Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
Vasárnap 1982. május 30. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.38, nyugszik 20.27 Közép-Szlovákia: 4.46, nyugszik 20.35 Nyugat-Szlovákia: 4.54, nyugszik 20.43 órakor A HOLD kel-12.44, nyugszik 2.02 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FERDINAND nevű kedves olvasóinkat • 1912-ben született Julius EXELROO Nobel-dijas amerikai vegyész és farmakológus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÖSZTÖNZŐ ERÓ NÉMETH JÁNOS RIPORTJA A GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS SZOCIALISTA EGYSÉGE JAROSLAV KUŐERA Írása ELMÉLET A GYAKORLATBAN EGRI FERENC RIPORTJA A KEZDEMÉNYEZÉS HASZNA MILAN ADÁMEK CIKKE A VISSZAJELZÉS NEM MARAD VÁLASZ NÉLKÜL J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA CÉ11INK' A SZOLGÁLTATÁSOK További fejlesztése ÉS JAVÍTÁSA PAVEL SYKORA CIKKE SZELLEMI TUDAT ÉS FOLYTONOSSÁG KÖVESD! JÁNOS ÍRÁSA Ó, MILYEN KEVÉS A SZÓ, HA FESTETT JELET KELL VÉLE MONDANI! VÁLOGATÁS SZABÓ GYULA HAGYATÉKÁBÓL Gyakran adódnak ebben a csodálatosan szép és nehéz életben alkalmak, amikor az ember nem tudja, mit tegyen. Egyszerre volna kedve nevetni és sírni, de legszívesebben egy kacskaringósan cifrát ka- nyaritana az ég alá. Valahogy így vagyok most én is helyzetben voltak származásuk révén. Nálunk már a származás ilyen viszonylatban nem létezik. Éppen ezért lepődtem meg egy esemény kapcsán, s úgy bámultam a nagyvilágba, mint hülyegyerek, aki felfedezte a tyúkszemét. A közelmúltban középiskolai felvételi vizsgák folytak szerte az országban. A felvételire jelentkező gyerekek életében ez volt az első erőpróba, az első Észkombájnná egy egyszerűnek tűnő eset révén. Elnézést kérek, de szubjektív leszek, mert összefügg a mondandóval. Úgynevezett értelmiségi családból származom, s ez nem jelent számomra sem többet, sem kevesebbet, mint hogy ma is - az élet derekán - hálával, szeretettel gondolok pedagógus szüléimre. Nem a származásért. - a szeretetért. Igaz, hogy a származás olykor előnyös, olykor hátrányos is lehet az ember számára. A múltban a munkások, parasztok s más dolgozók, a túlnyomó többséget képző emberek már eleve hátrányos ugródeszka, amely a nagybetűs Életbe vezet Az izgalom természetes, s az is, hogy a szülők jobban izgulnak, mint a főszereplők. Ilyenkor a kint rekedt papák, mamák között folyik a tricstracs. A jelentkezőket két csoportra osztották - a létszám miatt! Az egyik szülőnek azonban ez problémát okozott: miért nem hagyták együtt a gyerekeket? Akadt egy ,,tájékozott" anyuka, aki azon nyomban megmagyarázta: egyik csoportban vannak a ,, parasztok" (szó szerint így mondta), a másikban az értelmiségiek gyerekei.- Mi a különbség? - csodálkozott a nem tájékozott mama. Válasz: ,,A mieink többet tudnak, tőlük többet követelnek." (Mi tudjuk, hogy a felvételi vizsga tételei országszerte egységesek. Észkombájnné nem tudta). Ez az a pillanat, amikor az emberben majdnem megáll az ütő, s szeretné tíz körmével kaparni a plafont, ha volna itt az udvaron. Mert ugye nálunk - más társadalmi rendszerekkel ellentétben - az osztálykülönbségek megszűnőben vannak A butaság már kevésbé. Az a groteszk gondolat is eszembe jutott, hogy nem az epének, májnak, fognak, vesének, miegymásnak kéne fájnia, hanem a butaságnak. Csak akkor óriási jajgatás re- pesztené sok helyen az azúrkék eget. A történethez tartozik, hogy a ,,paraszt" gyereket felvették, a ,,kasztosat" nem. Tény az is, hogy az értelmiségi papa nekifutására valahogy mégis bejutott a nem ,,paraszt" csemete, de erről a gyerek nem tehet. Egyforma kenyeret! A városban van egy kenyérbolt. Ebben még nincs semmi különös, hiszen a városban azon a bizonyos kenyérbolton kívül több is van. Egyvalamiben azonban különbözik az a bizonyos kenyérbolt a többitől: ajtaja előtt állandó a sorbanál- lás. Ha reggel kiteszik a cédulát az ajtóra, hogy kenyeret csak délután négykor kapnak, holtbiztos, hogy már délben legalább félszázan várakoznak az illatos, ropogós kenyérre.- Tűrhetetlen állapot! - háborognak a vásárlók, kiváltképp, akiknek már nem jutott kenyér. Valóban tűrhetetlen, ám korántsem megváltoztathatatlan állapot. Van rá mód, hogy a sor- banállás egyik óráról a másikra megszűnjék. Éspedig a következő: Szigorú büntetés terhe mellett kötelezzék a szóban forgó boltnak kenyeret szállító pékeket arra, hogy ugyanolyan rossz kenyeret süssenek, mint a többi pékségben dolgozó társaik. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ma nem elég csupán beszélni a békéről. Konkrét és gyakorlati tettekre van szükség. Ez irányban ma kulcsfontosságú az európai nukleáris konfrontáció csökkentése, mivel ez veszélyes szintet ért el, valamint meg kell szüntetni a kontinensen a nukleáris potenciálok további növelését. Nem szabad megengedni: Európában, ahol már két ízben robbant ki világháború, az a reális veszély keletkezzen, hogy bármikor kirobbanhat a nukleáris világégés. A Szovjetunió nemrég egyoldalúan leállította közepes hatótávolságú rakétáinak az ország európai területén történő további elhelyezését, hogy előmozdítsa az ügyet, és úgy döntött, bizonyos mennyiséggel csökkenti számukat. Bejelenthetem, hogy már megkezdtük e rakéták jelentős mértékű csökkentését. Országunk konkrét békeszerető akcióit világszerte kedvezően fogadták. A Nyugat azonban gyakran igyekszik kétségbe vonni jelentőségüket. Azt állítják például, hogy a Szovjetunió döntése nem zárja ki rakétáink további telepítését, illetve azt, hogy - akár az Urálon túlról - a nyugat-európai országokat is elérjék. Teljes bizonyossággal kijelenthetem: semmilyen közepes hatótávolságú rakétákat nem helyezünk el ott, ahonnan lötávolságuk- ba kerülne az NSZK vagy más nyugat-európai ország. Azt kérdezik továbbá, hogy az egyoldalú befagyasztásról hozott döntésünk feltétele- zi-e a rakéták elhelyezésére történő előkészületek leállítását is. Igen, feltételezi, s magában foglalja a rakéták kilövőállásai építésének megszüntetését is. Még egy megjegyzés. Az amerikai kormány azt követeli, hogy a Szovjetunió fagyassza be, sőt teljes mértékben számolja fel az országunk keleti részében elhelyezett rakétákat is. Ez a követelés azonban valóban abszurd! E rakéták problémáját - korlátozásukat és csökkentésüket - meg lehet oldani, de csakis azokkal tárgyalva, akik birtokában vannak a mi rakétáinkkal szemben álló nukleáris eszközöknek. Természetesen itt is kizárólag a kölcsönösség alapján. Az ilyen tárgyalások ellen nincs semmi kifogásunk. Ez azonban érthetően egészen más kérdés. A háború és a béke sorsa jelentős mértékben attól is függ, hogy megszületik-e vagy sem a szovjet-amerikai megállapodás a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről, egy olyan megállapodás, amely tisztességes és igazságos, amely nem nyirbálná meg senkinek a jogait sem. Ami a Szovjetuniót illeti, következetesen szállt síkra a mellett, hogy az ilyen megállapodásra irányuló tárgyalások huzavona nélkül megkezdődjenek. Erről az álláspontunkról nemegyszer tájékoztattuk - nyilvánosan és diplomáciai úton - az amerikai felet. (Részlet Leonyid Brezsnyev elvtársnak a Komszomol XIX. kongresszusán mondott beszédéből) A szakmunkásokról régebben azt tartották, hogy miután néhány év alatt elegendő rutinra tettek szert, teendőiket behunyt szemmel is elvégzik. Most, a tudományos-technikai forradalom időszakában viszont az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának egyik fontos előfeltétele éppen az, hogy a szakmunkások is az új és mindig újabb követelményeknek megfelelően dolgozzanak. Ehhez pedig már nem elég a rutin, az ismeretek állandó gyarapítása is szükséges hozzá. S ami általánosságban érvényes, az érvényes a Milex nagymegyeri (Calovo) üzemében is. A gyár szüntelenül bővül, a régebben üzemelő részlegek korszerűsödnek, a termelésbe gyakran állítanak be új automata, félautomata gépeket, berendezéseket. Molnár László, az egyik gépkarbantartó mondotta, hogy a gépnek vitathatatlan előnye mellett megvan az a rossz tulajdonsága is, hogy sokszor a legváratlanabb pillanatban hagyja cserben a gazdáját. Ezért náluk is megbecsülik a gépkarbantartókat, hi(Fogas Frantisek felvétele) szén ők biztosítják a folyamatos, zökkenőmentes termelést. Pedig a dolguk nem könnyű, hiszen ahány gép, annyi országból való, karbantartásuk tehát komoly szaktudást, hozzáértést követel. Mindamellett arra törekednek, hogy ne csak a hibát javítsák ki, hanem hiba- megelőzéssel vegyék elejét a kényszerpihenőknek. Erre a célra újítási mozgalom bontakozott ki a gyárban. Molnár László e versenymozgalomba bekapcsolódó újítók egyike. A hűtőszerelöi szakmát kitanulva, majd a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskolát elvégezve kamatoztatja a tanultakat munkahelyén. Amellett, hogy felfi- gyeltetö módon dolgozik, aktívan sportol, a hosszútávfutás kerületi, járási versenyein aránylag jó helyezéseket ér el.- Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a sportolás kedvezően hat a munkateljesítményre. Talán ezért is jöttek rá oly gyorsan egyik társával, Nagy Ottóval, hogyan lehetne növelni a fölözőgépek egyik fontos alkatrészének az élettartamát.- Ezek a fontos alkatrészek a szinbetét-lemezek - magyarázza. - A szakemberek jól tudják, de a laikusok aligha, hogy ezeknek az a feladatuk, hogy a motorfordulatot átvigyék a fölözőgépre, s ezzel részt vállaljanak annak működtetéséből. Továbbá elmondja, ennek az alkatrésznek nem is az a hibája, hogy elkopik, hanem az, hogy a külföldről behozott géphez az alkatrészutánpótlás nem folyamatos.- Az az ötletünk támadt, hogy kifőzzük a gépeket olajban. Az eredmény nem maradt el. A lemezek keményebbek lettek, s míg azelőtt kopás közben porzottak, most ez a rossz tulajdonságuk is elmúlt, nem bosz- szantják vele a kezelőjüket. Amikor pedig elérkezik a csere ideje, csak négy újat tesznek a gépbe, a régi lemezekből pedig nyolcat benne hagynak. A négy új elvégzi a munka dandárját, s a nyolc elöregedett jól besegít a motorfordulat átvitelébe.- Kettőnk ötlete volt - ismétli meg Molnár László. Ez azonban mit sem von le a végeredmény hasznából, értékéből. Inkább buzdítás másoknak, dugják össze a fejüket, hátha igy sikerül gyógyírt találni a termelésben a munkát hátráltató kisebb-nagyobb bosszúságok kiküszöbölésére. KOVÁCS ELVIRA Hibamegelőzéssel r új szú 2 1982. V. 28.
