Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
ÚJ szú 3 \ /lagyimír lljics Lenin. A munkásosztály, a világ dolgoV zóinak mennyi csodálata, szimpátiája és lelkesedése kapcsolódik e névhez... s mennyire gyűlölik a régi rend, a kapitalista rendszer védelmezői. Lenin neve és a leniniz- mus a haladás, a béke és a szocializmus szinonimája. És joggal. Mert ez az egyszerű, szerény ember mutatta meg a dolgozóknak a szocializmus, a nemzeti felszabadulás felé vezető utat. Az ö irányításával döntötték meg a burzsoázia uralmát, s jutott hatalomra a munkásosztály. Lenin heroikus munkát végzett: a marxizmust megtisztította a revizionizmus torzításaitól, a forradalmi tartalmat kiemelve és továbbfejlesztve alkalmazta az új viszonyokra, a kapitalizmus imperialista szakaszára. Vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a bolsevik párt gyakorlatilag is megvalósította a szocialista forradalom eszméjét; megvalósította, s ezzel kézzelfogható bizonyságot tett a forradalmi elmélet igazságos és tudományos jellegéről. A munkások és parasztok első államának fejlődése, az élet minden területén elért sikerei, a nemzetközi kommunista mozgalom keletkezése és fejlődése, a szocializmus újabb győzelmei Európa, Ázsia és Amerika országaiban, nemcsak a leninizmus halhatatlanságát bizonyítják, hanem azt is, hogy ez az eszme általánosan és nemzetközi méretekben is érvényes. A burzsoázia és teljes propagandagépezete, a reformisták, a minden árnyalatot képviselő revizionisták évtizedek óta hiába „bizonyítják“, hogy a leninizmus az eszmék valamiféle ázsiai változata, egy szilárd, új típusú párt, a bolsevik párt állt. A.hatalom- nak, amely ebből a forradalomból kinőtt, a szokványostól eltérő jellege volt. Az ideiglenes kormánnyal párhuzamosan - amely a burzsoázia és a földbirtokosok hatalmát reprezentálta - az egész országban megalakultak munkásosztály és a dolgozók forradalomban való aktív részvételének eredményeként - a munkások, katonák és parasztok képviseleti szervei, a szovjetek. Feladata lényegében az volt, hogy életbe léptesse a proletariátus és a parasztság demokratikus forradalmi diktatúráját. Sajátságos helyzet alakult ki, mivel az ideiglenes kormánynak nem volt elég ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a burzsoázia diktatúráját - mivel nem kormányozhatott a szovjetek beleegyezése és támogatása nélkül - a szovjetek viszont, bár lényegében a dolgozók hatalmi szervei voltak - mivel a szovjetekben többségben voltak a mense- vikek és az eszerek - nem akarták átvenni a hatalmat, s a burzsoák kormányát, az ideiglenes kormányt támogatták. Létrejött a kettős hatalom. A februári forradalmat követő időkben a bolsevik pártnak is bonyolult feladatokat kellett megoldania: el kellett dönteni, milyen taktikát válasszanak, milyen jelszót tűzzenek ki, hogy a forradalom lendülete ne törjön meg, s ne szilárdulhasson meg a burzsoázia hatalma és győzelemre jusson a dolgozó nép. A pártban - amely a februári forradalmat követően kilépett az illegalitásból, s a dolgozók irányításával, forradalmi állásfoglalásával és forradalmi szerepével nagy tekintélyt vívott ki - a további teendőket illetően izgalmas viták zajlottak. Sokféle szemlélet és álláspont jutott kifejezésre. A vezető káderek egy része A HAIADÁ1A BEKI A SZOCIALIZMUS SZIMBÓLUMA amely a szocialista gondolkodás peremén jött létre, s egy fejlett ország számára semmiképp sem alkalmas. A lenini eszme az ellenség szüntelenül erősödő támadása ellenére győzedelmesen halad a maga útján a világ minden táján. A dolgozók egyre nagyobb tömegei veszik birtokukba. A leninizmus az elnyomottak és megalázottak szimbóluma, s harci zászlaja mindazoknak, akik az osztályelnyomás felszámolását, s egy igazságos társadalmi rendszer felépítését tűzték célul. Az UNESCO statisztikai adatai azt bizonyítják, hogy szerte a világon Lenin könyveit fordítják le a legtöbb idegen nyelvre. S ez nem véletlen. Csak 1979- ben a világ 63 országában 134 nyelvre fordították le Lenin műveit. Alkotó módon alkalmazta a marxizmust Gyakran felteszik a kérdést, hogy Marx számos tanítványa közül miért épp Lenin az, aki valódi követője, müvének továbbfejlesztője lett, miért épp Lenin tudta felemelni Marx és Engels zászlaját, s nemcsak felemelte, győzelemre is vitte, valóra váltva a szocialista eszmét; miért épp ő lett a nemzetközi és az orosz proletariátus elismert vezére. Ennek természetesen több oka van. Az alapvető ok az, hogy Lenin mindig hú maradt Marx és Engels tanításához, s annak forradalmi tartalmából kiindulva alkotó módon feldolgozta, továbbfejlesztette és alkalmazta az imperializmus körülményei között Oroszországban és az egész világon kialakult viszonyokra. Lenin számára a marxizmus nem dogmák és tantételek csalhatatlan rendszere, amely a kérdések megoldásánál receptként használható. Számára a marxizmus elmélet és metodológia, a fejlődés és az adott valóság értékeléséhez felhasználható útmutatás, amelynek alapján levonhatta a szükséges következtetéseket a célból, hogy a konkrét történelmi viszonyok között hogyan lehet a világot és a társadalmat megváltoztatni a munkásosztály érdekében úgy, hogy minden változás összhangban legyen a fejlődés törvényszerűségeivel. Lenin alkotó módon közelítette meg a marxizmust, ez egész életművében tükröződik. Ez az ő alfája és ómegája. Minden elméleti munkája, a bolsevik párt politikájának minden lépése,marxizmus iránti hűségét bizonyítja, s egyidejűleg az alkotó továbbfejlesztés ragyogó példája. Ennek egyik dokumentuma az Áprilisi tézisek. Marx arra tanít, hogy a munkásosztály átveszi a hatalmat, s megvalósítja saját politikai uralmát; e marxi tételt Lenin 65 évvel ezelőtt alkotó módon továbbfejlesztette. Bár az Áprilisi tézisek első előterjesztésétől már több mint hat évtized eltelt, most is jól szemléltetik, hogy Lenin zseniálisan, Marx pozícióin állva felméri a helyzetet, a kiértékelést követően - a marxizmus szelleméhez és tartalmához hűségesen ragaszkodva - új következtetésekre jut, s kidolgozza a bolsevik párt taktikai lépéseit. Éljen a szocialista forradalom! Az 1917-es oroszországi februári forradalom nem felelt meg a dolgozók elvárásainak. Mégis megoldott egy fontos feladatot: megdöntötte az abszolút monarchiát, s a nyers cári elnyomás helyett életbe lépett a burzsoá demokratikus rendszer. A forradalom is, s eredményei is más jellegűek voltak, mint az ezt megelőző burzsoá demokratikus forradalmak lefolyása és eredményei, mert ebben a forradalomban a munkásosztály döntő fölényre tett szert és élén (például Kamenyev és Rykov) azt hangoztatta, hogy a pártnak a munkások és parasztok demokratikus diktatúrájának hatalomhoz juttatásáért kell harcolnia, s ezt követően, aránylag hosszú küzdelem útján kell eljutnia a proletariátus győzelméhez és diktatúrájának bevezetéséhez (az 1905-ös forradalom Lenin által kidolgozott taktikájának ismétléséről van szó). Mások azt hangoztatták; szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy Oroszországban hosszabb ideig létezzen a burzsoá demokratikus rendszer. Lenin az emigrációból fokozott figyelemmel kísérte a februári forradalom után kialakuló oroszországi helyzetet és átgondolta a párt további előnyomulásának taktikáját. Már emigránsként is megtagadott minden támogatást az ideiglenes kormánytól, mivel olyan kormányról volt szó, amely a burzsoázia diktatúráját testesíti meg. Felszólította a pártot, hogy mozgósítsa a dolgozókat, hozza létre a proletariátus vezette forradalmi hadsereget; ennek élére áll majd a bolsevik párt, hogy vezetésével megvalósuljon a forradalom második szakasza, a szocialista forradalom. A párt előrehaladásának megállapítása szempontjából és a forradalom további fejleményeire való tekintettel nagy jelentősége volt annak, hogy 1917. április 3-án (mai időszámítás szerint április 16-án) Lenin visszatért Oroszországba. Röviddel azután, hogy Pétervárott kiszállt a vonatból - ez alkalomból a munkások és katonák tízezrei köszöntötték - a Finn pályaudvar előtti téren rövid beszédet mondott, melyet e szavakkal fejezett be: „Éljen a szocialista forradalom!“ Ezen az estén beszédet intézett a pártfunkcionáriusokhoz is és kifejtette az akkori helyzetre vonatkozó nézeteit. Másnap a bolsevikok tanácskozásán - a munkás- és katonai tanácsok képviselői összoroszor- szági értekezletének, a szovjetkongresszusnak résztvevői előtt - beszámolót tartott „A proletariátus feladatairól a jelenlegi forradalomban“ címen. Előadását a bolsevikok és mensevikek közös értekezletén is megismételte. Ebben az állásfoglalásban, melyet áprilisi tézisekként tart számon a történelem, kifejtette a párt világos, konkrét, tudományosan alátámasztott akcióprogramját, a harc taktikáját, melynek következtében a demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődik. Az Áprilisi téziseket közölte a Pravda, s ez szolgált az OSZDMP összoroszországi áprilisi konferenciáján a tanácskozások s a határozatok alapjául. Lenin helytelenítette a mensevikek taktikáját, ellenezte az ideiglenes kormány támogatását, s elvetette azokat a nézeteket, amelyek a bolsevik pártban is keresztül akarták vinni, hogy ismerjék el a munkások és parasztok demokratikus diktatúrája és egy hosszú távú időszak bevezetésének elkerülhetetlenségét, amelyben majd kialakulnak a szocialista forradalom feltételei. A konkrét helyzetét elemezve kimutatta, hogy Oroszországban már kialakultak azok a feltételek, amelyek között a burzsoá demokratikus forradalom átfejlődik szocialista forradalommá. Lenin a tétel felállítása során abból indul ki, hogy Oroszországban a szovjetek létrejöttével már megvalósult a munkások és parasztok diktatúrája. Az viszont problémát okozott, hogy a szovjetek - a mensevik többség politikájának következményeként - támogatták az ideiglenes kormányt. Lenin kiadta a jelszót: Minden hatalmat a szovjeteknek - semmi támogatást az ideiglenes kormánynak! a párt számára pedig feladatul tűzte ki a szovjeteken belüli többség megszerzését. Ezen az úton - az ideiglenes kormánytól elvett hatalmat átadva a szovjeteknek, amelyben viszont a bolsevikok szerezték meg a többséget- megtalálta a lehetőséget, hogy vérontás és fegyveres felkelés nélkül megvalósuljanak a szocialista forradalom célkitűzései, s a munkásosztály átvegye a hatalmat. Egységes harc folyik a demokratikus és szocialista követelményekért Leninnek azt a tervét, hogy a fegyveres felkelést meg kell szervezni, a kedvező feltételeket pedig kihasználni a szocialista forradalom érdekében - mert a szovjeteknek van tekintélyük, s élvezik a dolgozók támogatását - eleinte természetesen nem lehetett a pártban vita nélkül elfogadtatni. Az volt az ellenvetés lényege, hogy a forradalomnak először a demokratikus követeléseket kell kielégíteni, s csak ezt követően törekedhetnek a szocialista célok megvalósítására. Lenin abból indult ki, hogy a harc a demokratikus és a szocialista követelményekért folyik, s ezek közt nincs ellentét. Arra sincs tehát szükség, hogy időbeli eltérés legyen a demokratikus és a szocialista célok megvalósítása között, mert csak a szocialista forradalom alakítja ki a dolgozók demokratikus igényei kielégítésének körülményeit. Lenin megmagyarázta, hogy a februári forradalom a munkások és parasztok követelései közül egyetlen egynek sem tett eleget. Nem teremtette meg a békét, nem adott sem földet, sem kenyeret. Azt is helyesen látta, hogy a nép követeléseit az ideiglenes kormány nem tudja kielégíteni, sőt a mensevikek és az eszerek sem. Ezért egyidejűleg a Minden hatalmat a szovjeteknek jelszó kiadásával alapvető feladatként tűzte ki a párt elé a háború befejezéséért (béke), a közellátás és a nép életkörülményeinek javításáért (kenyér) és a termőföld államosításáért folytatott harcot. A földet a kisparasztok és a nincstelenek közt kell kiosztani (föld). Ez volt az a program, amellyel a bolsevik párt megszerezte mind a munkásosztály, mind a parasztság támogatását. E célokért harcolva, a jó szervezés, az alaposan megszervezett tömegpolitikai munka következtében a párt nagy tekintélyre tett szert, s ez abban is megmutatkozott, hogy a szovjetekben is fokozatosan többségbe kerültek a bolsevikok. Lenin az Áprilisi tézisekben arra is rámutatott, hogy a munkások és parasztok államának nem kell feltétlenül parlamentáris köztársaságnak lennie, s Oroszországban az új történelmi helyzetben a proletárdiktatúra legmegfelelőbb politikai formája a szovjetek köztársasága. Kiemelte, hogy a pártnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a célból, hogy a forradalmat vérontás és fegyveres harc nélkül megvalósítsa. Egyértelműen elutasítja az imperialista háborút, szükségesnek tartja gyors befejezését és a demokratikus béke megvalósítását. Rámutatott a párt széles körű gazdasági feladataira. Igazságosan szét kellett osztani a termőföldet, s be kellett vezetni a szovjetek és munkásképviselők ellenőrzési rendszerét a bankok, a termelés és az elosztás felett. A pártéletben Lenin követelte a pártkongresszus összehívását, mert ki kellett dolgozni az új helyzetnek megfelelő pártprogramot. Továbbá javasolta, hogy változtassák meg a párt nevét, mivel a szociáldemokrata párt a II. internacionálé opportunista pártjainak eljárása miatt kompromittálta magát. A kommunista elnevezés pontosan kifejezi a párt történelmi szerepét, mivel a munkásosztályt és az egész társadalmat el kell vezetnie a kommunizmushoz. Az Áprilisi tézisekben Lenin azt is követelte, hogy új internacionáléra van szükség, olyanra, amely mentes az opportunizmustól, a nacionalizmustól és a revizionizmustól, létre kell tehát hozni a III. Kommunista Internacionálét. Tiszta forrás Az Áprilisi tézisek tételei nem csak arra szolgáltatnak példát, hogyan kell a marxizmust alkotó módon megközelíteni, feldolgozni és alkalmazni az új körülményekre, hanem a forradalmárok valóságos tankönyvként használhatják. Megtanulhatják belőle a forradalmi elvhűséget, az elméleti bátorságot, a helyes helyzetelemzést és következtetések levonását. Lenin zsenialitásának bizonyítéka, aki képes volt a marxista elmélet eredeti, világot megforgató gondolatainak olyan formát adni, hogy- azt ne csak a párt tagjai, hanem a pártonkívüliek is megértsék. Dokumentálja Lenin taktikai érzékét, s azt a művészi képességet, mellyel az új gondolatokat bevitte a köztudatba, s e gondolatok számára mind a párttagokat, mind a pár- tonkívülieket megnyerte Ma számunkra mindez természetes, de abban a korban, mikor Lenin kifejtette gondolatait, nézetei sok ember számára eretnek gondolatként hatottak. Az általa kitűzött programot úgy értékelték, hogy a szocialista forradalom ily programját legfeljebb csak Angliában vagy Németországban lehet megvalósítani, nem pedig a volt cári Oroszországban. Sok „ortodox“ marxista támadta Lenint és szemére vetette, hogy átugorja a történelmi korszakokat, s hogy az oroszországi helyzet ugyan megérett egy győzelmes burzsoá, de nem egy szocialista forradalom számára. Lenin ellenfelei (például Kautsky, aki a NOSZF győzelme után szakított a marxizmussal), a marxizmust mint dogmát értelmezték, s bírálták Lenin tételeit. Marx azon tételéből indultak ki, hogy a szocialista forradalom csak valamely fejlett kapitalista államban robbanhat ki, és csak egy időben győzhet az összes fontosabb kapitalista országban. Lenin, felismerve a fejlődés törvényét, támadóinak nézeteit, mint dogmatikus és a marxizmussal összeegyeztethetetlen tanokat elvetette. Hangsúlyozta, hogy a párt legnagyobb hibája az lenne, ha nem kísérelné meg kihasználni a kedvező feltételeket, s kivívni a győzelmet. Az Áprilisi tézisek tételeit a bolsevik párt VII. konferenciája saját programjaként, politikai irányvonalul fogadta el, a program alapelveire támaszkodva megnyerte a széles néptömegek támogatását; s néhány hónappal később lehetővé tette a bolsevik párt számára, hogy győzelemre vezesse az emberiség történelmének első szocialista forradalmát. KAREL HORÁK, JAROSLAV TÖMŐIK 1982. VII. 2.
