Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-03 / 35. szám
Miloé Hrazdíra a rajt előtt („Mint minden sportban és életünk talán minden cselekedetében a feladatokhoz való lelkiismeretes hozzáállás, a becsületes gyakorlás, a munka, az edzés a döntő. Fiatalabb korában azt hiszi az ember, hogy mindent és mindenkit kicselezhet. Nagy büszkén gondolja: így meg úgy átejtette edzőjét. Csak később jön rá: önmaga alatt vágta a fát...“) Tulajdonképpen milyen is annak a kerékpárosnak az „ars poeticá“-ja, aki 1966-ban húzta magára először a címeres mezt, aztán önként lemondott róla, átadta a fiataloknak. Tudni kellene, hogyan hívták a csillagot a kerékpározás egén, amely után ment, amely vonzotta... („Gyerekkorom óta szörnyen szeretek versenyezni, legnagyobb örömöm telik például abban, ha sikerül megszöknöm a mezőnytől, ha magam mögött hagyhatom a többieket, akik nem tudnak utolérni. Versenyezni, hajtani, menni - mindig ez a legnagyobb élményem“) Nem számít, nem számított, hogy nem sok és főleg nem nagy sikereket ért el? senkinek sem sikerült. Volt-e Hrazdírá- nak ilyen titkos „csúcsa“? („Nekünk nincsenek csúcsaink, mert már minden versenyünket valaki megnyerte. Két célom volt: győzni a Békeversenyen (csak harmadik lettem) és érmet szerezni a világbajnokság országúti csapatversenyében. 1975-ben közel álltam hozzá...“) De hiszen a fiúk érmet szereztek - mondjuk többen is, valószínűleg nem kis belső fájdalmat okozva neki... („Hát ez az! Ha esett volna az eső, akkor én vagyok a csapattag. Csakhogy sütött a nap, ez pedig Moravec időjárása volt. Tehát ő hajthatott az éremért. Nekem pedig mi maradt hátra? Szorítani a csapatért. Mindig balszerencsés voltam a csapatversenyeket illetően. A válogatottban és a Dukla Bmóban is“). Balszerencse. Imaginárius fogalom, de van konkrét formája is. Egy hegyes kő defektet okozhat, és vége a reményeknek; akárcsak az alattomos krízis, amely a négyes bármely tagját elkaphatja. A NYEREGBEN SZENVEDNI KELL... 37 ÉVESEN - HÁROMSZOROS BAJNOK Országúti kerékpárban! Nem kis dolog ez ebben a kegyetlenül kemény, sportágban. Erre oda kell figyelni. C1.) Kilencvenhárom esztendővel ezelőtt Drais báró a jelenlevők derültsége közepette bemutatja „korszakalkotó" találmányát, a járógépet. A furcsa jármű egy-két esztendő alatt alaposan átváltozik, és a század végén egyre több kerékpáros veszélyezteti a békés gyalogosok testi épségét. Aztán 1893-ban, némi tanácskozás után az új jármű szerelmesei elhatározzák: versenyeket rendeznek. Az ötletet tett követi, és még ebben az esztendőben megalakul a Ligue International Cyclist Association. És nyomban lebonyolítják az első világbajnokságot Chicagóban. Azóta mennyi, de mennyi szakaszversenyt rendeztek a Nagy kék országúton. .. Kín, győzelem, napfény és eső. Órákon keresztül kell hajtani, figyelni a vetélytársakat, robbantani, szerelni, s mindezt pokoli hőségben. Persze előfordul, hogy zuhog az eső és a kerékpáros csak a csodával határos véletlennek köszönheti a bukás elkerülését. De sok ilyen versenyen indult már MILOS HRAZDÍRA, az „apókának“ becézett 37 éves bmói kerékpáros. (2) Nemrégen is ott volt a szlovákiai körversenyen. Maga sem tudja, hogy hányadszor indult, de az biztos; háromszor győzött (először 1967-ben!) és minden alkalommal mesélt valamit a kerékpárról, önmagáról, a versenyek feledhetetlen légköréről, az ellenfelekről. Vagy azújság- írók kérésére tette, vagy csak úgy, kötetlenül, alkalmi társaságban. Az idén a megszokottnál többet kellett „szövegelnie“. „Parancsra“. Hiszen mindhárom országúti számban bajnok lett! És ezt nem „felejthették“ el a toliforgatók. Ráadásul nevezték a világbajnokság egyéni számába. Pedig hányszor lemondott már a válogatottságról. De mit lehet tenni: aki háromszoros országos bajnok 37 évesen, az nem lehet rossz kerékpáros... A körversenyen résztvevő külföldi szakemberek szuperlatívuszokban beszéltek róla: hasonló korban ilyen kiváló versenyzőt találni a világon nagyon nehéz lenne. Az örökifjúság titka? („Nem tudtam érvényesülni a hajrában, ezért kellett állandóan megszöknöm a mezőnytől. Hogy nem voltak győzelmeim? Minden nálunk rendezett szakaszversenyen nyertem (Tour de Bohemia, szlovákiai körverseny, a Hlas fudu versenye), kétszer voltam hatodik a Tour de l’Aveniren, egyszer pedig második...“) 1*1 Hallgatja az ember az „apókát“ (már 25 éves korában „öregnek“ nevezték), s csak aztán jut eszébe: tulajdonképpen milyen kevés nálunk a hasonló mérleggel dicsekedhető kerékpáros. A hallottak nem teljesen elégítik ki az embert. Valami mindig hiányzik. A hegymászó az egyik csúcsot a másik után igyekszik meghódítani, igyekszik megmászni azt, ami addig Csakhogy létezik egy tulajdonság, amely éppen a váratlan és kellemetlen dolgok ellen vív, vívhat könyörtelen harcot. Talán nem is véletlenül nevezik ezt a tulajdonságot küzdőképességnek. Ez az a nagy plusz, ami Hrazdírát mindig átsegítette a nehéz helyzeteken. Ahogy tudott, tud küzdeni, harcolni önmagával és a túlerővel szemben, az szinte mindenkit elbűvölt. Honnét ez a hihetetlen akarat? („Otthon többnyire idősebb pajtásaimmal fociztam, hokiztam. Talán hihetetlen, de már akkor tudtam: csak félelem nélkül érvényesülhetek közöttük. Innét ered a küzdöképességem, az akaratom, amiről annyit beszélnek. Nekem ez természetes. Manapság sok olyan tehetséget látok ülni biciklin, akinek fikarcnyi akarata sincs... Elkezd fájni a lábuk, aztán felemelik a kezüket: elég! Feladták, vége a versenyzésnek. Nekem is sokszor fájt a lábam, ám mindig tudatosítottam: le kell győznöm a fájdalmat, ezt kívánja a címeres mez, a társak, a klubom. Különben nem jutok semmire. Ebben rejlik a mi sportunk nagy titka. Talán sehol sem kell annyit szenvedni a győzelemért, mint éppen a kerékpárban“) (4.) Húsz esztendeje ül a nyeregben, tíz évig volt válogatott. Ezalatt az idő alatt végigjárta az életiskola minden osztályát. Társak jöttek, társak mentek (Dolezel, Smolík, Moravec, Skoda...), de ö maradt. Sokfajta embert megismert, kategorizálta őket. Nem titkolja, voltak problémái is, mert mindig kimondta, ami a szívét nyomta. Mi bosszantja legjobban a kerékpárosok jellemét, tulajdonságát illé- tően? („Nem bírom elviselni az alibizmust! Amikor a versenyző magyarázkodik: ezt vagy azt azért nem tudta megoldani, mert nem volt ereje. És én tudom, hogy ez hazugság, hogy ez a kényelmesség, a lustaság eredménye. Ennek a csapat látja kárát. Sosem féltem ezekről a dolgokról nyíltan beszélni, talán ezért szereztem magamnak ellenségeket és idéztem elő konfliktusokat. Én már ilyen vagyok. Ez abból ered, hogy nem szeretem a hamis embereket, vagy olyanokat, akik céljuk elérése érdekében hazugságokra vetemednek"). Akaratlanul is kínálkozik a kérdés: Milos Hrazdíra sosem hazudott? („Alapvető dolgokban nem! Néha, jóhiszeműen igen. Például, amikor önbizalmat kell önteni az elfáradt, elcsigázott társba, aki csak egy-két bíztató szót vár, hogy az esetleg felélénkítse. Ilyenkor azt mondom nekik: még van tartalékerőtök biztosan túljuttok a krízisen, csak hajtsatok, minden rendben lesz. Persze ez hazugság, amely az igazság benyomását keltheti. De hát az ilyen hazugságok...?!“) Kérdésre kérdéssel is válaszolt. És az ember ismét eltűnődik: milyen bonyolult utat is tett meg a két keréken. Sérülések, rosszul értelmezett jellembeli tulajdonságok miatti kizárás a válogatottból, aztán visszahívás a legjobbak közé. Mennyi és mennyi buktató, csapda leselkedett rá, hogy „eltanácsolják“ kedvenc sportjától. Hogy hagyja abba. Sok mindent elért, ám elégedetlen. 1976-ban lemondott a válogatottságról. De nem az edzésről, a versenyzésről. Még komolyabban, még keményebben gyakorolt, mint korábban. Szinte legendákat mesélnek róla. Hogy például télen lakása balkonjára szerelt egy „járgányt“, és azon taposta a pedált, a hengert. Hogy azért ne legyen annyira monoton a „taposómalom“, a szobában bekapcsolta a magnót, a televíziót, és még kedvenc íróinak könyveibe is belelapozott. .. Szinte hihetetlen. És a „hihetetlen-* ség" eredménye? Három bajnoki cím. És mit tehet ilyenkor a válogatott edzője? Nevezi a világbajnokságra. Nem az évek számítanak... (5.) A körversenyen is megkérdezték tőle, nem fél-e, hogy kikezdik, hogy megmosolyogják, hiszen jöhetnek pillanatok, amikor rosszul, nagyon rosszul, sőt szánalmasan szerepelhet egy-egy versenyen. .. („A veszély fennáll. Ám mondjon bárki bármit, én járom a magam útját. Talán nem is rossz irányban. Ahogy elnézem a naponta felsorakozott mezőnyt a rajtnál, mind megannyi fiatal arcú legényke körülöttem. De azért még mindig felveszem az általuk eldobott kesztyűt. A versenyzés az életem“). Hát igen. A körverseny időfutamában, az „igazság szakaszában", ahol nem lehet a társak mögé bújva „potyázni", hanem keményen meg kell küzdeni a másodpercmutatóval, az,,apóka“ színte „lekörözte“ a nálánál csaknem 20 évvel fiatalabb társait. Mindössze 17 másodperccel maradt el a világ legjobb időfu- tamversenyzőjének tartott Ludwig mögött. Miloé Hrazdíra sok nagy versenyt megnyert, sokszor végzett a „futottak még...“ listáján. Sokan csodálják, sokan nem ismerik el. Annak ellenére, hogy sok mindent elért a „drótszamáron“ (így is becézik a kerékpárt), tovább akarja taposni a pedált. Mert az az érzése: még adósa sportjának. Még mindig adhat valamit a kerékpárnak. Mit lehet ehhez hozzátenni? Mit lehet erre mondani? Goethe, a németek nagy költője szerint többre megyünk a közhelyekkel, mint a vadonatúj ostobaságokkal. Maradjunk az előbbinél: kemény fából faragták ezt a Miloé Hrazdírát... TOMI VINCE IIJ SZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadia Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkóho 10. telefon 309. 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság 550-18, sportrovat 505-29. gazdasági ügyek 506-39 Táviró; 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 577-10. 532-64 Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II. 9melet. telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kőc 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hirlapszolgála!. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Az „apóka“ (jobbról) nem szeret a mezőnyben kerekezni, minden szökési kísérletnél ott van (Peter Skultéty felvételei)
