Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-18 / 24. szám
SS I luska örökfiatal, nem panaszkodik, nem tervez, inkább cselekszik. Nemrég a Cedok előtt vitt el az útja. Futó pillantást vetett az üveg mögött elhelyezett fényképekre, majd hirtelen elhatározással belépett az üvegajtón, s mintha nem is egészen komolyan gondolná, halkan azt mondta:- Kérek egy Jaltát.- Jalta nincs, de Szocsi lenne - kapta meg a tömör választ.- Jó, legyen Szocsi - hagyta helyben, s mint aki titkos összeesküvést szőtt a világ ellen, könnyedén hazalibegett és becsomagolt. Hétfő volt. Csütörtökön reggel hétkor már a repülőgépen ült. Az utasok vidáman csevegtek, falatoztak, ő dühöngött. Hétkor kellett volna startolniuk, s már nyolc is elmúlt - és semmi. Nem értette, hogy lehetnek a többiek ennyire közönyösek az idővel szemben. Azok nem dühöngtek, kacarásztak. Voltak olyanok, akik elmélázva néztek ki az ablakon. Ez is dühítette. - Hogy lehet ilyen sokáig elnézeqetni a röptér szürke betonját? Kilenc óra. Az utasok felöltőjük után nyúltak és kifelé indultak. A stewardes bemondott valamit, de ö egyetlen szavát sem értette. Beszél németül, franciául, angolul... Különben nem szokta felnagyítani a problémákat. Valahogy csak eligazodik szláv nyelvismeret nélkül is - gondolta, amikor megvásárolta a Szocsit. Leballagott ő is, utolsónak. Úgy vette: elmaradt az utazás. Megesik az ilyesmi. Amikor körülnézett, a kijevi repülőtéren találta magát, a pozsonyi helyett. Ezt sem értette: a gép mozdulatlan volt eddig, s most egyszerre Kijev mozdul meg körülötte. A malackyi egészségügyiek szintén Szocsiba igyekeztek. Amikor a hangosanbeszélő jelentett valamit, utitársai elindultak, Iluska követte őket. Az ádleri gépre szálltak át. Szerencséje volt. Nem került az ezüst szárny fölé. Egyszerre megérezte a nyolcezer méternyi magasságot, meglátta a hegyóriásokká nőtt felhőket. Királyi gőggel ülték meg a teret, jeges leheletükkel fagyasztották. Iluska nem kis kárörömmel felesegetett némaságukra: - Gagarinék túlnőtték a nagyságotokat, ne pöffeszkedjetek, zümmögte, s halkan kuncogott befelé. Ádlerből autóbusszal utaztak le Szocsiba. Egyszerre előtte morajlott a tenger, s magasodott a Kaukázus. Kissé kibillent lelki egyensúlyát egykettőre helyrezökkentette a lenyűgöző szépség váratlan öröme. Fölragyogott körülötte minden. A pompás ételekkel megrakott asztal nem érdekeite. Csak egy kefirt fogyasztott el. Kiment a partra. A sárga homok forrón tüzelt a talpa alatt. Kívánta a vizet. Ő egész télen tárt ablaknál alszik s hideg vízzel zuhanyoz. De most megszeppent. A hullámok néhány méternyi magasságban emelkedtek előtte. Elnyelnek, gondolta, s hátat fordított az óriás víznek. Két lépés után megállt, visszafordult. Először csak apró lábacskáit áztatta meg. Meleg volt a víz, lágyan simogató, szerelmes férfi karja lehet ilyen. A hátára feküdt. A hullámok a magasba dobták, majd visszaengedték egy hullámvölgybe. Ennyi bátorság láttán a tenger pillanatnyi döbbenetében elsimult. Annyira, hogy Iluska hasra feküdt, úszni kezdett szemét belemerítette a nagy vízbe. Rákot keresett, csigát, mert az étlapon nem szerepelt, sem az asztalon nem volt látható. Messzire úszott. Egyesegyedül. Polipnak, cápának, medúzának semmi nyoma. Lehet, azok is jobbnak látták, ha odébbállnak... A nagy vízben könnyen összetéveszthette volna őket a rákkal és a csigával, s végül is elszállíthatta volna a szakács konyhájára. A hullámok a parti sziklákhoz verődtek, hófehér apró és sűrű habbá törtek, s llus- kát magukkal sodorták. A tenger alattomos bosszúja ez. De Iluska szemfüles. Idejében észbekapott, s megelőzve a virágszirmokká formálódott habok veszedelmét, kiúszott a partra. Odafönt kajánul nevetett a nap. Lenézte a földet, de a bátor asszony testét barnára pirította. Ebédnél az asztalok újból rogyadoztak. Iluska evett. Energiaveszteségét pótolni kellett. Még így is maradt bőviben hús, hal, meg miegymás. Gyorsan összeszedte, becsomagolta egy nylonzsakuba és táskája mélyére süllyesztette, azzal a titkos jószándékkal, hogy ha netán akadna egy-két gazdátlan, jámbor állat, jusson azoknak is. Különösen a kutyát kedvelte. Fölment a szobájába, hogy megpihenjen. Három szobatársát már fönt találta. Az egészségügy dolgozói voltak. Iluska sebtiben levetkőzött, magára húzta a takarót, s lehunyta a szemét. A többiek ellenségesen méregették. Nem találták szolidárisnak a viselkedését. Iluska sem az övéket, mert egy-két percre hallgattak el csupán, azt is a döbbenet kényszere alatt tették, aztán pusmogni kezdtek, majd egészen szemérmetlenül hangoskodtak. Kisült, hogy ők nem csigára és rákra vadásztak a délelőtt folyamán. Hódító kőrútjuk az aranyműveseknek szólt, összejárták az ékszerboltokat, s most hangosan vitáztak a megszerzett zsákmányon. Iluska nem törődött az asztalon villogó három aranykupaccal, az aranyhajszolás nem tartozott hobbijai közé. A három szúrós szempár viszont messze űzte szeméből az álmot, s ezért ugyancsak sebtiben felöltözött, s mielőtt észbekaphattak volna, eltűnt. Egy alaktalan hangfoszlány még utolérte: - Majd még elárul bennünket ez a... , De lluskának nem kenyere az árulko- dás, az viszont titok maradt, hogyan verekedte ki a tizenkettedik emelet tizenMOYZES ILONA döz, minek is tenné, nem ártanak ezek senkinek, különben sincs törvénybe iktatva az ő hazájában az ilyesmi. Ez elbűvölte lluskát.- Nagyszerű-ű-ű! - lelkendezett hangosan. Hogy milyen nyelven beszélgettek, nem tudhatjuk, de megértették egymást. A kutyákról beszélnem sem kell, Iluska bírja a nyelvüket. A hold magasan járt a Kaukázus fölött, amikor Iluska a szállodája felé vette útját. Kutyanyája haza kísérte. Vacsorát ugyan már nem kapott, de ez nem kedvtelenítet- te el. Ellenkezőleg. Amikor rájött, hogy nem kell találkoznia a három szúrós tekintettel, az arca fölragyogott. így lépett'be az üdülő játéktermébe, ahol néhány férfi sakkozott a sarokban. Odalépett az egyik háta mögé kibicelni. A sakkfigurák negyven centiméternyire magasodtak az asztalon. Valószínű, ÉSM&lf kettes számú szobáját a szálloda portásánál. Talán megvesztegető mosolyával, de ki tudhatja, hisz bátorságával egyetlen nap alatt megszelídítette a tengert. Mi ehhez a nagy hatalomhoz képest egy szálloda jámbor portása? Végre egyedül volt. Társai: a szóba két ablaka. Az egyiken át a tengerrel, a másikon át a hegy hófedte csúcsaival társal- gott, virágnyelven. Megértették egymást. Most már aludhatott volna, de csakhamar rájött, hogy aludni otthon is lehet, ahol nincsen annyi szent kísértésnek kitéve árva ideszabadult lelke, s ezért elindult felfedező útra, a sziget felé. Minden új volt, és mégis ismerős. Az égbolt ünnepi kékben pompázott. Néhány fehér felhőfoszlány úszott magasan a forró levegőben, de óvatosan elkerülték a napot, nehogy árnyékot vessenek llus- kára. A pálmafák és a ciprusok sűrűjéből utána füttyentett egy-egy madár. Iluska saját anyanyelvén füttyentett vissza, s csodálatos módon megértették egymást. Az utak hajlatait virágok és kaktuszok övezték. Iluska jöttén ellágyultak és kelyheikbóí egy-egy harmatcsepp hullott a rögre. De meglehet, Iluska lágyult el, látván finoman megalkotott szirmaikat. Az egyik sétány ugyancsak egyik hajlatánál találkozott az első kutyával. Hófehér pincsi volt, szénfekete szemecskék- kel. Iluska leült az egyik padra, elnézegette, s nagyon szimpatikusnak találta. A Kicsi farkcsóválva elvakkantotta magát, és a lábához telepedett. Ö megvakarta a füle tövét, majd előszedte varázstáskáját és apró késével lenyiszentett egy-egy hússzeletet. A Kicsi rágás nélkül lenyelte őket és kutyacsókkal illette a kezét. A lábát is megnyalta. Csupa hála volt. Iluska is. Úgy látszik a szellő hírül vihette Iluska hússzagát a tengerparton, mert hirtelen egy egész kutyafalkát látott maga előtt. Lehettek vagy tizenöten. Volt közöttük agár, buldog, farkas, drótszőrű, egy daxli, s persze korcs is akadt. Iluska boldog volt. Végre társakra tett szert. Mindegyiküknek akadt egy-egy jó falat, s elhatározta, hogy moát már nemcsak a saját, de valamennyi asztal maradékát összeszedi, hogy jóltarthassa őket. A nagy fák közül egy fegyveres rendőr bukkant elő. Iluska megszeppent: Jaj, most mi lesz?! A rend őre jól megtermett férfi volt. Vele* szemben állt meg, akár röviddel előtte a pincsi és mosolygott a bajusza alatt. Ez a bajusz nagyon hasonlított a magyar legények bajszára, de még a mosoly is ismerősnek tetsffett Iluska ijedtsége rebbent egyet, mint a gyenge ágra szállt madáré és menten el is illant. A pillanatnyi megszeppenés súlyától felszabadultan imár meg merte kérdezni, hogy vajon ennek a sok kutyus- nak van-e gazdája.- Nincsen - felelte Hosszú bajusz; így nevezte el magában Iluska. - De úgy is mondhatnám, hogy nem is egy, mert jótét lélek mindig akad, aki gondol rájuk - folytatta a rend őre.- Na és maga nem puffantja le őket? A sintér sem bánik el velük?- De Hosszú bajusz csak mosolygott rendületlenül és szép csendesen megmagyarázta lluskának, hogy ö nem lövői-mmt azért szabták ilyen nagyra őket, hogy meg ne kísértsék a játékosokat, ha netán nagy zsebük volna. Iluska vígan bökte meg a figurát, amellyel pártfogoltjának lépnie kellett. Mi tagadás, a lapockáját is. Az értetlenül nézett rá, s a saját feje szerint lépett. Elvesztette a játszmát, de Iluska kitartott mellette. A férfi meg a saját feje mellett. A második játszmát is elvesztette. A harmadiknál kezdte komolyan venni lluskát, s nyert. Amikor a negyedik játszmát is megnyerte, a férfi hirtelen és udvariasan meghívta őt a partiba és hellyel kínálta: - Ezt kivártam... - kuncogott magában Iluska, mert valóban csak erre várt. Nagy és szent pillanat volt, de csak ő tudta, hogy miért. Ettől a perctől kezdve nem nyert többé senki. Elkezdte verni a férfiakat. Egy-egy játszma végeztével valamennyi fölemelte a kezét annak jeléül, hogy megadja magát. Az éjfélt régen elütötte az óra, amikor felálltak. Korántsem ellenségesen, de igen gyanúsan nézegették. Olyasképpen, mintha az ördögét keresnék, amelyiknek minden pillanatban elő kéne bújnia kicsi pulóvere valamelyik ujjából. De lluskát olyan picinykére szabta a természet, hogy nem is lett volna hová bújtatnia. A daliás férfiak nem jöttek rá, hogy Iluska az agyában hordozza az ördögét, s lélekben igen-igen összezsugorodottan tértek nyugovóra. Azzal próbálták megnyugtatni magukat és egymást, hogy ez csak a véletlen játéka lehetett, nem az lluskáé. Mindennek ellenére igen megértették egymást, pedig nem is beszéltek. • Amikor kinézett az ablakán, a kutyafal- ka még mindig ott ődöngött a szálloda előtt, és egymást túlharsogva csaholtak föl a tizenkettedik emelet tizenkettes számú szobájának lakójához. Az egyik ablakból három szúrós szempár figyelte a falkát. A szóáradat árnyalatai nem voltak ildomosoknak mondhatók, mert Iluska elpirult, és homályosan földerengett benne a tudat, hogy ezekkel valóban nem tudna kijönni. S ez elkedvetlenítette. De később kuncogni kezdett, mert eszébe jutott, hogy a fent említett hölgyek szemgödréből ,,az ő kutyái“ verték ki az álmot, s ezt valamelyest igazságosnak találta. így fodrozódtak a napok és az éjszakák egyformán, de nem unalmasan. Iluska másnap egy pakli cigarettát csúsztatott Hosszú bajusz tenyerébe, s ezzel örökre megpecsételték a barátságukat. Az éjszaka csöndes óráiban a játékterem egyik asztala mellett a sakk daliás bajnokai rájöttek, hogy Iluska igenis veszélyes sakkpartner, akit komolyan kéll venniük, mert a játéka nem véletlen játék, egyszerűen az lluskáé. Kiagyalták, hogy másnapra meghívják Szocsi verhetetlen sakkjátékosát. Iluska megverte azt is. És verte őket két teljes héten át, könyörtelenül. ötödnap megmászta a Kaukázust. Persze helikopteren, de miért kéne ezt mindenkinek elárulnia, nem igaz? Az egyetlen árnyék, mely lluskára vetődött, az volt, hogy sem az étlapon, sem az asztalon nem szerepelt sem csiga, sem rák. A tengerben sem. De még csak polip, cápa és medúza sem. Igaz, narancs sem volt túl sok, de uborka akadt bőven, ami Szocsi hiányait valamelyest mégis pótolta. Amikor egy napon előállt a hatalmas autóbusz, lluskát két csapat kísérte. Daliás sakkpartnerei és a kutyafalka, persze Hosszú bajuszon kívül.- Nézzétek, mennyi stramm pasas, s nekünk egy sem jutott belőlük. Ez a nöci foglalta le őket. - Ezt a három szúrós szempár gazdái sziszegték. A jelzőig nem jutottak el, talán azért, mert Iluska azon a napon vette vállára a nyolcadik x-et. De a férfiak királynőnek kijáró tisztelettel állták körül. Csak amikor elrobogott a motor, sóhajtottak föl halkan, de megkönnyebbülten:- Es mégis élünk!...- Csak egy hetecskét tölthettem volna még ezen a varázslatos parton - sóhajtotta ugyanakkor Iluska a robogó autóbuszban és a tengerre gondolt, az aranyhomokra, a kutyákra és a daliákra, akik oly csúfos vereséget szenvedtek általa. A New koztam / Erről mái tem vele irodalmi abban rál Jére. Allen / lók árnyi Village a érzi mag. Ója. Az ó roncsain ni át keres az infláci üldözi. N) roncsok r A költő látom. Jár vasszerke rú szerTfn Üvöltés cí vissza üv Mostanáic üvöltés. I eltévedt é császár 0 átrum má folytatásál Most ól< hol ciniku: hazudik, I De általát és Ariszti neki? Har kapuján a nyára nap dékot. Kéi hogyha ar értelme, £ sége, és r a lelke, m szeret. A áldozata. S a ti lehetett v< Ngog ap lyikben mi, állott. Ami kiálltam a k nyújtott kéz tosan tudtí árokig, hár ahol már tá ezen jól me Hajlékábi ananász stt ga^. melyek apó abból Értett a leg sához. A 2 saját szüksi gazdagon t talajban mir szükséges r százszoros? ismerte az < nálásával v halászott, a elvetette a megigazítot Nyílt tekinte letre vallott? memben ö tője. Milyen bt amikor me; Vérszopó s nem, hát hí Pedig bízta Töszopns úgy állt, ho szédja gyár re Manga, hozni aláre alapján. Az Dúdor István: A festő (tusrajz)
