Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
..Olyan programról van szó. amely egyesíteni hivatott a mezőgazdaság, az őt kiszolgáló iparágak, a begyűjtés, tárolás, szállítás és feldolgozás fejlesztésének kérdéseit, az élelmiszeripar és kereskedelem fejlesztésének kérdéseit... Ezt az agráripari élelmezési komplexumot egységes egészként kell tervezni, finanszírozni és irányítani. Az élelmiszerprogramnak szerves alkotórészként kell beépülnie a XI. ötéves tervbe" (Idézet Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszámolójából.) A vezető szovjet párt- és állami szervek időről időre megvizsgálják egyes népgazdasági ágazatok helyzetét. értékelik az elért eredményeket, kitűzik a soron következő feladatokat. Ezúttal az illetékesek a mezőgazdaságot vették nagyító alá. Az alábbiakban arra próbálunk rámutatni - érthetően a teljesség igénye nélkül-, honnan indult ki ez az elemzés, milyen következtetések adódtak, illetve miben jelölték meg a szovjet mezőgazdaság fő célkitűzéseit a következő évtizedre. Az SZKP KB 1965-ös ülésén dolgozták ki a korszerű szovjet mezőgazdasági visszatértek a korábban hozott döntések teljesítésének ellenőrzésére. A gyakorlat azt mutatta, hogy szükségesnek mutatkozik a változó bel- és külgazdasági feltételeket egyaránt átfogóan tükröző élelmiszerprogram kidolgozása, amely nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ezt kiszolgáló ágazatok hosszú távú komplex fejlesztésének fő irányvonalát is magában foglalná. Erre utalt Leonyid Brezsnyev is a bevezetőben idézett mondataiban a szovjet kommunisták tavalyi kongresszusán. A kongresszus óta több mint egy év telt el és ezalatt tudósok, közgazdászok, vezető funkcionáriusok munka- csoportja alapos, gondos munkával, a realitásokból. az igényekből és a társadalmi elvárásokból kiinduló tervezetet állított össze. A szakvélemények mellett mesz- szemenöen figyelembe vették a közvélemény észrevételeit. Demokratikus, a lapok hasábjain, gyűléseken lefolyt össznépi vitában alakult, formálódott a tervezet, melyet az SZKP Központi Bizottságának ez év május végén megtartott ülésén hagytak jóvá. L ényegében az élelmiszerprogram a lakosság élelmiszer-ellátásának zavartalan biztosítására, a mezőgazdasági termelés, az élelmiszerek feldolgozása és forgalomba hozása megjavítására irányuló komplex intézkedések összessége. Az ülésen rendkívüli alapossággal elemezték a mezőgazdaságban uralkodó GAZDASÁGOS MEZŐGAZDASÁGOT A Szovjetunió tíz évre szóló élelmiszer-programjának margójára Szovjetunió Franciaország USA Nstf-Britannia NSZK 1961-65 1976-80 • A szovjet mezőgazdaság növekedési ütemét egyes kapitalista országok hasonló mutatójához viszonyító grafikon politika alapjait, s ma már vitathatatlan, hogy ez a tanácskozás határkövet jelentett az agrárszektor fejlődésében. Az ülésen célul tűzték ki, hogy növelik a beruházásokat a mezőgazdaságban, megerősítik annak anyagi-műszaki bázisát, korszerűsítik a tervezést és fokozzák a gazdasági ösztönzést. Ezekben az években megerősödött a mezőgazdasági-műszaki tudományos alapja, a gépesítés következtében a kolhozok és szovho- zok munkatermelékenysége megduplázódott és mélyreható változások következtek be a szovjet parasztok életkörülményeiben. Ennek legszembetűnőbb jele az volt, hogy alapvetően megváltozott a falvak külső képe. A kétségtelen eredmények mellett bizonyos negatívumok is kiütköztek. Nehézkesnek bizonyult az irányítási rendszer, indokolatlanul felduzzadt az adminisztratív apparátus létszáma. A tények azonban azt tükrözik, hogy a hiányosságok ellenére a szovjet mezőgazdaság ezekben az években lényegesen előrelépett, s ez nemzetközi összehasonlításban is nyilvánvaló. A mezőgazdaság bruttó termelése a gyakran kedvezőtlen időjárás ellenére ötven százalékkal növekedett. összehasonlításként a Közös Piac tagállamaiban a megfelelő mutató 31, az USA-ban p>edig 29 százalék, holott a természeti körülmények a Szovjetunióban sokkal kedvezőtlenebbek. Az is önmagáért beszél, hogy pl. a gabonatermelés az említett 1965-ös KB ülés óta 130,3 millió tonnáról 205 millió tonnára, vagyis 57 százalékkal nőtt. Az SZKP azóta is állandó figyelemmel kísérte a mezőgazdaság helyzetét, illetve az ezzel szervesen összefüggő élelmiszerellátást, hiszen annak zavartalan biztosítását mindennap*« politikai feladatnak tekintette. A rendszeresen megtartott központi bizottsági üléseken időnként jelenlegi helyzetet. Leonyid Brezsnyev az ülésen elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy a jó eredmények ellenére nem lehetnek elégedettek, nem lehet elhallgatni, hogy az élelmiszerprobléma még korántsem került le a napirendről Habár kalóriákban mérve az egy személyre eső élelmiszerfogyasztás megfelel a fiziológiai normáknak, az élelmezés összetételén változtatni kell. Ez az 1990- ig terjedő program egyik alapvető célja. Az SZKP ülésén megállapították, hogy bár a mezőgazdasági termelés évről évre emelkedett, az élelmiszerigény még jelenleg is megelőzi a termelés növekedésének ütemét. Ez több okkal is magyarázható. Egyrészt a lakosság jövedelme állandóan emelkedett és a változatlan élelmiszerárak mellett ez fokozódó keresletet jelentett az alapvető élelmiszerek iránt. Másrészt a Szovjetunióban is, akárcsak nálunk, csökken az agrárszektorban dolgozók száma, az emberek tömegesen a városokba költöznek és a falvak elnéptelenednek Az elért eredmények ellenére még mindig nem sikerült maradéktalanul kielégíteni a lakossági igényeket húsból, tejtermékekből, zöldségfélékből és gyümölcsből. A tanácskozáson az is elhangzott, hogy az ország több körzetében ..fennakadások vannak az élelmiszerárusításban“. A szovjet párt- és állami szervek alapos mérlegelés után úgy döntöttek, hogy a következő évtizedben az élelmiszerprogram keretében a beruházások egy- harmadát a mezógazdeiság fejlesztésére fordítják. Ez is azt tükrözi, hogy a szovjet vezetés az életszínvonal egyik összetevőjét képező élelmiszerellátást elsőrendű fontosságúnak tartja. A beruházások eredményeképpen például a gabonatermés évi átlagának 250-255 tonnára kell emelkednie. S zámos felszólalás a szovjet mezőgazdaság előrelépése kulcsszavának a hatékonyság emelését minősítette. melynek elengedhetetlen feltétele a termelés intenzifikálása. Az élelmiszerprogramban rögzített intézkedések pedig pontosan ehhez teremtik meg a szükséges feltételeket. Az előzőkben szóltunk már arról, hogy az utóbbi években a falvak nagy része elnéptelenedik, ezért az élelmiszerprogram szerves része a vidék szocialista átalakítása. Az SZKP KB ülésén elfogadott intézkedések értelmében a falvakban is komfortos lakásokat kell építeni, olyan családi házakat, amelyeknek udvarában megfelelő gazdasági épületek vannak a háztáji gazdálkodáshoz. Jelentősen bővíteni kell az iskolák, gyermekintézmények építését, javítani kell a falusi lakosság orvosi és kereskedelmi ellátását, valamint a szolgáltatásokat. A program magában foglalja ezen kívül egyes mezőgazdasági termények felvásárlási árának emelését jövő év januárjától. A szovjet mezőgazdaság fejlesztésének irányait 1990-ig meghatározó élelmiszerprogram nagy hangsúlyt helyez a mezőgazdasággal kapcsolatos ágazatok gyorsított ütemű fejlesztésére is. Egyre gyakoribb ugyanis az, amikor nem is a mezőgazdasági termékek megtermelése okoz- gondot, hanem a raktározás, a termékek feldolgozása, vagy az élelmiszereknek a fogyasztóhoz való eljuttatása. Ha akadozik a szállítás vagy nem zökkenőmentes a gyorsan romló mező- gazdasági termékek feldolgozása, óriási károk keletkezhetnek. A jelenlegi energia- szűkös gazdasági helyzetben felelőtlen luxus lenne így elpocsékolni a már megtermesztett javakat. Ezért a program számol azzal, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt helyeznek az élelmiszer-, hús- és tejipar fejlesztésére. Ezzel párhuzamosan újabb hűtőkapacitásokat építenek ki és több szállító-jármüvet bocsátanak az ágazat rendelkezésére. N agy vonalakban körvonalaztuk a szovjet mezőgazdaság stratégiáját tíz évre megszabó élelmiszerprogramot. A program a realitásokból, a szocialista társadalomnak a mezőgazdasággal szemben támaszott igényeiből indul ki, és teljes összhangban van a jelenlegi 11. ötéves tervidőszakban a mezőgazdaságra háruló feladatokkal. Az élelmiszerprogramot jóváhagyó SZKP KB-ülésen azonban nem elszigetelten vizsgálták a mezőgazdaság helyzetét, hanem figyelembe vették a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetet is. Leonyid Brezsnyev is megállapította, hogy a nagyszabású tervek megvalósításához feltétlenül békére van szükség. A béke megőrzése érdekében a Szovjetunió kellő szinten tartja védelmi potenciálját. Az ülésen nyomatékosan aláhúzták: a Szovjetunió érdekei megkövetelik, hogy csökkentsék a tőkés országokból származó élelmiszer-behozatalt. Az ország érdekei viszont azt is megkívánják, hogy a Szovjetunió megfelelő szintű élelmiszer- és takarmánytermeléssel rendelkezzen és saját forrásból tartalékokat hozzon létre. Ily módon eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy az élelmiszerellátás problémáit a Nyugat a politikai nyomás eszközeként használhassa fel. A z elfogadott program legfőbb jellemzője az, hogy a mezőgazdasággal összefüggő kérdések komplex megoldására törekszik. Sikeres teljesítése az SZKP politikája egyik sarkalatos törekvésének - a nép életszínvonala emelésének - biztosítását jelenti, s a szovjet globális gazdaságpolitikai irányvonalnak is a részét képezi. P. VONYIK ERZSÉBET Kolosz típusú arató-cséplőgép munka közben Farmergondok Ugyan mikor nem panaszkodik az amerikai farmer? Jajveszékel, ha túl sok a csapadék, máskor meg türelmetlenül kémleli az eget. mikor kezd már végre esni. Szitkozódik, ha jégverés pusztít, átkozódik, ha a nap fukarul szórja melengető-érlelő sugarait. De akkor is dohog, ha túl sok a termés - neki is, más gazdáknak is -, hiszen az lenyomja az árakat. Mérgelődik, aztán télen már megint bizakodni kezd, hogy a jövő évben már minden jobbra fordul Mert a farmer általában optimista, különben nem fogna évről évre bele a mindig kockázattal járó vállalkozásba. Akkor kezd igazán kifogyni a béketúrésből, ha termését nem egy, de egymás után több esztendőn át csapás éri. Ilyen helyzetben van jelenleg az amerikai farmer is. Egy-egy rossz év még nem szokta pánikba kergetni ót. De az idei év - egymást követően már a harmadik - olyan, hogy a mező- gazdasági bevételek állandóan erőteljesen zsugorodnak. Ha csak a kiszámíthatatlan időjárás lenne a ludas, könnyebben megemésztené, mondván, hogy a természettel nem lehet perlekedni. De újabban nem a meteorológia szól közbe, sőt tavaly egyenesen kedvezett. Meg is lett az eredmény: a rekordtermés. Mégis a farmerek jövedelme idén várhatóan a harmincas évek szintjére esik vissza (1979-ben a farmerek összbevétele 32,7 milliárd dollár volt, idén valószínűleg alig éri el a 15 milliárdot). Nemhiába emlegetik, hogy a nagy világgazdasági válság óta nem néztek rosszabb év elébe, mint az idei. Mintegy hárommillió farmer aggódik tehát - és teljesen jogosan. Az egykor virágzó farmergazdálkodás válságos helyzetben van. A tavalyi bő termés annyira lenyomta az árakat, hogy szinte nem éri meg termelni. Például egy bushel (36,3 liter) kukoricáért legfeljebb 2,2 dollárt kap, míg ennek termelési költsége majdnem 3,5 1977 1979 1980 1981 • A washingtoni kormány egyre szűkmarkúbb a farmerekhez. A nekik nyújtott állami támogatás (milliárd dollárban) dollár körül mozog. Tehát minden bushel kukoricán több mint egy dollárt rajtaveszt. A búzatermesztők még ennél is rosszabb helyzetben vannak. A búza ára 48 százalékkal marad el a költségarányos ártól. Mi tehát a megoldás? Váljon meg a földtől, fordítson hátat annak, ami eddig számára lényegében az életet jelentette? A földre vevőt találni is nehéz. Nem azért, mintha drága lenne a szántóföld, hanem egyszerűen veszteséges vállalkozás lett gazdálkodni. Vegyen fel kölcsönt? Aligha lenne képes kifizetni a kétszámjegyű kamatokat. A csökkenő jövedelem és a magas kamatlábak kombinációja számtalan farmert juttat csődbe. A Time magazin szerint jelenleg tizenháromszor annyi a farmerek adóssága, mint amennyire idei várható jövedelmüket becsülik. Ez ugyan már korábban is előfordult, de akkor a farmerlobby, a termelőket képviselő érdekcsoport a törvényhozásban mindig el tudta érni, hogy a gazdákat az állami költségvetésből kárpótolják. A reagani gazdaságpolitika minden tételt megkurtító baltája a farmereknek nyújtott támogatást is elérte. A búzapénzek lefaragása különösen most érintette érzékenyen a farmereket, hiszen az infláció miatt egyre drágulnak a gépek, a növényvédószerek és műtrágyák. Carter még elég tisztes támogatást nyújtott, elvégre mogyoróültetvényes lévén, farmervér csörgedezett ereiben. Az már más lapra tartozik, hogy éppen ő rendelte el a szovjetellenes gabonaembargót (erre úgymond külpolitikai indítékok kényszeritették), melyet az amerikai mezőgazdaság még ma sem hevert ki. De Reagan? Ö kérlelhetetlen és szűkmarkú. Egy farmer nem ok nélkül panaszkodta: ,,Azt mondja nekünk, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat. De ez már ütöérleszoritó kötés". Mit tehet vajon a fanner? Egy közgazdász az alábbit javasolta: fohászkodjon, hogy külföldön tomboljon a rossz időjárás, vagy üssön be gabonakatasztrófa, akkor talán az amerikai farmer azt mondhatná az idei évre, hogy mégis megjárja. Nem éppen a legjobb recept, de aligha tehet addig érdemlegeset, amíg a jelenlegi kormányzat nem figyel fel a farmergondokra. (pve) IÉIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII
