Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-08 / 40. szám

t r t ISZÚ 5 382. X. 8. N apjainkban az ideológiai harc nemzetközi viszonylat­ban jelentősen kiéleződött. Ez törvényszerű folya­mat, amely egyrészt a reálií szocializmus országai sikerei­nek, másrészt a pozícióik megmentésére, a fegyverkezés fokozására törekvő és a háborúval fenyegető imperialista erők tevékenységének következménye. Ez a bonyolult folyamat széles tömegeket mozgatott meg a háborús feszültség enyhüléséért folytatott küzde­lemben. Az emberek meg akárják ismerni a gazdasági válságok, a munkanélküliség okait, s ezért érdeklődnek a politika iránt. A különböző gyűléseken, összejöveteleken, sőt a parlamentekben is lázas viták folynak ezekről a kér­désekről. Sok esetben az emberek gondolkodásmódjától, az egyes területeken kifejtett tetteiktől függ a mai világ mindennapi problémáinak megoldása. Ezért az újonnan keletkezett helyzetben rendkívül megnőtt annak a jelen£ sége, hogy el tudjunk igazodni az ideológiai harcban, helyesen tudjunk reagálni az imperializmus fondorlataira, ideológiai diverziójára, a burzsoá propaganda stratégiai céljaira, taktikájára. A burzsoá propaganda politikai-ideológiai tevékenysé­gében az utóbbi időszakban a korszerű formákon kívül egyre többször alkalmazza az antikommunizmus olyan hagyományos formáit, mint a klerikalizmus, amely az imperializmus politikai fegyverét és ideológiai támaszát jelenti. Ezt a tényt emelte ki Ludovít Pezlár elvtárs, az SZLKP KB 1980. áprilisi ülésén, amikor megjegyezte, hogy ,,az imperialista erők terveiben továbbra is jelentős szerepe van a politikai klerikalizmusnak, mint népünk erkölcsi és politikai egysége megbontása fontos eszközé­nek. A politikai klerikalizmus hívei gondosan elkendőzik céljaikat. Vallási szabadságról beszélnek, de közben visz- szaélve a hívők érzelmeivel, valamilyen szocialistaellenes politikai ellenzéket alakítanak ki ellenforradalmi célok­kal. . . A reakciós emigráns szervezetek, amelyek a klero- fasiszta rendszer volt vezetőit egyesítik, nem leplezik szocialistaellenes céljaikat. Teljes mértékben támogatják a nemzetközi reakciót a haladás és a béke elleni harcban“. Ez az újabb keresztes hadjárat a kommunizmus és a haladás ellen szükségessé teszi, hogy emeljük ideológiai munkánk színvonlát, beleértve az olyan bonyolult és fontos területét is, mint az ateista nevelés. A CSKP KB Elnöksé­gének beszámolója, amelyet Vasil Bil’ak elvtárs terjesztett elő a CSKP KB 1980. márciusi ülésén is leszögezi, hogy ,,az ember szocialista tudatáért folyó küzdelem a tudomá­nyos világnézet formálásának folyamata elképzelhetetlen anélkül, hogy leküzdjük az emberek gondolkodásában a legkülönbözőbb előítéleteket és csőké vény eket. A szo­cialista öntudat elmélyülésével az ember felszabadul az elmaradottság és a szellemi sötétség alól. Az ateista nevelés az ideológiai munka elsőrendű feladatai közé tartozik, a párt állandó figyelmet szentel neki. Hosszú távú folyamatról van szó, amelyben minden elhamarkodottság károkat okoz.“ Az ateista nevelés a párt és a pártszervezetek ideológiai munkája keretében relatíve önálló, sajátságos feladatokat teljesít, szervesen bekapcsolódik az ideológiai tevékeny­ség rendszerébe, segít társadalmunk szellemi erejének megsokszorozásában, az emberek közötti új, humánus kapcsolatok megszilárdításában, az emberek alkotó kez­deményezésének fejlesztésében, mivel amint azt a szovjet szakemberek megállapítják ,,a vallásos világnézet leküz­désében a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a hivő elszigeteli önmagát a társadalom ideológiai hatásától“. Ez az elszigeteltség kisebb vagy nagyobb fokú lehet, de éppen ez akadályozza, hogy a hivő magáévá tegye azt a nagymennyiségű információt, amely ellentétben áll vallá­sos elképzeléseivel. Annak éredekében, hogy eredménye­sen befolyásolhassuk a hivök tudatát, fokozatosan elsajá­títtassuk velük az ateista nézeteket, elsősorban ezt az elszigeteltséget kell leküzdeni. A munkásosztály tudományos-materialista tanítása - a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztette az elmúlt évszázadok ateista világszemléletének legjobb hagyomá­nyait, leküzdötte történelmi korlátozottságát, a társadalmi élet idealista megközelítését, amely nem tette lehetővé, hogy feltárják a vallás szociális gyökereit. A szocialista viszonyok kialakulásával az ateista nevelés és propa­ganda rendkívüli társadalmi jelentőséget kapott. Országunkban a marxista-leninista ateizmus terjesz­tése Lenin elméleti örökségén alapszik. V. I. Lenin, aki nagy figyelmet szentelt a vallás és az ateizmus kérdései­nek, alkotóan gazdagította a marxista ateizmust, kidol­gozta az új típusú párt és a szovjet állam alapelveit a vallás és az ateizmus iránti viszony szempontjából. Az ezzel kapcsolatos nézeteit így fejezte ki: egész programunk a tudományos, pontosabban a materialista világnézeten alapszik. Ezért programunk magyarázásakor szükségsze­rűen meg kell magyaráznunk a vallás történelmi és gazdasági gyökereit. Propagandánk így törvényszerűen magába foglalja az ateizmus propagandáját. Lenin szerint milyen szerepe van pártunk tevékenysé­ge ezen részének a munkásosztály és a dolgozók közös harcában a világ forradalmi átváltoztatásáért? Először - az ateista nevelést és propagandát alá kell vetni a fő feladatnak - a kizsákmányoló osztály hatalma megdöntésének, az új, kommunista társadalom felépítésé­nek. V. I. Lenin mindig óva intett, bogy a vallás kérdését ne tekintsék elsődlegesnek. Azt fánította, hogy tegyünk különbséget a vallás, mint a túdományos tanítás, a marxiz­mus számára idegen ideológia, valamint a hivők között, akik még a vallás befolyása alatt állnak. Elsősorban azt követelte, hogy elvtársiasan viszonyuljunk a hivő munká­sokhoz és parasztokhoz. Kitartóan, taktikusan és türelme sen a politikai és gazdasági harc minden mozzanatát fel kell használni arra, hogy öntudatra ébresszük őket, köze­lebb hozzuk az öntudatos proletárokhoz a közös harc alapján. Ezért nem állítjuk, és sohasem állítottuk, hogy azok, akik vallásosak, antikommunisták. A kommunista pártok nem tekintették és nem tekintik az egész papságot és a hívőket antikommunistáknak. így például a tőkés országokban a vallás hívőinek milliói aktívan bekapcsolód­nak a békéért és a szociális haladásért folytatott harcba. Másodszor - Lenin azt követelte, hogy az ateista propaganda alapuljon a dolgozóknak a társadalmi viszo­nyok megváltoztatásáért folytatott harcban való aktív rész­vételén. A tömegek bevonása az osztályharc forradalmi gyakorlatába fontos szerepet játszik ateista nevelésükben, de nemcsak a tőkés társadalom viszonyai között. Az új kommunista társadalom építésében való aktív részvétel a szocialista forradalom győzelme után is az ateizmus alapiskolája. Lenin szerint a vallás elleni küzdelem nem korlátozható absztrakt ideológiai propagandára, ezt a har­cot szoros összefüggésbe kell hozni a vallás szociális gyökereinek felszámolására irányuló osztálymozgalom gyakorlatával. A marxistának materialistának kell lennie, vagyis a vallás elleni harcot nem értelmezheti absztraktul, tisztán elméleti szemszögből, örökké azonos propagandát terjesztve. Ennek a küzdelemnek az osztályharcon kell alapulnia, amely a leghatékonyabban és legjobban neveli a tömegeket. Harmadszor - figyelembe kell venni a munkásosztály szövetségeseinek kérdését. A vallással folytatott ideológiai harcban szem előtt kell tartani a hivő és a nem hivő dolgozók egységének megszilárdítását közös céljaik el­érésében. A szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a hivő és a nem hivő dolgozók együtt építik az új életet. Az SZLKP KB 1980 áprilisi ülése is megerősítette: a pozitív változások közé tartozik az is, hogy nálunk a hivök túlnyomó többsége magáévá tette a szocializmust, össze­kötötte vele életét, tudatosítva, hogy ez a leghaladóbb és leghumánusabb társadalmi rendszer. Ezért a hivök aktívan résztvesznek népünk építőmunkájában. Pártunk, szocia­lista államunk respektálja a hivök vallásos érzelmeit, megbecsüli munkájukat. Nem titkoljuk azonban, hogy nevelő munkánkkal, türelmes meggyőző munkával meg akarjuk nyerni állampolgárainkat a tudományos világnézet elsajátítására. A vallással kapcsolatos elvi álláspontunk a marxizmus-leninizmus elméletén alapszik, változatlan marad, alapelvei továbbra is érvényesek. A dolgozókat - az ateistákat és a hívőket - a boldog életért folyó küzdelem érdekei egyesítik. S ez összehason­líthatatlanul erősebb és fontosabb, mint az, ami szétvá­lasztja őket. Napjainkban Csehszlovákia hivő és nem hivő állampolgárait a fejlett szocialista társadalom építésének közös feladatai egyesítik. A társadalom mesterséges fel­osztása a felekezeti hovatartozás szerint csakis ellenfele­ink számára hasznos, akik a vallásosság alapján bizalmat­lanságot és gyűlöletet akarnak terjeszteni, meg akarják nyerni a hívőket, politikai ellenzékbe állítva őket a szocia­lista állammal és általában a szocializmussal szemben. Erre akarják felhasználni a vallás és a marxizmus konfron- tálását, hogy így eltereljék az emberek figyelmét fejlődé­sünk építő feladatairól. Negyedszer - V. I. Lenin szüntelenül figyelmeztetett arra, nem szabad megengedni, hogy lemondjunk a vallás elleni ideológiai küzdelemről, de azt sem szabad megen­gedni, hogy adminisztratív eszközökkel betiltsuk. Lenin szerint a marxista ateista nem terjesztheti az anarchisták absztrakt, csak szavakkal hirdetett, a valóságban üres „forradalmiságát“, nem kerülhet a kispolgárok vagy liberá­lis értelmiségiek opportunizmusának hatása alá, mivel ezek félnek a vallás elleni harctól, megfeledkeznek felada­tukról és belenyugszanak az istenbe vetett hitbe. A proletariátus osztálypolitikájának és a reformista libe­rális irányvonalnak összeegyeztethetetlenségére vonat­kozó lenini elmélet ma is teljes mértékben időszerű, s napjainkban is nagy elméleti és gyakorlati jelentősége van. Ezt egyrészt a mai reformizmus ideológiájának sajá­tosságai, másrészt a nemzetközi munkásmozgalom balol­dali elhajlásai okozzák. Erre is felhívta a figyelmet a CSKP XVI. kongresszusa, amikor kiemelte, hogy egész ideológiai munkánk alapvető feladata osztályéberségre, a burzsoá ideológia elleni engesztelhetetlenségre nevelni az embe­reket. Állandó feladat a jobboldali opportunizmus és a revi- zionizmus minden válfaja, valamint a kispolgáriasság meg­nyilvánulásai elleni elvhú harc. A világnézeti nevelés jelentős része a tudományos ateista nevelés. Az ateista nevelés megköveteli, hogy differenciáltan viszonyuljunk az emberekhez, át kell hatnia egész ideoló­giai munkánk rendszerét. A fejlett szocialista társadalom építése az ateista nevelés területén is megköveteli, hogy jobb és időszerűbb elméleti és gyakorlati megoldásokat találjunk, mélyebben feltárjuk a tudományos marxista-leni­nista világnézet bonyolult feladatait. V. I. Lenin kiemelte: az ateista nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a mar­xista filozófiára, a harci materializmus eszméivel áthatott természettudományokra támaszkodhat, s a tartalma, mód­szerei, formái és szervezése tudományosan megalapozott lesz. Ezen alapszik Lenin azon követelése, hogy a vallás elleni harcot helyezzük tudományos alapokra. Az ateista nevelés célja, hogy rendszeresen szűkítsük a teret a vallásosság újrateremtéséhez a szocialista társa­dalom új nemzedékeiben. Országunkban jelentős sikereket értünk el ezen a téren, de ez nem jelenti, hogy azt állíthatjuk, minden problémát megoldottunk már, a vallásos ideológiának és erkölcsnek a lakosság egy részére gyako­rolt hatása ösztönösen, önmagától megszűnik. Az ateista nevelés területén az elméleti és gyakorlati front előtt ma is számos fontos kérdés áll. Elsősorban az a kérdés, mi okozza országunkban a vallásos csökevények fennmara­dását, hogyan jut el a vallásosság a fiatal nemzedékekhez, milyen társadalmi funkciókat tölt be a vallás, mi a mai korszerűsített hit lényege, milyen a kapcsolat a vallás és a nemzetiségi kérdés között, mennyiben hatékony az ateista propaganda és ellenprópaganda stb. Ezért a vallásos csökevények leküzdése széles köm probléma, melynek megoldása nagy mértékben a szociá­lis-gazdasági, nemzeti, etikai, kulturális és más problémák megoldásától függ. Ezt megerősítette az SZLKP kcngresz- szusa 1981 márciusában: „Ma megállapíthatjuk, hogy a haladó materialista világnézet Szlovákiában tömegjelen­séggé válik és egyre jobban terjed. A vallásos összeférhe­tetlenség és diszkrimináció mar a múlté. A szocialista államunk szavatolja állampolgáraink egyenlőségét, a val­lás iránti viszonyuktól függetlenül. Nagyra becsüljük a hivők részvételét hazánk építésében, ebben látjuk annak bizonyítékát, hogy népünk érdekei azonosak. Azok a tapasztalatok, amelyeket dolgozóink a szocialista társa­dalom építésében szereztek, döntő szerepet játszottak és játszanak abban, hogy a dolgozókat felszabadítsuk a kizsákmányoló társadalmak szellemi öröksége alól“. A kongresszus dokumentuma továbbá leszögezi, tanúi lehetünk a külföldi klerikális kommunistaellenes központok azon törekvésének, hogy a hivők vallásos érzelmeit a szo­cialista hazánk elleni ellenséges tevékenységre használ­ják fel. Népünk tapasztalataira, érdekeire, hazafias érzelmeire, egységére és haladó béketörekvésére támaszkodva hatá­rozottan fellépünk az ilyen diverzió bármilyen formája ellen. MILAN SCIRANKO CSc. docens AZ ATEISTA NEVELÉS - A PÁRT IDEOLÓGIAI MUNKÁJÁNAK RÉSZE Új híd épül Bratislavában a Dunán (CSTK-f elvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom