Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-11 / 23. szám

Az olvasók közül is nyilván so­kan tapasztalták már, hogy a rosz- szul kiszárított s égetett, esetleg az elégett téglának milyenek a hátrányai: könnyen törik, sőt szétmorzsolódik a kézben. A jó minőségű tégla készítése tehát bi­zonyos értelemben művészet, s beavatott szakemberek vallják, hogy ehhez nem is annyira kifo­gástalan minőségű nyersanyagra, mint inkább hozzáértő, sodafigyelö munkásgárdára van szükség. Ma­napság az építőiparban a tégla­gyártás éppen a szárításnak és égetésnek köszönhetően egy újabb jelzőt is kapott: energiaigé­nyes. Miután köztudott, hogy ép­pen ebben a szakágazatban mű­ködik a legtöbb elavult, a mai kor igényeit kielégíteni csak ritkán ké­pes gyár, nem csoda, ha ezek­nek köszönhetően is csak romla­nak a téglagyártás energiatakaré­kossági mutatói. Pedig ugyancsak a tapasztalatok bizonyítják, hogy itt sem szabad egyszerűen általá­nosítani. Mert ha egy gyár évszá­zados is, s benne elegendő időt és figyelmet szentelnek az energia gazdaságos felhasználásának, még az ilyen ún. hátrányos körül­mények közt termelő egységek­ben is képesek fölmutatni figye­lemre méltó eredményeket. íme az állítás gyakorlati bizonyítéka is. • Miroslav Gajdoä mérnök: - Pezinokban jónak mondható az energiafogyasztás Gyors egymásutánban négy, egy­mástól viszonylag távol eső tégla­gyárba látogattam el, az ottani állapotok pontos lejegyzésére vál­lalkoztam. ELSŐ HELYSZÍN: TRNAVA Ugyancsak öreg gyár az itteni. Idővel körülvette a város, sokeme­letes épületeivel mintegy abroncs­ba szorította. Állagára jellemző, hogy gépi és technológiai beren­dezéseinek 70 százaléka amorti­zálódott, értékét vesztette. A há­rom kisnyomású kazán, amelyek a szükséges energiát termelik, im­már kilencedik éve az eredetileg tervezett élettartam után még ma is működik. Termelési körülmé­nyek, amelyektől a legrosszabb várható. És mégis...- Tudja, megpróbáltunk a hely­zetünkre egy kicsit derűlátóan te­kinteni - mondja Anton Remenák, az itteni igazgató. - Miután már az idén - vagy talán csak jövőre - be­zárjuk gyárunk kapuit, nem láttuk értelmét a nagy felújításoknak. Minket a kirabolt lelőhely, s amint látja, a teret követelő város űz el innen. Nincs mit sajnálni, szívesen megyünk. Csakhogy amíg él és termel a gyár, addig kötelessé­günk jól dolgozni, még ilyen körül­mények közt is - mutat maga köré. - önt például az energiata­karékosság érdekli. Nem is olyan régen a helyzet úgy alakult nálunk, hogy a legkisebb kapacitással a szárító működött. Legyártani is és kiégetni is képesek voltunk töb­bet, mint amennyit a szárító föl tudott venni így egyrészt fölhal­mozódott a nyers tégla, másrészt pedig csak részben kihasználva működött az égetőkemence. Ez nagyon bosszantott minket, s mi­után a gázvezetékre is rákapcsolták a gyárat, egy újítással léptünk elő. Ezzel az égetőkemencéböl elillanj akaró ún. hulladékenergiát juttat­tuk a szárítóba, s így növeltük kapacitását. Olyan mennyiségű energiát emeltünk át a szárítóba, hogy csökkenthettük a primér energiaellátást, s ezzel évente 250 ezer koronát takarítottunk meg. S miután a szárító is többet produkált, évente 2 millió tégla­egységgel növekedett a termelé­sünk is. További eljárásokkal még jobban csökkentettük az energia- fogyasztást, ami végeremdényben 12 százalékos megtakarítást eredményezett. S csupán még egy adat a gazdaságosság muta­tóiból. Az átlagos évi haszon ná­lunk 2 millió korona körül mozog. Még elkérem a tavalyi kimutatá­sokat, s ezekből válogatok érde­kesebb adatokat. Tudom, tégla­iparunk tavaly nem vizsgázott a legjobban a hagyományos tömör tégla gyártásából, a főidényben ugyanis ebből hiány mutatkozott a piacon. Trnavában nem ezt a fajtát gyártják, de megtudom, ha szükség " lenne rá, egyik óráról a másikra formákat tudnának cse­rélni, s akár tömör téglát is készít- . hetnének. Hogy az építőipar ta­valy miért nem élt ezzel a lehető­séggel, nem tudni. Persze, az is lehet, hogy akkor viszont az itt gyártott lyukacsos fajta téglából mutatkozott volna hiány. Az igaz­gató szavait erősítik a kimutatás­ban föltüntetett adatok is, s azok közül íme csupán egy. Már az elmúlt év nyolcadik hónapjának végére 9,5 millió lyukacsos téglát gyártottak, s ezzel jóval a 100 százalék fölött teljesítették ter­vüket. MÁSODIK HELYSZÍN: VRBOVÉ A tavalyi hiánycikket sajtolják itt a gépsorok. Csillogó felületű agyagkígyóból metéli a drptpenge a ma is keresett hagyományos tömör téglát. Amint megtudom, a trnavaihoz képest energetikai • Kiköveteltük a gépsorok logi­kus egymásra kötődését - ez Rudolf Ernst véleménye szempontból ez a termelés igé­nyesebb, hiszen a tömör massza kiégetése jóval több hőt is követel. Ehhez, persze, a fogyasztási nor­ma is kellőképpen igazodik, s mi­után egyszerű matematikai műve­lettel egységes szintre hozható a kétféle termelés, az összeha­sonlítás is lehetséges. Sokkal pontosabb mérésekkel az Állami Energetikai Felügyelőség dolgozói viszont a közelmúltban rámutat­tak, hogy a termelés több szaka­szán itt még bizony pazarolják az energiát. Ez a gyár sem mai kele­tű, s ha nem hoznám fel a tmavai jó példát cáfolatként, Eduard Ber- toli igazgató talán éppen a gyár korát említené mentségként. így viszont kénytelen színt vallani.- Jogos a kifogás, valóban na­gyobb odafigyeléssel végezhet­nénk a karbantartásokat - mondja. - Miután mi még körülbelül úgy öt éven át üzemelünk, nálunk na­gyobb változásra is szükség len­ne. Több éve szorgalmazunk pél­dául egy elszivóberendezés föl­szerelését az égetőkemencére. Kiszámoltuk, hogy ennek segítsé­gével képesek lennénk mi is meg­takarítani úgy 200 ezer korona értékű energiát évente. Sajnos, az állagfelújítás és a beígért beren­dezés késik. Pedig már többször a központi tervben is szerepelt ez a feladat, csakhogy különböző ok­nál fogva ezt mindig ejteni kellett Legújabban azt az ígéretet kaptuk a vállalat vezetőségétől, hogy ez év decemberében fölszerelik az elszívóberendezést, akkorra ugyanis teljes generáljavitást ter­vezünk. így tehát a jobbra fordulás itt úgy jó háromnegyed év múlva vár­ható csupán. Persze, csak abban az esetben, ha a tervet ismét nem • Csak nagyon lassan válnak valóra elképzeléseink - mondja Kazimir Hanusek mérnök ejtik. Az elillanó energia egy részét addig is igyekeznek fölfogni egy saját készítésű elszívó szerke­zettel. A tökéletlen berendezés természetesen nagyon alacsony hatásfokkal működik, így a belőle származó haszon is csupán mini­mális. Mindenesetre a jó szándék benne is meglátszik. Hogy meny­nyire sürgető a felújítás és a meg­felelő elszívó berendezés, nem kell bizonygatni. Figyelemre mél­tó, hogy a megtérülése - számba véve a belőle származó megtaka­rítás szintjét - alig egy év így hát egyszerűen megdöbbentő, hogy egy ilyen hatékony beavatkozást évről évre elhalasztanak. Talán vállalati szinten is jobban tudato­síthatnák a közmondást, miszerint aki gyorsan ad, az kétszer ad. Mert hiszen termelési vonalon ez a gyár is becsülettel teszi dolgát. A kimutatásokból itt is kitűnik, hogy kapacitásaikat jól kihasznál­ják. Hogy ismét összehasonlítani tudjak, most már szándékosan la­pozom föl az elmúlt év első nyolc hónapjának adatait. Ezekből kide­rül, hogy itt abban az időszakban több mint 101 százalékra teljesí­tették termelési tervüket, ami 5 millió 600 ezer téglaegységet jelent. Ebből eljutok még egy kö­vetkeztetésre: ha tehát tavaly hi­ánycikk volt a hagyományos tömör tégla, erről a vrbovéi téglagyáriak aligha tehettek. A lehetőségeikhez mérten a termelési terv teljesíté­séért szinte mindent megtettek. Az már persze kevésbé megnyugta­tó, hogy a fenti okok miatt drágáb­ban termeltek a kelleténél. HARMADIK HELYSZÍN: PEZINOK Az itteni téglagyár rövid jellem­zését eddigi kísérőm, Miroslav Gajdos mérnök, az Állami Energe­tikai Felügyelőség trencíni üzemé­nek dolgozója adja meg.- Ebben a viszonylag új gyár­ban évente 23 millió téglaegysé­get gyártanak - mondja. - A ter­melés energetikai igényességére jellemző, hogy itt ezer téglaegy­ségre úgy 125 kilogramm kőszén- egyenértékű energiát fogyaszta­nak el, ami jónak mondható. Bejárva a termelési csarnokot, ez a téglagyár az előbbi kettővel összevetve valóban korszerűnek tűnik. így hát természetesnek tar­tom azt is, hogy itt jól gazdálkod­nak az energiával. Rudolf Ernst, a gyár igazgatója szól arról, mi­ként érték el, hogy valóban takaré­kos energiagazdálkodást folytat­hassanak.- Részleteiben ugyan nem is­merem, hogyan csinálták máshol - mondja -, de itt már a tervek szintjén kiköveteltük a gépsorok logikus egymásra kötődését. Ab­ból sem engedtünk egy jottányit sem, hogy az új termelési gépso­rokhoz ide azonnal hőátemelő és egyéb, az energiagazdálkodást pozitívan befolyásoló berendezé­sek kerüljenek. Mert jól sejtettük akkor, hogy egyrészt távlatilag az energiatakarékosság döntő muta­tóvá alakul, másrészt ismertük a vállalaton belüli helyzetet, mi­szerint, ha nem kapjuk meg azon­nal ezeket a berendezéseket, utó­lag évekig kilincselhetünk értük. Most igazolódik be, hogy teljes mértékben igazunk volt. Az alagút égetökemencénk magas hatás­fokkal működik ma is. NEGYEDIK HELYSZÍN: BORSKY JUR Borsky Jurban csupán több mint a felét gyártják annak a mennyiségnek, amit a modern gépsorok Pezinokban produkál­nak évente. A pontos számot is­mét Miroslav Gajdos mérnök szol­gáltatja. A mai produkció csaknem 12 millió téglaegység. Csakhogy, amíg a termelésben csupán vala­mivel 50 százalék fölött viszonyul­nak a nagyobb gyárhoz, energia- fogyasztás szempontjából 60 szá­zalékkal fölülmúlják az előbbit. Mondani sem kell, hogy ez nagyon rossz. Ezer darab téglaegységre kereken 255 kilogramm kőszén- egyenértékű tüzelőanyagot fo­gyasztanak el. Severin Krátky igazgató kertelés nélkül vall az égető témáról.- Amikor nálunk fölépült az ugyancsak alagút égetökemence, bevallom, nem követeltük eléggé erélyesen a kapacitásban is job­ban hozzáillő szárító építését is. Maradtunk a réginél, gondolva, igényeinket az is kielégíti. Nem igy lett, s ma már bánjuk engedékeny­ségünket. Rengeteg energia vész kárba a kemencében, s ezt sajnos a jelenlegi helyzetben semmilyen módon nem tudjuk kihasználni. Nem titkolhatom, hogy a régi szá­ritó üzemeltetéséhez a kazánház­ban egy önálló egység működik, ami naponta 2 tonna nehéz fűtő­olajat éget el. Beleószülök - mutat némi élccel a hangjában az őszes hajára ha arra gondolok, hogy amíg a gyár egyik végén elillan az értékes hó, a másik végén ugyan­azt drága pénzért kell előállítani. A megoldást csak egy új forróleve- gös szárító építésében látom. Ha ez megvalósulna, évente 700 ezer korona értékű tüzelőt takaríthat­nánk meg. S ami még javítana helyzetünkön, hogy más termékek gyártására is áttérhetnénk végre. Bővülne így a választék, s mi nö­velhetnénk termelésünket is, mint­egy 70 százalékkal. ÖTÖDIK HELYSZÍN: A VÁLLALATI IGAZGATÓSÁG Úgy érzem, ebben a pillanatban elmaradhatatlan helyszín az utób­• Évente 700 ezer korona értékű tüzelőt takaríthatnánk meg - mondja Severin Krátky bi. Hiszen útközben olyan kérdé­sek merültek föl, amelyekre immár csupán a vállalat legfelsőbb veze­tői adhatják meg a választ. Ma­gyarázatért, útbaigazításért, s nem utolsósorban a központ táv­lati elképzeléseit firtatva Kazimir Hanusek mérnököt keresem föl, aki a Nyugat-szlovákiai Téglagyá­rak pezinoki igazgatóságán a mű­szaki igazgató.- Fölállítottunk egy fontossági sorrendet - mondja -, s ennek keretén belül elsősorban az el­avult égetőkemence helyett sze­retnénk újakat építeni. Ott ugyan­is, ahol a kemence avult el, sokkal nagyobbak az energiavesztesé­gek, mint ott, ahol a szárító nem megfelelő. S miután a kerületben több tucat téglagyár üzemel, csak lassan válnak valóra elképzelé­seink.- No de, ott, ahol kemence épül csupán a szárítókkal ismét bajok lesznek - vetem közbe. - Nem kéne akkor már fölépíteni egy­szerre mind a kettőt?- Úgy társadalmi szempontból, mint a saját szempontjainkat is figyelembe véve, mi sem tartjuk kielégítőnek e kérdés megoldását. Csakhogy nekünk igazodnunk kell a lehetőségeinkhez is, amelyek az új beruházások terén eléggé kor­látozottak. A Borsky Jur-i esethez. Az idén tervezzük, hogy ide rako­dó és szállító gépsort szerelünk föl. Ezzel a legnehezebb fizikai munkának vetünk véget. Sőt, így az eredeti ötnapos munkahétről áttérhetnek a hétnaposra, ami nö­veli a berendezések kihasználá­sának fokát is. így az energiataka­rékosság terén is, föltételezem, mintegy 20 százalékkal nő a haté­konyság. A többi üzemre fokoza­tosan ugyancsak sor kerül. xxx Körutam véget ért, s mi taga­dás, nem mondhatom, hogy meg­nyugtatóan hatott rám. Ismerem az építőanyagok gyártásának te­rén kitűzött feladatot, miszerint eb­ben az ötéves tervidőszakban 2,5 százalék energiát kell megtakarí­tani. Ha a mostani ütemben tör­ténnek a jövőben is a változások, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt teljesíteni is tudjuk. KESZELI BÉLA • Hasonló rakodó és szállító gépsor segíti már az idén Borsky Jurban is a téglagyáriak munkáját (A szerző felvételei) V ÚJ SZÚ 6 1982. VI. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom