Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-09 / 27. szám
A MARXIZMUS ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN A NACIONALIZMUSSAL A marxista fenntartás nélkül elismeri a nemzeti mozgalmak történelmi létjogosultságát. De hogy ez az elismerés ne fajuljon el a nacionalizmus apológiájává, s ne vezessen a proletártudat burzsoá ideológia általi elködösítéséhez, szigorúan csak annak elismerésére kell szorítkoznia, ami ezekben a mozgalmakban haladó. A marxista feltétlen kötelessége a nemzetiségi kérdés minden vonatkozásában a leghatározottabban és a legkövetkezetesebben védeni a demokratizmust. Ez a proletár osztályharc érdekét szolgálja, amelyet a nemzetiségi viszályok elkendőznek és eltompítanak. A nacionalizmus támogatása az ilyen, történelmileg pontosan és szilárdan meghatározott kereteken fúl, egyet jelent a munkásosztály elárulásával, az átállással a burzsoázia oldalára. A munkásosztály nem támogathatja a nacionalizmus semmiféle megszilárdulását. Ellenkezőleg, támogatja mindazt, ami elősegíti a nemzetek közti válaszfalak lebontását, ami szilárdítja a nemzetek kapcsolatait, a szocializmusban közeledésükhöz, felvirágzásukhoz és végső soron - a kommunizmusban - teljes egybeolvadásukhoz vezet. V. I. Lenin így vetette fel a kérdést Kritikus észrevételek a nemzetiségi kérdésről című müvében, vitába szállva a különféle nemzetiszocialistákkal - bun- disták, jobboldali lengyel szocialisták, O. Baner majd később Pjatakov szubjektívista jelszavaival, aki 1919-ben, az OK/b/P második programjának vitájában, a „nemzetek megszüntetését“ követelte. A nemzeti és a nemzetközi kapcsolatok kérdésének kifejezetten történelmi jelentősége van az ideológiai harc adott feltételei között és a gyakorlati politikában is. Ennek magyarázata, hogy a két társadalmi világrendszernek, az osztályok két alapvetően ellentétes táborának kiéleződött harca előtérbe állítja a kommunista és a munkásmozgalom, valamint a szocialista közösség internacionalista egységének és összeforrottságának követelményét. A nemzetközi imperializmus, főleg az Egyesült Államok katonaiipari komplexuma és a CIA - vállvetve az opportunistákkal, a revizionistákkal, a nacionalistákkal és.a cionistákkal - ennek az egységnek az aláásására törekszik. Annál időszerűbb számunkra a lenini figyelmeztetés, hogy minden ország burzsoáziája, a különféle kispolgári pártok, a munkáspártok megalkuvó képviselői, akik a munkások kizsákmányolása és elnyomása érdekében készek frigyre lépni a burzsoáziával, arra törekednek, hogy előidézzék a különböző nemzetiségű dolgozók viszályát, elvessék köztük a bizalmatlanság magvát és megbontsák a munkások szilárd nemzetközi szövetségét és testvériségét. Ezért a kommunisták, a marxisták-leninisták és főleg a forradalmi pártok kötelessége szívós, szorgos munkával csődbe juttatni a burzsoázia nacionalista üzelmeit, leküzdeni a nacionalista előítéleteket és az egész világ dolgozói elé állítani a különböző nemzetiségű dolgozók szilárd szövetségének példáját. A nemzetközi és a nemzeti viszonyának elemzése a valóban tudományos osztályszemlélet alapján napjainkban azért is fontos, mivel korunkat jellemzi ? nemzeti felszabadító mozgalom rohamos fellendülése. Ez igazolja a szocialista világforradalom megvalósulása módozatairól szóló lenini elméletet. Ez a forradalom nemcsak minden országban a forradalmi munkások harca „saját“ burzsoáziájával, hanem egyben a nemzetközi imperializmus által elnyomott valamennyi ország néptömegeinek a harca is, amely a forradalmi világfolyamat egyik áramlata. Ez a folyamat bomlasztja a világimperializmust és a gazdasági válság, az erkölcsi hanyatlás, a polgári demokrácia tőkés monopóliumok általi korlátozása, a burzsoá társadalom ideológiai és kulturális sorvadása mellett egyik tényezője a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének és kiéleződésének. Annál inkább, mivel ezzel egyidejűleg - a fejlődés minden nehézsége ellenére - kibontakozik a létező szocializmus gazdasági és kulturális erői fellendülésének folyamata, s a létező szocializmus példája a tőkés országok dolgozóit mozgósítja a társadalmi haladásért, a békéért és a demokráciáért vívott harcuk fokozására. Annál határozottabban kell elutasítani az Olasz Kommunista Párt jelenlegi vezetőségének rágalmazó kampányát, amelyet a létező szocializmus országai ellen folytat, feltárva e kampány káros voltát. Ezzel a kampánnyal akarja kisebbíteni a szocialista országok dolgozóinak történelmi vívmányait, lejáratni az SZKP és a szovjet kormány békeszerető politikáját és ezzel elvonni a tőkés országok dolgozóinak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak figyelmét a kapitalizmus visszás jelenségeitől, a cionizmus és az amerikai imperializmus bűntetteitől. A forradalmi világfolyamat fejlődik és szüntelenül újabb és újabb társadalmi áramlatok torkollnak bele. Fokozatosan kialakul a soknemzetiségű, új, kommunista társadalmi-gazdasági alakulat. Új típusú, csak a szocialista közösséget jellemző nemzetközi kapcsolatok formálódnak. Ezzel egyidejűleg osztályellenségeink mind körmönfontabb módon spekulálnak azokkal a nehézségekkel, amelyek teljesen természetesek és elkerülhetetlenek a világ forradalmi átalakításánál. Mindez azt a feladatot állítja a kommunista pártok elé, hogy védjék és valósítsák meg a proletár internacionalizmusnak, a népek barátságának alapelveit, és ezzel egyidejűleg - az emberiség nemes eszményeiért folytatott harcban - leplezzék le az anti- humánus ideológiákat és politikai koncepciókat, főleg a burzsoá nacionalizmust. Közben szüntelenül szem előtt kell tartani, hogy a burzsoá nacionalizmus és a proletár internacionalizmus két összeegyeztethetetlen, ellenséges jelszó, amely megfelel a tőkés világ két ellentétes osztálytáborának, kétféle politikát és kétféle világnézetet fejez ki a nemzetiségi kérdésben. A BURZSOÁ ÉS A KISPOLGÁRI NACIONALIZMUS A burzsoá nacionalizmus a nemzetiségi kérdésben a burzsoázia osztályának világszemlélete és politikája. Kifejezi az ország határain belül és azokon túl is a tőkés kizsákmányolás és konkurrencia- harc érdekeit. Az országon belül a burzsoázia osztálybékével kapcsolatos érdekét (emlékezzünk csak a lengyel klerikálisok és opportunisták közelmúltban hangoztatott jelszavára: „Mi, lengyelek, végül is mindig megegyezünk“), mégpedig a burzsoá elemek nyerészkedő, szűk látókörű osztályérdekei védelmének jer gyében, a dolgozók fölötti gazdasági, politikai és ideológiai uralmuk érdekében. A kiéleződött ideológiai harc feltételei között ellenségeink főleg azzal a módszerrel élnek, hogy összekeverik a társadalmi fejlődés folyamatait. Jellegzetes elsősorban a nemzeti és a nemzetközi kérdésének elvont, metafizikus, nem osztályszemléletű taglalása, a társadalmi folyamatok konkrét történelmi tartalmának és mindannak semmibevétele, ami a társadalmi osztálygyakorlat velejárója. Ezzel szemben a nacionalizmus osztályszemléletű, marxista-leninista elemzése társadalmi tartalmából indul ki, összefügg a konkrét történelmi megközelítéssel, elveti a nacionalizmus történelmi keretekén és konkrét társadalmi-történelmi összefüggéseken kívül eső, elvont értékelését. A nemzetiségi kérdés marxista, konkrét történeti megközelítésének klasszikus példáját szolgáltatta V. I. Lenin századunk elején, amikor elemezte az akkori Lengyel Szocialista Párt magatartását. Ez a párt - állapította meg Lenin - ,,... úgy véli, hogy a nemzeti kérdés kimerül ebben a szembeállításban: „mi" (lengyelek) és „ők“ (németek, oroszok stb.). A szociáldemokrata pedig ezt a szembeállítást helyezi előtérbe: „mi“ - proletárok és „ők“ - a burzsoázia.“ Az osztályszemlélet ignorálása és nacionalizmussal való elködösítése következtében - írta akkoriban Lenin-a LEMP nem tekinthető valóban marxista munkáspártnak. Többek között e párt jobboldali szárnyából vált ki később olyan „szocialista“, mint amilyen Pilsudsky volt, akit a két világháború közti Lengyelországban nemzeti hősként, az ország dicsősége jelképeként ünnepeltek a szocialistaellenes és a jobboldali opportunista erők. Egyszerű oknál fogva: ádáz ellensége volt az októberi forradalomnak és Szov- jet-Oroszországnak. A nacionalizmus tartalma eltérő volt a múltban és a tőkés feltételek között, s eltérő napjainkban is. A marxisták-leninisták különbséget tesznek az elnyomott és az elnyomó nemzetek nacionalizmusa között. Az elnyomott nemzet nacionalizmusa általában demokratikus tartalmú, éle az elnyomás ellen irányul és a kommunisták támogatják, mivel bizonyos fejlődési szakaszban történelmileg indokoltnak tekintik. Az elnyomott nemzet nacionalizmusának azonban egyidejűleg egy másik oldala is van, amelyben kifejezésre jut ugyanazon nemzet maradi, kizsákmányoló „krémje“ politikai és gazdasági érdekeinek ideológiája. Az elnyomott nemzetek nacionalizmusa tartalmának ellentmondásossága az adott országon belüli és a nemzetközi erőviszonyoknak megfelelően lehetővé teszi e nemzetek nacionalizmusának küI lönbözö irányú fejlődését. Vagy közeledését a szocialista internacionalizmushoz, vagy a nacionalista kizárólagosság, elszigetelődés, .önzés felé való orientálódását. A felszabadult országok politikai és gazdasági önállósága megszilárdításáért, a fejlődés szocialista útjáért - csak ez felel meg ezen országok népe valóban nemzeti érdekeinek - vívott harc gyakorlatának köszönhetően, ezeknek az országoknak haladó, forradalmi demokratikus erői megértik annak szükségét, hogy sokoldalúan szilárdítsák a nemzetI közi antiimperializmus jelentőségét, amely szilárdítja a szabadságszerető nemzetek népi tömegeinek hadállásait az imperializmus és a hazai reakció elleni harcban. A burzsoá nacionalizmus általában mindig fontos része volt a tőkés rendszer ideológiájának és továbbra is az. A kizsákmányolok szűk, népellenes osztályérdekeit össznépi érdeknek tünteti fel. A burzsoázia a nacionalista ideológia segítségével ellenségeskedést szít a különböző nemzetiségű dolgozók között, akadályozza osztályszolidaritásuk elmélyülését. A nacionalizmus reakciós osztályjellegét leleplezi az a tény, hogy alapja a reakciósok jelszavának: Oszd meg és uralkodj! NÖVEKSZIK A PROLETÁR INTERNACIONALIZMUS JELENTŐSÉGE Manapság, amikor világszerte szilárdulnak a szocializmus hadállásai, és a nemzeti felszabadító mozgalom győzelmei új horizontokat tárnak fel a függetlenségüket kivívó országok előtt, amikor fokozódik a dolgozók osztályharca az imperialista monopóliumok ellen, s amikor mind nagyobb méreteket ölt a demokratikus, antiimperialista mozgalom -, növekszik a proletár internacionalizmus jelentősége. Főleg most kell a kommunistáknak, számos oknál fogva, elsőrendű kötelességüknek tekinteniük a proletár internacionalizmus védelmét. Ezt elő-, szőr is a kommunista és a munkásmozgalom időszerű szükségletei és növekvő feladatai, másodszor pedig az diktálja, hogy a forradalmi világfolyamat társadalmi bázisának nagyobbodása egyeseket, köztük kommunista pártok tisztségviselőit is, olyan téves nézethez vezetett, hogy elavult már a Marx és Lenin által megindokolt és védett internacionalizmus. „Új“ internacionalizmusról kezdtek beszélni, törölték jelzőjét, miszerint ez proletár vagy szocialista internacionalizmus, mivel ez a jelző szerintük leszűkíti és „szektássá“ teszi az internacionalizmust. Mások viszont a proletár internacionalizmust kispolgári nacionalizmussal helyettesítik. Lenin a nemzeti beállítottságú kommunistákkal vitázva, akik nem akarták tekintetbe venni más pártok tapasztalatait, hangsúlyozta, hogy a marxista pártoknak internacionalista és nem leszűkített és egyoldalúan nemzeti alapokon kell kidolgozniuk stratégiájukat és taktikájukat. Különben durva hibát követnek el, szóban ugyan elismerik, de a gyakorlatban feladják az internacionalizmust. Azokkal szemben, akik az internacionalizmust szóban elismerik, de leszűkítik csupán a „függetlenség és szuverenitás“ elismerésére, Lenin a Kommunista Inter- nacionálé II. kongresszusa számára készített, a nemzeti és a gyarmati kérdésről szóló 10. tézisében megállapította, hogy a kispolgári nacionalizmus internacionalizmusnak nyilvánítja a nemzetek egyenjogúságának elismerését és semmi mást. Közben (nem is szólva az ilyen elismerés kifejezetten formális jellegéről) ügyet sem vet a nemzeti önzésre. Ezzel szemben a proletár internacionalizmus megkívánja az egyes országok proletárharcának érdekeit alárendelni e harc világméretű érdekeinek. Másodszor, a békéért, a demokráciáért, á nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folyó harcban az egymást kölcsönösen támogató társadalmi és politikai erők körének bővülése és nemzetközi együttműködésük a kommunisták szemében nem kendőzheti el azt a tényt, hogy napjainkban éppúgy, mint korábban, az internacionalizmus fő hordozója és képviselője a munkásosztály, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Elsősorban az ő kötelessége betölteni korunk egész forradalmi folyamata legkövetkezetesebb internacionalista erejének és egyesítő tényezőjének szerepét. Szolidaritásának és összeforrottságának a nemzetközi munkásosztály alapvető érdekeire, céljaira és világnézetére kell épülnie. A szocialista országok kommunista pártjainak kötelessége arra törekedni, hogy egész tevékenységükkel, elsősorban a szocializmus sikeres építésével elősegítsék a világ haladó társadalmi erőinek előretörését, a létező szocializmus erősödését. De bármennyire is nagy a jelentősége a kommunista pártok nemzeti keretek között kifejtett tevékenységének, nem lehet csupán erre a tevékenységre leszűkíteni a marxista-leninista pártok internacionalista kötelességeinek egész tartalmát. Ezzel a proletár és a szocialista internacionalizmus jelentőségét kisebbítenénk. Lenin 65 évvel ezelőtt, amikor híres Áprilisi téziseit fejtegette, ezt írta: „Valódi nemzetköziség csak egyetlenegy van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, és ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban“. Ma, éppen úgy, mint azelőtt, számunkra a proletár és a szocialista internacionalizmus érvényesülésének mércéje szolidaritásunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjetek nagy országával, amely az emberiség történetében első ízben tör utat a kommunizmus felé, amely a forradalmi világfolyamat bázisa, s a legnagyobb segítségben részesíti a világ forradalmi erőit a függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcunkban s amely a béke megőrzéséért, a rendkívül veszélyes, lázas fegyverkezés ellen, a termonukleáris háború veszélye elhárításáért folytatott harc zászlóvivője. FRANTláEK HAVLÍCEK Óeské Budéjovicében, a Dél-csehországi Papírgyárban, számítógép irányítja a termelést. Már az első próbák után mindenki számára világos volt, hogy a szovjet SM-I számítógépek bevezetésével sokkal jobb minőségű papír gyártható. A képen Václav Tomka és Hynek Joch mérnökök a programot ellenőrzik- (ŐTK felv.)
