Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-20 / 33. szám
t it Új szovjet filmek Két fő jellegzetesség állapítható meg az új szovjet filmekről: a műfaji változatosság és a sok mai téma. Van ugyanis az alkotások között vígjáték, krimi, történelmi kalandfilm, társadalmi dráma és ifjúsági film; s mintegy kétharmad részük napjainkban játszódik. Első helyen kell kiemelni Nyikita Mihalkov Pereputty című vígjátékát. Korábbi munkáitól eltérően, a kiváló szovjet rendezőnek ez a filmje a mai szovjet életet mutatja be olyan hitellel és megkapóan, s olyan részletekre irányítva a figyelmet, hogy ezzel a mihalkovi életmű és így a szovjet filmművészet kiemelkedő alkotása lett. A cselekményt azoknak a helyzeteknek a sorozata adja, melyekbe a faluból a városba látogató asszony kerül. A főszerepet kifejezetten Nonna Mordjukova számára írták, s ő tökéletesen él a figurában. Ez a vidéki asszony megdöbbenve tapasztalja, hogy lányát elhagyta a férje, az unokája fölöttébb különösen viselkedik, az ö elvált férje lezüllött alkoholista, annak gyerekei is rendezetlenül élnek. Drámai elemek ezek, Mihalkov és Mordjukova mégis vígjátékká tudja oldani; egy-egy nagy kacagás után azonban, amikor a hősnő elsírja magát, a néző is szorongást érez. A rendező ismét a megszokott forgató csoportjával dolgozott, s líraiságában jó társra talált Pavel Lebesev operatőrben. Két másik vígjátékot is láthatunk, Gajdaj Lottó és Sah- vargyijev A szerelem elóérzete című filmjét. Az előbbi könnyed szórakozást nyújt, középpontban egy nyertes lottószelvény elkeveredésének és felkutatásának mulatságos históriájával; az utóbbi pedig - mint alcíme mondja - felnőtteknek szóló mese a boldogság megtalálásáról. A magánélet című dráma az idős mester, Julij Rajzman színvonalas, igényes filmje. Főhősének, a Mihail Uljanov által megformált nyugdíjazott gyárigazgatónak, feladva a hivatás gondjait, most meg kell tanulnia élni, újra megtalálni a feleségét, gyerekeit, barátait, amíg lehet. A számos köztársasági film közül A sárkány éve című ka- zah történelmi kalandfilmet lehet kiemelni, amely látványos, nagyszabású tablón mutatja be az ujgurok nemzeti felszabadító harcát, továbbá két üz- bég filmet. A megtörhetetlen című drámát a szovjethatalom megteremtéséről Üzbegisztánban és egy ma játszódó krimit, az Aranygyapjút, amelynek fordulatos cselekményét a mai Taskent ábrázolása és a jó színészi játék gazdagítja, (pm) É gszínkék tekintetével., mosolyával, megjelenésével mindenkit levesz a lábáról. Világsztár, s ezt ő is tudja, de látni mégsem lehet rajta, öltözéke is a lehető legegyszerűbb. Világoskék kockás ing, krémszínű nadrág. A magatartásában sincs semmi különös. Hacsak az nem, hogy mindenkihez tisztelettel közeledik. Amikor megkértem erre a beszélgetésre, nem azzal állt elő, hogy neki mikor lenne a legmegfelelőb, hanem azt kérdezte, vajon én mikor érek rá. Pedig először járt Budapesten és sokat akart látni a városból.- Szőke, kerek arcú, kreol bőrű hölgy nyit ajtót a szállodában.- Michael felesége vagyok - nyújtja a kezét, s éppen csak találkozik a tekintetünk, már magunkra is hagy a szobában. York most is mosollyal fogad.- Nem tudom, minek higgyek. A szememnek, vagy a ténynek, hogy negyvenéves.- örülök, ha fiatalabbnak lát, de valóban negyven vagyok - mondja -, március 27-én volt a születésnapom.- Úgy tudom, nagyobb akadályok sosem állták útját, most mégis megkérdezem, hogyan értékeli a pályáját?- Néha az az érzésem, hogy most álltam fel a startkóre, pedig a pályakezdéstől huszonnégy év választ el. Ezt csak azért mondom, mert az idő múlásával fokozatosan megváltoznak a színészi lehetőségeim. Látja, éppen ez az egyik érdekessége ennek a hivatásnak.- De ezt nem sajnálattal vette tudomásul, ugye?- Nem, dehogy is. Inkább örülök, s abban reménykedem, hogy Az Operaház fantomjában, amelyet most forgatok, játszom az utolsó szépfiú szerepemet. Mondtam is annak idején a film producerének, hogy inkább a fantomot szeretném életre kelteni, erre azt felelte, az nem nekem való; fiatal, s túl jóképű lennék arra a szerepre. Hát ennyit nyom a latban a producer „ rövidlátása. Ha nem veszi észre, hogy a színész a külsejétől függetlenül extrém dolgokra is képes, egykettőre skatulya vár rá.- ön mióta érzi magát skatulyában?- Amióta filmezek. Szerintem nagyon kevés az olyan színész, akit ne könyveltek volna el bizonyos szerepkörre. Nekem az volt a szerencsém, hogy találkoztam olyan rendezőkkel is, akik másfajta szereppel is megbíztak. Most Zeffirellire és Bob Fosse-ra gondolok, akiknek nem kellett bizonygatnom, hogy másra is képes vagyok. Ők nem az arcvonásaim alapján döntötték el, hogy milyen karaktert formálhatok meg. S ha egy rendező csak a külsőmre épít, már előre tudom, miért éppen rám van szüksége.- Tehát elege van a szépfiú szerepekből. De mi lesz, ha a következő is ilyen lesz? Visszautasítja?- Szeretném hinni, hogy a jövőben már más feladattal bíznak meg, de ha nem, hát nem. Legfeljebb dühöngök még egy-két évig.- Az Operaház fantomjában egy magabiztos színházi rendezőt játszik, aki ugyancsak megdobogtatja a női szíveket. Végül is miért fogadta el ezt az ajánlatot?- Azért, mert tudtam, hogy Magyarországon vesszük filmszalagra, s én imádok utazni.- Sok pályatársával ellentétben ön azt is elmondhatja magáról, hogy a színészképzéséről híres oxfordi egyetem befejezése után Laurence Olivier meghívására került az angol Nemzeti Színházba.- Mint minden fiatal színésznek, nekem is Olivier volt az ideálom. Azt nem tudom megmondani, mennyiben befolyásolt a személye, de az, hogy ott lehettem a közelében, s pályája csúcsán Othello szerepében is láthattam, kétségtelenül nagy hatással volt rám. S ha nem hivott volna meg a társulatába, lehet, hogy Zeffirellivel sem találkoztam volna. A Sok hűhót rendezte nálunk Shakes- peare-től, s a bemutató után tőle kaptam meg első igazi filmszerepemet. Richard Burton és Elizabeth Taylor partnereként Bianca kérőjét, Lucenziót játszottam A makrancos hölgyben. Ez azonban annyit jelentett, hogy meg kellett válnom a Nemzeti Színháztól. Laurence Olivier nem vette zokon, hogy a film mellett döntöttem, mert ő is azt a nézetet vallja, hogy az ember igen is ragadja meg a szépnek ígérkező lehetőségeket. S A makrancos hölgyet a Romeo és Júlia követte, amelyben Tybalt szerepét bízta rám Zeffirelli.- A kritikusok szerint a Kabaréval lett világsztár.- Biztosan igazuk van, hiszen az egész világon nagy sikere volt a filmnek. Az a szegény angol diák, akit a Kabaréban játszottam, mind a mai napig a legkedvesebb szerepem. És a forgatásról is csupa szép emléket őrzök. Nagyszerű nyár volt, minden összejött, ami egy jó filmhez szükséges. Jó forgatókönyv, kitűnő rendező, elsőrangú partnerek. Elég, ha csak Liza Minnelli és • „érdekel a kertészkedés is“ (Markovics Ferenc felvétele) Helmut Griem nevét említem meg. Életre szóló barátság szövődött közöttünk, s erre ritkán van példa munka közben.- Rendezői közül ki volt önre a legnagyobb hatással?- Bob Fosse, a Kabaré alkotója. Nagyvonalú művész, aki a színész ötleteit is meghallgatja. Próbáljuk meg Így is, úgy is, mondta, amikor előálltam a javaslataimmal, a muszteron úgyis kiderült, melyikünknek volt igaza. Tehát lehetőséget adott a kreálásra, s ezért nagyon hálás vagyok neki.- Meg tudná mondani, milyennek látja magát?- Nehéz kérdés. Ez a hivatás tudvalevőleg nagy kiváltságokkal jár, s ez befolyásolja a magánéletünket is. Mondok egy példát, jó? Az angol adórendszer miatt Monte-Carlóba költöztem, onnét jöttem kocsival erre a forgatásra. A magyar határon elkérték az útlevelemet, oda-vissza nézegették, aztán egymásnak adogatták a vámosok, öten is odajöttek hozzám, hogy a szemembe nézzenek. Már azt hittem, baj van, valami nem stimmel, aztán kiderült, hogy autogramért sorakoztak. Tehát azt kell mondanom, hogy kedvelnek az emberek. Nos, a népszerűségem arra használom fel, hogy az UNICEF (az ENSZ gyermekjóléti alapja) felkérésére Peter Ustinov és Liv Ullmann társaságában segíteni szeretnék a világ éhező gyerekein.- Szabad idejéből, gondolom, másra is futja még.- Útirajzokat írok, csak úgy a magam kedvtelésére. Szeretek golfozni és érdekel a kertészkedés is, csak ne lenne annyira időigényes. Mostanában meg sem engedhetem magamnak, hiszen forgatásról forgatásra megyek. SZABÓ G. LÁSZLÓ VILÁGSZTÁR A STARTKÖVÖN Beszélgetés Michael Yorkkal nyár forró napjainak egyikén történt. Emberünk a fülledt délutánban árnyékot, hűsölésre alkalmas helyet keres. Lassuló reflexei ki-kihagynak, s csak akkor ocsúdik fel, amikor egy-egy járókelőnek ütközik, de bocsánatkérésre már nem futja erejéből. „ Moziba megyek. “ Ez mentő ötletként jut eszébe, amikor megáll a kisváros ütött-kopott mozija előtt. Belép az olajos padlójú, füstös előcsarnokba, ■-> bár a ,,csarnok“ szót kissé nagyképűnek érzi. Dohányosok után hirtelen kiszellőztetett szobák szagára emlékezteti. Majd nagy zsivajjal gyerekek jönnek, jegyet váltanak, nyakukban lakások kulcsai és az elidegenedett nyarak csordamagánya lóg. A tolakodó gyerekek láttán falusi nyarainak mozis emlékei kezdenek körötte keringeni. A fülledt nyár az utcán rekedt, ide a vastag falak közé az autók zúgása is csak tompa bogárzümmögésként szivárog be. A nézőtéren ugyanazok az egymásba kapcsolt széksorok, amelyek az ország valamennyi vidéki utánjátszó mozijában nyikorognak a fiatal szerelmesek és az öreg magányosok alatt. Az ilyen mozikba vagy azok járnak, akiket lelkiállapotuk miatt kevésbé érdekel a film, vagy akiknek az előttük csókolódzó párok és a filmemlék a dohos félhományban fiatalságuk viliódzó fényeit lopja szívükbe. ,,Mindegy.“ Gondolja emberünk, akinek a kinti forróság utáni tudattalan képzet- társításait felváltja a tudatos nézelődés. A jegyszedőnő furcsán, már-már lenézően méregeti. Az idegent látja benne, majd hangosan számolni kezdi a nézőtéren ülőket. - Egy, kettő- . ..öt, ... nyolc, ... tizenegyen vannak. Elkezdhetjük a vetítést. - Ezt végiggondolva újra eszébe jut a falu mozija, amelynek vezetője esetenként a közeli kocsmából csalogatott át néhány félig részeg férfit, hogy elkezdődhessen az előadás. ,,ltt nincs erre szükség, éppen én vagyok a tizenegyedik.“ Állapítja meg egyre növekvő elégedettséggel, amelyhez nagymértékben hozzájárul a mozi hűvössége is. S ebben a pillanatban rádöbben, hogy elfelejtette megnézni, mit játszanak. ,,Lám, úgy jöttem moziba, hogy azt sem tudom, milyen filmet vetítenek majd. ..“De nem folytathatja gondolatát, mert a vásznat kitölti a cirilbetűs főcím: ,,Gamlet“. Majdnem felkiáltott: ,,De hiszen ez Kozincev filmje. Honnan kaparták elő? Persze, eléggé kopott kópia lehet, recseg a hang, a vásznon pedig mintha fekete eső esne. “ örül, és élvezi a filmmúzeumi pillanatokat, amelyekkel a véletlen ajándékozza meg. Szmoktu- novszkij játéka megremegteti, majd Vertyinszkaja szőkesége visszahoz valamit kamaszkorának bizsergéseiből. Mindezt körülöleli és valami időtlen magasságba emeli Sosztakovics zenéje... Kint eleredhetett az eső, mert tucatnyi ázott fiatal lopódzik be a moziba, de alighogy leülnek, vége az első résznek. Hangos nevetésbe törnek ki, s most már szabadabban rendezgetik ázott ruhadarabjaikat. A második részt emberünk még jobb kedvvel nézi végig. A fiatalok alkalmi mozilátogatásuk első benyomásainak hatása alá kerülnek, elcsendesednek. Öt szíven üti a csend. A vászon, a széksorok, a mozdulatlan fejek... s az ellenfényben hirtelen szemébe csap egy világító hajkorona. Már-már dühös, mert ismét lehetetlen képzettársításon kapta rajta önmagát. ,,Ezt csak a Hamlet váratlan felbukkanása szüli. Ez csupán képzelt hasonlóság.“ Győzködi önmagát, miközben a vásznon Hamlet bosszút áll apja haláláért. „Persze a Lear királyt is Kozincev álmodta filmre, nekem pedig azóta is Jurij Jarvet az abszolút Lear. S ez az ellenfényben szikrázó ősz haj most őt idézi. “ Alig várja a film végét, hogy megnézhesse magának ezt a Learszerű emberkét, ott az első sor szélén. „ Végre! Csak elérjem még. Persze ő már kint lehet az előcsarnokban. “ - Mozgás, gyerekek! - veti oda kedveske- dön a komótosan lépkedők- nek. Mire azonban kiér az utcára, nem látja az öreget. Eltűnt, ahogy csak az agg apák tudnak eltűnni világunkból, „így hát megmarad érzéki csalódásnak. Amúgyis, ki hinné el nekem, hogy egy kisváros utánjátszó mozijában, egy forró nyári délutánon, Lear király Hamletet nézte?“ így gondolkodik, miközben az esővíz tócsáit kerülgeti a nyáresti hűvösségben. (d-n) Amikor Lear király Ham letet nézte... ÚJ szó 14 1982. Vili.
