Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-09 / 27. szám
• A csoportos aratás elősegíti a munkaverseny kibontakozását és a kombájnok gyors megjavítását (A szerző felvétele) mma NUlftM Nyilvános pártgyűléssel kezdik A gabonabetakarítás alapos felkészülést, előrelátást, magas fokú szervezettséget és szoros együttműködést igénylő feladat. Az elmúlt évek során a mezőgazdasági üzemek, az aratás közvetlen irányítói gazdag tapasztalatokra tettek szert a munkák előkészítésében, szervezésében, irányításában. A tervek megvalósításánál, jóváhagyásánál sok múlik a párt- szervezetek, a kommunisták hozzáállásán. A Bősi (Gabcikovo) Állami Gazdaság több éven keresztül a „hatvanasok“ szűk családjához tartozott. Sajnos, tavaly az ismert okokból kifolyólag nem sikerült a hatvan mázsán felüli átlaghozamot gabonából elérni. Az idén sem a legkedvezőbbek a feltételek, s ezért különös gonddal készítik elő a betakarítás politikai-szervezési, jutalmazási tervét. Végh Gyula mérnök, aki a növény- terme-. ztésben a szemesek termeléséért fe'elős a Duna menti gazdaságban, real'san mérlegeli a helyzetet és a várható eredményeket.- Tavaly csalódtunk, mert nem értük el gabonafélékből a várt átlagho- z~mot. Most sem lehetünk optimisták. Sajnos, az ígéretes őszt eléggé mostoha tavasz követte. Még az árpaszem is körülményesen és későn került a földbe. Az ősszel sokat ígérő búzatáblák sem fejlődtek kellőképpen, pedig nem kevesebb, mint 930 hektáron termesztünk búzát, amelynek a döntő többsége kenyérgabona. Tehát az ország kenyérgabona-ellátása szempontjából jelentős gazdaság vagyunk, és ezért nem mindegy, mennyit termelünk egy hektáron. Március végén még túlzottan bizakodtunk, csak hát jött a kegyetlen szeles, hideg, eső nélküli április. Szerencsére a május kissé megemberelte magát, s ha nem is esett a várt mennyiségű csapadék, mégis a legjobbkor jött az eső. A búza, az árpa gyorsan kalászba szökkent. Az árpa sem sok jót ígér. A borsó viszont szépen fejlődik. Tavaly is 44 mázsa átlaghozamot- értünk el, ami kiváló eredménynek számít. A kukorica, amelyből majdnem 900 hektárt vetettünk, jól kelt, és elégedettek lehetünk az egyedek számával. További fejlődéséhez nagyon kellene egy 40 milliméteres csapadék. Fontos a gondos talajmüvelés, mert a szárazság ellenére is nagyon elgyomosodtak a kukoricatáblák. De mostanában legfontosabb tennivalónk a minél kevesebb szemveszteséggel járó gabonabetakarítás, amely jelentősen növelhetné a hektárhozamokat. Különben az aratás politikai-szervezési előkészítéséről Fekete elvtárs, a gazdaság igazgatóhelyettese, az üzemi pártszervezetek centrális bizottságának elnöke tudna legtöbbet mondani. Fekete Zoltán beosztásából és politikai funkciójából kifolyólag eléggé elfoglalt ember. Ám amikor ráköszöntem, egy nyolcvan év körüli bácsival beszélgetett szívélyesen, mintha időmilliomos volna.- Sokan azt mondják, „rossz szokásom“, hogy mindenkivel leállók tereferélni. Szerintem viszont meghallgatni mások véleményét nem is olyan mellékes. A János bácsik voltak ennek a határnak a régi gazdái, s néha a tanácsuk aranyat ér. Bár én sem vagyok már mai gyerek a mezőgazdasági termelésben, mégis úgy érzem, szükségem van a munkában meghajlott emberek, s természetesen a fiatalok véleményére is.- Az imént az aratási előkészületekről beszéltem az agronómussal.- Azt hiszem, időszerű, hiszen már megkezdődött a felkészülés. A sikeres aratás lényegében a gépek javításától függ. Az ott dolgozó szakemberek, a szocialista munkabrigádok tagjainak munkájától. Tizenegy kombájnt kell ezekben a forró júniusi napokban üzemképessé tenni. Azt hiszem, ennek biztosítéka az ott dolgozó kommunisták céltudatos munkája, a gépesítési részlegen levő erős pártszervezetünk.- A gépek irányítói is részt vesznek az aratásban?- Néhányan. De a kombájnra kijelölt traktorosok, amíg a gépük el nem készül, vállvetve dolgznak a javítókkal. A javításban, esetleg az újításban mindenki érdekelt. A kombájnok vezetői ügyelnek az alapos munkára, nehogy gyakori legyen a gépek meghibásodása. A központi műhely dolgozói anyagilag külön érdekeltek a javításban. Ennek ellenére is előfordulhat meghibásodás, amelyet aratás idején is igyekeznek rugalmasan rendbe hozni. A növénytermelési részlegre beosztott gépjavítók aratás idején mozgó műhelyekkel járják a határt, és szükség esetén a helyszínen végzik a gépek javítását. A központi műhelyben pedig, ,ha szükséges, éjjel is dolgoznak, hogy mielőbb üzemképessé tegyék a gépeket. A kisebb meghibásodások esetében sokat jelent a csoportos aratás, mert az öt-hat kombájnvezetö közül mindig akad olyan, aki gyorsan rájön a hiba « okára, és a mozgómühely dolgozóival karöltve egykettőre rendbe hozzák a gépeket.- Már készül az aratás politikaiszervezési terve?- A növénytermesztés irányítói az üzem vezetőivel karöltve már dolgoznak a mindenre kiterjedő terven. Szükségük van az elkészítésére, mert mielőtt az üzem vezetősége jóváhagyná, megvitatják a növénytermesztési és gépesítési részleg párt- szervezetei, s természetesen mi is, a részlegszervezetek központi vezetősége. Az okos vélemények alapján rendszerint történik bizonyos változtatás. Az igazgatóság jóváhagyása után nyilvános pártgyűlésen ismertetjük a tervet, és az a végleges szentesítését jelenti. Az aratási bizottság - ezt követően naponta ülésezik, és szükség esetén az elfogadott terv szellemében rugalmasan intézkedik.- Mindent számításba vesznek a terv kidolgozásánál?- Igyekszünk. Elsősorban technikai eszközeink maximális kihasználására gondolunk, s arra, hogy takarékoskodjunk is az üzemanyaggal. A szocialista munkaversenyben szintén alaposan átgondolt az anyagi érdekeltség. A versenyszellemre jó hatással van a kombájnok csoportos beosztása. Az erkölcsi elismerés sem mellékes. A betakarítási munka idején naponta jelentetjük meg az Aratási Híradót, amelyben nemcsak az aratás állását ismertetjük, hanem megdicsérjük a legjobb dolgozókat és természetesen bíráljuk a hibákat, az előforduló felületességet. Persze törődünk azzal is, hogy eljusson a híradó a forró mezőn dolgozókhoz. A legjobban dolgozók neve, fényképe, elért eredményeik gyorsan felkerülnek a több helyütt felállított dicsőségtáblákra. Nagy gondot fordítunk a szemveszteség ellenőrzésére, és ezt a fontos tennivalót az agronómusok irányítják, és nagyon is figyelembe vesz- szük a kevés szemveszteséggel dolgozó kombájnosok munkáját a jutalmazásnál. Szigorúan ellenőrizzük a tűzvédelmi intézkedések betartását is.- A többi munkafolyamatokat is ellenőrzi az aratási bizottság és a gazdaság vezetősége?- A gabona learatása gyors, minél kevesebb szemveszteséggel járó feladat. De hasonlóan fontos tennivaló a szállítás, a szárítás és a raktározás. A szalma lehordása is, hiszen jó minőségű, nagy mennyiségű tömegtakarmányt jelenthet, másrészt addig nem végezhetjük el a tarlóhántást, a másodvetést, amíg a szalma le nem kerül a gabonatáblákról. Ezen fontos munkálatok sikeres elvégzése érdekében szervezünk pártcsoportokat, hogy az ott levő kommunisták azonnal adjanak javaslatot a hibák eltávolítására. Ők kísérik figyelemmel a fontos nyári munkát végzők ellátását étellel, frissítővel. Még az évről évre Csehországból érkező kombájnosok között is megalapítjuk az ideiglenes pártcsoportot. Vagyis a pártcsoportok révén, a kommunisták példamutatásán igyekszünk érvényesíteni a párt vezető szerepét, az alapos munkát. A gazdaságban szorgoskodó több mint 600 dolgozó közül 176 párttag, és közülük a legtöbb becsületes, példamutató, bátran kiáll a részlegszervezetek határozatainak valóra váltásáért. Nem véletlen, hogy a központi vezetőség nyilvános pártgyűléssel kezdi az aratást, és á befejezését is azonnal értékeli, ott jutalmazzák meg a munkában becsületesen helytállókat. A pártszervezetek taggyűlésein pedig erkölcsi elismerésben részesítik a munkájukat kommunista helytállással végzőket. TÓTH DEZSŐ SOKFÉLE NYELVEN Jegyzetek a DÍVSZ XI. közgyűléséről Prágai Kultúrpalota. A kongresszus termében, ahol két és fél ezer küldött tanácskozik, pártunk központi bizottsága nevében Tomás Trávnicek elvtárs. a Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnöke köszönti a küldötteket. A békéről beszél: „Élni, alkotni, építeni csak békében lehet...!“ Látom, hogy az egyik afrikai küldött fülére szorítja a hallgatót, egyre feszültebben figyel, közben pillantásával a terem nagyságát méregeti. Gondolom, nem kell különösebben meggyőzni, hogy milyen nagyszerű alkotni, építeni. Hiszem, hogy másokat, a többieket sem. ★ Ebben az épületben most hangzott fel először a közismert induló, a világ demokratikus ifjúságának himnusza: „Egy a jelszónk, a béke...“ Ot kontinensen ismerik, az ifjúsági találkozókon kart karba öltve, hányszor és hányszor énekeltük. Nem is csodálkozom, amikor hallom az egyik svéd újságíró kijelentését: Világsláger ez, ha mondom: És azon sem, hogy a szokásos, délutáni sajtóértekezleten jogos büszkeséggel emlegetik a prágai fiatalok: Itt, nálunk az első VIT-városban született ez a dal. És mivel készületlenül sohasem jönnek sajtóértekezletre az újságírók, többen közülük már mondják is, hogy a szövegét Lev Osanyin írta, a zenéjét Anatolij Novikov szerezte.- Novikov. Róla mit mond nekünk? A kérdésre Borisz Pasztuhov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára illetékes válaszolni. Mosolyog, azt mondja, hogy Novikov a Szovjetunióban olyan köznapi név, mint ... - Keresi a hasonlatot, mire Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára kisegíti - : Mint Magyarországon a Kovács vagy Szabó. Azután folyamatos a tájékoztatás: Anatolij Novikov a Lenin centenárium alkalmából 25 neves költő versét zenésí- tette meg, sikert aratott „Fekete nyírfa“ című operettje is, nyolcvan esztendős korában, 1976-ban megkapta „A szocialista munka hőse“ címet és kitüntetést. Persze, a svéd újságíró meggyőződésében tántoríthatatlan, egyre csak ismételgeti: Világslágert komponált, ha mondom...! ★ Külön ülést tartanak a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség szervezetei. A BITEJ, vagyis a turizmust és a csereakciókat szervező nemzetközi hivatal bizottsága. A SIV- SAJ, vagyis az ifjúság önkéntes munkáját és politikai értelmezésű jószolgálati tevékenységét szervező, irányító, nemzetközi bizottság. És a CIMEA, vagyis a haladó szellemű gyermekszervezeteket tömörítő nemzetközi szövetség. Az utóbbi tanácskozását figyelem. Gérard Bolanzi elnököl, a Kongói Népköztársaság nemzeti pionírmozgalmának küldötte. A gyermekek jogáról beszél: „övék a holnap, ezt senki sem veheti el tőlük, ne is merészelje, mindenkihez szólunk hát, tisztelje, védje meg a gyermekek jogát!“ Megválasztják a CIMEA új elnökét. Ismét Gérard Bolanzi az elnök. Szovjet, szudán, finn küldöttek a társelnökök. Főtitkár a Magyar Népköztársaság Úttörőszövetségének képviselője. Az elnökség tagjai Kolumbia, Kuba, Ciprus, Franciaország, Vietnam küldöttei... Továbbiakat is választanak, de kézről kézre jár a sokszorosított felhívás, melyet a prágai, 1. városkerület pionírjai üzenetként kértek átadni, és ezt olvasom: A béke - ha az édesanyák mosolyognak. A béke - ha az apák gyermekeikkel játszhatnak. A béke - ha mindenki boldogságáért örömmel dolgozhatunk. Fogadjátok meg, hogy hadat üzentek a háborúnak. ★ Ahány terem, mindegyik foglalt, mindegyikben tanácskoznak, vitatkoznak, beszélgetnek a küldöttek. Persze, a témát előre meghatározzák. „Az imperializmus ellen“ hirdeti a felirat az egyik témát. Ide bemegyek. Mi az apartheid? Nem kell magyarázni, mindenki megérti, ha végignézi a filmvetítést. Nem hivatásos operatőrök, rendezők készítették a filmet, csupán lelkes amatőrök, mégpedig titokban. A Dél-afrikai Köztársaságban alkalmazott, fasiszta jellegű intézkedések, a fehér és a színes lakosság teljes elkülönítésének bemutatása magyarázat nélkül is megdöbbentő. önkéntelenül kérdem magamtól: Tűrhető ez? Félbeszakítják a vetítést. Az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus képviselője bejelenti, hogy az ifjúság nemzetközi szolidaritásának ereje meghátrálásra kényszerítette a fajüldözőket ismételten, mert három ártatlanul halálra ítélt dél-afrikai hazafit mégiscsak felmentettek. Tolmácsolás, fordítás nékül is értem az egymásra villanó pillantásokat. Ugye, milyen erősek vagyunk, ha összefogunk? ★ Senki sem tervezte, szervezte ezt az akciót. Alig egy órával előbb még azt gondoltuk, hogy megnézzük a brazil fiatalok zenés-táncos esti műsorát, s vége a napi programnak Most fé! tízkor pedig tiltakozó tüntetést rendezünk a kongresszusi teremben mert, mindenki tudja, ismeri a legújabb hírt, hogy Libanonra támadt az izraeli hadsereg. Hol és mikor készítették az agresszort elítélő, megbélyegző szövegű, soknyelvű feliratok tömegét, nem tudom, csak csodálkozom, és tapsolok, amikor belép a terembe Jaszír Abid Rabi, a palesztin nép képviselője, az OOP Végrehajtó Bizottságának tagja. Neki szól a tapsvihar, míg le nem ül helyére, hiszen értjük -mi jól, hogy kit, miért támadtak meg az agresszorok. Násszir Hasan, Libanon Demokratikus Ifjúsági Szövetségének főtitkára kér szót: „ A nép, a libanoni és palesztin nép legyőzhetetlen." Utána a legfrissebb, híreket ismerteti, de ez is elég, újabb és újabb küldöttek kérnek szót. Figyeljünk csak! James Steel, az Észak-amerikai Egyesült Államokból érkezett küldött, a Munkásfiatalok Ligájának elnöke beszél. Mégpedig arról, hogy miben bűnös az amerikai imperializmus. Most Manuel Hernandez,. az ifjú chilei kommunista, a DÍVSZ elnöke beszél: „Azért jöttünk Julius Fucík hazájába, hogy megesküdjünk, ifjúságunk nem lesz a háború áldozata, kéz a kézben fiatalságunk erejével, küzdeni, harcolni fogunk a békéért.“' Választ nem vár, de lám. hány és hány nyelvervzeng: Esküszünk, esküszünk...! HAJDÚ ANDRÁS új s; 1982. VI
