Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
A Magas-Tátra viszonylag bíztató fejlődésének álljt parancsolt a második világháború. Csak a humánus rendeltetésű szanatóriumok váltak népesebbekké, az idegenforgalom azonban megbénult. A háború utolsó éveiben a létesítmények egy része a hitleri birodalom üdültetési „hátországa“ szerepének betöltésére kényszerült. A hívatlan vendégeket azonban zavarta a Magas-Tátráról elnevezett hősi partizánosztag tevékenysége. S így a hegyi központokból kitakarodtak, még mielőtt 1945. január 28-a meghozta a vidék szabadságát is. A háború utáni helyzet változásokat követelt egyes üdülőközpontok és intézményeik rendeltetésében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom A Tátra a dolgozóké! jelszó jegyében átvett számos panziót és új szakszervezeti üdülőket építtetett. A háború utáni első években ezekben mintegy négy és félezer szaktővé azzal, hogy felépült a korszerű pop- rádi polgári repülőtér. A Magas-Tátrának a második világháború után évente hozzávetőleg húszezer látogatója volt, 1956- ban már kétszázezer és három évvel később félmillió. Jelenleg nagyjából négymillió főnyi látogatóról beszélnek, de tudni kell, hogy sok látogató nem szerepel még ebben a számban sem. A föld szocializálásával a Magas-Tátra egész területe társadalmi tulajdonba került. Ekkor lélegzett fel természeti kincseink minden kedvelője és oltalmazója, mert ezzel vége szakadt e hegyvidék féktelen gazdasági kiszipolyozásának. Reményüket 1948-ban elmélyítette a Tátrai Nemzeti Park törvénybe iktatása. Ennek célja az volt, hogy szavatoljuk teljes védelmét és a múlt ütötte sebek behegesztését. Látszólag kedvező volt a helyzet és eleinte ezt gondolták azokban az intézményekben is, amelyek napaz emberek itt gyógyuljanak, üdüljenek és magukba szívják szépségeit. Egy-egy augusztusi hétköznapot ma egyidejűleg ebben a hegyi mikrovilágban tölt el 150 ezer turista és üdülő. Ez háromszor annyi, mint az ötvenes években az egész nyár leforgása alatt és több mint kétszerese a 2000-re tervezett napi látogatottsági csúcsnak! Az Ótátrafüred w r VÁLTOZÁSOK ES PROBLÉMÁK szervezeti tag, illetve családtagjuk üdülhetett. Napjainkban már háromszázezren, részben külföldről. Nagyon sok gyerek jut el az FSZM itteni pionírtáboraiba és a tanulóifjúság üdülőibe. A Csorba-tó szállodái átalakultak asztmát gyógyító szanatóriumokká s kapacitásukat növelte a korszerű Helios intézet. A hetven esztendőre visszatekintő Széplak szomszédságában a hadsereg tagjai számára Nová Poliankán 1956-ban új gyógyintéz- mény jött létre. A tébécé gyors háttérbe szorításának köszönhetően az összesen 2660 ágyas tátrai klimatikus szanatóriumok fokozatosan átálltak a felső légzőszervek egyes megbetegedéseinek és a különféle allergikus betegségeknek a gyógyítására. A szállodák befogadóképessége főképp az 1970. évi sívilágbajnokság előkészítése időszakában jelentősen bővült. Noha a világbajnokság színhelye a Csorba-tó környéke volt, a Tátrában általában is új szállodák, vendéglők épültek és a közlekedést korszerűsítették. A Mlinica-völgyben, Tátra- lomnicon és a Sziklás-völgyben, világszintet elérő téli sportközpontok jöttek létre. Új turisztikai-üdülési és síelési központként indult fejlődésnek Podbansko. Tátralomnic befogadóképességét növelte a nagy kiterjedésű Eurocamp. A szabad idegenforgalom a Magas-Tátrában 2500, a hegyi szállókban és a turista menedékhelyeken pedig 600 ággyal rendelkezik. A nyári és a téli föidényben, amikor ez sem elegendő, az idegenforgalmi irodák útján magánházakban is elszállásolható 2250 érdeklődő. A munkaerők állandósítása üzletekkel, szolgáltatásokkal, iskolákkal és igazgatási épületekkel ellátott lakótelepek építését követelte meg. A hegység megközelítését kényelmesebbé tette a fő vasútvonal villamosítása, a helyi vonalak korszerűsítése. A Tátra gyorsabban vált elérhejainkban részt vesznek a Tátra hasznosításában. Megállapítást nyert azonban, hogy a természet megszüntetett gazdasági kiszipolyozása helyébe új, nem kevésbé veszélyes tényező lépett. Ez ugyanolyan károsan hat itt a természet egyensúlyi helyzetére, mint alapvető erőforrásának történelmi apasztása. A látogatottság növekedését eleinte egyértelműen kedvezőnek ítélték meg, de amikor az meghaladta az évi - hivatalos nyilvántartásba kerülő - félmillió főt, a sajtóban óva intő gondolatok is megjelentek. Annál is inkább, mivel ezzel egyidejűleg gyarapodni kezdett a motorizált látogatók száma. Ez már nemcsak a hegyvidéki természetet károsította meg, hanem súlyosan érintette a Tátra üdülési és gyógyközpontjainak alapvető feltételeit is. Az utóbbi két évtizedben erről jóval több szó esik a sajtóban, mint a hegység szépségeiről. Régebben élénk propaganda segítségével „fedezték“ a tátrai létesítmények gazdaságilag előnyös nagyfokú látogatottságát. Jelenleg annak formáit keresik, hogy ezt leszűkítsék elfogadható méretekre. A Magas-Tátra alpesi jellegű természeti feltételekkel rendelkezik, de ez mit sem változtat azon, hogy kis területen fekszik s így annál érzékenyebben reagál a külső hatásokra Minden területnek, akár természetes, akár mesterségesen létrehozott, van bizonyos „egészséges“ befogadóképessége. Hibát követne el az a kórház, amely ápoltjai és nem a kigyógyítottak számára hivatkozna. A hangverseny akkor élvezhető, ha a nézőtéren nem ácsorognak még a széksorok között is és ha nem szürem- lenek be zavaró hanghatások. A túlzsúfolt, kipufogó gázoktól mérgezett levegőjű, a sokezernyi gépkocsi és a tranzisztoros rádiók zajától felbolygatott Magas- Tátra is elveszíti annak előfeltételeit, hogy alatti útkereszteződésen a fő idényben ötmásodpercenként halad át egy gépkocsi A tátrai erdők felső határa fölötti igényes turisztikai ösvényen átlag tizenegy méterre jut egy ember. A településektől messzire fekvő részeken is tumultus van, rábukkanunk a fegyelmezetlen turisták különféle „névjegykártyáira“, zajt és szennyezett levegőt tapasztalunk. Csak természetes, hogy ebben a helyzetben határozott cselekvés szükséges. A veszélyeztetett értékes hegyvidéki állatfajok védelmére időközönként, vagy bizonytalan időre lezárnak egyes magasan fekvő hegyi ösvényeket. Korlátozzák a turisták elszállásolását a magánházakban. Ugyanez vonatkozik részben a gépkocsiforgalomra is. A közeljövőben számolni lehet azzal, hogy viszonylag nagy vámot kell a gépkocsi-üzemeltetőknek fizetniük a Magas-Tátrához vezető minden bekötő úton. Távlatilag úgy tervezik, hogy ezeken az utakon megfelelőképpen felszerelt nagy parkolókat hoznak létre s a Tátra innét már csak a helyi tömeg- közlekedési eszközökkel lesz megközelíthető. Ezen a területen nem rendeznek semmiféle motoros versenyt és tömeget vonzó akciókat. A Magas-Tátra egészségtelen zsúfoltA Helios szanatórium ságának problémáját azonban végérvényesen szélesebb földrajzi összefüggéseiben fogják megoldani. Ez a hegységünk csak egyik része annak a jelentős idegenforgalmi területünknek, amely az Árvától s az árvái víztárolótól egészen a Magurán túlig, a Dunajecig és a Pienin- nekig terjed. Ennek a nagy területnek a keretei között a Magas-Tátra csak olyan szerepet fog betölteni, amely megfelel természeti adottságainak, főleg aTát- rai Nemzeti Park létének. S csak olyanmértékben, amely összhangban van nem nagy területével, illetve a többi terület arányos megterhelésének lehetőségeivel. V. I. Lenin lengyelországi emigrációja idején 1913 és 1914 nyári hónapjait a Tátra-alján töltötte és lelkes csodálója lett a tátrai természetnek. Már ezt megelőzően megismerkedett az Alpokkal, de hangsúlyozta, hogy a Magas-Tátra bü- vössebben hatott rá, mivel még nem csúfította el a városi civilizáció. Boris Vigilev mérnököt, a Magas-Tátra Védelme Szekciójának elnökét arra buzdította, hogy szálljon szembe a drótkötélpálya építésével az általa két ízben is felkeresett Svrnicára. A könnyebben és gyorsabban elérhető Gievont helyett előnyben részesítette a Tengerszem-csúcs (Rysy) megmászását, mivel ott nem volt oly sok kiránduló. S Lenint ennek ellenére minden bizonnyal senki sem fogja azzal vádolni, hogy ellenezte a civilizációt, avagy hogy idegenkedett az emberektől. Csak szépérzékkel rendelkező érzékeny realista volt, aki helyesen rátapintott arra, hogy miben rejlik a Magas-Tátra tényleges értéke, mivel szolgálhatja az embert. Vagyis, mit kell belőle megőrizni, hogy ne veszítse el vonzerejét és az emberek szemében értékét. IVAN BOHUS, a Tátrai Nemzeti Park Kutató- intézetének és Múzeumának munkatársa Téli forgalom... (B. Mrhová felvételei) ExJi Védd és óvd! Tennivalók ma és holnap A természetvédelem korszerű értelmezését találóan fejezi ki V. Ny. Makarov meghatározása: „A természet- védelem a szó tágabb értelmében az olyan intézkedések összessége, amelyeknek célja az ember gazdasági és általános kulturális, valamint esztétikai szükségletei kielégítése szempontjából fontos természeti ajándékok bölcs felhasználása. Közben tekintetbe kell venni nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzedékei szükségleteit is s a természet változásait, amelyek természetes úton, illetve az emberi tevékenység következtében valósulnak meg.“ Ebből világosan levonható a következtetés, hogy a természetvédelemnek, programja megvalósítása során, mindig keresnie kell a legésszerűbb megoldást. Vagyis a tudományos- műszaki fejlődés, a természeti kincsek kiaknázását, az ember szüntelenül növekvő szükségleteit össze kell hangolnia a természet gazdagsága megújításának, gyarapításának és megóvásának követelményével Szocialista társadalmunk egységében védelmezi a természetet. Erről világosan tanúskodik alkotmányunk is. KiCtg Megállapítja, az állam azért gondoskodik a természet általános védelméről és hazánk tájai szépségeinek megőrzéséről, hogy ezzel megteremtse a nép jólétének mind gazdagabb erőforrásait s a megfelelő környezetet, amely kedvez a dolgozók egészségének és lehetővé teszi felüdülésüket. Ennek az igényes feladatnak a teljesítésére 1976-ban kidolgozták „Az SZSZK állami természetvédelme fejlesztésének elvei" c. dokumentumot. Ez meghatározza az állami természetvédelmi szervek és szervezetek legfontosabb feladatait: 1/a természetvédelmi területek számának bővítése, a tájegységek fontossága és értéke sorrendjében: 2/ az ilyen védett területek igazgatása és rendeltetésszerű felhasználása; 3/ megóvni a természetben he- lyettesíthetetlen szerepet betöltő védett növényeket és állatokat: 4/ komplex módon gondoskodni a barlangokról és a különféle karszt- képződmé nyékről; 5/ a lakosság nevelése és állampolgáraink aktivitásának fejlesztése. Ennek elsőrendű célja kialakítani azt a tudatot, hogy a természet környezetünk alapvető, szerves része, amelyet védenünk kell. Ennek megfelelően dolgozták ki azoknak a komplex intézkedéseknek a javaslatát, amelyek megvalósításával az iskolákon és az iskolán kívül is elmélyül a természet- védelmi nevelés. KARABA ERVIN ÚJ SZÚ" 8 1982. V. 28.
