Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-20 / 33. szám

A TÖMEGTÁJÉKOZTATÓ ESZKÖZÖK AZ IMPERIALISTA POLITIKA, AGRESSZIÓ ÉS HÁBORÚ ELLENI HARCBAN

Az ideológiai harc kiéleződése, amely az elmúlt hónapokban a Nyugat részéről a szocialista országok felé irányul," azt bizonyítja, hogy az ideológiai harc tény és mindaddig létezni fog, amíg léteznek osztályok, valamint különböző társadalmi-gazdasági rendszerű államok. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ideológiai harc fogalmának értelmezésében lényeges különbségek vannak.

A létező szocializmus országai, élükön a Szovjetunióval, abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az ideológiai harcnak nem szabad ideológiai háborúvá válnia, hogy nem szabad azt más országok bel- ügyeibe való beavatkozásra felhasználni és nem szabad politikai vagy katonai konfrontációvá fajulnia. Az ideológiai küzdelemnek effajta értelmezésétől való elhajlás azt jelentené, hogy az ideológiai ellentmondások háborús katasztrófává változnának, ami sok millió ember halálát okozná.

Ahogy arról a megmásíthatatlan tények tanúskodnak, az imperialisták nem az eszmék konfrontációjaként értelmezik az ideológiai harcot, hanem az elnyomás és az agresszió más népek leigázásának eszközeként, röviden a nagyhatalmi politika tényezőjeként.

AZ IMPERIALISTA IDEOLÓGIAI

AGRESSZIÓ RAFINÁLT FORMÁI

Az ázsiai, afrikai, és latin-amerikai országok jelenleg a világimperializmus egyre intenzívebb ideológiai hatásának vannak kitéve. Az Egyesült Államok és más nyugati országok kormányai ideológiai fegyverkészletüket egy új elmélettel gazdagították, amelyet elsőként az ötvenes évek közepén a nyugatnémet szociáldemokraták mondtak ki. E szerint a kapitalizmus és a szocializmus közötti konfliktus a harmadik világban dől el. Az kerül ki a csatából győztesen, aki biztosítja saját számára a fejlődő országok támogatását. Az imperializmus képviselőit elsősorban az említett országok természeti forrásai és katonai-stratégiai jelentősége vonzza.

Az Egyesült Államok és szövetségeseik kormánykörei nyíltan kijelentik, hogy hajlandók minden eszközt alkalmazni, beleértve az erőt is, hogy fenntartsák, vagy megteremtsék uralmukat az említett országokban, azokban, amelyeket a Nyugat „létfontosságúnak“ tart. Az említett körök nem titkolják, hogy meg akarják akadályozni az említett országokban a belső társadalmi és más változások végrehajtását, amelyek az imperializmus szempontjából előnytelenek lehetnének és lehetetlenné tehetnék a Szovjetunió és az egész szocialista közösség részvételét a fejlődő országokkal kapcsolatos problémák megoldásának keresésében.

Washington ideológusai az Egyesült Államokat a nemzetközi életet meghatározó tényezőként akarják feltüntetni és e szerep indoklására egész „fényrendszert“ dolgoztak ki.

Az emberek intellektuális életébe való behatolás, a világnézetük és álláspontjuk formálásának módjai és technikája, amelyeket a monopolista propagandaapparátus felhasznál, rendkívül rafináltak. Az imperialista országokban nem sajnálnak se pénzt, se embert, ha egy-egy ország közvéleményének befolyásáról van szó. Hamis nézeteket ültetnek az emberek tudadába, semlegesítik, vagy lejáratják azokat a jelenségeket, amelyek különböző okokból nem felelnek meg az uralkodó elitréteg érdekeinek és céljainak.

Az imperialista tömegtájékoztató eszközök gyakorlatilag mindenütt megtalálhatók a kapitalista világban. A hetvenes évek közepén a fejlett tőkés országokban és a fejlődő országokban összesen 400 millió rádió- és 150 millió tévé-készülék volt forgalomban, s a napilapok egyszeri példányszáma elérte a 250 milliót, a folyóiratoké pedig több száz milliót. Mivel az említett országokban a tömegtájékoztató eszközök 70 százalékát 50 óriási monopólium ellenőrzi, a hetvenes években egymilliárd ember a szupermonopóliumok révén jutott az információkhoz.

Az imperializmusnak sikerült gyakorlatilag egy áthatolhatatlan „információfüg- Ijszú gönyt“ létrehozni az általa uralt országok

I-----------1 lakossága köré. A monopoltöke a tömegtájékoztató eszközökön kívül ellenőrzi |_______| azokat az üzemeket is, emelyek a lapok

expediálásával foglalkoznak, valamint a hirdetőirodákat és a papírgyárakat. így a lapok döntő többségébe nem kerül be olyan hír, amely ellentétben áll a kapitalista társadalmi rendszer érdekeivel.

Az imperialista propagandaapparátus minden erejével igyekszik a széles tömegek tudatából kiirtani a békés egymás mellett élés, a népek közötti barátság gondolatát és azt a felismerést, hogy az időszerű problémák megoldhatók, ha a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok egyesitik erőiket. Ami napjainkban az Egyesült Államokban történik, nem jellemezhető másként, mint az amerikai társadalom gondolkodásának, életmódjának, az egész állam életének militarizálása. Az amerikai vezetők és az egész imperialista propaganda vezetőinek megnyilvánulásaiban egyre többször szerepel az a gondolat, hogy az erőszakot és a háborút normális és természetes jelenségnek és eljárásnak kell tekinteni.

Rendkívül magasak azok az eszközök, amelyeket az imperialista országok a külföldre, de elsősorban a szocialista országokba és a harmadik világ országaiba irányuló propagandára fordítanak. Az Egyesült Államok esetében a hetvenes évek elején ez az összeg évente 5-10 milliárd dollár volt. A Nemzetközi Tájékoztató Ügynökség (International Corp- munikation Agency), amely az amerikai imperializmus propagálásának hivalatos Ügynöksége, 1982-ben 561,4 millió dollárral rendelkezett, ami az előző évhez viszonyítva 69,4 millió dollárral több. Az elkövetkező években a költségvetés további emelését jelzi és a tervek szerint eléri majd a 200 millió dollárt. Alkalmazottainak száma tízezer, s az elkövetkező években további 30 százalékkal emelkedik. Ismeretes, hogy ez a szervezet irányítja az Amerika Hangját, a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomásokat, s az amerikai imperializmus propagandaközpontjaként tartják számon. 126 országban 196 fiókszerkesztösége működik, s külföldön 16 nyelven, 14 magazint ad ki és terjeszt.

A KÖZVÉLEMÉNY MANIPULÁLÁSA - A BURZSOÁ TÖMEGTÁJÉKOZTÁTÓ

ESZKÖZÖK TEVÉKENYSÉGÉNEK ALAPVETŐ MÓDSZERE

A burzsoá tömegtájékoztató eszközök alapvető módszere az olvasó, a hallgató és a néző manipulálása. E megállapítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a rafinált álinformációk és a nemzetközi légkör megmérgezését célzó állítások terjesztése nemcsak az imperialista sajtó, rádió és televízió egy részének vált legfontosabb feladatává, és értelmévé, hanem gyakorlatilag az egész burzsoá sajtóé, rádióé és televízióé. Beleértve azokat is, amelyek igényt tartanak az állítólagos objektivitásra és komolyságra. Bizonyítja ezt például a svájci elit olvasóknak készült Neue Zürcher Zeitung, amely már 203 éve jelenik meg, s amelyet a nyugati burzsoá körök tisztelettel öveznek.

Az elmúlt hónapokban ez a lap számos olyan amerikai hírügynökségi információt közölt, amelyeket az említett hír- ügynökségek a washingtoni vezetőkre hivatkozva garantáltan „megbízhatónak“ és „hitelesnek" minősítettek. A részletes elemzés azonban azt mutatta, hogy egyszerű hazugságokról és koholmányokról van szó. Az egyik ilyen információ volt, hogy Nicaraguában a sandinisták kubai és szovjet tanácsadók segítségével megszállják a repülőtereket úgy, hogy azokat a korszerű harci repülőgépek is használhassák azzal a céllal, hogy veszélyeztessék a szomszédos államokat és az Egyesült Államok érdekeit. Az említett hír „igazolására“ egy légi felvétel szolgált. A nicaraguai kormány képviselői azonban egyértelműen bebizonyították, hogy ez a felvétel még Somoza idején készült, akit, mint ismeretes, a demokratikus erők űztek el az országból, s aki az Egyesült Államok tanácsára nem engedte meg számos repülőtér bővítését és korszerűsítését.

A washingtoni propagandisták teljes csődjével végződött az az 1982 márciusában megtartott sajtóértekezlet, amelyen a szervezők szerint egy fiatal nicaraguai szenzációs bejelentést tesz. A nicaraguai

fiatalembernek azt kellett volna elmondania, hogy országa és a szocialista Kuba állítólag katonailag támogatja a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Frontot. A tervezett „szenzációs bejelentés“ azonban szappanbuborékként pattant szét, mert a fiatal férfi a nemzetközi sajtó képviselői előtt visszavonta a neki tulajdonított bejelentést, mert azokat kínzással kényszerítették rá. A férfi azt is elmondta, hogy saját döntése alapján ment Salvadorba, s hogy kormánya nem küldött fegyvert Salvadornak, sem pedig katonákat. Ellenkezőleg épp a salvadori amerikai nagykövetség volt az, amely választás elé állította: vagy „bizonyítékokkal" szolgál arról, hogy állítólag Nicaragua és Kuba beavatkozik Salvador bel- ügyeibe, vagy pedig a salvadori kormány népirtóinak kezébe kerül. A fiatal férfi számára ez biztos halált jelentett volna.

Mindkét esetben nem akármilyen koholmányról és hamis hírről volt szó, amilyeneket csaknem naponta találhatunk a burzsoá tömegtájékoztató eszközökben. Céltudatosan kigondolt és terjesztett hazugság volt ez, azzal a céllal, hogy a nemzetközi közvéleményben Nicaragua-, Kuba- és főleg szovjetellenes hangulatot keltsen. Mindkét esetet a Neue Zürcher Zeitung is közölte.

Már régóta szembeötlő, hogy számos burzsoá tömegtájékoztató eszközben sokat és gyakran beszélnek a politikailag robbanásveszélyes tényezőkről, de ha bizonyítani kell azokat, akkor nem tudnak egy bizonyítékot sem felsorakoztatni.

Így például az amerikai hírügynökségek és a nyugati országok számos tömegtájékoztató eszköze a nyolcvanas évek elején hónapokon át azt a szégyenletes állítást terjesztette, hogy a Szovjetunió Afganisztánban és Délkelet-Ázsiá- ban vegyi fegyvereket alkalmazott. Szerintük az Egyesült Államokat ez arra kényszeríti, hogy meggyorsítja a vegyi fegyverek fejlesztését és gyártását. A bizonyítékokra a világközvélemény eddig hiába várt, pedig azokat már többször előre bejelentették. A „bizonyító“ sajtó- értekezletet ugyan megtartották, de ott csak üres szavak hangzottak el. A sajtó- értekezlet után vizsgálóbizottságot hoztak létre, amely Délkelet-Ázsiába utazott. Ott viszont semmi mást nem tapasztalt, csak azt, hogy a világnak ebben a térségében még mindig fellelhetők alkalmazá- ^ sának nyomai. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert az Egyesült Államok, mint ismeretes, vietnami háborúja idején tömegesen alkalmazott vegyi fegyvert egész évtizeden át. Ez egyértelműen bizonyított tény, az viszont nem, hogy szovjet gyártmányú vegyi fegyvereket alkalmaztak ebben a térségben. Ennek ellenére ez a szégyenletes rágalom tömeges méretben tovább terjed a burzsoá sajtóban, rádióban és televízióban.

A TÖMEGTÁJÉKOZTATÓ ESZKÖZÖK A HALADÁSÉRT, A BÉKÉÉRT

ÉS A KÖLCSÖNÖSEN ELŐNYÖS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT

A burzsoá tömegtájékoztató eszközök döntő többségének provokatív és felforgató tevékenységével szöges ellentétben áll a szocialista tömegtájékoztató eszközök álláspontja. Az ideológiai konfrontációban a szocialista országok arra a tényre támaszkodnak, hogy már maga a szocialista rendszer megteremti a békepolitika alapját. Az Egyesült Államoktól és a többi imperialista országtól eltérően a szocialista országok nem használják ki saját javukra más országok nyomorát és nehézségeit. A kapitalista országok dolgozói létkörülményei megjavításának minden formáját üdvözlik. A világgazdasági kapcsolatok legszélesebb demokratizálására törekszenek a népek jogainak teljes tiszteletben tartása mellett.

A szocialista közösség országai intenzív nemzetközi együttműködést és a tudomány, a technika, a termelés és a közlekedés terén kölcsönösen előnyös cserét folytatnak. Nincs szükségük arra, hogy a militarizmusra támaszkodjanak ahhoz, hogy bizonyíthassák történelmi igazságukat. A szocialista országok és tömegtájékoztató eszközeink úgy reagálnak az Egyesült Államok és a többi nyugati ország kormányának ellenséges tetteire, hogy leleplezik az ilyen akciók társadalmi és militarista gyökereit, rámu. tatnak annak a veszélynek a lényegére, amelyet Washington és szövetségesei avanturizmusa rejt magában.

Komoly ellentmondások mutatkoznak a nyugat-európai országok érdekei és az Egyesült Államok „globális“ érdekei között. Rendkívül élesek ezek az ellentmondások gazdasági téren, mivel az Egyesült Államok igyekszik megfnérgez- ni, vagy legalább megnehezíteni a Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti gázvezeték építését. Már az is több mint meggyőző bizonyíték az említett vállalkoza: végrehajtására, hogy ezzel az üzlettel Nyugat-Európa tízmillió munkanélkülije több százezerrel csökkenne. Ezért nem csoda, hogy Washington politikája, amely e nemzetközi vállalkozás megtorpedózására irányul, nyugat-európai körökben . ellenállásba ütközik. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok közötti komoly ellentmondások katonai-politikai kérdésekben is megnyilvánulnak. Egy esetleges európai katonai konfliktus végzetes lenne a térségben élő népek számára. Az amerikai hordozórakéták nyugat-európai elhelyezésének politikája azonban csak növeli az ilyen konfliktus veszélyét. Több nyugat-európai kormány elutasító álláspontjával találkozik Izrael libanoni agressziója, amelyet az Egyesült Államok politikai céljaival összhangban és Washington támogatásával valósít meg.

A két rendszer ideológiai konfrontációjában jelentős helyet foglal el az élet értelméről és tartalmáról folytatott éles vita. A nyugati propaganda a kispolgári életmód, az individualizmus szellemét terjeszti, apolitikus álláspontokat hirdet, s a széles tömegeket el akarja szakítani a valóságtól, megbékél a létező kizsákmányoló társadalmi rendszerrel.

A szocializmus százmilliókat nyert meg ügyének és céljainak. A szocializmus továbbra is óriási hatást gyakorol mindenre, ami a kapitalista rendszerben történik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nélkül a kapitalista világ dolgozói még egy részét sem tudták volna elérni annak, amit az imperializmus elleni osztályharcban elértek. A szocializmus az emberiség számára karnyújtásnyira hozta a boldogság és a béke utáni vágyát, itt a földön a mai korosztály élete folyamán.

A lázas fegyverkezés korlátozására és megállítására irányuló konkrét szovjet javaslatok az egész világ népeinek leg- sajátabb érdekeit fejezik ki, ezért számos ország egyetért velük, támogatja őket ugyanúgy, mint a békeszerető emberek legszélesebb rétegeit képviselő nem kor\ mányszintú intézmények. Ezek számos tüntetésen nyilvánítják ki, hogy olyan világban akarnak élni, amelyet nem fenyeget az atomháború veszélye. Épp ilyen tömegakciók hatására volt kénytelen az amerikai kormány megkezdeni a leszerelési tárgyalásokat. Az Egyesült Államok és a NATO agresszív köreinek obstrukci- ós politikája következtében ezek a tárgyalások eddig még nem hoztak jelentősebb eredményt és főleg az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka nem volt képes konkrét intézkedést elfogadni az atomháború veszélyének elhárítására, mert a népek érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó imperialista körök megakadályozták azt.

Az imperializmus reakciós erői és különösképpen az amerikai hadiipari komplexum képviselői távolról sem hátrálnak meg nagyhatalmi törekvéseikben, s az említett komplexum szolgálatában álló tömegtájékoztató eszközök továbbra is terjesztik a hazugságokat, rágalmakat és ideológiai diverziót folytatnak. Ezért a békéért, a leszerelésért és a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéséért folytatott harc erősítésével továbbra is korparancs marad a szocialista tömegtájékoztató eszközök számára, hogy naponta leplezze le a manipulációnak azokat a formáit és módjait, amelyek segítségével a burzsoá propaganda hat az olvasóra, hallgatóra és nézőre, semlegesítse hatását^ és a dolgozókat ideológiai szilárdságra s az imperialista politikával és ideológiával szembeni meg- békíthetetlenségre nevelje.

IVAN TOMAáOV, CSc.

!. Vili. 20