Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-30 / 30. szám

IDŐSZERŰ FELADATOK A MEZŐGAZDASÁGI-ÉLELMISZERIPARI KOMPLEXUMBAN \ ÚJ szú Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága az 1981 októberében tartott 4. ülésén megtárgyalta a CSKP KB Elnökségének a jelentését a mezőgazdaság és az élelmezésügy fejlesztésének jelenlegi feladatairól, valamint a mezőgazdaság tökéletesített tervszerű irányí­tási rendszerének alapelveiről. A CSKP XVI. kongresszu­sán elfogadott határozatokkal összhangban tovább részle­tezte az önellátás fokozásának stratégiai irányvonalát az élelmiszerek termelésében, s meghatározta megvalósítá­sának fő útjait az új, igényesebb feltételek között. A CSKP KB 4. ülése hangsúlyozta, hogy a mezőgazda- sági termelésben minden forrást ki kell használni az élelmiszer-termelés biztosításához. A legfontosabb fel­adatnak a mezőgazdasági termelés következetes belterje- sítését, főleg a növénytermelés gyorsabb ütemű fejleszté­sét jelölte ki. Tekintettel az import, főleg a takarmánybeho­zatal lényeges csökkentésére, aláhúzta annak szükséges­ségét is, hogy minden szakaszon magas fokú gazdasá­gosságot kell érvényesíteni az abraktakarmányok és az üzemanyagok felhasználásában, s a veszteségek átfogó csökkentésére kell törekedni. Ez év márciusában a CSKP KB Elnöksége megtárgyalta azt az ellenőrző jelentést, amely a 4. ülésen elfogadott határozatok lebontására és megvalósítására vonatkozott, s legutóbb júliusban újabb ellenőrző jelentést tárgyalt meg ezekről a kérdésekről. Az a tény, hogy ilyen rövid idő alatt már két ellenőrző jelentéssel foglalkozott a CSKP KB Elnöksége, egyértel­műen a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fon­tosságát és rendkívüli politikai-gazdasági jelentőségét bizonyítja. Közismert, hogy egyes nyugati politikusok azt az elvet akarják érvényesíteni a gyakorlatban, hogy az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok által hatást gyakoroljanak a szocialista országok ideológiájára. Szerkezeti változások az állattenyésztésben A CSKP KB 4. ülése fokozott figyelmet fordított az állattenyésztésre. Tekintettel a gabonafélék alacsonyabb terméshozamára az 1981 -es évben, továbbá a gabonafé­lék behozatalának korlátozására, sor került a túlméretezett sertésállomány csökkentésére, azzal a céllal, hogy a szü- kebb abraktakarmányforrások elégségesek legyenek az új termésig. Nagyobb hangsúlyt kaptak az állattenyésztés szerkezeti változásai a szarvasmarha-tenyésztés javára, továbbá a takarékossági intézkedések az abraktakarmá­nyokkal való gazdálkodásban, valamint a takarmányozási technológiában, főleg a sertéseknél. A sertésállomány szabályozásával összefüggésben megállapíthatjuk, hogy annak szükségességét helyesen fogták fel az irányítási szervek és a mezőgazdasági vállalatok. Ennek ellenére a feladatok megvalósításában nem voltak mindenhol elég következetesek. A sertésállo­mány gyorsabb ütemű csökkenésére csak az elmúlt év novemberében és decemberében kerül sor. Január else­jéhez számítva 708 darabbal volt kisebb a sertésállomány, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Pozitívan értékel­hetjük, hogy ez az irányzat az idén is folytatódott. Június végén már 850 ezerrel volt kisebb a sertésállomány, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor több mint 100 ezer darabbal nőtt a szarvasmarha-állomány 1982 január else­jéhez számítva, s ez év július elsején 25,5 ezer darabbal volt nagyobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Azt is pozitívan lehet értékelni, hogy a sertésállományt főleg ott csökkentették, ahol az alacsony napi súlygyara­podások, az aránytalanul nagy takarmányfogyasztás, valamint egyes állategészségügyi fogyatékosságok miatt gyengébb gazdasági eredményeket értek el. A sertésállomány létszámának csökkentése mellett fo­kozatosan felszámolják a nagy abraktakarmány-fogyasz- tással járó etetési módszereket, s bővítik a tömegtakarmá­nyok, a nedvesített takarmánykeverékek és a konyhai hulladékok felhasználását. Az elmúlt tél folyamán számos mezőgazdasági üzemben kukoricaszilázzsal, takarmány- répával és burgonyával is etették a sertéseket. Csökkent az abraktakarmányok fogyasztása A CSKP KB Elnöksége megállapította, hogy az irányítá­si szervek és a mezőgazdasági vállalatok rendszeresen figyelemmel kísérik az abraktakarmányok fogyasztását. A mezőgazdasági vállalatok többségében megtartják a takarmánygazdálkodás kötelező rendszerének az alap­elveit. Mivel az elmúlt évi alacsony gabonatermés 1,6 millió tonnányi hiányt okozott, s a gabonafélék behozatalát az 1982-es évre nem egészen 500 ezer tonnára kellett korlátozni (a 6. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 1,6 millió tonnát hoztunk be), ezért az elmúlt évhez viszonyítva 180 ezer tonnával (10,5 százalékkal) csökken­teni kellett a vágósertések felvásárlási feladatait. Az abrak­takarmányok tényleges fogyasztása messze elmaradt a takarmánymérlegekben feltételezett fogyasztástól, még­pedig az idei év első négy hónapjában országos viszony­latban 354,2 ezer, ebből Csehországban 277,8 ezer, Szlovákiában pedig 76,4 ezer tonnával. A takarékosabb abraktakarmány-fogyasztás az állatte­nyésztési termékegységre számított fajlagos fogyasztás­ban is visszatükröződik. Az idei év első negyedévében például az előző év hasonló időszakához viszonyítva a takarmányfogyasztás 1 liter tejre 0,29 kg-ról 0,25 kg-ra, 1 kg vágómarhára 2,57 kg-ról 2,14 kg-ra, 1 kg vágóser­tésre pedig 3,78 kg-ról 3,66 kg-ra csökkent. A baromfite­nyésztésben változatlan maradt. A fogyasztás csökkenése azonban nem maradt negatív hatás nélkül az állatok termelékenységére. Az idei év első 5 hónapja alatt például az átlagos napi súlygyarapodás a sertéseknél 501 grammról 478 grammra, a hízómarhák­nál 0,67 kg-ról 0.61 kg-ra, a tehenek napi fejési átlaga 7,62 literről 7,54 literre, a tojók tojáshozama pedig 62,21 darabról 60,89 darabra csökkent az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. Az elmúlt évi ősz, valamint a hideg és csapadékban szegény tavasz kedvezőtlen feltételei negatívan hatottak az őszi vetésű gabonafélék termesztésére. Csehország­ban például mintegy 100 ezer hektár őszi búzát nem sikerült agrotechnikai határidőben elvetni. Ez is előidézte, hogy aránylag nagy területeket, több mint 80 ezer hektárt kellett beszántani. A jelek szerint az előirányzott vetési terv megtartása rendszeresen problémát okoz. A gabonafélék vetésterülete az idén is mintegy 80 ezer hektárral maradt el a tervtől. Nem alakultak ki kedvező feltételek a fehérjeprogram teljesítéséhez sem. A 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó irányelvek szerint a hüvelyesek vetésterületét 116 ezer hektáron kellene állandósítani. Az idén csak 87 ezer hektárt vetettek be hüvelyesekkel. Komoly problémát jelent az évelő takarmánynövények részarányának biztosítása a szántóföldi termesztésben. Az elmúlt évben ez 16 százalékos volt, az idén azonban a kifagyások, valamint a vetömaghiány miatt 12,5 száza­lékra csökken. A minisztériumok, továbbá az Oseva és a Slovosivo termelési-gazdasági egységek mindeddig képtelenek voltak megbirkózni ezzel a problémával. Az állandó gyepterületekről való gondoskodás az idén sem érte el a kívánt színvonalat. Az őszi és a tavaszi gépi növényápolási terveket nem teljesítették teljes mértékben. A CSKP KB 4. ülése a kulcsfontosságú feladatok közé sorolta a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználását. Az 1982-es állami terv lebontása alapján a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat gázolajkeretét 970 000 tonnában állapították meg, ami márciusban 30 000 tonnával bővült. Ez a keret 14,8 százalékkal alacsonyabb, mint az 1980-ban elért tényleges fogyasztás. Pozitívan értékelhetjük, hogy a mezőgazdaság irányítá­si szervei és a mezőgazdasági vállalatok különböző ésszerűsítési intézkedéseket tettek ezen a szakaszon, amelyek fokozatosan valósulnak meg. A mezőgazdasági vállalatokban nagyobb gondot fordítanak a vállalaton belüli szervezésre és irányításra, korlátozzák a gyorsszárítók üzemeltetését, illetve más, hozzáférhető tüzelőanyagokra állítják át, felülvizsgálják a raktárgazdálkodás energiaigé­nyességét, kiselejtezik az elavult, nagy üzemanyag­fogyasztású traktorokat és gépkocsikat. Fokozottabb figyelmet szentelnek a gépek műszaki karbantartásának. Kezdeményezően viszonyulnak a nem hagyományos, ki­egészítő energiaforrások kihasználásához. Egyes kerüle­tekben például eredményesen folytatják a napkollektorok építését, kihasználják a kifejt tej melegét, s porszénnel való fűtésre építenek át egyes kazánokat. Az üzemanyagokkal való takarékoskodás azonban ne­gatívan hat egyes tevékenységekre a mezőgazdasági üzemekben, elsősorban a szállítási, építési teljesítmények a meliorációs munkák csökkenése következtében, ovábbra is fontos feladat marad, hogy az irányítási szervek hatékony érdekeltségi rendszert vezessenek be és érvényesítsenek a tüzelőanyagok és az energia takaré­kos felhasználásában. A gazdaságos üzemanyag-fogyasztás a géppark összetételétől, a gépek életkorától, műszaki állapotától is függ. Ezért a mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort az Általános Gépipari Minisztériummal együttműködve arra törekszik, hogy az új traktorok, tehergépkocsik és önjáró gépek szállítása elősegítse a mezőgazdasági termelés fajlagos anyag- és energiaigényességének további csök­kentését. Az üzemanyagok nagyobb arányú megtakarítá­sát az is hátráltatja, hogy nincs elegendő megfelelő munkagép a traktorok vonóerejének teljes kihasználásá­hoz. Az illetékes szakágazatok az utóbbi időben ezt a problémát is igyekeztek megoldani. Az elmúlt évhez viszonyítva például növekszik az 5-8 testű ekék szállítása. A 7. ötéves tervidőszak további éveiben javulni fog a mezőgazdasági vállalatok ellátottsága gabonavető­gépekből, tarlóhántókból és a szálas takarmányok betaka­rításához szükséges munkagépekből. Tapasztalatok az irányítási rendszer tökéletesítésében A CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatokkal össz­hangban 1982. január elsejével érvénybe léptek a mező- gazdaság tökéletesített tervszerű irányítási rendszerének az alapelvei. Ezeket a mezőgazdasági közvélemény ked­vezően fogadta, azokat a célokat is beleértve, amelyek a mezőgazdasági vállalatok önálló elszámolási rendszeré­nek erősítésére, valamint a gazdasági szabályozók és az anyagi ösztönzés rendszerének elmélyítésére irányultak. Ennek ellenére a tervszerű irányítás tökéletesített rend­szerének bevezetésében bizonyos problémák is mutatkoz­nak. Az 1982-es tervek kidolgozásánál például nem min­dig jártak el a jóváhagyott alapelvek szerint. Az irányítási szervek számos esetben bővítették az egyes vállalatokra szétírt kötelező mutatók számát. Egyes esetekben az ún. termelési mutatókat (vetésterületek, állatállomány lét­száma stb.) is lebontottak, amelyek a megelőző időszak­ban bírálat tárgyát képezték. Nem sikerült még érvényesíteni a kezdeményező terve­zés alapelveit, s jobban kihasználni a vállalati kollektívák aktivitását és kezdeményezését a teiVek kidolgozásában. A vállalatok önálló elszámolási rendszere sem fejlődött az alapelveknek megfelelően. Az 1982-es vállalati tervekből arra lehet következtetni, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége nem éri el a feltételezett színvonalat, sőt számos esetben a megelőző évekét sem. Ezt az is bizonyítja, hogy egy sor vállalat még nem zárta le a pénz­ügyi terveit, s nehézségeik vannak a hitelbiztosítás terüle­tén. A források hiánya miatt egyes célalapok feltöltésére sem lehet számítani a feltételezett terjedelemben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy továbbra is romlik a mezőgazdasági vállalatok gazdasági helyzete. Ennek egyik oka az állattenyésztési termelés csökkenésében rejlik, amit még nem sikerült pótolni más tevékenységgel. A vágósertések felvásárlásának 180 ezer tonnányi csök­kentése például 3 milliárd 128 millió koronás kiesést jelent. Kedvezőtlenül hat továbbá a melléküzemági termelés korlátozása, főleg a nemzeti bizottságok és más szerveze­tek részére végzett szállítmányozások csökkenése. Kedvezőtlenülihatnak azok a fogyatékosságok is, ame­lyek az állami tervnek az új nagykereskedelmi árakra való átszámításában fordulnak elő. Ennek során alábecsülték a termelési költségeket, s túlbecsülték a nyereség magas­ságát, ami nemcsak a tervezett források elérésére volt kihatással, hanem az anyagi ösztönzés feltételeit is korlá­tozta. A gazdasági szabályozókban és a nagykereskedelmi árakban bekövetkezett változások hatásainak összege­zése szerint az állami költségvetésből származó megtérí­tést 2,9 milliárd koronával kellett volna növelni, hogy ajöve- delmezőségi ráta 10,7 százalékot (az efsz-eknél 10,5 százalékot, az állami gazdaságokban 11,4 százalékot) érjen el. A vállalatok idei gazdasági terveinek értékelésé­ből azonban az állami bank értékelése szerint az tűnik ki, hogy a megtérítési források csak 1,1 milliárd koronával növekednek, s a jövedelmezőségi ráta csak 7,1 százalékot ér el (az efsz-eknéi 8,4 százalékot, az állami gazdaságok­nál pedig csak 4,5 százalékot. Következetesen haladjunk a kitűzött úton Fokozatosan kialakulnak a feltételek a mezőgazdaság tökéletesített tervszerű irányítási rendszerének hatéko­nyabb érvényesítéséhez. Módszertani utasítások szabá­lyozzák, hogy az egyes irányítási szervek miként járjanak el az 1983-as évi terv és a 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó tervek kidolgozásánál. A feldolgozó ipar egyes szakágazatai is felkészültek a szállítói-megrendelői kap­csolatok új minőségéből eredő feladatok teljesítésére. Alapelvek kiadására kerül sor a mezőgazdasági szolgálta­tások további fejlesztésére, valamint a melléküzemági termelés irányzataira vonatkozólag, hogy gyorsabban megoldódjanak az ezen a szakaszon felmerülő problémák, s erősödjenek a mezőgazdasági szervezetek jövedelmi forrásai. A párthatározatok teljesítésének eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szervezés és az irányítás területén tapasztalható fogyatékosságok ellenére jelentős haladást sikerült elérni a terv teljesítéséhez vezető új utak keresé­sében. A jelenlegi időszakban arra van szükség, hogy a pártszervek és -szervezetek, valamint az állami szervek elsősorban a folyamatos élelmiszer-ellátás biztosítására összpontosítsák a politikai-szervező és az irányító mun­kát. Ehhez következetesen kell teljesíteni az 1982-es évre előirányzott feladatokat, hogy jó kiindulási alappal rendel­kezhessünk a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott célok eléréséhez. A legfontosabb feladat továbbra is a növénytermesztés kiemelt fejlesztése, elsősorban a mezőgazdasági földterü­let teljes kihasználásával, az agrotechnika és a mezei munkák színvonalának emelésével. Tovább kell fokozni a növénytermesztés intenzitását, főleg a gabonaféléknél, a tömegtakarmányoknál, a cukorrépánál és a technikai növényeknél. Konkrét ésszerűsítési programokat kell kidol­gozni a tüzelőanyagok és az energia fogyasztására, s ennek megfelelően kell fejleszteni a mezőgazdasági válllalatok gépparkját. Fejleszteni kell az integrációt és a kooperációt az élelmiszeripari és a mezőgazdasági vállalatok, továbbá a tudományos-kutatási alap és a mezőgazdasági szolgál­tató szervezetek között. Az állattenyésztés szakaszán meg kell állítani a terme­lékenység csökkenését, s minden lehetőséget és forrást ki kell használni a takarmányozás hatékonyságának növelé­sére. Az irányítás minden szintjén érvényesíteni kell a tökéle­tesített rendszer alapelveit, s idejében kell reagálni a vál­tozó feltételekre. Az irányítási szervek részéről megkülön­böztetett gondot kell fordítani a lemaradozó mezőgazda- sági vállalatok belterjesítési programjainak teljesítésére. A 7. ötéves tervidőszak feladatainak rendkívüli igényes­sége megköveteli a személyzeti, az ellenőrző, a szervező és a tömegpolitikai munka elmélyítését, valamint a dolgo­zók kezdeményezésének és aktivitásának céltudatos fej­lesztését. BÁLLÁ LÁSZLÓ A CSKP KB munkatársa 1982. VII. 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom