő atomerőmüvek. Az atomenergetika különösen előnyös helyzetbe került a hetvenes évek derekán bekövetkezett olajárrobbanás után, habár ez a körülmény a tőkés országokban nem gyorsította meg az atomerőművek építését, sót inkább lelassult a korábban tapasztalt ütem. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy a gazdasági recesszió és a beruházások stagnálása az atomenergetikára is szükségszerűen kihat, a másik pedig az, hogy a biztonság fokozására irányuló műszaki fejlesztés hatalmas mértékben növeli a beruházási költségeket, s meghosszabbítja a kivitelezések idejét. Ez egyébként a hazai atom- energetikai építkezéseknél, a Jaslovské Bohunice-i V-2, valamint a Dukovanyi Atomerőmű építésénél is tapasztalható. gyártásában, ami lehetővé teszi, hogy ezekből összesen tizenkettőt helyezzünk üzembe Jaslovská Bohunice, Dukovany és Mochovce közelében. A Don partján, Novovoronyezsben végzik a próbaüzemeltetését annak a nyomottvizes 1000 MW-os reaktornak is, melynek kooperációs gyártását a KGST-országok a nyolcvanas évek második felére tervezik. Ezek a nagy teljesítményű reaktorok hosszú időre megoldják majd a KGST-országok energiaellátási gondjait. A tervek szerint nálunk először a dél-csehországi Teme- lín mellett épül ilyen atomerőmű, összesen 4000 MW beépített teljesítménnyel. 277 működő atomerőmű a világ 23 országában Az atomerőművek céltudatos műszaki fejlesztése világszerte azt eredményezte, A Plzeöi Skoda Müvek reaktorcsarnokában sorozatban gyártják az atomerőmüvek legfontosabb tartozékait, a reaktorokat (ÓSTK felvétel) Az elmúlt év végén a világ 23 országában összesen 277 atomerőmű üzemelt, összesen 158 200 MW beépített teljesítménnyel, ami azt jelenti, hogy jelenleg a világ villamosenergia-szükségletének körülbelül 15 százalékát már atomerőművek szolgáltatják. A korábbi előrejelzések tehát nagyjából beváltak. Ezek ugyanis 1985-re általában 350 000 MW atomenergetikai teljesítményt helyeztek kilátásba, de olyan feltételezések is voltak, hogy a világ atomenergetikai kapacitása 1985-ben eléri a 600 000 MW-ot. Az egyes országokban, például Franciaországban tapasztalható jelenlegi fejlesztési ütem azt a prognózist is igazolja, mely szerint 2000-ben az atomenergetika részesedési aránya a világ villamosener- gia-termelésében eléri a 40-50 százalékot. Jelenleg egyébként 227 atomerőmű építése van folyamatban, további 110 építését pedig kötelezően megrendelték, tehát néhány év múlva több mint 600 atemerömüvet fognak üzemeltetni a világon. Mivel az újabb blokkok teljesítménye is nagyobb a régieknél, várható, hogy az üzemelő atomerőmüvek összteljesítménye megközelíti a félmillió megawattot. Az atomenergetika részesedési aránya az egyes országok áramtermelésében még nagyon eltérő. Svédországban és Finnországban például 35 százalékos, Belgiumban, Franciaországban és Svájcban 26-28, az NDK-ban, Angliában, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és Japánban 12-15 százalék körüli. Az iparilag fejlett tőkés államok közül jelenleg főleg Franciaországban szorgalmazzák az atomerőmüvek építését, ahol az elmúlt évben ezen a téren 72 százalékos növekedést értek el. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a nyugat-európai országok együttes atomenergia-termelése 1981-ben meghaladta az Egyesült Államokét. Az energetikai szenet helyettesítve A KGST-országokban a nyolcvanas évek folyamán szükségszerűen meggyorsul az atomerőművek építése. A Szovjetunióban - ahagyományos tüzelőanyagok, főleg a szén és a földgáz jelentős készletei ellenére - az atomerőművek kapacitásán 985-ig elsősorban 1000 MW-os blokkok építésével 25 000 MW-ra akarják növelni, ami már 12-14 százalékos részesedési arányt jelent a villamos energia termelésében. Ha figyelembe vesszük a szibériai szénjövesztés, valamint a vízi energia hasznosításának jelenlegi és perspektív arányait, a Szovjetunió feltételei között ez az arány igen tekintélyesnek számít. Ez a magyarázata annak is, hogy a Szovjetunióban eddig nem az atomerőmüvek nagyarányú építésére, hanem elsősorban a műszaki fejlesztésre, az egyes típusok kipróbálására, vagyis az atomenergetikai program megvalósításának alapos előkészítésére törekedtek. A távlati elgondolások szerint az atomerőművek kapacitását 100 000 MW-ra tervezik növelni. A többi KGST-ország szintén a saját feltételeiből indul ki az atomenergetika fejlesztésében. Csehszlovákiában például az energetikai szén jövesztése közismerten egyre nagyobb gazdasági, műszaki, társadalmi és környezetvédelmi problémákkal jár, a jövesztett szén minősége állandóan romlik, a készletek néhány évtized alatt kimerüléssel fenyegetnek, ezért nálunk az évezred végéig fokozatosan csökkenni fog a hagyományos széntüzelésű erőművek kapacitása, mivel újak már nem épülnek. Az 1985-től 1990-ig terjedő időszakban például a széntüzelésű erőművek kapacitása 17 250 MW-ról 16 860 MW-ra csökken, ezzel szemben az atomerőmüvek beépített teljesítménye 3080 MW-ról 6290 MW-ra növekszik, s az évezred végére eléri a 12 280 MW-ot. A Temel ín közelébe tervezett 4000 MW-os atomerőmű például évente 23 millió tonna energetikai szenet fog helyettesíteni, vagyis a jelenleg jövesztett mennyiségnek csaknem a negyedrészét. Nem is beszélve a környezetet szennyező káros anyagok, a füst, a kén- és a nitrogéngázok óriási tömegéről, ami ennyi szén elégetése után felhalmozódik, illetve rontja a levegőt. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. Tiszta és biztonságos energiaforrás
