Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-04 / 22. szám

A tömegek öntudatos cselekvésének alapja a szocialista gondolkodás és szocialista cselekvés között fennálló egység, ezen egység létének biztosítása és fejlesztése. Ez elsősorban a szocialista tudat alapja - a marxista-leninista világnézet - és a dolgozók társadalmi tevékenysége - mindenekelőtt a termelő és alkotó munka közötti viszony elmélyítését érinti.

Az új ember és az új életforma csak úgy alakítható ki, ha az állampolgárok gondolkodását marxista-leninista alapokra helyezzük, s elérjük, hogy létrejöjjön az egység tetteik és újtípusú gondolkodásmódjuk között. E nélkül nem építhető fel az új társadalom.

E tényezők fejlődése szükségszerű és oszthatatlan része, s egyidejűleg feltétele a társadalom sokoldalú fejlődésének, s a fejlett szocialista társadalom kialakulásának. Hogy napirendre tűzhessük az emberek gondolkodása és tettei közt szükséges egység kérdését, meg kell szilárdítani az egyén és csoport, valamint egyén és társadalom érdeke között fennálló érdekazonosságot.

títják el, az eszme viszont a termelési folyamat, a politikai-gazdasági érintkezés, vagyis a gyakorlat során válik belső meggyőződésünkké. Ha ez a gyakorlat valóban szocialista gyakorlat, ha következetesen a szocializmus alapelveire épül, az egyén minden esetben tiszteletben tartja és alkotó módon alkalmazza. Ebben az esetben nagymértékben hozzájárul a dolgozók szocialista tudatának és politikai meggyőződésének erősítéséhez, szilárdítja a párt és a szocializmus, valamint a szocialista intézmények és értékrendszer tekintélyét, a társadalom eszmei-politikai egységét. A dolgozók szocialista meggyőződése viszont a termelési és politikai gyakorlatban kamatozik, mert kezdeményezőbbek, aktívabbak, hatáskörüket kifogástalanul igyekszenek ellátni, s hatékony munkát végeznek a társadalmi élet minden területén.

Fordított esetben, ha ellentét van a szavak és a tettek, az elmélet és a szocializmus építésének gyákorlata között, megsértik a törvényességet, megzavarják a dolgozók szocialista tudatát, ennek negatív következményei a gyakorlata társadalmi szervezetek és a gazdasági irányító szervek megszervezik a tömegek, s társadalmunk legkülönfélébb egyedeinek termelési, politikai és társadalmi tevékenységét.

A termelés növekedésének megállapításánál, a beruházások szétosztásánál, a bér- és a szociális politika fejlesztésénél a párt nem csak a lehetőségekből és a társadalmi érdekekből indul ki, hanem azt is figyelembe veszi, milyen hatással van ez a dolgozó rétegek helyzetére, anyagi és szellemi érdekeikre. A szocializmus legfontosabb vívmánya hazánkban például az a tény - amint azt a CSKP XV. és XVI. kongresszusán is hangsúlyozták, hogy áthidaltuk a nemzeteink életében és az ország egyes területei közt a múltban fennálló nagy gazdasági, politikai és kulturális különbségeket. Jelentős eredményeket értünk el a szociális politikában, másként viszonyulnak az emberek a szellemi értékekhez. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig minden igényt ki tudunk elégíteni. Az igények kielégítésének mértéke elsősorban az anyagi termelés mértékétől függ,

IHAHITA EEYIEGE

Az érdekek összhangjának jelentősége

Marx és Engels figyelmeztetett, hogy a társadalmi érdek csak a kommunizmusban válhat a társadalom minden tagjának érdekévé. Ezt a társadalmi-gazdasági formációt úgy jellemezték, mint osztálynélküli társadalmat, ahol a társadalom minden tagjának sokoldalú egyéni fejlődése lehetővé teszi az egész társadalom minden oldalú fejlődését.

A kommunista pártok politikájának végső célja az ilyen társadalmi viszonyok elérése s gyakorlatilag ezért érvényesítik ideológiájukat. Ez egyidejűleg olyan cél, amely minden dolgozó ügye, legsajátabb érdeke és magasztos eszménye.

Az eszme belsővé válása bonyolult komplex folyamat. Az ideológiai - nevelő munkával együtt elsősorban annak van jelentősége, hogy az egyén bekapcsolódik a társadalmi gyakorlatba, s megvan az összhang a gyakorlati élet követelményei s a szocializmus, majd a kommunizmus eszméje közt.

A szocialista ember társadalmi tudatának alapja a marxista-leninista világnézet, mint a világ és a lét egyetlen tudományos és valóságnak megfelelő értelmezése. Olyan rendszer, amelyet az ember, mint a világra, a társadalomra, s a társadalomban elfoglalt helyzetükre vonatkozó szemléletet magukévá tettek. Ez az eszmék, a tudományos és politikai meggyőződés egységes rendszere. A szocialista ember erről az alapról indul ki - ha tudatának szilárd részévé vált - mind a társadalmi folyamatok és jelenségek értékelésénél, mind életvitelében és munkájában. Természetes, hogy a marxista-leninista világnézet elsajátításához nem elég, ha csak áttanulmányozzuk és ismerjük a marxizmus -leninizmus tételeit; győződjünk meg az eszme helyességéről, váljon belső meggyőződésünkké, s irányítsa gyakorlati tevékenységünket. Csakis ebben az esetben lehet a marxista-leninista világnézet a megismerés, valamint a világ racionalista megváltoztatásának szilárd alapja, az újtípusú ember nevelésének és a szocialista életmód kialakításának szilárd bázisa.

ÚJ SZÚ

3- Gyakorlati feladatok

Az emberek a marxizmust-leninizmust tanulmányaik és művelődésük révén, a szocialista kultúra közvetítésével sajában is megnyilvánulnak. Egyebek közt megzavarják a társadalom -beleértve a párt és a nép - egységét. A lengyel- országi események ezt nagyon szemléletesen bizonyítják. Viszont sem a szocialista tudat és a dolgozók konkrét munkája, sem az elmélet és a gyakorlat között nincs mechanikus,' közvetlen kapcsolat. Ezt egy sor közvetítő láncszem - a nagyon bonyolult politikai, szociális és pszichikai kapcsolatok mechanizmusa - teremti meg. Közülük egyik az érdekek mechanizmusa, amely az elmélet és a gyakorlat, a társadalmi tudat és a konkrét emberi cselekvés közötti kölcsönös kapcsolatot biztosítja. Ez abból ered, hogy a marxizmus-leninizmus, mint ideológia, a munkásosztály érdekeit fejezi ki, amellyel lényegében azonosul a szocialista társadalom többsége; a marxizmus-leninizmus gyakorlati megvalósításának kritériuma viszont a munkásosztály és az egész társadalom szükségleteinek kielégítése és hosszú távú érdekeinek figyelembe vétele.

Az állandó megújulás, a rövid és hosz- szú távú egyéni, csoport- és társadalmi érdekek figyelembe vétele és beiktatása a politikai és gazdasági célok közé, nagyon fontos ahhoz, hogy a dolgozók azonosuljanak a szocializmus eszméjével, a gyakorlati élet minden pozitív követelményével, a szocializmus építésével és fejlesztésével, s megszilárduljon szocialista öntudatunk.

A szubjektív tényező szerepe

A szocializmus kialakította az új társadalmat alkotó valamennyi réteg és csoport legfontosabb érdekeinek és céljainak egységét és teljesítésük alapvető feltételeit. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség életcéljai közösek. Ez a szocialista társadalmi vívmányok védelme és sokoldalú továbbfejlesztése.

Minden társadalmi rétegnek vannak saját, a társadalomban elfoglalt helyéből eredő, sajátos érdekei is. A párt politikájában fontos szerepe van az érdekek figyelembe vételének és összehangolásának is nagy jelentősége van a társadalmi egység megszilárdításában. Ismerjük a szocialista társadalmi rendszer viszonyait, tudományos törvényszerűségeit. Ismereteink kedvező feltételeket biztosítanak az egyén és a társadalom fejlődéséhez, az egyéni és a társadalmi igények megismeréséhez, a tömegek és az egyén érdekeinek összeegyeztetéséhez. A kommunista párt, a szocialista állam,

attól, hogy legyen miből kielégíteni és tudjunk mit szétosztani - és nemcsak az anyagi szükségletek terén. A termelés fejlődése viszont az irányítás színvonalától, a technikai felszereltségtől, a dolgozók teljesítményétől, aktivitásától és kezdeményező készségétől függ. Ilyen szempontból nincs minden rendben, ez természetesen tükröződik a tömegek és az egyes csoportok érdekeinek realizálásában. Ebben az összefüggésben előtérbe kerül az egyéniség növekvő szerepe a társadalom irányításában, a társadalmi folyamatok irányításában, megismerő, szervező és meggyőző képessége, a szervezés színvonalának biztosítása kisebb-nagyobb mértékben az irányítás minden szintjén. A CSKP XVI. kongresz- szusának és ezt követően a KB ülésének dokumentumai hangsúlyozzák, hogy ezen a területen sincs minden rendben. Bár a társadalmi szervezetek a termelésben felmerülő hibák felszámolásáért sokkal többet tehetnének, mint eddig, bizonyos szervek munkájába befészkelte magát a formalizmus és a kényelemszeretet. Úgyszintén nem minden gazdasági dolgozó részesíti előnyben munkája során a társadalmi érdekeket az üzemi, a csoport-, sőt az egyéni érdekekkel szemben. A politikai, az irányító és az ideológiai munka nem minden formája, illetve módszere és eszköze felel meg társadalmunk jelenlegi fejlődése új és igényesebb feladatainak.

Az új eszközök, tevékenységi formák és mechanizmusok felkutatásába kezde- ményezöen részt kellene venniük a dolgozóknak, a társadalmi szervezeteknek éppúgy, ahogy az elméleti és kutató részleg bekapcsolódik e tevékenységbe. Társadalmi kereteinken belül egyeztetni kell az érdekeket abból a célból, hogy mozgósítani tudjuk a dolgozók energiáit, helyesen alkalmazzuk a szocialista törvényességet, ezt kell összhangba hozni a dolgozók törekvéseivel, leküzdeni a felmerülő ellentmondásokat, erősíteni a dolgozók szocialista öntudatát a társadalom dinamikus fejlesztése érdekében; végeredményben mihdez elsősorban a szocialista fejlődés szubjektív tényezőjének színvonalától és hatékony tevékenységétől függ.

A személyiség és a szocialista demokrácia

A szocialista demokrácia fejlett és szerteágazó rendszere lehetővé teszi, hogy érvényt szerezzünk a dolgozók érdekének, megteremtsük az érdekek megvalósításának feltételeit, részt vegyünk az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítésében, meghatározzuk a társadalom érdekeit, s ezzel összehangoljuk'" a különböző társadalmi csoportok, s az egyén érdekeit. Egyidejűleg ügyelni kell arra, hogy a dolgozók e rendszeren beiül tényleg részt vegyenek a termelés és a társadalom irányításában, ismerjék és tegyék magukévá a társadalom, a vállalat, a község, a járás és az ország érdekeit. Elsősorban e területen nyílik lehetőség a tudományos világnézet és a gyakorlat összekapcsolására, mert meg kell oldani a társadalom és az ember sokoldalú fejlődésének kérdését; itt a tömegek és az egyének gyakorlatilag is megismerhetik, sőt felhasználhatják az objektív szocialista törvényszerűségeket. A tudományos világnézet helyes alkalmazása a társadalmi gyakorlat különböző folyamataiban feltételezi, hogy a szocialista ember előre lássa tettének következményeit, teljes eröbevetéssel dolgozzon, mert a jelent össze tudja kapcsolni a távlatokkal, a pillanatnyi helyzetet a jövő reális lehetőségeivel. A tudományos világnézet aktív és szerves kapcsolata az egyén és tömegek társadalmi tevékenységével egy magasabb rendű eszmei minőséget képvisel, amelynek jellemző vonása az öntudatos gondolkodás; ez a társadalmi aktivitásban, a pozitív személyiségjegyek fejlesztésében, s a társadalom minden oldalú fejlődésében jut kifejezésre. Lényegében a tudatban végbemenő változásokról van szó, ez a világot megváltoztató anyagi erővé válik, olyan folyamatról, amely most játszódik le tömegméretekben; az objektív szubjektívvé válik, tudatosan alakítja a történelmet.

A dolgozók részvétele a termelési és társadalmi folyamatok irányításában, s feladataik sokoldalúsága politikai felfogásukat és gondolkodásmódjukat változtatja meg, kihat egész életvitelükre. A CSKP KB 15. ülése ilyen értelemben foglalkozott az ideológiai kérdésekkel és hangsúlyozta, hogy: ,,a szocialista életmód, a szocialista társadalmi viszonyok, az új ember kialakítása szervesen összekapcsolódik a szocialista demokrácia elmélyítésével. Pártunk a szocialista államiság és az állampolgárok életmódja demokratikus formáinak nagy figyelmet szentel, s ezt, mint egyik'legfontosabb kötelességét, a párt programja is rögzíti. Az emberek szocialista öntudatának kialakulása és fejlődése szerves része a szocialista demokrácia eredménye is.“

Természetes, hogy a fejlett szocializmus építése feladatainak teljesítése, az új ember és újfajta életmód kilakítása megköveteli, hogy a dolgozók mind szélesebb körben kapcsolódjanak be a termelés és a társadalom irányításába, növekedjen részvételük a határozatok meghozatalában és saját életmódjuk kialakításában. Ez a tevékenység lehetővé teszi a tömegek számára, hogy legyőzzék az összes társadalmi és lélektani korlátokat, amelyeket még a kapitalizmus állított fel, és megváltozzon gondolkodásmódjuk. Ez az a tevékenység, amelyben a szocialista ember, mint öntudatos személyiség kialakul, aki saját érdekei elé helyezi a társadalom érdekét, a kommunizmus eszméjét és céljait. Elsősorban itt alakul ki az ember érdeke, aki felelősségtudattal gazdálkodik a szocialista tulajdonnal és hazája természeti kincseivel, bízik a holnapban, s ez mind munkájában, mind politikai aktivitásában megnyilvánul. Itt, amikor a gyakorlatban ismerkedik a társadalmi problémákkal, részt vesz megoldásukban, s e megoldásokért felelősséget is vállal, itt alakulnak ki a szilárd személyiségjegyek, amelyet a meggyőződés, a munka és a magatartás összhangja jellemez a munkahelyén és azon kívül, a családban és a társadalomban. A szavak és tettek egysége, a jogok és kötelességek, az igények és felelősségvállalás összhangja megnyilvánul az emberek magatartásában.

Mindezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha kérlelhetetlenek vagyunk a múlt csökevényeinek negatív megnyilvánulásaival, az elvtelen liberalizmussal, az igazságtalansággal, a szocialista rendszer és együttélés normáinak megsértésével, a korrupcióval, a karrierizmussal, a talpnyalással és más hibákkal szemben, amelyek fékezik társadalmunk fejlődését, ártanak a dolgozók érdekeinek és diszk- reditálják a szocializmus eszméjét. Az új ember nem lehet sem megalkuvó, sem minden áramlathoz alkalmazkodó, sem szélkakas, hanem csakis a szocializmus és a haladás harcosa.

JAROSLAV KUŐERA

1982. VI. 4.

IA GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS