Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
Az olvasók közül is nyilván sokan tapasztalták már, hogy a rosz- szul kiszárított s égetett, esetleg az elégett téglának milyenek a hátrányai: könnyen törik, sőt szétmorzsolódik a kézben. A jó minőségű tégla készítése tehát bizonyos értelemben művészet, s beavatott szakemberek vallják, hogy ehhez nem is annyira kifogástalan minőségű nyersanyagra, mint inkább hozzáértő, sodafigyelö munkásgárdára van szükség. Manapság az építőiparban a téglagyártás éppen a szárításnak és égetésnek köszönhetően egy újabb jelzőt is kapott: energiaigényes. Miután köztudott, hogy éppen ebben a szakágazatban működik a legtöbb elavult, a mai kor igényeit kielégíteni csak ritkán képes gyár, nem csoda, ha ezeknek köszönhetően is csak romlanak a téglagyártás energiatakarékossági mutatói. Pedig ugyancsak a tapasztalatok bizonyítják, hogy itt sem szabad egyszerűen általánosítani. Mert ha egy gyár évszázados is, s benne elegendő időt és figyelmet szentelnek az energia gazdaságos felhasználásának, még az ilyen ún. hátrányos körülmények közt termelő egységekben is képesek fölmutatni figyelemre méltó eredményeket. íme az állítás gyakorlati bizonyítéka is. • Miroslav Gajdoä mérnök: - Pezinokban jónak mondható az energiafogyasztás Gyors egymásutánban négy, egymástól viszonylag távol eső téglagyárba látogattam el, az ottani állapotok pontos lejegyzésére vállalkoztam. ELSŐ HELYSZÍN: TRNAVA Ugyancsak öreg gyár az itteni. Idővel körülvette a város, sokemeletes épületeivel mintegy abroncsba szorította. Állagára jellemző, hogy gépi és technológiai berendezéseinek 70 százaléka amortizálódott, értékét vesztette. A három kisnyomású kazán, amelyek a szükséges energiát termelik, immár kilencedik éve az eredetileg tervezett élettartam után még ma is működik. Termelési körülmények, amelyektől a legrosszabb várható. És mégis...- Tudja, megpróbáltunk a helyzetünkre egy kicsit derűlátóan tekinteni - mondja Anton Remenák, az itteni igazgató. - Miután már az idén - vagy talán csak jövőre - bezárjuk gyárunk kapuit, nem láttuk értelmét a nagy felújításoknak. Minket a kirabolt lelőhely, s amint látja, a teret követelő város űz el innen. Nincs mit sajnálni, szívesen megyünk. Csakhogy amíg él és termel a gyár, addig kötelességünk jól dolgozni, még ilyen körülmények közt is - mutat maga köré. - önt például az energiatakarékosság érdekli. Nem is olyan régen a helyzet úgy alakult nálunk, hogy a legkisebb kapacitással a szárító működött. Legyártani is és kiégetni is képesek voltunk többet, mint amennyit a szárító föl tudott venni így egyrészt fölhalmozódott a nyers tégla, másrészt pedig csak részben kihasználva működött az égetőkemence. Ez nagyon bosszantott minket, s miután a gázvezetékre is rákapcsolták a gyárat, egy újítással léptünk elő. Ezzel az égetőkemencéböl elillanj akaró ún. hulladékenergiát juttattuk a szárítóba, s így növeltük kapacitását. Olyan mennyiségű energiát emeltünk át a szárítóba, hogy csökkenthettük a primér energiaellátást, s ezzel évente 250 ezer koronát takarítottunk meg. S miután a szárító is többet produkált, évente 2 millió téglaegységgel növekedett a termelésünk is. További eljárásokkal még jobban csökkentettük az energia- fogyasztást, ami végeremdényben 12 százalékos megtakarítást eredményezett. S csupán még egy adat a gazdaságosság mutatóiból. Az átlagos évi haszon nálunk 2 millió korona körül mozog. Még elkérem a tavalyi kimutatásokat, s ezekből válogatok érdekesebb adatokat. Tudom, téglaiparunk tavaly nem vizsgázott a legjobban a hagyományos tömör tégla gyártásából, a főidényben ugyanis ebből hiány mutatkozott a piacon. Trnavában nem ezt a fajtát gyártják, de megtudom, ha szükség " lenne rá, egyik óráról a másikra formákat tudnának cserélni, s akár tömör téglát is készít- . hetnének. Hogy az építőipar tavaly miért nem élt ezzel a lehetőséggel, nem tudni. Persze, az is lehet, hogy akkor viszont az itt gyártott lyukacsos fajta téglából mutatkozott volna hiány. Az igazgató szavait erősítik a kimutatásban föltüntetett adatok is, s azok közül íme csupán egy. Már az elmúlt év nyolcadik hónapjának végére 9,5 millió lyukacsos téglát gyártottak, s ezzel jóval a 100 százalék fölött teljesítették tervüket. MÁSODIK HELYSZÍN: VRBOVÉ A tavalyi hiánycikket sajtolják itt a gépsorok. Csillogó felületű agyagkígyóból metéli a drptpenge a ma is keresett hagyományos tömör téglát. Amint megtudom, a trnavaihoz képest energetikai • Kiköveteltük a gépsorok logikus egymásra kötődését - ez Rudolf Ernst véleménye szempontból ez a termelés igényesebb, hiszen a tömör massza kiégetése jóval több hőt is követel. Ehhez, persze, a fogyasztási norma is kellőképpen igazodik, s miután egyszerű matematikai művelettel egységes szintre hozható a kétféle termelés, az összehasonlítás is lehetséges. Sokkal pontosabb mérésekkel az Állami Energetikai Felügyelőség dolgozói viszont a közelmúltban rámutattak, hogy a termelés több szakaszán itt még bizony pazarolják az energiát. Ez a gyár sem mai keletű, s ha nem hoznám fel a tmavai jó példát cáfolatként, Eduard Ber- toli igazgató talán éppen a gyár korát említené mentségként. így viszont kénytelen színt vallani.- Jogos a kifogás, valóban nagyobb odafigyeléssel végezhetnénk a karbantartásokat - mondja. - Miután mi még körülbelül úgy öt éven át üzemelünk, nálunk nagyobb változásra is szükség lenne. Több éve szorgalmazunk például egy elszivóberendezés fölszerelését az égetőkemencére. Kiszámoltuk, hogy ennek segítségével képesek lennénk mi is megtakarítani úgy 200 ezer korona értékű energiát évente. Sajnos, az állagfelújítás és a beígért berendezés késik. Pedig már többször a központi tervben is szerepelt ez a feladat, csakhogy különböző oknál fogva ezt mindig ejteni kellett Legújabban azt az ígéretet kaptuk a vállalat vezetőségétől, hogy ez év decemberében fölszerelik az elszívóberendezést, akkorra ugyanis teljes generáljavitást tervezünk. így tehát a jobbra fordulás itt úgy jó háromnegyed év múlva várható csupán. Persze, csak abban az esetben, ha a tervet ismét nem • Csak nagyon lassan válnak valóra elképzeléseink - mondja Kazimir Hanusek mérnök ejtik. Az elillanó energia egy részét addig is igyekeznek fölfogni egy saját készítésű elszívó szerkezettel. A tökéletlen berendezés természetesen nagyon alacsony hatásfokkal működik, így a belőle származó haszon is csupán minimális. Mindenesetre a jó szándék benne is meglátszik. Hogy menynyire sürgető a felújítás és a megfelelő elszívó berendezés, nem kell bizonygatni. Figyelemre méltó, hogy a megtérülése - számba véve a belőle származó megtakarítás szintjét - alig egy év így hát egyszerűen megdöbbentő, hogy egy ilyen hatékony beavatkozást évről évre elhalasztanak. Talán vállalati szinten is jobban tudatosíthatnák a közmondást, miszerint aki gyorsan ad, az kétszer ad. Mert hiszen termelési vonalon ez a gyár is becsülettel teszi dolgát. A kimutatásokból itt is kitűnik, hogy kapacitásaikat jól kihasználják. Hogy ismét összehasonlítani tudjak, most már szándékosan lapozom föl az elmúlt év első nyolc hónapjának adatait. Ezekből kiderül, hogy itt abban az időszakban több mint 101 százalékra teljesítették termelési tervüket, ami 5 millió 600 ezer téglaegységet jelent. Ebből eljutok még egy következtetésre: ha tehát tavaly hiánycikk volt a hagyományos tömör tégla, erről a vrbovéi téglagyáriak aligha tehettek. A lehetőségeikhez mérten a termelési terv teljesítéséért szinte mindent megtettek. Az már persze kevésbé megnyugtató, hogy a fenti okok miatt drágábban termeltek a kelleténél. HARMADIK HELYSZÍN: PEZINOK Az itteni téglagyár rövid jellemzését eddigi kísérőm, Miroslav Gajdos mérnök, az Állami Energetikai Felügyelőség trencíni üzemének dolgozója adja meg.- Ebben a viszonylag új gyárban évente 23 millió téglaegységet gyártanak - mondja. - A termelés energetikai igényességére jellemző, hogy itt ezer téglaegységre úgy 125 kilogramm kőszén- egyenértékű energiát fogyasztanak el, ami jónak mondható. Bejárva a termelési csarnokot, ez a téglagyár az előbbi kettővel összevetve valóban korszerűnek tűnik. így hát természetesnek tartom azt is, hogy itt jól gazdálkodnak az energiával. Rudolf Ernst, a gyár igazgatója szól arról, miként érték el, hogy valóban takarékos energiagazdálkodást folytathassanak.- Részleteiben ugyan nem ismerem, hogyan csinálták máshol - mondja -, de itt már a tervek szintjén kiköveteltük a gépsorok logikus egymásra kötődését. Abból sem engedtünk egy jottányit sem, hogy az új termelési gépsorokhoz ide azonnal hőátemelő és egyéb, az energiagazdálkodást pozitívan befolyásoló berendezések kerüljenek. Mert jól sejtettük akkor, hogy egyrészt távlatilag az energiatakarékosság döntő mutatóvá alakul, másrészt ismertük a vállalaton belüli helyzetet, miszerint, ha nem kapjuk meg azonnal ezeket a berendezéseket, utólag évekig kilincselhetünk értük. Most igazolódik be, hogy teljes mértékben igazunk volt. Az alagút égetökemencénk magas hatásfokkal működik ma is. NEGYEDIK HELYSZÍN: BORSKY JUR Borsky Jurban csupán több mint a felét gyártják annak a mennyiségnek, amit a modern gépsorok Pezinokban produkálnak évente. A pontos számot ismét Miroslav Gajdos mérnök szolgáltatja. A mai produkció csaknem 12 millió téglaegység. Csakhogy, amíg a termelésben csupán valamivel 50 százalék fölött viszonyulnak a nagyobb gyárhoz, energia- fogyasztás szempontjából 60 százalékkal fölülmúlják az előbbit. Mondani sem kell, hogy ez nagyon rossz. Ezer darab téglaegységre kereken 255 kilogramm kőszén- egyenértékű tüzelőanyagot fogyasztanak el. Severin Krátky igazgató kertelés nélkül vall az égető témáról.- Amikor nálunk fölépült az ugyancsak alagút égetökemence, bevallom, nem követeltük eléggé erélyesen a kapacitásban is jobban hozzáillő szárító építését is. Maradtunk a réginél, gondolva, igényeinket az is kielégíti. Nem igy lett, s ma már bánjuk engedékenységünket. Rengeteg energia vész kárba a kemencében, s ezt sajnos a jelenlegi helyzetben semmilyen módon nem tudjuk kihasználni. Nem titkolhatom, hogy a régi száritó üzemeltetéséhez a kazánházban egy önálló egység működik, ami naponta 2 tonna nehéz fűtőolajat éget el. Beleószülök - mutat némi élccel a hangjában az őszes hajára ha arra gondolok, hogy amíg a gyár egyik végén elillan az értékes hó, a másik végén ugyanazt drága pénzért kell előállítani. A megoldást csak egy új forróleve- gös szárító építésében látom. Ha ez megvalósulna, évente 700 ezer korona értékű tüzelőt takaríthatnánk meg. S ami még javítana helyzetünkön, hogy más termékek gyártására is áttérhetnénk végre. Bővülne így a választék, s mi növelhetnénk termelésünket is, mintegy 70 százalékkal. ÖTÖDIK HELYSZÍN: A VÁLLALATI IGAZGATÓSÁG Úgy érzem, ebben a pillanatban elmaradhatatlan helyszín az utób• Évente 700 ezer korona értékű tüzelőt takaríthatnánk meg - mondja Severin Krátky bi. Hiszen útközben olyan kérdések merültek föl, amelyekre immár csupán a vállalat legfelsőbb vezetői adhatják meg a választ. Magyarázatért, útbaigazításért, s nem utolsósorban a központ távlati elképzeléseit firtatva Kazimir Hanusek mérnököt keresem föl, aki a Nyugat-szlovákiai Téglagyárak pezinoki igazgatóságán a műszaki igazgató.- Fölállítottunk egy fontossági sorrendet - mondja -, s ennek keretén belül elsősorban az elavult égetőkemence helyett szeretnénk újakat építeni. Ott ugyanis, ahol a kemence avult el, sokkal nagyobbak az energiaveszteségek, mint ott, ahol a szárító nem megfelelő. S miután a kerületben több tucat téglagyár üzemel, csak lassan válnak valóra elképzeléseink.- No de, ott, ahol kemence épül csupán a szárítókkal ismét bajok lesznek - vetem közbe. - Nem kéne akkor már fölépíteni egyszerre mind a kettőt?- Úgy társadalmi szempontból, mint a saját szempontjainkat is figyelembe véve, mi sem tartjuk kielégítőnek e kérdés megoldását. Csakhogy nekünk igazodnunk kell a lehetőségeinkhez is, amelyek az új beruházások terén eléggé korlátozottak. A Borsky Jur-i esethez. Az idén tervezzük, hogy ide rakodó és szállító gépsort szerelünk föl. Ezzel a legnehezebb fizikai munkának vetünk véget. Sőt, így az eredeti ötnapos munkahétről áttérhetnek a hétnaposra, ami növeli a berendezések kihasználásának fokát is. így az energiatakarékosság terén is, föltételezem, mintegy 20 százalékkal nő a hatékonyság. A többi üzemre fokozatosan ugyancsak sor kerül. xxx Körutam véget ért, s mi tagadás, nem mondhatom, hogy megnyugtatóan hatott rám. Ismerem az építőanyagok gyártásának terén kitűzött feladatot, miszerint ebben az ötéves tervidőszakban 2,5 százalék energiát kell megtakarítani. Ha a mostani ütemben történnek a jövőben is a változások, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt teljesíteni is tudjuk. KESZELI BÉLA • Hasonló rakodó és szállító gépsor segíti már az idén Borsky Jurban is a téglagyáriak munkáját (A szerző felvételei) V ÚJ SZÚ 6 1982. VI. 11.
