Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. június 11. XV. évfolyam 23. szám Ára 1 korona A Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyárak konszernvállalat Jelentős mértékben bekapcsolódik a KGST-tagországok termelési kooperációjába és gyártásszakosítási tevékenységébe. Az utóbbi hét évben többek között főleg a WER 440 típusú, s 1980-tól már a WER 1000-es típusú atomerőművek gózgenerátorainak gyártására szakosodik. A konszernvállalat jelentős szállítója gépipari beruházási egységeknek, s a nagy teljesítményű hengerszékeknek is. A felvételen Jirí Lis lakatos (jobbról) és Adolf Graca, a lakatoscsoport vezetője a kvarto 3100-as hengerszéket készíti elő szállításra (Felvétel: ÓTK- Petr Berger) E gyre több szó esik mostanában a minőségfejlesztés és a gyártást megelőző munkaszakaszok, a gyártáselőkészítés összefüggéseiről. Lényegében arról van szó, hogy termékeink hazai és világpiaci kelendőségét mind erőteljesebben meghatározza: a tervezőintézetekben, a vállalati, üzemi fejlesztési osztályokon, továbbá az anyagellátási részlegeken és a termelésirányítási szakaszokon a műszakiak és a gazdasági dolgozók milyen feltételeket teremtenek a gyártáshoz. Ahhoz, hogy a végterméket gyártók méltó színvonalú gépeket, berendezéseket, textilipari, vegyipari és más termékeket adhassanak át a kereskedelemnek. Annyira magától értetődő ez a megállapítás, hogy már-már feleslegesnek is tűnhetne erről szót ejteni. De mégsem felesleges, mert nincs minden rendben a gyakorlatban, számos vállalatban még nem aknázzák ki a fejlesztésben, a termelés közvetlen irányításában és a tervezésben dolgozó mérnökök és technikusok százaiban rejlő lehetőségeket. Nem ösztönzik eléggé az alkotó gondolkodásra, nem tudatosíttatják velük eléggé felelősségük súlyát a végtermék minőségével kapcsolatban. Márpedig a mérnök, a technikus felelőssége e tekintetben óriási, hiszen a tervrajzok alapján kiválóan, pontosan dolgozó munkás már nem változtathat a gép felépítésén, a szövés mintáján, a cipő formáján. A munkás - jól vagy rosszul - elvégzi a rá kiszabott műveletet, s legfeljebb a selejthányad csökkentésében lehet döntő szava. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy a munkás ne gondolkozzék, s ha termelés közben rájön a műveletet egyszerűbbé, gazdaságosabbá tevő megoldásra, ötletét ne adja közre. Sőt, ahol a vállalatvezetés, a műszaki gárda ésszerűen bevonja a dolgo- zóK széles táborát az alkotás, az előkészítés folyamatába, ott olyan légkör alakul ki, melyben felerősödik a végtermék minősége iránti elengedhetetlen felelősségérzet! Még egyetlen mérnök tekintélye sem szenvedett csorbát azáltal, hogy meghallgatta elgondolásával kapcsolatban azoknak a véleményét, akik azt a gyakorlatban valósítják meg. Erre mindenütt nyílik lehetőség, s a komplex intézkedések szerves része, a kezdeményező tervezés egyeneáen ösztönöz is erre. A kezdeményező tervezésen kívül más módjai is vannak annak, hogy a minőségfejlesztésbe, az innovációs folyamatba a lehető legtöbb embert bevonjuk. Ilyen többek között az országszerte egyre nagyobb számban létrejövő minőségkabinet, amelynek keretében a szó szoros értelmében népszerűsítik, közzé teszik az újítók, a feltalálók, a technikusok, a mérnökök ötleteit, népszerűsítik a legjobb termékeket. A műszakiak, a kutató- és fejlesztő mérnökök azonban csak akkor végezhetnek sikeres gyártmány- és minőségfejlesztést, akkor vonhatják be ötleteik kivitelezési folyamatának tökéletesítésébe a munkások, a dolgozók széles táborát, ha maguk is tisztában vannak a fejlődés irányaival, a követelmények alakulásával, azzal, hogy az adott időben mire kell összpontosítaniuk a fejlesztőkapacitást. A kutatásban, a fejlesztésben dolgozóknak éppen ezért mindig néhány lépéssel meg kell előzniük a jelent, s idejében tudatosítaniuk kell a szükséges változásokat. Idejében fel kell ismerniük, hogy holnap vagy holnapután mi lesz a kelendő a világpiacon. Ugyanakkor az is fontos, hogy összhang legyen egy-egy vállalat, ágazat gazdasági vezetése és műszaki-fejlesztési alkotógárdája között. Fontos, hogy a gazdasági szakemberek ne zárkózzanak el eleve egy-egy új ötlet kivitelezésétől, hanem ha a műszakiak ésszerű érvekkel bebizonyították elgondolásuk helyességét, akkor annak kivitelezéséért ők is vállalják a felelősséget, a kockázatot. Rövidlátással - hangzott el nemrégiben egy szlovákiai értekezleten, amelynek központi témája a minőség és a hatékonyság volt - semmire se mehetünk. Sem a műszaki fejlesztésben, sem iparunk, egész gazdaságunk exportképességének növelésében. A minőség és a gazdaságosság- mondják a közgazdászok - egy és ugyanazon tényező két ellentétes pólusa. Hiszen a jobb termék drágább, ami abból adódik, hogy általában nagyobbak az előállítási költségei. A jobbat azonban- érthetően - kifizetődőbb gyártani, hiszen nincs különösebb gond értékesítésével, az áru kelendő lesz és a gyártásába fektetett eszközök is rövidebb idő alatt megtérülnek. Amíg egy terméket besorolnak a legjobb minőségi osztályba, amíg kimondják rá a „kiváló műszaki termék“ jelzőt, amíg valóban nyugodt lelkiismerettel illethetik a nemzetközi csúcsszínvonalú gyártmány jelzővel, addig nagyon sok ember munkája nyer minősítést. A végtermék minősége pedig mindannyiuk munkáját együttvéve minősíti, amely többek között a világpiacon elért magasabb árban, az áru keresettségében csapódik le. Az áru keresettsége minősíti a gazdasági dolgozót és a szakmunkást, de legfőképpen tervezőjét. A gazdasági vezető jó szervezéssel feltételeket teremthet, a szakmunkás tudásával, rátermettségével pontos munkát végezhet - a mérnök, a kutató feladata azonban az alkotás. És ez óriási felelősség. PAKOZDIGERTRÚD A MŰSZAKIAK FELELŐSSÉGE
