Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-29 / 4. szám
NÉVNAP Reggel azon tanakodott a feleségével, hogy nem lenne-e okosabb, ha holnap vagy holnapután mennének névnapot köszönteni barátjukhoz, ugyanis a tévében ■ ma este jó film van, melyet mindketten látni szeretnének, otthon, ahol a legjobb. Aztán mégis a ma este mellett döntöttek, mert bizonyára készül a barátjuk, várja őket. Elindultak hát, ahogy illik: virággal, kis ajándékkal. Útközben azzal nyugtatták magukat, hogy a barátjuk is, meg a felesége is biztosan nézni akarja majd a filmet, így nem veszítenek semmit és a névnapot is megünnepelik. Úgy is történik minden, ahogy gondolták. Néhány, ilyenkor illő kedves szóval fölköszöntik barátjukat, aki a szobába tessékeli őket, neje sietve megteríti az asztalt.- Jó film kezdődik mindjárt, megnézzük, ha nincs ellene kifogásotok - mondja az ünnepelt.- Dehogy van! - mondják ujjongva a vendégek. És a névnap filmmel telik el, alig valamivel több szóval, mint amennyi az elején, a fölköszöntőben hangzott el.-bor MILYEN A VILÁG VÉGÜL IS? Szédítő, torokszorító színházba, halálos mutatványok színpadára hívja nézőit Va//ó Péter rendező. Cirkuszba, ahol Örkény István teszi fel az ismerős kérdést, azt, hogy milyen a világ végül is? Fejtetőre állítva mulatságos, a talpán ellenben kevésbé - hangzik a válasz, s a szereplők, akik fűrészporos talajon mutatják be produkciójukat; novellák, egypercesek és regényrészietek hőseit, kivétel nélkül igazolják majd az írót. Furcsa misztériumjáték nézői leszünk, feketébe hajló szertartás résztvevői, ahol halottakért és túlélőkért, magyarokért és nem magyarokért, bukottakért és kitüntetettekért történik minden. Emberek, sorsok, jellemek elevenednek meg, emberek, akiknek arcára nem a történelmi album, hanem az emlékn^nt vigyáz. Mert a játék könnyüszí- vű, vonzó bakfisokról, fiatalon megfonnyadt feleségekről, magukra maradt, halál-fertőzött anyákról, mindhalálig tisztességes katonákról, érzékeny lelkű, szelíd arcú kisemberekről, hátországbeliekről, hadifoglyokról, ártatlanul megkín- zottakról szól. És egy fiatalemberről, aki hol egy párizsi kávéházban, hol a fronton, hol a fogolytáborban bukkan fel és a végén így mond summáza- tot: ,, Hallgassatok szómra és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek.“ In memóriám ö. I. Ez a címe a játéknak, amelyet a Vígszínház tart a műsorán és a közeli hetekben a televízió is bemutat. A főszerepek egyiket, Csöpit, a naiv, buzgó, sőt túlbuzgó lányt, Egri Márta kelti életre (Máté Magda felvétele • A kubai televízió nagy figyelmet szentel a szocialista országok életének, melynek valamennyi területét igyekszik - különböző műfajokban - megismertetni közönségével. Ugyanakkor együtt dolgoznak külföldi televíziós csoportokkal, melyek viszont Kubáról készítenek riportokat, dokumentumfilmeket. Ilyen együttműködés eredménye például az NDK televíziójával közösen készített Találkozás Havannával című műsor. • Heinz Rühmann, a világhírű filmszínész játssza a Holiday Sony című nyugatnémet film főszerepét, melyet Rolf von Sydow rendezett a tévé számára. Rühmann egy New York-i zsidótanítót alakít. KAMERAKOZELBEN • Angelika Waller játssza az NDK egyik legújabb tévéfilmjének főszerepét; partnere Karol Strassburger lengyel színész. A film története a második világháború idején játszódik és a Svájcba emigrált németek sorsáról szól. • Negyvenéves korunkban kezdődik az életünk címmel hétrészes angol sorozat készült, mely a szigetországiak mai házaséletébe nyújt betekintést. Főszereplője egy házaspár, aki tizenhét évi együtt- lét után várják első gyermeküket. • Stefánia Sandrelli, a harmincnégy éves olasz filmszínésznő, aki Pietro Germi és Bernardo Bertolucci filmjeiben aratott nagy sikereket, ma Rómában él, gyermekeinek szenteli idejét és csaknem kimondottan televíziós alkotásokban vállal szerepet. SZABAD IDŐNK Esténként, amikor otthonainkban kigyúlnak a képernyők, s a napi teendőket, gondokat pár órára elfelejtjük, amikor izgalommal várunk egy ígéretes műsort, nem nagyon szoktunk arra gondolni, mit kezdenénk hirtelen szabad időnkkel, ha mondjuk nem lenne a televízió. Az idősebbek között, persze, még akadnak, akik enyhe nosztalgiával mesélnek arról, milyen is volt a televíziózást megelőző időszak, amikor a műszaki csodákból ilyen széles körben csupán a rádió létezett, de azt is csak akkor hallgatták, ha nagy eseményekről vártak híradást, vagy hegedűk sírtak az éteren át. Az ép emberi kapcsolatok őskorszakának is szoktuk mondani e régmúlt időket. Manapság pedig, egyre inkább divattá válik, hogy szidalmazzuk a televíziót, mint legfőbb bűnbakot a kapcsolatok romlásában. Kimondom: a televízió védelmére szeretnénk kelni. Mert, vizsgáljuk csak meg, kit vonz mágához a képernyő műsorzárásig, függetlenül attól, milyen az aznapi adás színvonala. Nyilván csak azok ülik végig a műsorokat, mintegy a képernyőhöz ragadva, akik jobb híján választották partnerül a televíziót. De, ha jobb, tartalmasabb időtöltésre nyílna lehetőségünk vagy lenne igényünk, magunk tennék meg az első lépéseket a változás felé. Aki egész este képes készüléke előtt ülni, annak csaknem mindegy, hogy hol tölti idejét, akár valamelyik kocsmában is toporoghatna. Kell-e mondanom a kettő közül melyik a hasznosabb időtöltés? Gyakran értelmiségitől jön a vád: a televízió a könyvektől szippantja el az embereket. Az olvasástól, amelynek pótolhatatlan szerepe van a közművelődésben. Ez ugyan igaz, de nem biztos, hogy ez a teljes igazság. Mert hol a biztosíték arra, hogy az összes „fanatikus" tévénéző rendszeres olvasóvá válna, ha tegyük fel, megszűnne a televízió? Az sem biztos, hogy mindenki táncházba, klubestekre, színházba és egyéb közösségi rendezvényekre kívánkozna. Hol és mi a biztosíték arra, hogy szabad időnkkel jól tudnánk gazdálkodni? Nem fenyegetne-e az a veszély, hogy az alkoholfogyasztásban nemzetközi viszonylatban elért előkelő helyezésünkön még javítanánk is? Apropó, közösségi rendezvények. Talán a tartalmas klubesten, a jó színielőadáson, s mindehol, ahol színvonalas, érdekes időtöltést kínálnak - kevés az ember? Bizonyosan nem. És ha mégis kevesen jelennek meg egy-egy rendezvényen, biztos, hogy a televízió az oka? Esetleg nem az ajánlott műsor várható tartalma, minősége késztette az embereket távolmaradásra? Különben is, egy jó szervező először átnézi a televízió műsortervét, csak ezután jelöli meg az általa rendezett est dátumát. S még valamit a könyvekről, az olvasásról. Mennyivel kevésbé zárkózik el a közösségi élettől az, aki ugyan nem a képernyő előtt, de plafonig zsúfolt házi könyvtárában tölti összes idejét? És ha már az olvasásnál tartunk, biztos, hogy minden könyv nagyobb esztétikai élményt nyűit, mint ugyanennek filmszalagra, illetve képmagnóra rögzített változata? Én például bármilyen jól megírt útirajzkönyv helyett szívesebben nézem' annak jól megcsinált filmváltozatát. Mert ma már a televízió, a szagokon kívül, csaknem mindent képes hűen tolmácsolni. A képet formában és színben, valamint a hangot úgy adja vissza, ahogy a valóságban is létezik. El tudta-e élethűen képzelni valaki is a tenger mélységeinek szépségét csupán olvasmány nyomán? Természetesen vannak könyvek, amelyeket semmilyen formában nem lehet fölülmúlni, ezeket olvasni kell. Tehát a könyvekből is csak legjobbakat válasszuk ki, mint a tv-műsorok közül. Kimondom hát, mindnyájunk számára pótolhatatlan, s bizonyos értelemben, összevetve a többi közművelődési eszközzel, felülmúlhatatlan a televízió. Persze, hibáktól sem mentes. Színvonalának megítélésekor mégsem kéne (pláne nem hivatalos fórumon) képtelenségnek minősíteni azt, ami éppen egy általa közzétett műfaj erénye. Történetesen, ha gyermekeikkel közösen esti mesét nézünk tél közepén, s a képernyő a tavasz jöttét hirdeti, ezen nincs mit elképednünk. A meséről van szó elsősorban és nem az évszakokról. Egyébként is, mesében küldtek már félárvát epret szedni csontfagyasztó hidegben, s mégsem lepődtünk meg azon, hogy az erdőből friss gyümölccsel tornyosra rakott kosárkával tért vissza. Ugyancsak nem meglepő látvány itt a hétfejú sárkány, az erdei manó, de a tündérkisasszony sem. S hogy kint a valóságban hóvihar dúl, míg a meleg szobában a képernyőn pergő mesében a tavasz legszebb virágai nyílnak? Ezt akár gyönyörűnek is mondanám. KESZELI BÉLA A Szlovák Televízió 1981 elején átszervezte a gyerekeknek szóló adásait (Gyertek velünk és a Pionírok műsora), amelyek az Ifjúsági Tévéklubbal együtt kielégítik az igényeket. Az Ifjúsági Tévéklub keddi háromórás műsorblokkla az elmúlt három esztendő alatt megtalálta formáját, s ezzel együtt állandósult tartalmi és tematikai töltete is. Hogyan szemlélik ezt a háromórás műsort a nézők? Valóban kielégíti-e igényeiket? Ezek a kérdések az alkotókat is izgatják. Az Ifjúsági Tévéklub mint változó tematikájú és több műfajú műsor, néhány kisebb és rövidebb műsorelöd összekapcsolásából jött létre. Ezeknek nem volt állandó helyük a műsorszerkezetben. Az ifjúsági adások az összevonás után koncentrálódtak, s egyben új műsortípusok is keletkeztek (rövid, úgynevezett poentírozott rovatok, zenei betétek stb.). Ennek ellenére nagyon nehéz választ adni a kérdésre, hogy az új műsor teljes szélességében tükrözi-e ifjúságunk sokszínű életét, s teszi-e mindezt úgy, hogy a fiatal nézők figyelmét lekösse. Ez a műsor szinte „televízió a televízióban“: sportműsorokat, zenei blokkokat, közgazdasági riportokat készít, publicisztikai összeállításokat szerkeszt. A mintegy százötven keddi adásra visszatekintve elegendő adat áll rendelkezésünkre, hogy a műsor eredményeiről és buktatóiról is szóljunk. Az Ifjúsági Tévéklubnak reagálnia kell azokra az eseményekre, folyamatokra, amelyek az egész társadalmat foglalkoztatják, így nem egyszer megtörténik, hogy ugyanarról a problémáról a néző a tévéhíradóban és más dokumentumműsorokban már értesült. A hiba ilyenkor sohasem az ismétlődésben van, hanem a megközelítésben, az alkotók esetenként nem törekednek arra, hogy a problémafelvetést a fiatalok életének specifikus formáihoz, tartalmához igazítsák. Szem előtt kell tartani, hogy fiatal nézőkről van szó, az ö érdekeikről, szükségleteikről, vágyaikról. Be kell vallani, ezt a prágai, a bratislavai, a brnói, az ostravai és a kassai (Kosice) szerkesztőségeknek nem mindig sikerült elérni. Miután létrejött az Ifjúsági Tévéklub háromórás műsor- blokkja, más probléma is felmerült: a műsor belső dramaturgiája. Tudjuk, hogy minden műsor nemcsak önmagában értelmezhető, de más műsorok kontextusában is. Ráadásul ebben a programtípusban gyakran tízegynéhány rövidebb blokk is szerepel. Olyan műsorról beszélünk, amelyet nem feltétlenül néz végig mindegyik néző, s ebből kiindulva feltételezhető, hogy a néző válogat, azt nézi meg, EGY MŰSOR BUKTATÓI ami érdekli, amire már a témafelvetéskor rezonál. A néző érdeklődése rendkívül széles - a sporttól a zenén keresztül a lelkihigiéniáig terjed. így rendkívüli sikert tudhatnak magukénak a prágai szerkesztők, akik az így hát kérdezek című ifjúsági tévéjátéksorozatról vitát rendeztek. A bratislavai tévéklub is bekapcsolódott ebbe a beszélgetéssorozatba. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor az Ifjúsági Tévéklub szorosan kapcsolódott a televízió más önálló műsoraihoz, sőt megtalálta a megfelelő formát a lelkitanácsadáshoz is. Gyakran felvetődik az a kérdés, miért jobbak a prágai klubműsorok a bratislavaiaknál. A viták gyakran rossz irányba folynak, mivel ez nem minőségi, hanem tartalmi probléma, vagyis a nézőhöz való közeledésé. A prágai klubmúsorok főleg a kiváló műsorvezetők révén vonzóbbak a fiatalok számára, a bratislavai összeállítások pedig publicisztikailag tartalmasabbak. Ezenfelül Prágában nagyobb szerzői és alkotói gárda készíti a műsort, sót, gyakran a nézők közül is többen részt vesznek témajavaslataikkal az összeállításban. Ez érvényes az onnan sugárzott műsorok zenei dramaturgiájára is. A népszerű Slágerlista nem születhetett volna meg, ha nincs igény sok régebbi és újabb dal iránt. Szlovákiában az egyetlen lehetséges út az, ha tovább folytatják a jó és fejlődőképes amatóregyüttesek és énekesek bemutatását. Persze a nézők Gottot, Kornt, Vondráőkovát és Gombitovát szeretnék látni és hallani. Dalaik ellen nem lehet kifogásunk, de a szigorúan zenei műsorokban is szinte csak őket szerepeltetik, ezekbe a tehetséges kezdő és fiatal művészek nem kerülhetnek be. A hagyományos formán kívül nemzetközi jelleget is kapott egy-egy klubest. Az Interklub című műsorokat Moszkvából, Budapestről, Berlinből és Szófiából sugározták. A szocialista országok ifjúsági mozgalmai így a tévé képernyőjén is közelebb kerültek egymáshoz, ami feltétlenül hozzájárult az internacionalizmus gyakorlatának elmélyítéséhez. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezekben az esetekben sem az új minőségi értékek születését. Előkészítésük igényes minden szempontból, de a végeredmény, a hatás, minden esetben felülmúlta a várakozást. Feltétlenül szólni kell a tavalyi év utolsó Ifjúsági Tévéklubjáról, amelyet Bratislavából sugároztak. Ez a „kívánságklub“ dalok és találkozások sokaságával a nézők kívánságait tükrözte. Idén néhány kisebb változásra is sor kerül. A rövid, poentírozott rovatok számának csökkentésével átfogóbb, tartalmasabb műsorblokkokat szerkesztenek majd. Ezek a problémák mélyáramlatait is kutatják majd. Állandó helyet kap a klub műsorában a tehetségkutatás, valamint a SZISZ III. kongresszusát megelőző tevékenység bemutatása is. (mé) ÚJ szó 14 1982. I. 29.
