Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-28 / 21. szám

ÚJ szú 9 A Szocialista Munka Hőse ni, hogy milyen funkciója van a megmun­kálásra hozzá kerülő munkadarabnak, alkatrésznek. Azt mondja, amennyiben ismeri rendeltetését, jobban el tudja vé­gezni a csiszolást.- A jó munka, a terv egyenletes teljesí­tése számunkra törvény - állítja maga­biztosan. - Én azt vallom, hogy nemcsak annyit kell dolgozni, amennyi a köteles­ség, hanem valamivel többet is. Higgye el, ehhez nem kell semmilyen beruházás, csak igyekezet és szorgalom. A KÓTÍLMEMEL olajszagú, villanfényben úszó műhelyben vagy húszán dolgoz­nak, olyan szorgalommal, hogy észre sem veszik az idegen érkezését. Csupán az aj­tóval szembeni sarokban dolgozó ember emeli fel a tekintetét. Harminc év alatt, amióta itt dolgozik, megszokta már, hogy gyakran keresik. Ki észrevételét tolmá­csolja, ki pedig tanácsért megy hozzá. A. Havel, a Stará Turá-i Chirana gyár gal­vanizáló részlege csiszoló- és fényező- műhelyének dolgozója olyan ember, aki mindenkor kész segíteni, többletmunkát végezni, ha azt a szükség úgy kívánja. Rajta kívül senki sem csodálkozott azon, hogy sokéves példamutató, társait is tet­tekre buzdító, kiváló munkájáért, szerve­zőkészségéért, az újítómozgalomban elért eredményeiért a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki.- Bármilyen furcsán hangzik is, a sza­bómesterséget tanultam ki - kezdi a be­szélgetést, rövid szünetet tartva munká­jában. - Szerencsémre, a kisiparos, aki­nél dolgoztam, nagyon ügyes ember volt. Meg tudta javítani a motorkerékpárt, a gramofont, a villamos gépeket. Mire kézhez kaptam a segédlevelet, megbán­tam, hogy nem a géplakatos, vagy az autószerelő szakmát választottam. 1951- ben fiatalokat toboroztak az iparba, igy kerültem a Chyrana jogelődjéhez, a fi­nommechanikai gyárba, ahol az első he­tektől kezdve a mostani beosztásban dolgoztam. Megszerettem ezt a szak­mát, örömem lelem a munkámban. Szívesen emlékezik a gyárban eltöltött első évekre, Ján Lintner mesterre, aki úgy bánt velük, mintha az apjuk lett volna. Jozef Královic, a műszakvezető a szakszervezeti mozgalomba is bevonta az ügyes, értelmes fiatalembert, akit ha­marosan műhelybizalmivá választottak. Később az üzemi bizottság tagja lett, mindmáig a bér és döntőbizottság el­nöke. Az egyszerű munkáktól fokozatosan eljutottunk a bonyolultakig - folytatja. - Emlékszem, amikor arról volt szó, hogy egyes alkatrészeket műanyaggal helyet­tesítsünk, jómagam is idegenkedtem az újítástól. Ma is előttem van, hogy Ján Soukup, a fejlesztési műhely dolgozója mennyit érvelt, majd maga ült le a gép mellé. Meggyőzött bennünket. Ettől kezd­ve a személyes példamutatást tartom a legnagyobb erénynek. Ezt mindennapi munkája során is szem előtt tartja. Amikor egy szokatlan alakú alkatrész kerül megmunkálásra a műhelybe, s nem akad, aki elvállalná, Alojz Havel elvégzi, s nem is akárhogyan. Ha a fejlesztési műhelyben soron kívül szükség van valamilyen alkatrészre, öt keresik meg. Tudják, hogy jó munkát ad ki a keze alól, s ha a délelőtti műszak alatt nem tudja elvégezni, akkor délután is ott marad és sohasem kérdezi meg, hogy mit kap érte. Ezért is választották meg a kollektíva vezetőjévé, amikor ver­senyre keltek a szocialista minkabrigád címért. Tizenegy tag nemrég kapta meg az ezüstjelvényt, köztük a brigádvezető is.- Egyre többet dolgozunk exportra, mindnyájunknak arra kell törekednie, hogy nemzetközi viszonylatban is ver­senyképes berendezéseket, készülékeket gyártsunk. Úgy érzem, hogy a megnóve- kedett igényekhez felnőtt a mi műhelyünk is. Az is igaz viszont, ha többet kap a gyár az egészségügyi műszerekért, mi is jobban keresünk. Az első időtől kezdve érdekelte a gal­vanizáló részleg aprólékos munkája. Szakirodalmat olvasott, szakembereknél érdeklődött. Jóllehet, ma már gazdag ta­pasztalatokkal renoelkezik, hű maradt ehhez a szokásához. Mindig szereti tud­Több újítási javaslatát fogadták el. Ezek nem milliós értékűek, de a termelés növelését, a minőség javítását segítik elő. Felettesei, munkatársai tudják, to­vábbra is számíthatnák kezdeményezé­sével. Személyes kötelezettségvállalásá­ban arra tett ígéretet, hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatait négy év alatt telje­síti. Nem titkolja, reméli, hogy követőkre talál.- Munkásszálláson lakom, hetente kétszer járok haza a családhoz. A mun­kaszüneti napokon sem tudok meglenni dolog nélkül. A kiskertben foglalatosko­dom, vagy a szövetkezetben segítek, ahol a fiam traktoros - vallja magáról. Elnézem kérges, olajos tenyerét, nap­barnított arcát, fakó munkaruháját. Túl van már az ötvenen, mozdulatai mégis fiatalosak. Minden szót jól meggondol, mielőtt kimondja. Harmincéves munkájá­val bizonyítja, hogy mestere a szakmá­nak, hogy a gyárért, a kollektíváért min­dent megtesz. Számára mindig első a kö­telesség. Ezért is kapta meg a Kiváló munkáért kitüntetés mellé A Szocialista Munka Hőse címet, amiről ö ezt mondja:- Igaz, hogy a magas kitüntetést én vettem át, de úgy érzem, hogy ehhez a gyár egész kollektívája segített hozzá. Jó munkatársak nélkül nem érvényesül­het az ember. Szünetet tart, majd így folytatja:- Évek óta tervezem, hogy ha majd nyugdíjba megyek, gyógynövényeket ter­melek, és méhekkel foglalkozom. Egyelő­re ez még tárgytalan, a kitüntetés átvéte­lekor döbbentem rá, hogy sokkal vagyok adósa az üzemnek, a társadalomnak, a fiatal nemzedéknek. Ezért, amíg egész­ségem engedi és szükség lesz a mun­kámra, itt maradok a műhelyben. NÉMETH JÁNOS A pénz, illetve az állam pénzgazdálkodása, bármennyi­re kezdetleges volt is, már a legrégibb időktől fogva különleges büntetőjogi védelemben részesült. Az ókori Egyiptomban a pénzhamisítót mindkét kezének levágásá­val büntették, néhány ezer évvel később Angliában a bankjegyhamisítót felakasztották. Werbőczi Tripartituma pedig a 16. században a pénzhamisítást a legsúlyosabb bűncselekmény - a hűtlenség - esetei közé sorolta, amelyet fej- és jószágvesztéssel büntettek. 1929-ben több mint harminc ország képviselője egyez­tette eljárásukat a pénzhamisítás elleni harcukban. A nem­zetközi egyezmény megkötésének előzményei közé tarto­zott a Horthy-rendszer hírhedt frankhamisítási botránya is, amelybe a politikai és gazdasági élet számos vezető személyisége belekeveredett. A szerződés (amelyet Csehszlovákia is ratifikált) egyik legjelentősebb eredmé­nye, hogy a résztvevő államok nem csupán a saját, de az idegen országok pénznemeinek hamisítását is büntetik. A jog és a társadalom fejlődése során számos bűncse­lekmény megszűnt bűncselekménynek lenni (pl. a vallás szabályainak megsértése), de bármennyire változott is a bűncselekménynek tartott magatartások köre, a pénz- rendszert és az állam adójogi követeléseit az uralkodó osztály érdekei mindig a büntetőjog figyelmének előterébe helyezték. A huszadik század elején például, nem sokkal azután, hogy a gazdasági és pénzügyi válságok eredmé­nyeként kialakult a külfölddel kapcsolatos pénzügyi forga­lom állami ellenőrzése és szabályozása, megfogalmazódik a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény fogalma is. A BŰNÖS IS LEHET KÁROSULT A Büntetötörvénykönyv a pénzügyi gazdálkodás rendjét sértő bűncselekményeket ha nem is sorolja a- legsúlyo­sabb - az államellenes - bűncselekmények körébe, mégis aránylag előkelő helyet biztosít nekik a népgazdaság elleni bűncselekmények között. Pénzügyi gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény a csehszlovák büntetőjogban a pénzhamisítás, a hamis vagy utánzott pénz forgalomba hozása, a pénzhamisításra szolgáló eszközök elkészítése és birtoklása, a bélyeghamisítás, az adócsalás, a belső pénzforgalom veszélyeztetése és a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény. Annak ellenére, hogy az említett bűncselekmények körülbelül egy százalékát teszik ki az ismertté vált bűncse­lekményeknek, nem lehet lebecsülni társadalmi veszélyes­ségüket. Az általuk okozott kár összege egy-egy esetben eléri a hatvanezer koronát is. örvendetes jelenségként értékelhető, hogy már évek óta nem fordult elő csehszlo­vák korona hamisítása. A másik oldalon viszont egyre gyakoribb a szándékos pénzrongálás. Előfordult például, hogy egy házastársi veszekedés során a férj tépett szét egy ötszázkoronást, egy másik esetben pedig egyik ven­déglátóipari üzemben választotta ezt a lehetőséget egy ittas - és nyilván elégedetlen - vendég, fizetés helyett. Aránylag gyakrabban kerülnek bíróság elé az adócsalás és a devizagazdálkodást sértő bűncselekmények elköve­tői. A tetteseket segíti és bűncselekményeik felderítését nagy mértékben nehezíti meg az, hogy társadalmunk egyes rétegei - mondhatnánk - ,,bocsánatos bűnnek“ tartják ezeket a bűncselekményeket, elkövetőiket pedig inkább ügyeskedőknek, mint bűnözőknek. Közismert, hogy az érvényben lévő deviza-jogszabályok szerint a devizaér­tékek (külföldi fizetőeszközök, az engedélyezett mennyi­ség feletti arany, külföldi pénznemre szóló követelés vagy értékpapír) tulajdonosa köteles azokat 15 napon belül bejelenteni és vételre felajánlani a Csehszlovák Nemzeti Banknak. A devizajog szabályai más szempontokból is korlátozzák az állampolgárok jogait és ez bizonyos ellen­érzést vált ki egyesekben (ezeknek a jogszabályoknak megsértése képezi a devizabűncselekmény tényállását, ha ezzel négyezer koronát meghaladó kárt okoz valaki). Sokan nem értik meg, miért kell a banknak felajánlani a kapott devizát, miért nem vásárolhatnak a külföldiektől esetleg az ismerősöktől dollárt vagy más külföldi fizetőesz­közt. Tény az, hogy a Büntetötörvénykönyv említett para­grafusai elsősorban a társadalom érdekeit részesítik véde­lemben, de ugyanakkor védik állampolgárainkat a pénzha­misítóktól és a hamis bankjegyek forgalomba hozóitól is. Megtörtént, hogy két - turistaként hazánk területén tartóz­kodó - jugoszláv állampolgár legalább hetven darab hamis százdollárost adott el a devizajog szabályait megsértő károsultaknak (de mondhatnámk - a devizabüncselek- mény elkövetőinek). A devizabüncselekmény aránylag gyakori elkövetési formái közé tartozik a vételre felajánlás elmulasztása és az idegen állampolgároktól csehszlovák koronáért történő vásárlás. Külföldön gyorsan terjed a hír, hogy mit „érde­mes“ átcsempészni a csehszlovák határátkelőhelyeken. A bécsi Mexicoplatzon a jugoszláv alkalmi munkavállalók „kupaktanácsa" is tud tippeket adni tagjaiknak, mit hozza­nak be Csehszlovákiába (természetesen illegálisan) és hogy mit lehet itt olcsóbban venni, mint másutt. Az utóbbi évek nagy slágere volt a zsebszámológép és a kvarcóra. Tavaly 15 személyt ítéltek el az ilyen „keresett árucikk“ felvásárlásáért (a devizagazdálkodásunknak okozott kár négyezer és harminckilencezer devizakorona között moz­gott). Társadalmunk pénzügyi érdekeit sértette meg az a hét elkövető is - csehszlovák állampolgár akik engedély nélkül akartak betétkönyvet vagy pénzt kicsem­pészni az ország határain túlra. Egy esetben pedig a vád­lottat azért ítélték el, mert ausztria örökségét (huszonkét és félezer schillinget) nem akarta áthozni Csehszlovákiába. AZ ORSZÁGOT KÁROSÍTJÁK MEG A közvélemény aránylag enyhén ítéli meg az adócsalás bűncselekményének elkövetőit (az adófizetés egyébként sem tartozik a legnépszerűbb állampolgári kötelességek közé). Ezt a bűncselekményt is már nagyon régóta ismeri a büntetőjog. Még nem is olyan régen az adófizetés megtagadása vagy az adószedők kijátszása az elnyomás­sal szembeni ellenállás egyik megnyilvánulása volt. Ma viszont az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetésének okai között szerepet játszik a társadalmi tudat viszonyla­gos elmaradása és az elkövetők erkölcsi elítélésének hiánya is. Ezt tükrözi például egy nemrégiben a szerkesz­tőségünkbe érkezett levél. írója (kilencgyermekes család­anya) elmondta benne, hogy férje jövedelme kétezerötszáz korona, s hogy náluk lakik édesanyja is, aki több mint ezer korona nyugdíjat kap. Levelét azzal a kérdéssel zárja, hogy kaphat-e a férje adókedvezményt azon a címen, hogy hozzájáruljon édesanyja eltartásához. Figyelembe véve a férj és az édesanyja jövedelmét, az volt az érzésünk, hogy inkább az édesanyja segíti gyermekét (és unokáit), mint azok ót. Ehhez már csak annyit fűznénk hozzá, hogy az igazságügyi statisztika adatai szerint, az adócsalás bűncselekményét leggyakrabban úgy követik el, hogy a tettes jogtalanul élvez adókedvezményt szülei eltartása, vagy pénzbeni segítsége címen. A bűnözés elleni harc tehát ezen a területen sem csak a bűnüldöző hatóságok feladata, sót a lakosság jogi tudatának fejlesztése éppen itt járulhatna hozzá talán a leghatékonyabban a bűnözés csökkentéséhez. FEKETE MARIAN 1982. V. 28. Alojz Havel (középen) munkatársaival (ÖSTK-felvétel) TTlDBEGTr

Next

/
Oldalképek
Tartalom