Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-04 / 22. szám
Vasárnap 1982. június 6. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.34, nyugszik 20.34 Közép-Szlovákia: 4.42, nyugszik 20.42 Nyugat- Szlovákia: 4.50, nyugszik 20.50 órakor A HOLD kel - 20.29, nyugszik 4.47 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjuk NORBERT nevű kedves olvasóinkat • 1882-ben született Alek- szandr Fjodorovics LEBE- GYEV orosz talajkutató, hid- rogeológus (f 1936) • 1927- ben született Jirína ADAM- COVÁ cseh festő és grafikus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A GYŐZELEM RÉSZLET ERNST FISCHER A VÉSZJEL CÍMŰ KÖNYVÉBŐL BÜSZKÉK NÉVADÓJUKRA FÜLÖP IMRE RIPORTJA # TÉGLAGYÁRI KÖRÚTON KESZELI BÉLA RIPORTJA RUZENA KRÁSOVÁ TRAGÉDIÁJA MOLNÁR ANGÉLA ÍRÁSA FÜLEMÜLÉK BIRODALMA KONSZTANTY1N P AUSZTOVSZK U ELBESZÉLÉSE FORRÓ NYARAK PETER ANDRUSKA NOVELLÁJA KAMAZ-A HATÉKONYSÁG PÉLDAKÉPE SZERGEJ BOGATKO CIKKE lllllllllllllllllllli ■ A mikulásovi- cei Mikov vállalat öt üzeme évente 160 millió korona értékű árut termel. Különféle késeket állítanak elő, konyhakéstől kezdve egészen a zsebkésekig. A vállalat évente 1,9 millió hatvan fajta kést szállít a piacra. A képen: Frantisek Möze és Mónika Mözeová újtípusú vadászkést készít. (Libor Zavoral felvétele - ÖTK) lllllllllllllllllllli ■ A Csehszlovák Tudományos Akadémia Makromole- kuláris Kémiai Intézete sikeres együttműködést fejt ki a Laboratórium Műszergyárral, s ennek köszönhetően a kromatográfiai műszerekben alkalmazott eddigi fémcsöveket üvegcsövekkel pótolják. Ennek több előnye is van, pl. meghosszabbodik a termékek élettartama, nagyobb a tisztaságuk, a vegyi ellenállásuk és olcsóbbak. A képen balról Bedrich Porsch kandidátus, a Makromolekuláris Kémiai Intézet munkatársa és Jiri Cou- pek kandidátus a laboratóriumi műszer- gyár dolgozója kro- matografikai feljegyzést értékel ki. (Jan Vrabec felvétele - ÖTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Mint ismeretes, a 7. ötéves tervidőszakban a gazdasági fejlesztésben - megőrizve a népgazdaság belső és külső egyensúlyát rendkívül igényes feladatokat kell teljesítenünk. Ez megköveteli, hogy a nemzeti bizottságok is lényegesen nagyobb figyelmet szenteljenek a gazdasági feladatok teljesítésének, sokkal határozattabban érvényesítsék a hatékonyság és a munka minősége javításának követelményét, mindenütt ügyeljünk a szigorú gazdaságosság elveinek megtartására és terveikben következetesen vegyék figyelembe a társadalom lehetőségeit. A nemzeti bizottságoknak egész tevékenységükkel és gazdálkodásukkal hozzá kell járulniuk az emberek anyagi és szellemi igényeinek kielégítéséhez. Az elmúlt években a nemzeti bizottságok által irányított gazdasági szervezetek jelentősen fejlődtek. A 6. ötéves tervidőszakban csaknem 650 ezer lakás épült és 1970 óta gyakorlatilag minden negyedik család új, korszerűen felszerelt lakásba költözött. Folytatódott az iskolák, bölcsődék, óvodák, egészségügyi és szociális létesítmények, a kereskedelmi és az úthálózat széles körű fejlesztése és korszerűsítése. Tovább javult a gyermekekről és fiatalokról való gondoskodás, bővültek az állampolgárok kulturális és sportolási lehetőségei. így munkájukkal a nemzeti bizottságok is hozzájárultak népünk magas életszínvonalához. Ezek a jó eredmények nem szoríthatják háttérbe azt a tényt, hogy a népgazdaság fejlődését kísérő problémák a nemzeti bizottságok tevékenységében, főleg a beruházásokban, a lakásépítésben, a lakások karbantartásában és javításában, a megkezdett építkezések nagy számban, a szolgáltatások nem megfelelő minőségében stb. is megnyilvánulnak. A rendelkezésükre álló eszközöket nem használják ki mindig hatékonyan és célszerűen. A nemzeti bizottságok által irányított gazdasági szervezetekben is komoly fogyatékosságok merülnek fel a tervezésben, a szervezésben és irányításban, a gazdasági eszközök érvényesítésében, a fegyelemben. Ezért a nemzeti bizottságokra is teljes mértékben érvényesek a gazdaságosság és a hatékonyság követelményei, az a követelmény, hogy következetesebben kell érvényesíteni a komplex intézkedéseket. Úgy, mint az egész társadalom előtt, a nemzeti bizottságok előtt is az a feladat áll, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá gazdaságunk intenzív fejlesztéséhez. A nemzeti bizottságoknak elsősorban jobban kell kihasználniuk saját anyagi és pénzügyi forrásaikat a társadalmi feladatok teljesítésére, az állampolgárok szükségleteinek kielégítésére, s következetesen kell ügyelniük az anyagi eszközök gazdaságos felhasználására. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszámolóból)- ... Boldog?- Az vagyok, örülök a munkának, szeretem a gyerekeket. Ók azok, akikben nem csalódhat az ember. Aki le tud hajolni hozzájuk, aki tud beszélni a nyelvükön, azt igen szeretik- és mindenért hálásak. Én ha belépek az óvoda kapuján, azonnal repülnek felém! Mindegyikük akar valamit segíteni, bevinni a táskámat, megfogni a kezemet, a szemembe nevetni - hát ne lennék boldog?! —, válaszolja kérdésemre Diószegi Jolán, a Nagygéresi (Verky Hores) Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda Példás Pedagógus címmel kitüntetett óvónője, miután már vagy másfél órája beszélgetünk, ismerkedünk.- Huszonöt éve vagyok ezen a pályán - mondja.- Most már azok az anyukák, apukák hozzák hozzám a gyereküket, akik egykor az első növendékeim voltak. Sok minden történt e negyedszázad alatt. A kezdetben nekünk óvónőknek a falu szocializálásában is jelentős részt kellett vállalnunk. Jól emlékszem, nem egyszer az is megtörtént, hogy tánccsoportunkkal a mezőre mentünk műsort adni. Az embereket ki kellett csalogatni a határba, a műsor alatt aztán igyekeztek őket meggyőzni, kön, az ö fejlettségi szintjüknek megfelelően magyarázatot tudjak adni. A Deltát például igen szeretik. Már tudják előre, hogy melyik délelőtt fogják megismételni. Ilyenkor kérnek, hogy kapcsoljam be a televíziót. Nézem Diószegi Jolánt ahogy beszél. Gesztusaiból, hanghordozásából is egyértelműen kitűnik, hogy tényleg nagyon szereti a gyerekeket. Mondon is neki, biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül választotta ezt a pályát. A FALURA IS GONDOLVA hogy a közös gazdálkodástól nem kell félniük. Akkor nem csak a felnőttek, a gyerekek is mások voltak, mint manapság. Befeléfordult, szűk kis világ volt a géresieké. Ma viszont? Olyan kérdéseik vannak a gyerekeknek, hogy sokszor bizony még én is elcsodálkozom. A cipőzsinór megkötésétől az űrhajózásig millió dolog érdekli őket. Látja, könytáramban szaporodnak a tudományos könyvek. A lapokban, a televízióban figyelemmel kell kísérnem korunk felfedezéseit is, hogy ha kérdeznek a gyerekek, az ö nyel vü— Pedig véletlenül - mondja nevetve, majd így folytatja: - Tudja, akkoriban a géresi lányoknak olyan álmuk még nem volt, hogy főiskolát végezzenek. A cél esetleg az érettségi megszerzése volt, aztán vagy otthon maradtak, vagy kerestek valahol munkát. A tizenegy éves iskola befejezése után én is több helyet megpályáztam. Az első választ az óvodától kaptam és ezzel egy egész életre eldőlt minden. Amikor először mentem az óvodába, úgy éreztem, mintha mesevilágba kerültem volna. Éles Irén néni jóvoltából hamar megtanultam a legfontosabb tennivalókat, és aztán az óvónői képesítést is megszereztem. Mit mondjak magának? Tényleg szeretem ezt a hivatást és nem bántam meg, hogy így választottam...- Akkor tehát boldog?- Hát nem vette észre?! Látja, én már csak ilyen vagyok. Amit érzek, azt nem tudom leplezni. Nos, bevallom, hogy azért van egy dolog, ami nem enged teljesen boldognak lenni: ez pedig a szülőfalum, Nagygéres sorsa. Volt idő, amikor 1600 lakosa is volt ennek a falunak, most viszont csak 1200! Jóformán minden negyedik ház üresen áll. A szövetkezetben ma már kevés munkaerőre van szükség, a mi vidékünkön pedig új munkalehetőségek nem teremtődtek. Mint a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke sokat fáradoztam, hogy teremtsünk valamilyen munkalehetőséget az asszonyoknak, sajnos ígéreten kívül többet nem kaptunk. Két-három év múlva az egyik óvodai osztályunkat is fel kell számolnunk, mert nincs elegendő gyerek. Hát ez az, ami bánt. Kár ezért a faluért, tenni kellene valamit az életben tartásáért! SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÚ 2 1982. VI. 4.
