Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-27 / 34. szám
■+r ' OT percen belül másodszor pillant órájára. Háromnegyed egy múlt, s csak két óráig beszélgethetünk. Indulnia kell, különben elkésne az etetéssel, s ezt bizony tehenei megbosszulnák. Esetleg már aznap, de a rákövetkező reggelen mindenképpen. Ha deciliterekkel is, de kevesebb tejet adnának. Itt a pontosság nagyon lényeges. Délután háromtól este fél nyolcig menetrend szerint folyik a munka az állatok körül. Ennek szükségét már iskolásgyerekként megtanulta szüleitől, hiszen ha csak tehette ott sürgölődött a tehenek körül. Tizenötévesen pedig már mint brigádos dolgozott az éppen szabadságon lévők fejők helyett.- Megszerettem az állatokat, s azóta - bár már közel tizenhárom év telt el -, még egyetlenegyszer sem gondoltam arra, hogy máshol is dolgozhatnék - mondja Szi Béla, a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság, s egyben a járás Ezer közül is kiválasztom az én teheneimet (A szerző felvétele) legjobb fejője, az ekeli (Okolicná) részlegen dolgozó állatgondozó. - Természetesen védenceim ismernek engem. Ma is, amikor napközben szokásomhoz híven megnéztem a teheneket a kifutóban, hogy szemügyre vegyem őket, mert ez is fontos, bizony egyik-másik a szólí- tásra még a fejét is felém fordította, sőt elindult irányomba. Többre nincs idő, készülődnie kell. A feleség, Mária, közben újságolja, nagy munkával végeztek, a lakást festették. A gazdaságtól kapták, szolgálati, de már gyűl a pénz a sajáthoz. Kell is, nő a két gyerek, és a mostani szobák mellé bizony egy harmadik is elkelne. Az is lehet, hogy az autó lesz meg előbb. A sorrend még nem dőlt el. Egy helyen dolgoznak, szépen keresnek, a férj az ötezret is megkeresi. Napközben végzik a ház körüli teendőket, a kert, az aprójószág mindig ad munkát. Szórakozásként a rádió, televízió, újságok és könyvek jöhetnek számíII Tirnnr ___. 11 j________> tás ba, hétvégeken fürödni is eljárnak. Persze a délutáni műszakkezdésig haza kell jönni, a fejést később kezdeni, kihagyni nem lehet. Legyen az szombat vagy vasárnap, karácsony, vagy akár újév hajnala.- Kifelejtetted a horgászást, mert számomra az az igazi kikapcsolódás. Legutóbb ekkora harcsát fogtam - mutatja az időközben munkaruhába öltözött férj. - Négy kiló tizenöt dekát nyomott. No persze azért kirándulni is eljárunk. Tavaly nyáron Balatonföldváron voltunk. De az az igazság, hogy nem szívesen bízom senkire a teheneimet. Tudja, majd tizenkilenc litert fejni nem kis dolog, a legkisebb részletekre is oda kell figyelni. Részletezi is, hogy az etetéssel mi minden rontható el. Majd mindjárt megfigyelhetem, hogy ó például az állatoknak bekötés előtt csak a fele zöldet készíti oda. Nem rest, inkább kétszer jár, de megvan az eredménye.- Az ember elé sem raknak egyszerre mindent az asztalra. Az állat is jobb étvággyal eszik, ha frissen kapja az újabb adagot. Nem szólva arról, hogy a megtetézett vályúból sok a földre hull, s azt, miután éhségét részben csillapította az állat, már nem eszi meg. S a következmény ugyanaz. Másnap ennek is „eredményét“ látja az ember. Az istállóhoz egymást követve érkeznek a fejők. Mindenki nyomban munkához lát, hiszen az idő múlik, s akad teendő bőven. Ráadásul bizony meg kell fogni a dolog végét. Az épület régi, a „százasnak“ becézett családjába tartozik, ahol a vállon vihető kosár, a vödör és a függesztett sínen tolható csille a fő munkaeszköz. A bekészítésnek vége, fél négyig a hátralevő perceket az istálló előtti árnyékban az első nekifutás fáradalmainak feledtetésével töltik a fejők. Megmossák kezüket, arcukat, letörlik testük verejtékét, hiszen még árnyékban is harminc fok a meleg, s odabenn a falakon belül még állva is izzad az ember. Hát még, ha dolgoznia is kell.- Fél négy, engedem a teheneket - mondja az egyik fejő az órájára nézve. Társai szerint siet a „vekker“ négy percet, így ennyit még várnak, de ő a kifutó felé indul. A többiek is készülődnek, hogy ki-ki már a saját részlegén fogadja az állatokat. Szi Béla is így tesz. Nevén szólítja a kétsoros istálló közepén végighúzódó úton érkező tehenek közül az övéit. A megszólított jószág kiválik a többi közül, s elfoglalja kijelölt helyét, majd beleharap az üde lucernába. Egy simítás még a fejen, egy-két paskolás a háton, és jöhet a következő. ■ Beszélgetésre persze már nincs idő, hiszen ettől kezdve közel négy órán át drága minden perc. S ahogy közeledik a fél öt, a fejés kezdetének ideje, úgy fokozódik egyre a munka üteme. Figyelem a mozdulatokat. A fejögép fej, de ő ott áll az állat mellett, mert azt így tanulta meg. A következő tehén lemosását csak akkor kezdi, amikor az előzőre már felszerelte a fejőgépet.- Idejében kell hatni a fejést megelőző ingernek, így teljes a tejleadás - hangsúlyozta. Legutóbb e két dologért a zsűri külön is megdicsérte a fejők járási versenyén, amelyen természetesen ö lett az első. Az istállóban ugyan nincs zsűritag, de van mérőedény, számontartott fejési átlag, s ebben immár harmadik éve az élen áll. Szeretné az elsőséget megtartani. Miért? Nem titkolja, természetesen azért is, mert aki többet fej, többet keres. Azért is, mert úgy érzi, hogy az elmúlt négy-öt évben kapott oklevelek, járási, kerületi és országos kitüntetések erre kötelezik. De leginkább azért, mert örömmel tölti el a munkája, kedvvel végzi mindennapi teendőjét, s azt csinálja, amit már gyermekkorában is magáénak tudott. A részlegvezető így vall róla:- Munkájával, magánéletével példaképül szolgál. A pártbizottság egyik utóbbi ülésén, amikor arról határoztunk, hogy párttagjelöltnek javasoljuk, mindenki a leg- messzebbmenően helyeselte a döntést. FERENC NEM UHETETUNT ISMER A személyzeti osztály vezetőjének ajtaja előtt idegesen topog egy férfi. Végre rászánja magát, kopogtat, belép a helyiségbe. Tudja miért hívja, mit akar tőle Jozef Cicman, nemcsak látásból, hanem közelebbről is ismeri. Két napot igazolatlanul hiányzott a munkából, s most megrovás vár rá. Az osztályvezető nyugodt, szinte meglepi őt apai hangja.- Illik egy felnőtt férfinak így viselkednie? A katonaság után vagy. Hallom, hogy nősülni akarsz. Hogy okulj az esetből, négy napot levonunk a szabadságodból. Ha még egyszer hiányozni fogsz, elválnak útjaink... A fiatal szakmunkás fogadkozva távozik. Jozef Cicman pedig kiissza kihűlt feketekávéját, miközben a saját fiatalságára gondol. Abban az időben jóformán munkalehetőség sem volt. Vonzotta a villanyszerelő-szakma, de a polgári iskola elvégzése után csupán a Kysuca folyó szabályzásánál kapott munkát. Három év múlva vették fel szakmunkástanulónak az egyik zilinai üzembe. Huszonegyéves volt és sorköteles, amikor megkapta a segédlevelet. Néhány hét múlva zászlót bontott a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ö önként ment, illetve vonult be katonának. Egyenruhát, fegyvert a zilinai helyőrségen kapott.- Apám kommunista volt, s mind a hat gyermekét úgy nevelte, hogy a kritikus időben is tudják hol a helyük, mi a teendőjük - mondja, majd így folytatja: - Ku- nerádon kaptunk alapkiképzést, aztán néhány heti őrszolgálat után kikerültünk az első vonalba. Együtt harcoltam a francia, a szovjet partizánokkal, akik az utolsó darab kenyeret, töltényt is megosztották velünk. Később több magyar katona is átállt hozzánk, s velünk harcolt a fasiszták ellen. Ott volt a strecnói, a Rajec-völgyi, a krupinai harcokban, ahol a fasiszta légierő igyekezett megtörni az ellenállókat. Krupina mellett sebesült meg a jobb kezén. Kórházba kellett volna mennie, de a visszavonulás miatt inkább társaival maradt. Zvolen, Banská Bystrica, Óumbier volt a visszavonulási útvonal. Sebe elgennyesedett, ezért felettesei azt javasolták, hogy menjen haza, orvosra van szüksége. Sokáig halogatta az indulást, aztán karácsony böjtjén bekopogott a szülőház ajtaján. Sírva fogadták, azt hitték, hogy már rég elesett. Csak az ünnepeket töltötte otthon. Édesapja segítségével hamis okmányokat szerzett, és llanovba ment dolgozni, a partizánok ellátását segíteni.- A felszabadulás első napjaiban a továbbtanulásra gondoltam. Felnőtt fejjel ültem be a bratislavai Elektrotechnikai Szakközépiskola egyik padjába - fonja tovább a beszéd fonalát. - Nehéz körülmények között éltem: hogy ruhát vehessek, tanítás után jártam szenet kirakni az állomásra és a kikötőbe. Egyszer aztán nagyon elkeseredtem, meg sem álltam az iskolaügyi megbízott irodájáig. Laco Novomesky figyelmesen meghallgatott, majd intézkedett. Ettől az időtől ingyen ebédet kaptam. Nagy szó volt ez abban az időben. Negyvenkilencben érettségizett és a szünidő után azonnyomban bevonult tényleges katonai szolgálatra. Két év múlva, amikor tartalékos hadnagyként leszerelt, megnősült. Abban az időben kezdte meg a termelést a Kysucké Nővé Mesto-i Csapágygyár. Ott vállalt munkát mint technikus. 1955-ben párttag lett. Több újítási javaslatát fogadták el és vezették be, s a gyár százezreket takarított meg. Szorgalmáért, igyekezetéért megkapta a szakágazat legjobb dolgozója jelvényt.- Később - három évig - a házkezelö- ség vezetője voltam - újságolja. - Bár ott is jó eredményeket értünk el, vonzott a gyár, és az első adódó alkalommal visszatértem. A 03-as üzem személyzeti osztálya vezetőjének neveztek ki. Azóta is ebben a beosztásban dolgozom, igyekszem az üzem termelőmunkáját elősegíteni. Jozef Cicman nemcsak a munkahelyén állt helyt. Két éven keresztül látta el az utcai, négy évig a városi pártszervezet elnöki tisztségét. A kritikus években is kommunistához méltóan állt helyt. Ma is számos tisztséget tölt be. Tagja a Nemzeti Front járási bizottságának, a városi bizottság elnöke, az üzemi pártbizottság propagandistája. Tizenöt éven keresztül oktatóként tevékenykedett a Honvédelmi Szövetség kiképzőközpontjában.- A három fiam közül kettő nős, nagy öröm számomra, amikor az unokákkal haza látogatnak. Az egyik pincér, a másik hivatásos katona, a harmadik pedig villanyszerelő a csapágygyárban - mondja sugárzó arccal. - Felnőttek a gyerekek, én pedig egy év múlva elérem a nyugdíj- korhatárt. Több lesz majd a szabad időm, többet járhatok futballmérkőzésekre. Munka nélkül azonban nyugdíjazásom után sem maradok, a csapágygyárban villanyszerelőként szándékszom dolgozni. Úgy érzem, még mindig adósa vagyok a közösségnek, a társadalomnak: Sietve búcsúzik, várják az egyik pionírtáborban, hogy az SZNF harcairól, dicső napjairól beszéljen a tábor kis lakóinak. Jozef Ciőman mindig ott volt, ahol szükség volt rá, aktívan kivette részét a mezőgazdaság szocializálásából is. Ma is olyan fiatalos lendülettel végzi munkáját és pártfeladatait, mint három évtizeddel ezelőtt. Ezt számos oklevél és kitüntetés is tanúsítja. Elvtársai, barátai azt állítják, hogy mindig többet tesz, mint ami a kötelessége. Nem ismer lehetetlent. NÉMETH JÁNOS új szd 1982. Vili. 27 flililHWllB
