Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-08 / 40. szám

Vasárnap 1982. október 10. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.47, nyugszik 16.56 Közép-Szlovákia: 5.55, nyugszik 17.04 Nyugat- Szlovákia: 6.03, nyugszik 17.12 órakor A HOLD kel - 22.45, nyug­szik 14.05 órakor köszöntjük GEDEON és SLAVOMÍRA nevű kedves olvasóinkat • 1812-ben született GARAY János költó, lapszerkesztő, akadémikus (t 1853) • 1907- ben született Peter NELL né­met szocialista fró (f 1957) • 1942-ben halt meg Terézia VANSOVA szlovák írónő (szül. 1857). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK. TARTALMÁBÓL SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE KIRGIZ SZSZK A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉNEK PROGRAMJA ZDENÉK SNtTIL AKADÉMIKUS CIKKE ÚJABB 25 ÉV KÜSZÖBÉN MAKRAI MIKLÓS ÍRÁSA CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE? KESZEU BÉLA RIPORTJA ÉGNI KELL ANNAK, AKI GYÚJTANI AKAR PÉTÉRE! SZONYA RIPORTJA NE CSAK SZÉP SZAVAKKAL... SZILVÁSSY JÓZSEF CIKKE A HOLDSUGÁR MENYASSZONYA SZURAJA AL-BAKSZAMI Pl RFR7ÉI ÉSF TÚL A KAUKÁZUSON GAZDAG JÓZSEF CIKKÉNEK ELSŐ RÉSZE A losonci (Luöenec) járásban levő Sóregi (Surice) Efsz tagjai 350 tonna őszibarac­kot szállítottak az egész közép-szlová­kiai kerületbe. Mintegy 300 hektár gyümöl­csöst és szólót művel­nek meg. A napokban az alma szállítását is megkezdik, 27 hektár területen rekordter­mésre, csaknem 400 tonnára számítanak. Az első képen Szaba­dos Margit barackot szed, a másodikon Jú­lius Stirezovsky a gyümölcs és szőlő­termelő részleg veze­tője a (Sóidén delicius almafajta érettségét ellenőrzi. (Peter Lenhard felvéte­lei - ÓSTK) Útszéli zsákok Ki ne látott volna útja­ink mentén az árkokban heverő megtömött zsáko­kat. Tartalmuk - szemét. Igen, jobbára háztartási hulladék: romlott étel, csont, tojáshéj, száraz kenyér, krumplihéj, kon­zervdoboz, vissza nem váltható palack, tejes­zacskó, műanyag tasak, mosogatószeres edény, s ugyan ki győzné felso­rolni, mi minden. Az, hogy degeszre tö­mött és gondosan bekö­tött zsákokról van szó, ar­ról árulkodik, hogy autón szállították a „megfelelő“ helyre, s egy alkalmas pillanatban - amikor sen­ki sem látja -, megszaba­dultak tőle. Gyakran va­sárnap este vagy hétfőn reggel kerülnek újabb csomagok az árkokba, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy a ví- kendet hétvégi házukban töltött emberek szemetét tartalmazzák. „Rend- és tisztaságszerető“ egyé­nek lehetnek, hiszen a hulladéktól igyekeznek megszabadulni. Az aligha számít nekik, hogy a sze­mét mindenütt szemét, s ha mindenki követné „példájukat“, rövidesen lépten-nyomon szemét­be botlanánk. Mentséget az ilyen cselekedetre bizony nem­igen lehetne találni. Még az sem fogadható el, hogy akadnak községek, ahol nem szervezték meg a szemét elhordását. Ha valaki szabadulni akar az összegyűlt limlomtól, mi­ért nem viszik megfelelő helyre, a kijelölt szemét­dombra, esetleg a hulla­dékgyűjtőbe, ahol még pénzt is kaphatnának ér­te7 Vagy akadnak, akiket gyönyörködtet az útszé- leken szaporodó szemét látványa? HiUp e IDŐSZERŰ GONDOLATOK Előfordul, hogy a párt szervei, illetve a pártmunkások a politikai irányítás helyett közvetlenül beleavatkoznak a nemzeti bizott­ságok tevékenységébe, sőt helyettesítik őket. A másik oldalon egyes nemzeti bizott­sági képviselők törekvése az, hogy megbúj­janak a pártszervek háta mögött, elsősorban a népszerűtlen intézkedések eldöntésénél. Az ilyen megnyilvánulásokat, amelyek alibiz- must és felelőtlenséget szülnek és következ­ményeiben gyöngítik a párt vezető szerepét és tekintélyét, határozottan ki kell küszö­bölni. A pártmunkában és a nemzeti bizottságok tevékenységében is szem előtt kell tarta­nunk, hogy mindent az emberek érdekében teszünk, s minden munka eredményeinek mércéje az, hogyan szolgáltuk az emberek javát, miként javítottunk életükön. Ennek a tudatnak kell áthatnia a nemzeti bizottsá­gok tisztségviselőinek és dolgozóinak min­dennapos tevékenységét a párt XVI. kong­resszusa határozatainak megvalósításában. Kommunista pártunk a cseh és a szlovák nép nemzeti hagyományaira támaszkodva mindig alkotó módon felhasználta a szovje­tek példáját. Arra törekedett, hogy a nemzeti bizottságok munkájában is érvényre jusson a lenini gondolat, miszerint a szovjetek min­denki számára megközelíthető hatalmat kép­viselnek, amely mindent a tömegek szeme láttára tesz, közvetlenül kötődik a tömegek­hez, a néptömegeknek és akaratuknak egye­nes és közvetlen szerve. Igényes és nagy feladatokat tűzünk ki a nemzeti bizottságok elé. Megvalósításuk­nál sok függ majd a köztársasági kormá­nyoktól, a szövetségi kormánytól és a tör­vényhozó-testületektől, de a munka dandárja a nemzeti bizottságokra hárul. Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meggyőződése, hogy a nemzeti bizottsá­gok minden képviselője és dolgozója kezde- ményezöen és jelentősen hozzájárul a nem­zeti bizottságok tevékenysége további fejlő­déséhez. Meggyőződése, hogy elsősorban a kommunisták tesznek eleget kötelességük­nek, felelősségteljesen és határozottan gya­korlattá váltani a kitűzött feladatokat. Ebben nagy segítséget kell nyújtaniuk a párt szer­veinek és szervezeteinek. A nemzeti bizottságok csaknem négy évti­zedes múltja kitörölhetetlenül bevésődött népünk tudatába, amely öntudatosan vesz részt munkájukban, hazánk jelenének és jö­vőjének formálásában. Ebben rejlik a szocia­lista demokrácia ereje és ez a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatok sikeres tel­jesítésének záloga. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszá­molóból) i i i iuhjáimk Galánta főterén járva végig­néztük a járás kitüntetteinek fényképeit. A dicsőségtábláról ünneplőbe öltözött, sugárzó te­kintetű nők és férfiak néztek szembe velünk, a megszépült várossal, az arra sétáló embe­rekkel. Kik rejtőznek a fényképek mögött? Mária Benková egyike azok­nak, akik megkapták a Kiváló munkáért érdemrendet. Dol­gos hétköznapok, derűs ünne­pek váltogatták egymást életé­ben. Ma már nyugdíjas, de en­nek ellenére még a TOS válla­lat portáján dolgozik.- Megszoktam a munkát és még nem érzem magam olyan öregnek és gyengének, hogy tétlenül üljek - mondta Mária Benková a munkahelyén és hellyel kínált.- A kitüntetésnek természe­tesen nemcsak én örültem, ha­nem a családom, barátaim is, de amit tettem az számomra természetes volt. Nagymegye- ren (Őalovo) a járási nemzeti bizottságon kezdtem el dol­gozni, majd 1956 és 1958 kö­zött a párt felhívására én is egyike voltam azoknak, akik segítettünk a mezőgazdaság­ban. Közben voltam képviselő, a nőszövetség szervezetének elnöke, gyűlésekre jártam, részt vettem különféle szerve­ző munkában. Persze ezek mellett ott volt még a család, nél több? - tárta szét karját a sokak által kedvelt „Mariska néni“.- S milyen a mostani élete?- Nyugodt, békés öregség elé nézünk. Amíg bírok dolgo­zom én is meg a férjem is. Megvan mindenünk, ami a nyugodt élethez kell, de jó itt- ott adni néha valamit a gyere­ÚJRA ÍGY ÉLNÉM LE AZ ÉLETEMET... a férjem és négy gyermekem. Főznöm, mosnom kellett, elvé­gezni a házkörüli teendőket, de le kellett ülnöm a kicsikkel ját­szani is. Férjem segítsége nél­kül ez nem ment volna, de ö megértett, igaz, hogy egy­szer én, egyszer ő ment gyű­lésre - mondta mosolyogva. - A gyerekek hamar felnőttek, már mindannyian elkerültek otthonról. Jó látni, tudni, hogy boldogan, kiegyensúlyozottan élnek. Kell-e egy szülőnek en­keknek, unokáknak. Egy-egy baráti összejövetelkor vissza­pergetjük az idő kerekét és emlékezünk a „régi időkre“. Milyen lelkesek voltunk, meny­nyire égtünk a vágytól, hogy bizonyíthassunk! És mondha­tom, jólesik ez a visszaemléke­zés, mert látom a változásokat, a jobb életet. Sokan szidják a mai fiatalokat, hogy túlságo­san kényelmesek, semmiért sem tudnak lelkesedni. Tu­dom, hogy nem így van, és ha szükség lenne rá, ők is ugyan olyanok lennének, amilyenek mi voltunk. Hogyan tölti szabad idejét?- A második műszak rám is vár és ráadásul mi látjuk el a kilencvennégy esztendős nagymamát is. De ha van egy kis időm, azt hímzés mellett töltöm. Szeretek sétálni, tévét nézni, olvasni. Még ma is részt veszek a nőszövetség munká­jában, s ha kell, társadalmi munkát is szívesen végzek. Mindegy, hogy lapát van-e a kezemben vagy seprű. Igaz az is, hogy talán nem megy minden olyan gyorsan és ügyesen mint valamikor, de hát már nyugdíjas vagyok - mond­ta nevetve Mária Benková. Búcsúzás közben még megkérdeztük, vajon ha újra kezdhetné, hogyan élne? - Annak ellenére, hogy bete­geskedtem, ha újra élhetném az életemet, ismét csak ugyan­ezen az úton indulnék. PÉTERFI SZONYA ) ÚJ szil 2 1982. X. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom