Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1982. július 4. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 4.38, nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 4.46, nyugszik 20.48 Nyugat- Szlovákia 4.54, nyugszik 20.56 órakor A HOLD kel-19.21, nyugszik 3.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ULRIK és PROKOP nevű kedves olvasóinkat • 1822-ben született Eugéne Jean-Baptiste GUILLAUME francia szobrász és mükriti- kus (f 1905) •1842-ben született ERKEL Gyula magyar zeneszerző és zenepedagógus (t 1909) • 1912-ben született Kamii BEDNÄR cseh költó, műfordító (t 1972). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A MARXIZMUS ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN A NACIONALIZMUSSAL ÍRTA: FRANTIŐEK HAVLlÖEK IPOLY MENTI SIKEREK KOVÁCS ELVIRA RIPORTJA KÓRTEREM A BARLANGBAN DEÁK TERÉZ RIPORTJA KÖVETKEZETESEN HALADJUNK AZ INTENZÍV FEJLESZTÉS ÚTJÁN BESZÉLGETÉS MLOÉ JAKEŐ ELVTÁRSSAL. A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJÁVAL, A CSKP KB TITKÁRÁVAL „MEGNYUGTATÓ KEPEKET FESTENI!“ SZASZÄK GYÖRGY BESZÉLGETÉSE JAKOBY GYULA ÉRDEMES (MŰVÉSSZEL AZ ELLOPOTT NAGYMAMA TÓTH LÁSZLÓ ELBESZÉLÉSE WALT DISNEY VILÁGA KULCSÁR ISTVÁN CIKKE Az Opavai Ostroj Konszemvál- lalatban próbaüzembe helyezték az USR 4 kotrógép két új prototípusát, amelyek segítségével a nagyon mélyen fekvő szénrétegekbóí hozható felszínre a tüzelőanyag. A kotrógép többek között hidraulikus rendszerű hajtóművel, elektronikus távirányítószerkezettel felszerelt, és alkalmazásával jelentősen növekszik a munkatermelékenység, valamint a munkabiztonság. A két típust az ostravai Győzelmes Február illetve Htu- bina Bányában próbálják ki. Jövőre nullszériában S darabot gyártanak le ebből a berendezésből, s 1984-tól évenként 10 darabot. A felvételen Jiri Óemín (jobbról) technikus és Jaroslav karmazín szerető készíti etó próbaüzemelésre a berendezést (Felvétel: ÖTK — Petr Berger) Beugratós ki dobósdi, avagy vigyázat, harapós sofőr! Sose felejtem el azt a csodabogár honfitársamat, aki egy olaszországi társasutazás résztvevőjeként arra kérte az idegenvezetőt, hogy Velencébe menet kerítsen számára egy pokrócot. — Egyszer már utaztam Riminibót Velencébe. Gyötrelmesen unalmas az a táj, sehol egy begy, egy domb, mindenütt lapos síkság. Látni se bimm, azért gondoltam, hogy leterítek egy pokrócot az autóbusz padlójára és kényelmesen végigalszom az utat - indokolta meg különös kérését. Néha eszembe jut ez az epizód, amikor az unalomig ismert tájat nézve utazok ingázó társaimmal a zsúfolt autóbuszban. Ezt vajon hogy bírná az itáliai tájat unó különc, ráadásul kétszer naponta, oda-vissza? Tagadhatatlanul unalmas ez a mindennapos kényszer-utazgatás. Az ingázók többsége is így érzi. Van aki bóbiskol, mások olvasással vagy beszélgetéssel töltik az időt. Újabban azonban, szerencsére, nincs szükség ezekre a ,,pótcselekvésekre". Van, aki gondoskodik az utazóközönség szórakoztatásáról. A vállalkozóked- vü, leleményes szórakoztató maga a buszsofőr. Eddig csak a Dunajská Streda - Lehnice - Bratislava közt közlekedő autóbuszjáraton tapasztalható az izgalmas kezdeményezés, de lehet, hogy rövidesen másutt is akadnak követői. A játék — mert, ügye, csak játékról van szó - lényege a feszültségkeltés. A játék neve: ,,Várd ki a végét!" avagy ,,Sosem lehet tudni...", de lehetne Shakespeare után szabadon ,,Ahogy nem tetszik" is. Sejtelmes ugye? Mert valóban fárasztó és unalmas az ingázó-utazgatás, de egy leleményes sofőr még azt is érdekfeszítővé varázsolhatja. A játék alapszabálya pedig az, hogy a sofőr nem áll meg a menetrendben kijelölt helyen. Hogy miért? Naiv kérdés! Mert akkor nem lenne játék, nem lenne izgalom és unatkoznának az utasok. Logikus, nemde? A játék Csallóközcsü- törtök (Stvrtok na Ostrove) közelében válik igazán izgalmassá. Ugyanis ez az a hely, ahol sosem lehet tudni megáll-e a kijelölt megállónál a sofőr, avagy sem. És ha nem, vajon hol teszi ki a megtévelyedett csütörtöki lakost, aki fel merészelt szállni a kizárólag légiek és dunaszerda- helyiek szállítását vállaló járműre? A ,.betolakodó" ilyenkor emelt hangon követeli a megállást, miközben olyan nevetséges dolgokra hivatkozik, mint a menetrend, az előírások stb. Az utazóközönség pedig két pártra szakad. Drukkerek és ellendrukkerek figyelik feszülten az eseményeket. A sofőr pártján állóknak ilyenkor illik közbekiáltani: „Persze, nekik is van autóouszuk, mért kell pont a miénkre szállni?" A betolakodóval szimpatizálóknak (ilyen kevés akad) a játékszabályok mély hallgatást imák elő. Most következik a játék csúcspontja. A busz egy hirtelen, meredek fékezéssel megáll. Sziszegve ki- cseipódik az ajtó, és a sofőr „Most aztán pucolás!" utasítással útjára bocsátja a megtévelyedettet. De ezzel még mindig nincs vége. A buszból sokáig szépen szemmel lehet követni a poros országúton baktató „bűnös" egyre kisebbedő alakját. A falut, ahová tart, persze, nem lehet látni, az jó messze van. Ez is fontos mozzanata a játéknak, akárcsak a sofőrt buzdító megjegyzések: „Na, most aztán kigyalogolhatja magát az ürge, ezt jól megadta neki!" Jó, ha a szövegel többen mondják, térdvere- getés és hahotázás közben. Szórakoztató, ugye? A játékban való részvétel igényét nem kell sehol sem külön bejelenteni. Minden különösebb előkészület szükségtelen, részt vehet benne bárki, nemre és korra való tekintet nélkül. Persze, nem mindegy, melyik autóbuszra száll az ember. Ezért jó lesz, ha megjegyzik a számát: DS 28-61. További fontos feladat a lakossági szolgáltatások lényeges javítása. Ezeket nagymértékben a nemzeti bizottságok irányítják. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán elhangzott beszámolóban hangsúlyozta: „Rendkívüli figyelmet kell fordítani a szolgáltatások fejlesztésére és minőségére. Minden vezető dolgozónak tudatosítania kell saját munkaterületén, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem nagyon fontos politikai kérdés is.“ Az említett igényes és rendkívüli jogos követelmények szempontjából nem tarthatjuk megfelelőnek a mai helyzetet. A közvélemény bírálatának tárgyát képezi a cipójavítás. a bőrdíszmű áru és ruhák javításának, a kéményseprői szolgáltatásoknak a helyzete ugyanúgy, mint egyesek nem becsületes hozzáállása, a munkák alacsony színvonala, és az aránytalanul hosszú javítási idő. Sok esetben a szolgáltató üzemek elhelyezése, illetve a nyitvatartási idő miatt számos szolgáltatás nehezen hozzáférhető az állampolgárok számára, s egyes fajta javítások nincsenek megszervezve. A népgazdaságnak elegendő forrása és ereje van ahhoz, hogy az állampolgárok szolgáltatásával kapcsolatos szükségleteit ki tudjuk elégíteni. Az elmúlt években kiépült a szolgáltatások és a helyi ipar szocialista rendszere, amelyben több mint 700 ezer ember dolgozik, s amely számos üzemet és részleget üzemeltet Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy nem értékeltük mindig megfelelően ennek a területnek a jelentőségét, nem oldottuk meg idejében a fejlesztés kérdéseit és a határozatokat sem valósítottuk meg elég következetesen. A szolgáltatások nem kielégítő helyzetének egyik fő oka az irányítás alacsony színvonala. Az irányítás költséges, sok papírmunkát igényel és nem elég rugalmas. A tervezés a pénzügyi támogatás és az anyagi érdekeltség rendszere nem veszi megfelelő mértékben figyelembe a szolgáltatások feltételeit, a szolgáltató vállalatok figyelmét nem irányítja a lakosság szükségletei kielégítésének elsődlegességére. A nemzeti bizottságok sok vállalata és több ipari szövetkezet is eltért eredeti feladatától, a központilag irányított iparral folytatott termelési kooperációban keresi a köny- nyebb bevételi forrásokat, gyakran a nemzeti bizottságok hallgatólagos beleegyezésével. A szolgáltató vállalatok és a helyi ipar kapacitásának csak mintegy egynegyede dolgozik a lakosság számára. Nem használják ki megfelelő mértékben a helyi lehetőségeket az állampolgárok szükségleteinek kielégítésére. Ennek következtében a lakosság jelentős része különböző kontárok szolgálataira van utalva. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszámolóból) ÉLiMÁRiR Szinte biztos, hogyha valaki Laky András munkaképességére lenne kiváncsi, akkor a Szepsi (Moldava nad Bod- vou) Gép- és Traktorállomás 37 éves gépjavítója nem szavakkal festené, körvonalazná szívesebben munkáját az érdeklődő előtt - mondjuk a műhelycsarnok egyik kevésbé zajos, vagy kevésbé olajos sarkában -, hanem meghívná öt az alkatrészekkel és szerelő- kulcsokkal, szerszámokkal övezett munkapadjához és munkához látna. Azaz folytatná azt, amit már 22 éve csinál naponta ebben az üzemben. A „vizsgálónak“ - legyen az újságíró, szociológus, vagy szakellenőr ha élethü munkaképei akar alkotni Laky Andrásról, követnie kell öt, mert a fiatalember ott van igazán otthon a munkában. Gépjavítóként ott tudja csak igazán elhitetni másokkal, hogy a traktorok motorjainak, sebességváltó szekrényeinek és differencia álmújeinek javítása nem ákxn- munka, de neki mégis szép és (A szerző felvétele) tudja, hogy a bö két évtized alatt az üzem, a szakma nőtt-e annyira a szívéhez, vagy ö a szerinte kiváló kollektívájú, jó gárdából álló üzemhez. Alighanem kölcsönösen, az pedig óriási serkentő erőt és maga- biztosságot jelent a munkában, s nem utolsósorban szép eredményekre, munkasikerekre ösztönöz. Ha nem így lenne, cikkor évente Szlovákia-szerte minden bizonnyal nem ezer, hanem attól kevesebb olyan traktor futna, amelynek geneA TETTEK EMBERE vonzó. Ha nem lenne az, akkor a szepsi üzemben töltött ta- noncévei után aligha marad mostanáig egyazon munkahelyen, aligha vállalja a mindennapi ingázást Szeszte (Cesti- ce) és Szepsi között, aligha foglalkozik annyit a mezőgazdasági gépek korszerűsítésének gondolatával, illetve az újításokkal. Nehéz pontosan megállapítani, talán még ó maga sem kijavításában a Szepsi GTA is részt vállal. Munkája nemcsak annyiból áll, hogy szétszedi a géprészeket és megkopott, meggyengült alkatrészek helyébe újakat tesz. A helyzettől függően a kombájn nyergébe ül és arat, olykor hegeszt, vagy éppenséggel esztergályoz. Szükség van erre is, mert nem minden pótalkatrészből van elegendő, meg azt is tudja, hogy kár lenne néhány alkatrész miatt, néhány hiányzó csavar, alátét vagy egyébb filléres dolog hiánya miatt hosszabb ideig kivonni egy-egy mezőgazdasági gépet a munkából. Mindezt lelkiismeretesen, és Tóth László műhelyvezető szerint kellő szakmai szinten, maga is elkészíti, munkáját magas szakmai szinten végzi. Nem fárad bele, mert szívügye amit csinál. S csakúgy szívügye falujának, Szesztának a sorsa is. A honvédelmi szövetség helyi szervezetének, a Jednota fogyasztási szövetkezet, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség és a CSEMADOK helyi szervezetének is aktív tagja. Ott is, e szervezetek érdekében is mindig tesz-vesz valamit. E szervezetékben sem szavakkal, hanem elsősorban tettekkel bizonyít, mint a munkahelyén. Arcképe az elmúlt év novemberétől ez év májusáig nem véletlenül volt a Kassa (Kosice)-vidéki járás legjobb dolgozóinak arcképcsarnokában, s ez aligha volt az utolsó közelismerés munkájáért. GAZDAG JÓZSEF
