Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
ÜJ szú E 1 1 1982. V. 21. A NEMZETISÉGI IRODALOM TÜKRE Megjelent a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötete Ha igaz az, hogy a lexikonok pótolhatatlan szerepet töltenek be a nemzeti kultúra és művelődés területén, úgy ez a megállapítás a nemzetiségi kultúránk esetében még inkább így van. Egyébként is úgy vagyunk vele, hogy Apáczai Csere János Magyar Encyklopédiája (Utrecht, 1655) óta a magyar művelődéstörténetben magától értetődő természetességgel igényeljük az enciklopédiákat, lexikonokat. Ezek - jellegük szerint - a művelődés-tájékoztatás igényével készülnek s az ismeretek tárházát jelentik az érdeklődök számára. Romániai magyar kiadványról lévén szó, joggal említhetjük Bőd Péter Nagyszebenben kiadott Nagy Athenasát (1766), vagy Osvát Kálmán Nagyváradon megjelent Erdélyi Lexikonét (1928). Ezek mindegyike a példák erejével hat, nem is szólva a legújabb kiadványokról. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt kezdték meg Romániában a magyar irodalmi lexikon adatgyűjtő munkáját és szerkesztését. S bár 1974-ben Balogh Edgár, a lexikon főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy a mű néhány hónap múlva napvilágot lát, az események úgy hozták, a négy kötetre tervezett kiadvány első kötete hét évvel később, a múlt év végén jelent meg. Túlzás nélkül mondhatjuk, jelentős vállalkozásról van szó, s nem véletlen az adatgyűjtéssel, szerkesztéssel járó időigényesség sem. Elmondhatjuk azt is, a nemzetiség alkotó géniuszának a bizonyítéka is ez a kötet (és minden hasonló kiadvány), mely nemcsak tájékoztat, hanem a nemzetiségi lét és együttélés bizonyságaként az irodalom és művelődés fejlődésének olyan tényeit sorakoztatja fel, melyet érdemes ismerni, sőt széles körben ismertté tenni. Az elmúlt évtizedek, különösen a felszabadulás utániak, kiteljesítették a nemzetiségi lét lehetőségeit, politikai realitásait. Azt mondhatjuk, a nemzetiséggé formálódás ténye és az öntörvényű fejlődés lehetőségei valójában ezekben az években bontakoztak ki, mégpedig a szocialista építés eredményeként. Ebből következően indokolt és szükséges az is, hogy a nemzetiségi szubjektum és identitás tényeit hasonló, összegező jellegű müvek is bizonyítsák. Erénye a kötetnek, hogy az irodalom fogalmát nem szűk szakterületként értelmezi, hanem amolyan gyűjtő fogalomként fogja fel. Ily módon a művészetek öslapjait képező népköltészeti, népművészeti vonatkozások éppúgy megtalálhatók benne, mint a rokon területek (publicisztika, történetírás, szociológia, lélektan, filozófia) alkotói, akik eszmei hatásukat, tevékenységüket tekintve részét képezik a nemzetiségi kultúrának. A szépirodalom minden figyelemre méltó értéke mellett felvonultatja a lexikon a társadalom- és természettudomány, továbbá a műszaki tudományok képviselőit, valamint a zene-, képző-, film- és színművészet eredményeit. A címszavak felölelik a művelődési és társadalmi egyesületek tevékenységét éppúgy, mint a különböző mozgalmakat. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a lexikon szerkesztői a klasszikus magyar irodalom és művelődés erdélyi és romániai hagyományaira, kapcsolataira, valamint a román és a világirodalom romániai magyar vonatkozásaira, különös tekintettel a műfordítás-irodalom jelentős eredményeire. A klasszikus örökséget tekintve említsük meg azokat a címszavakat, amelyek Ady Endre, Apáczai Csere János, Bartók Béla, Bethlen Gábor, Bolyai Farkas és János, Brassai Sámuel, valamint Dózsa György személyével foglalkoznak. A címszavak mellőzik az általános értékelést, a nemzeti kultúrához kapcsolódó vonatkozásokat, elsősorban a helyi hagyományokra, összefüggésekre utalnak. Külön címszavak foglalkoznak az intézményekkel, irodalmi egyesülésekkel, társaságokkal (Ady Endre Emlékmúzeum, Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület, Ady Endre Irodalmi Kör, Arany János Társaság); sajtótörténeti vonatkozásokkal (Brassói Lapok, Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Helikon); valamint olyan kérdésekkel, mint például a nagyobb városok és települések irodalmi élete (Bukarest, Brassó, Csíkszereda, Erdővidék magyar irodalmi élet stb.). Az ilyen fogalmi jellegű szócikkeket is felvették a kötetbe, mint például az abszurd, avantgarde, emlékirat, filológiai, folklór, valamint gyűjtő címszavakként az almanach, antológia, ateista irodalom, békeharc-irodalom, ex libris stb. Megtudhatja az érdeklődő azt is, hogy a csángó irodalomnak - lakhely, történelmi múlt és tájnyelvi sajátosságaik szerint - négy változata van, a moldvai, a bukovinai, a gyimesi és a barcasági irodalom. A lexikon címszavaiból következően szinte természetes, hogy a forrásművek között főleg romániai magyar forrásokat találunk. r A lexikonszerkesztés természetes követelménye tájainkon, hogy egy- egy ilyen kiadvány elsősorban saját korunk visszatükrözése legyen. Tehát az enciklopédikus egybefoglalás mellett teljesítse a maiság igényét is. Ezért magától értetődő, hogy a múltat, történetiséget érintő hagyományfelmutatás mellett elsősorban az utolsó hat évtized eredményei, eseményei sorakoznak, hisz ez volt a sajátos nemzetiségi lét feltételeinek is az alakítója. S mivel a nemzetiségi irodalom világirodalmi kapcsolatai, összefüggései kétségtelenek - ezekre is vonatkoztathatók Babits Mihály szavai, „az igazi világirodalom ...oly egész .. .amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik és nélküle meg sem érthető-, ezért eleve természetes, hogy egy-egy személyi szócikk, értékelés utal a hatásokra, kapcsolatokra is. Csehszlovákiai magyar vonatkozású címszóként találkozhatunk a Fábry Zoltán romániai kapcsolatai szócikkel, mely a Keleti Újság, a Genius, Új Genius, a Periszkóp, valamint a Ko- runk-kal való kapcsolatot érinti. Idézi Fábry szavait Gaál Gáborról: „Én forrtam, sisteregtem, ő nevelt. írásaimat szenvedély fűtötte, őt figyelem vezette, értelmi megállapodottság“. A lexikon személyi címszavai között szerepelnek egyébként azok az alkotók is, akik később a fasizmus elől menekülve nyugati országokban, vagy Magyarországon telepedtek le, származásuk, munkásságuk révén azonban kötődnek a romániai magyar valósághoz (Buday György, ill. Benamy Sándor, Domokos Sámuel, Dési Huber István és mások). A vaskos, több mint negyven íves kötet (650 oldal) egyik tanulsága, hogy a nemzetiségi kultúrák esetében kísértő egyoldalúan humán beállítottság mellett népes tábora sorakozik fel a társadalom- és műszaki tudományok képviselőinek, ezzel is bizonyítva, hogy a nemzetiségi kultúrák is hovatovább kinövik az irodalomközpontúságot. S ezek az alkotók - tevékenységüknél fogva - ma már joggal követelnek maguknak helyet az irodalmi lexikonban is. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötete nemcsak anyaggazdagságával, sokrétűségével lep meg bennünket, hanem a címszavak tömörségével, gyakran esszészerű szabatos megfogalmazásával, nyelvi tisztaságával és igényességével is. A főszerkesztő, Balogh Edgár közléséből azt is tudjuk, hogy a közeljövőben megjelenő további köteteket később két kötetben, képekkel illusztrálva is megjelentetik. A mostani nélkülözi a képeket. Egyébként csak egyetérthetünk a lexikon fülszövegének megállapításával: a kötet valóban összefoglalója és tükre „annak a szellemi teljesítménynek, amely a két világháború közötti kisebbségi, majd a felszabadulás után, új társadalmi-történelmi körülmények között, nemzetiségi helyzetükben“ - e tájon létrejött. Nem érdektelen megemlíteni, hogy szerkesztés alatt áll - előreláthatólag jövőre jelenik meg - a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Lexikon is. Nem árt utalnunk arra sem, hogy a Madách Kiadó hagyományfeltáró munkája során 1981-ben jelentette meg A magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonát. Ezek a kiadványok - a romániaihoz hasonlóan - a nemzetiségi lét öntörvényű fejlődésének a bizonyítékai, melyeknek pótolhatatlan hagyományőrző, ismeretterjesztő és művelődést segítő szerepe van. A vállalkozás nagyságát látva s ismerve az ezzel járó, sokrétű (szervező) munkát igénylő tevékenységet, csak őszinte elismeréssel szólhatunk a bukaresti Kriterion kiadásában megjelent kötetről. Érdeklődéssel várjuk a folytatást, s úgy tekintünk ezekre a kötetekre - a sajátunkét is beleértve -, mint a kultúra és irodalom javainak hasznos és tartalmas összegezésére. Olyan művek ezek, melyek a szocializmust építő, az internacionalizmus elvei szerint cselekvő szocialista nemzetek és nemzetiségek együttélésének eredményes fejlődését bizonyítják Nemcsak a tegnapokat mutatja, hanem a holnapokra vonatkozóan is jelzi a szocialista együttélés lehetőségeit, kiteljesedő eredményeit és biztató kilátásait. FÓNOD ZOLTÁN fl Airostav Florian a modern cseh líra egyik IVI legtehetségesebb és legolvasottabb képviselője, aki alkotásaival kifejező módon gazdagította az új cseh szocialista költészet kincsestárát. Kritikusai egybehangzóan megegyeznek abban, hogy .költészete korunk szocialista emberének sokszínű krónikája. Első verseit tizenhét éves korában szülővárosában jelentette meg. Pár évvel később, 1953-ban, már a prágai Ceskoslovensky spisovatel kiadónál jelenik meg Cestou k slunci (Útban a nap felé) című verseskötete, amelynek alapján az olvasó egy őszinte, érzékeny lelkületű, a természet szépségeit és az emberi élet finom rezdüléseit egyaránt érzékelő költőt ismer meg. Versei őszinte vallomások legbensöbb világáról, érzéseiről és benyomásairól. Miroslav Flórián számára a környező világ, a valóság leheletfinom érzékelése kiapadhatatlan forrás. A világ sokrétűségét, látszólag ellentmondó jelenségeit dialektikus egységben látja, s ez kifejeződik következő, Otevreny dűm (Nyitott ház) és a Závraté (Szédülések) című, 1957-ben megjelent köteteiben is. Különösen az utóbbiban észlelhető a társadalom és a költészet közti összefüggéseket ábrázoló költő szemléletének újszerűsége. A legegyszerűbb napi élményt, százezrek apró, számtalanszor ismétlődő élményeit emeli a költészet eszközeivel művészi szintre. Miroslav Florian verseinek hangvétele változatos: egyszer komoly, máskor játékos, könnyed, bölcs vagy ironizáló. Témáinak gazdagsága szinte felmérhetetlen; költői vénájának a női lélek, a természet szépsége, a szerelem éppúgy ihlető forrása, mint a prágai Moldva-part, vagy a legbanálisabb tárgyak - írógép, villamos, újság stb. - avagy a világpolitika legégetőbb kérdései, például az atomháború veszélye. Verseskötetei megörökítik felgyorsult korunk izgalmakkal telt légkörét, de a modern idők atmoszférájának megjelenítésekor is az ember áll költészetének fókuszában. Lírai vallomásai továbbfejlesztik a cseh költészet materialista erővonalait. Ez nem csupán a vallásos életszemlélettel folytatott polémiájában (például Záznam o potopé - Feljegyzés a vizözönről, 1963, vagy Svatá pravda - A szent igazság, 1969) fejeződik ki, hanem abban is, hogy az elvontabb témákban is a valóság talaján áll. Társadalmi témájú verseit azzal a tudattal írja, hogy ha az ún. elkötelezett vers rossz, az többet árt, mint használ. Eddig megjelent versesköteteinek száma már meghaladja a húszat. Olvasgatva őket egyértelmű kép rajzolódik ki előttünk a költőről: Miroslav Florian az emberi haladás, az emberi boldogság igazi énekese, a cseh szocialista költészet legértékesebb hagyományainak továbbfejlesztője. Költő, aki finom szeizmográfként érzékeli milliók életérzését, aki népe sorsát finom szeizmográfként érzékeli milliók életérzését, aki népe sorsát átérezve önti versbe az élet sokszínűségét. Legutóbbi köteteivel - Zítrejsi snéhy (A holnap hópelyhei, 1981), Odliv noci (Az éj apálya, 1980) - ismételten arról győzte meg a szép és tartalmas verseket szerető közönséget, hogy valóban kiforrott, érett költőegyéniség, akinek versei milliók életének részeivé váltak. A Florian- versek az itt és ma élő s alkotó emberek életét, gondolkodását és érzéseit éneklik meg. Költői hitvallása, hogy a költészet elválaszthatatlan a szocializmustól, s a költői hivatás társadalmi tisztség, mert „a költő szájával ezrek szólnak“. Miroslav Florian költészete külföldön is ismert. A Szovjetunióban tavalyelőtt, a legismertebb szovjet költők tolmácsolásában, Iniciálék címmel 234 versét tartalmazó kötet jelent meg. A költőt az elmúlt évtizedben Klement Gottwald állami díjjal és a Kiváló Munkáért állami kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben az érdemes művész címmel tüntették ki. Köztársaságunk elnöke a munka ünnepe előestéjén a cseh szocialista költészet fejlesztése terén szerzett rendkívüli érdemeiért a nemzeti művész címet adományozta Miroslav Flóriánnak. SOMOGYI MÁTYÁS Gály Kati rajza
