Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-27 / 34. szám

JSZÚ 3 J2. Vili. 27. Részlet Gustáv Husák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből A felkelés frontjainak szétzúzásával és a szabad terület felszámolásával a szlovák nép nemzeti felszabadító küz­delme új szakaszába lépett. Nem történt kapituláció, tovább tartott a harc, csak más formát öltött. A küzdelem fegyveres formája a partizánok tömegháborúja volt. A felkelés után Szlovákia területén működő partizánala­kulatok többségének az 1., illetőleg később a 4. Ukrán Front partizánvezérkara volt az irányító központja. A parti­zánegységek fontos harci feladatokat teljesítettek a német haderő hátában, amelyet a Szlovákiába észak, dél és kelet felől behatoló Vörös Hadsereg szorított hátra és vert meg. A partizánalakulatok harci cselekményeinek koordinálását a őrös Hadsereg Szlovákia felszabadítására irányuló hadműveleteivel az említett partizánvezérkarok vé-' gezték. 1944. december 1-én a szlovákiai partizánok számát 17 000 főre becsülték. Az 1. Ukrán Front partizánvezérka­rának jelentése leszögezi: „1945. január 22-én a Cseh­szlovák Köztársaság területén 44 partizán-magasabbegy- ség, 11 brigád és 9 alakulat harcol, összesen 10 000-es létszámmal..Ezeket a számokat alacsonynak kell tarta­nunk. Egyrészt néhány alakulat a 4. Ukrán Front parancs­noksága alá tartozott, másrészt pedig nem számították a kisebb egységeket, amelyeknek nem volt kapcsolatuk, de a nagyszámú helyi partizánegységeket sem. A szabadságért hozott áldozatokat, valamint a partizán­egységek által hosszú hónapokon át vívott harcokat rész­letesen leírják a történelmi munkák és a résztvevők emlékiratai. (Itt mindössze a „Partyzánské hnutí v Őesko- slovensku za druhé svétové války“ - „Partizánmozgalom Csehszlovákiában a második világháború alatt“ - című munkát és S. Faltán: „Partizánska vojna na Slovensku“ -„Partizánháború Szlovákiában“ - című könyvét emlí­tem.) Hősi küzdelem volt ez, amely a Szlovák Nemzeti Felkeléshez kapcsolódott és ennek vonalát vitte tovább, egészen nemzeteink felszabadulásáig. A náciknak soha többé nem sikerült azt a tűzvészt eloltaniuk, amely 1944. augusztus 29-én tört ki hadseregeik hátában. A partizán­háború megzavarta a német közlekedést és a hátországot, lekötötte és megsemmisítette a németek katonai és rend- fenntartó erőit, megakadályozta, hogy a kleriko-fasiszták tejles mértékben felújítsák a maguk „rendjét“. Mind politi­kai, mind katonai szempontból nagy szerepet játszott és jelentős mértékben hozzájárult felszabadulásunkhoz. Nyugat- és Kelet-Szlovákiában a pártszervezetek mun­káját nem zavarta meg a felkelő hadsereg elvonulása a hegyekbe. Fennmaradt a szervezetek hálózata, kapcso­latuk az antifasiszták többi csoportjaival, összeköttetéseik a partizánegységekkel. A párt kerületi vezetőségei Bratis- lavában és Presovban megszakítás nélkül működtek. A náci szervezetek nyomása Közép-Szlovákiára neheze­dett, s ez főleg nyugaton megkönnyítette a munkát. Ebben a szakaszban Nyugat-Szlovákiában megnőtt a partizánok tevékenysége, egyes alakulatok ide vonultak át Közép- Szlovákiából, s a párt kezdeményezésére új egységek keletkeztek. Nyugat-Szlovákia a partizánok jelentős körze­tévé vált. Szoros kapcsolatot figyelhetünk meg a párt munkája és a hadműveletek alakulása között. Kelet- Szlovákiában másfajta változásra került sor: a Vörös Hadsereg egységei 1944 november végétől kezdve egy­más után szabadítják fel a községeket és a járásokat. Szlovákia Kommunista Pártjának szervezetei a harc fela­datairól az új élet megszervezésére tértek át a felszabadult területeken. A helyzet Közép-Szlovákiában volt a legbonyolultabb. A párt itt két hónapig legálisan működött, funkcionáriusai a felkelés mozgató erői voltak. Ismerték őket, így a nácik és a Tiso-rezsim közvetlen üldözésének céltáblái lettek. Nem volt elegendő, hogy a szó mindennapi értelmében „illegalitásba menjenek“. A hegyekbe kellett vonulniuk, otthonukon kívül kellett elrejtőzniük. Ezáltal ebben a kör­zetben egy időre felbomlott a párt hálózata, felbomlottak a megszokott kapcsolatok. Ugyanakkor azonban a helyzet következtében a pártfunkcionáriusok közvetlen kapcso­latba kerültek a partizánalakulatokkal. A pártmunka és a harci tevékenység kapcsolatban volt egymással, annál is inkább, mert a pártvezetőség a hegyekbe való visszavonu­lás előtt kádereit a partizánkörzetekbe és az alakulatokhoz irányította. A pártvezetőség a partizánalakulatok konszoli­dálásával egyidejűleg újra kialakította a pártszervezetek, valamint a többi antifasisztához, az illegális nemzeti bizott­ságokhoz fűződő kapcsolatok hálózatát. A politikai és a fegyveres harc együttesen haladt előre. A kommunisták jelentették a harc motorját. Donovalyi megbeszélésünk alapján Smidkével együtt illegalitásba kellett volna mennünk, és a párt vezetéséről gondoskodnunk. Megállapodtunk, hogy Presov irányába indulunk. Ott majd meglátjuk, mit tehetünk. Ezekben a napokban igen nehéz volt a hegyek között élni. Ám még nehezebb és kockázatosabb volt eljönni onnan és illegálitásba vonulni. Közép-Szlovákiában a nor­mális összeköttetések megszakadtak, az első napokban nem lehetett tudni, ki hol van és merre tart. Eredetileg Smidkével és másokkal együtt Jegorovnak a Prasíván levő táborába tartottunk. Smidke azonban úgy elfáradt, hogy nem tudott tovább jönni. Aszmolov odaadta neki a lovát. Különös látvány volt. - Smidke polgári ruhában, széles karimájú kalapban egy fehér lovon - hol elmerül a ködben, hol újra előbukkan belőle. Rosszul is járhatott volna ezzel a lóval: elszakadt tőlünk és paripája a német állások közelébe vitte. Nem sok híja volt annak, hogy a nácik kezébe kerüljön. A hegyek között már nem találkoztam vele. Smidke végül mégis eljutott Jegorov táborába, s innen ment át a liptói oldalra. Presovon bújt meg, később pedig visszatért Bratislavába - innen vezette a pártot a megszállt területen 1945 tavaszáig. Én a partizánvezérkar századával együtt, majd annak egyik kisebb egységével indultam el a csúcsokon át. Napokon és éjszakákon át bolyongtunk Jegorov táborát keresve. Sokszor változtatták meg az útirányt. Néhány nap múlva teljesen kimerültem és nem győztem lépést tartani azokkal a fiatal fiúkkal, akikben még maradt erő. Elmentek. Egy kis csoporttal (L. Borteí, V. Lokvenc, I. Frisová, E. Hylová) maradtam hátra. Emberek ezrei bolyongtak a Zer- gehát és a Gyömbér között, miközben kiutat kerestek az egérfogóból. Tovább kerestük Jegorov táborát, de nem találtuk. Elhatároztuk, hogy leereszkedünk Horná Leho- tára, ahol Bortel' pap élt. De ő sem tudott már tájékozódni a ködben, holott egyébként jól ismerte a vidéket. Amikor lebotorkáltunk egy völgybe, kis híján a lesben álló nácik karjai közé futottunk. Egy csapat katona mentett meg tőlük, ők előttünk ereszkedtek le. A németek hirtelen bekerítették és elfogták őket. Láttuk, mi történt, és a sötétség leple alatt még sikerült visszamenekülnünk a hegyekbe. Újra csak a hegyek között bolyongtunk, itt töltöttük az éjszakát. Végül azután Bortel'nek sikerült bennünket Horná Lehotára ka­lauzolnia. A hegyekben hamis igazolványt állítottam ki magarnak. Emberek ezrei tértek vissza a hegyekből a falvakba. Elvesztünk közöttük. Halálos kimerültségben pihentünk néhány napot. Az SS-ek váratlanul bekerítették a falut. A parancs: minden idegen lakosnak halálbüntetés terhe alatt jelentkeznie kell. Házkutatások lesznek. Nem jelent­keztem. Jelentkezni: ez a véget jelentette volna - elfoga­tási parancsot adtak ki ellenem. Sikerült még az SS-eket is becsapnom. Vendéglátóim családját azonban mégsem tehettem ki veszedelemnek. Néhányan elindultunk Brez- nóra. Ott elrejtettek, de napirenden voltak a házkutatások. Kiküldtem egy összekötőt, hogy derítse fel a helyzetet. Kiderült, hogy Cervená Skálára, Presov irányába nem lehet menni - a nácik mindent lezártak, és ellenőriznek. Tisovecre szerettem volna eljutni. Az összekötő azonban jelentette, hogy egész Tisovec a hegyekbe vonult. Bratis­lava felé indultunk. Szomorú zarándoklás volt ez a Garam völgyén és Banská Bystricán át. Valóságos csoda, hogy sikerült átvágnunk magunkat. Bratislavába nem lehetett eljutni. Egy éjszaka Zvolenban. Dühöngött a Gestapo terrorja. Végül a Hylovec-családnál találtam menedéket Zemberovcén. Kapcsolatot teremtettem a párt bratislavai vezetőségével, akkor már ott volt Smidke is. Decemberben kellett volna találkoznunk. Mielőtt erre sor került volna, a Vörös Hadsereg Ipolyság (Sahy) felől meglepetésszerü áttöréssel 1944. december 21 -én felszabadította Zembe- rovcét. Most már véglegesen szabad földre kerültem. A felszabadulás élménye mindneki számára egy személy­hez fűződik. Nálam a harckocsizó csapatok tisztjéhez, Kuznyecov gárdakapitányhoz kapcsolódik, akinek tankjai meglepetésszerűen törtek be Zemberovcére. Elküldték a magyarországi 2. Ukrán Front vezérkarának politikai osztályára. Ott különböző helyeken egy hónappal valami­vel több időt töltöttem. Többször is átutaztam a felszaba­dult magyar területen, és megfigyeltem a Budapestért vívott harcokat. Végre megjött az utasítás, hogy küldjenek Moszkvába, 1945. január 26-án gépkocsival utaztam Mis­kolcon, az éppen felszabadult Kassán, (Kosice), Nagymi- * hályon, (Michalovce) Ungváron keresztül Lvovba. Onnan vonattal folytattam az utat Moszkvába, ahová január 31 -én érkeztem meg. A hegyekbe való visszavonulás után egyszerűbbé vált a hegemónia problémája a nemzeti felszabadító harcban. Azok a polgári csoportok, amelyek a felkelés előtt és a felkelés idején igyekeztek megőrizni osztály- és politi­kai pozícióikat, amelyek a „fék“ szerepét játszották a dol­gozó tömegek szociális törekvéseivel, haladó kívánságai­val szemben. - a hegyek között, a puszta létért vívott küzdelemben háttérbe szorultak, feloszlottak... A harc új formája - a partizánháború nem felelt meg Jegorov őrnagy partizántábora politikai lehetőségeiknek. Aki harcolni akart, annak el kellett fogadnia a „kommunista harcmodort“, a partizán­harcot ... Ez nem azt jelenti, hogy csak a kommunisták harcoltak. Az ilyen leegyszerűsítés történelmietlen lenne. A kommu­nista párt politikai szerepe és vonalvezetése azonban észrevehető módon erősebb kifejezést nyert, mint a Szlo­vák Nemzeti Felkelés idején... A második világháború milliós tömegeket mozgatott meg, szenvedéseket zúdított a népmilliókra. A szlovák munkások és a dolgozó nép ekkor lehetőséget látott arra, hogy a dolgozók társadalmi létének alapvető kérdései megoldást nyerjenek, hogy megszüntessék a parazita rétegek osztálykiváltságait, a felújított államban megszilár­duljon a dolgozó ember helyzete, valamennyi probléma megoldásában. A szlovák nép mindezeket a kérdéseke! felvetette a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Kialakította a nép hatalmi szerveinek rendszerét, s ez lehetetlenné tette a prémes kabát, a születés vagy a pénztárca alapján gyakorolt uralmat. A nép kifejezésre juttatta véleményét hogyan képzeli el helyzete és az alapvető társadalmi kérdések megoldását a felszabadulás után. Elkezdte a nemzeti demokratikus forradalmat, kialakította annak forradalmi és politikai hatalmi feltételeit. Azok, akik új „október 28-áról“, a burzsoá társadalmi rendnek kisebb reformokkal való felújításáról álmodoztak a háború utánra, rémülettel néztek Szlovákiára, ahol fegyverrel a kezükben borostás állú, eltetvesedett férfiak ezrei özönlöttek elő a hegyekből, akik nemcsak az éhsé­get, a hideget, az SS-ek rajtaütéseit és kínzásait szenved­ték el, hanem a nemzeti ellenállás és kálvária hónapjai alatt is szilárdan elszánták magukat, hogy ez egyszer otthon is megvalósítják az igazságos rendet a dolgozó ember számára, aki mindig vállán hordozta a terhet, akinek csak a morzsák jutottak az asztalról. Mellettük állt a Kommunista Párt, amely vezette és szervezte a harcot. A felszabadító hadsereggel pedig nem az imperialista államok katonái érkeztek, hanem annak a népnek a képvi­selői, amely régen leszámolt már a kizsákmányolás rend­szerével. A szlovák nép nagy iskolát járt ki a fegyveres harcra való felkészülés hónapjaiban, főként azonban a felkelés két hónapja s az utána következő harcok hosszú hónapjai alatt. Tudatosította magában, hogy van ereje,vannak lehe­tőségei, harcot vív és áldozatokat hoz, szükségletei és céljai vannak. Embereket nevelt fel a maga számára a harcokban, amint mondják: kádereket, akik hajlandók és képesek kiverekedni a társadalom e szükségleteit. Felne­velte kommunista és antifasiszta harcosait, akik megtanul­ták, hogy a társadalmi törvényszerűségek és lehetőségek marxista felismerését, ne pedig a kicsinyes, szatócs­kompromisszumokat és csalásokat kövessék. Ez a nép harcok közben nevelte fel és edzette acélossá Kommu­nista Pártját, amely a mérhetetlenül nehéz küzdelemben lett rendíthetetlenné. Hosszú hónapok harci, politikai és katonai tapasztalatain estek át a néptömegek, ezt a forra­dalmi iskolát járta ki Szlovákia Kommunista Pártja is. Ezek a tényezők határozták meg a rendszert azon a területen, amelyet a Vörös Hadsereg fokozatosan szaba­dított fel. És nemcsak Szlovákiában történt így. Az egész köztársaság kelet felől lett szabaddá. Az osztályerők megoszlása a harc utolsó fázisában, a politikai helyzet Szlovákia felszabadított területén, a Kommunista Párt vezető helyzete - ezek voltak azok a tényezők, amelyek a Vörös Hadsereg felszabadító szerepével együtt kialakí­tották a felszabadult csehszlovák állam további politikai fejlődését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom