Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
S ötét, komor felhők lopakodnak Jaslovské Bohunice fölé. Az atomerőmű közelében a hűtőtornyokból felszálló gőzcsóvákkal találkoznak. Tekintetek akadnak meg a jelenségen; mintha a magasban mesterséges felhőképződés zajlana. Alatta hazánk első atomfütésü energiafejlesztőjében zavartalanul folyik a termelés. Közelében építők-szerelők ezrei fiatalabb „ikertestvérén“ feszített ütemben dolgoznak, mert az idő könyörtelenül halad, és az első blokk beindításáig már egy kerek esztendő sincs hátra. Vendéglátóink - a bratislavai Hydrostav itteni kirendeltségének dolgozói - biztonsági okokból csupán két útszakasz megtételét ajánlják, s hozzáfűzik; ha valaki óhajtja, saját felelősségére máshova is benézhet. Erre, persze, egyetlen önkéntes sem vállalkozik, így aztán mindnyájan elindulunk az épülő atomerőmű fő termelési objektuma felé.- Az épület hozzánk közelebb eső részében lesz a vezérlőterem, a számítóközpont és minden berendezés, amely az atomerőmüvi „agytröszt“ fogalomkörébe belefér. - szólal meg Simon Srank, az objektum építését végző termelési egység vezetője. Toronydaruk ölelésében az épülő V-2-es atomerőmű ÚJ SZÚ 1982. V. 21 A Jaslovské Bohunice-i V-2-es atomerőmű építői között Felvonóba lépünk, hogy a magasba jutva pillantsunk szét az építkezésen. Mire felérünk, érzékeszerveim egyszerre jelzik a megváltozott körülményeket: eleinte botorkálni kényszerülök a kivasazott padlózaton, szememben csillagokként villannak fel a hegesztőláng fényei, fülemet ütések és gépek zaja foglalkoztatja. Beletelik egy időbe, míg alkalmazkodok a nyitott szerelés felülről látható folyamatához. Ez leegyszerűsítve nem más, mint az egyes szintek fokozatosan egymásra való építése azzal a különbséggel, hogy mindehova beépítik a technológiai berendezések néhány tartozékát, melyeket már később „falbontás“ nélkül aligha lehetne a megadott helyen rögzíteni. így most sorra nézhetjük a reaktorcsarnok eddigi legmagasabb szintjén a különböző űrtartalmú tartályokat. Építkezésen ritkán látni egymás hegyén-hátán ennyi embert. Vasazó, betonozó, hegesztő, szerelő... fér meg munka közben az anyaglerakatnak is használt szűk területen. Csak a magasból venni észre, mennyire fontos szerepet játszhat előrehaladásukban a munkaszervezés milyensége. És ezt még fontosabbá teszi annak a ténye, hogy az objektumon állandóan: éjjel s nappal meg hétvégeken is fokozott ütemben dolgoznak. így az építők tavaly is túlteljesítették a mennyiségi tervmutatóikat, de a részleges határidőket mégsem tudták betartani. Pedig a folyamatos építés szempontjából vitathatatlanul az utóbbi a fontosabb. Elég, ha a szorosan egymáshoz kötődő munkafolyamatok valamelyike a kései szállítás miatt eltolódik, máris lerövidül a határidő, amit esetleg gyors szakmunkásátcsoportosítással el lehetne „kapni“, de a munkaerőgazdálkodás mai helyzetében ez majdnem lehetetlen.- Úgy hat-nyolcszázan dolgozhatnak a fő objektum építésén - jegyzi meg az építésvezető, mikor újabb kérdésekkel fordulunk hozzá. - Számuk folyton változik, ezért hirtelen pontosabb adatot nem közölhetek. Mindenkit innen nem láthatnak, de elhihetik nekem, a munkaerölét- számban csúcsokat döntünk meg! Tartjuk magunkat a máshol bevált „Egy év, egy lépés“ elvéhez, s ha jobban körülnéznek, akkor meglátják, hogy az építmény folytatásaként az első blokkhoz a másikat is fokozatosan hozzáépítjük. Igyekszünk olyan ütemet tartani, hogy ez időeltolódásban egy évet tegyen ki, vagyis ennyivel később indulhatna be a kettes blokk. Azonban munkaerőgondjaink sokszor arra kényszerítenek bennünket, hogy a kettes építői közül pótoljuk az egyes blokkon mutatkozó szakemberhiányt. A reaktorcsarnok felülnézetből Lépcsőkön indulunk lefelé. Minél alacsonyabban járunk, annál több berendezés tűnik fel az egyes szinteken. Végül a gépházban kötünk ki, ahol helyükön vannak már az első blokk turbinái. Az idevezetö bejáratban tehergépkocsi tehergépkocsit ér. Ha az egyik bejár, a következőben várnia kell, míg emez kitolat; vagy mögé áll és addig blokkolja, amíg nem hagyja el a bejáratot. A gépház „egyoldalú megközelítése“ érthetetlen módosítás a szomszédos V-1-eshez viszonyítva, ahova alagútszerüen húzódó átjárót terveztek és építettek. További változás az előzőhöz képest a buborékoltató torony megépítése. Erre akkor lenne szükség, ha azi atomerőműben, például a megengedettnél magasabb hőviszonyok következtében, üzemzavarveszély lépne fel. Ilyenkor a torony aknájában lokalizálnák a höfölösleget. Tehát a toronynak fölöttébb biztonsági küldetése van, amiért ma elég borsos áron kell fizetnünk, hiszen csupán az építkezési része 97 millió (!) koronát emészt föl. Ehhez még hozzájön a technológiai berendezések ára és szerelése. Törpeként álldogálunk a tízméteres mélységből majdnem ötven méter magasra „megnőtt“ torony tövében. A hegesztők birodalmába felvonó visz fel. Letakart gépeik és a hozzájuk vezető kábelek közt mászkálunk. Mellettem Jaroslav Lucansky, termelési diszpécser fűz magyarázatot a látottakhoz:- összesen 240 hegesztő áll most rendelkezésünkre, de ez is még mindig kevés. Elsősorban a kiválóakat hiányoljuk; azokat, akiknek nemcsak papírjuk vagy állami vizsgájuk van hozzá, hanem jól tudnak hegeszteni is. Olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, melyekre az építőiparban másutt nincsen szükségük, ezért aztán a jobbaknak is időbe telik, míg belejönnek. Például itten negyven milliméter vastag acéllemezeket hegesztenek össze, ez képezi a fal fontosabb rétegét. Közben igyekezniük is kell, mert normáik, melyeket az elhasznált hegesztópálca-hossz szerint szabtak meg, elég magasak. Ezért, ha keresni akarnak, akkor a megállásra kevés idejük jut. Agyári varratok ellenőrzés után vannak, így csak a frisseket vesszük sorra, úgyszólván minőségi próbáknak vetjük alá. Vegyi úton és röntgenezéssel. Nézze ott azt a színes foltot; jelzi, hogy a hegesztés nem százszázalékos, fennáll az átszivárgás veszéje, ezért kijavításra szorul. Simon Srank mögött deszkákon bújok át a szomszédos aknába. Ha lenézek az állások sűrűjébe, a mélység még az épület tövénél tapasztalt magasságnál is nagyobb. Ide zuhan majd vízesésszerűen a nagyobbrészt vízből álló folyadék, hogy áttisztítsa az atomerőműből kiengedett levegőt. Már a falak szerkezete is arra utal; nem akármilyen jelenségek játszódhatnak le az aknában, melybe veszélyes kisugárzó anyagok is kerülhetnek. Belülről vastag acéllemez, középen vasrácsok, ezt beöntik betonnal, majd kívülről panellemez képezi a torony falát. Az utóbbi újítás, és megszabadítja az építőket a nehéz zsaluszerkezetek alkalmazásától. Jelenleg már a torony felsőbb fokozatain dolgoznak. Azonban az elkövetkező hetekben még nagy hajrá vár a hegesztőkre, szerelőkre és betonozókra, mert június végére a technológia szerelőinek kell átadniuk helyüket. Addigra végezni kellene a torony építésével, de - saját bevallásuk szerint - a megadott időpontra csupán csodával határos módon készülhetnének el. Eredetileg a V-2-es atomerőmű első blokkját idén decemberben kellett volna átadni. Azonban az akadozó kivitelezés - ebben része van úgy az építövállalatoknak mint a technológiai berendezések szállítóinak - miatt újabb kormányrendeletben jövő év márciusára szabták meg a beindítás csúsztatott határidejét. S mivel a második blokkot csupán egy évvel később tudják üzemképeséé tenni, úgy átadási határideje három hónappal szintén kitolódik. Tehát most 1983, illetve 1984 első negyedévének végéig tart a visszaszámlálás... Közben az építőkre számos részfeladat elvégzése vár. Túlzás nélkül leírhatjuk: számukra páratlan próbatétel következik a hátralévő időszakban, hiszen mind a munkaerőlétszám, mind a szervezés tekintetében igényes követelményeket támaszt. Erről tanúskodik az építők 630 millió koronás idei terve, mely túllép minden eddigi tizenkét hónapra megszabott feladatot ezen a beruházáson, és Szlovákia építőiparában sem akad párja, örvendetes, hogy az idén eddig időarányosan teljesítik az egyes termelési mutatókat. Erre szükség lesz a továbbiakban is, mert néhány „érzékeny“ határidő betartása ma is veszélyben forog. A tervezőirodában még egyenlőségjelet tettek a Jaslovské Bohunice-i V-1-es és V-2-es atomerőmű közé. Pedig ez csupán a reaktorra és a teljesítményre vonatkozik, az építkezés gyakorlata olyan többletkiadásokat hozott, melyekkel a tervezők nem számoltak. Ennek közvetlen következménye aztán a rengeteg tervrajzmódosítás és kiegészítés. Valaki kiszámította, hogy jelenleg ez a szám ezer körül mozog, és nincs olyan nap, amikor legalább kettőt ne jeleznének a kivitelezőknek. Mivel általában apróbb, de elkerülhetetlen átlépésekről van szó, elvégzésük eléggé visszafogja az építők teljesítményét és sok munkaerőt emészt föl. Az „egyenlőség“ megmutatkozott az anyagi fedezet létrehozásában is, hiszen a beruházás eredeti költségvetési kerete 1 milliárd 280 millió korona volt, de ezt már mostanáig túllépték. A módosított keret, mely meghaladja a 3 milliárd koronát, máig nincs jóváhagyva. A V-2-es beruházási többletköltségei megteremtik a biztonságosabb üzemelés feltételeit. Építkezési szempontból sokkal igényesebb kivitelezést és nagyobb tér létrehozását követelik meg. Hazánk így fokozatosan kamatoztatja az atomerőművek fejlesztésében szerzett szovjet tapasztalatokat. Kár, hogy csupán a kivitelezés időszakában döntünk alkalmazásukról. ★ ★ ★ A Jaslovské Bohunice-i V-2-es atomerőmű határidőre történő befejezése népgazdasági érdek, hiszen növekvő energiaszükségletünk egyik legfontosabb forrása lehet. így nem csoda, hogy nagy nyomás nehezedik az építők - többségük a Hydrostav ottani dolgozója - vállára. Munkahelyük hiába tartozik a prioritások csúcsára hazánkban, furcsa módon még nem mindegyik kivitelező partner tartja annak. Az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés: Vajon meddig?! J. MÉSZÁROS KÁROLY Ketten a buborékoltató torony építésén dolgozó hegesztők közül. Stefan Sipek (balról) és Milan Chnúrik a zilinai Váhostav alkalmazottjai (ŐSTK felvétekek) "e! m n/7 m1ti nn1
