Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
kusokat, agronómusokat... Voltak már akkor is elméleti ismeretek, nemzetközi tapasztalatok, és voltak, akikre támaszkodhattak az ismeretek átadásában. Ezek közé tartozik Molnár Ferenc, aki ma gyakorlatvezető tanár, az iskola pártalapszervezetének elnöke, s aki az iskola megalapításának évében került ide. Azóta nagyon sok munkát végzett az oktatás, az iskolán kívüli tevékenység frontján. A kezdetekben nemcsak tanítottak, hanem toboroztak is. Barczi András, az iskola igazgatója az ünnepi beszámolójában többek között elmondotta, hogy eleinte kevés volt az önként jelentkező. Az ötvenes évek végén nem vonzotta a mezőgazdasági pálya a fiatalokat. Akik toboroztak, agitáltak az iskola mellett, tudták miért teszik. Tudták a mező- gazdaság jövőjét. Tudták, képesek annyi tudnivalóval felvértezni a diákokat, hogy azok kikerülve előbbre vigyék a mezőgazdaság ügyét. Az első osztály 1961-ben hagyta el az iskolát. A fiatalok szaktudására nagy szükség volt. Cserébe alig kaptak néhány száz korona fizetést. Sok-sok gúnyos megjegyzést azonban igen: „nekem ne dirigálj, azt sem tudod, hogyan kell megfogni a vasvilla nyelét“. Pedig tudták, hiszen az iskolában gyakorlati oktatás is folyt. Igaz, ahhoz jobban értettek, hogyan kell traktort vezetni, mert Varsányi Gábor, a géptan oktatása keretében felkészítette őket á hajtási jogosítvány megszerzésére. Azt is beléjük sulykolták, hogyan kell takarmánytáblázatot összeállítani, helyesen műtrágyát adagolni, antibiotikumokkal, ásványi sókkal, vitaminokkal fokozni az állatok termelő- és ellenállóképességét. A tudás magasabb hektárhozamokat, több tejet, húst eredményezett. Az első fecskék után kirepültek helyzete sem volt irigylésre méltó, de a legtöbben kitartottak. A több mint ezer eddig végzett diák kilencven százaléka mezőgazdasági üzemben kamatoztatja szakismereteit. DáFelvételünk az egyik szaktanteremben készült, ahol az ökonómiai tagozat másodikosai Tóth László tanár felügyelete mellett gyakorolnak Kézfogások, mosolyok, elégedettség az arcokon. Ünnepi hangulat. Az elnöki asztalnál párt- és állami szervek képviselői ülnek, a szónoki emelvényen az iskola érdemeit méltató beszédek hangzanak el. Huszonöt éves a Dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola. Ebből az alkalomból „A kiváló munkáért“ állami kitüntetésben részesült. Ezért az öröm, a sok elismerő szó. Kell az erkölcsi elismerés, a sikerélmény. Erőt, hitet ad a további, az új oktatási-nevelő rendszer által támasztott követelményeknek megfelelő igényes munkához, a mezőgazda- sági szakemberképzés nehéz és egyúttal szép feladatának valóra váltásához. Iskola. Ez a gyűjtőnév sok mindent takar. Szükséges, hogy figyelmünk a benne rejlő részletekre is kiterjedjen. A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola épülete a város egyik építészetileg szépen kivitelezett objektuma. Több mint háromszáz diákkal, szakemberré nevelésükre hivatott tanári karral, nevelőkkel. Persze, valamennyi adminisztrátor, a gondnok, és a konyhai személyzet is ide tartozik; munkájuk nélkül elképzelhetetlen az iskola zökkenőmentes üzemeltetése. Kár, hogy őket nem láttuk ott az ünnepségen, pedig a kitüntetés az övék is. A kör ezzel azonban még nem zárult be. Az iskola nem egy külön világ. Ezt Schick Károly, az iskola igazgatóhelyettese is hangsúlyozta bevezetőjében, amikor azt mondotta, hogy ezer szállal kötődnek a mezőgazdasági üzemekhez. Iskolájukat is a mezőgazdaság igénye hívta létre 1957-ben. Évekkel azután, hogy a CSKP IX. kongresszusa határozatot hozott a falu szocializálására, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megteremtésére, amelynek alapján az agrárproletárok, a szegényparasztok lelkesedéssel alapították meg az egységes földművesszövetkezeteket. A hathatós állami támogatás hatására az ötvenes évek végére már-már kiláboltak a kezdeti nehézségekből, viszont ékkorra nyilvánvalóvá vált, hogy végérvényes megszilárdulásukhoz elengedhetetlenül szükség van szakképzett emberekre. A szövetkezeti tagok közül kikerült vezetők azt is belátták, hogy tanulniok kell. Ennek a felismerésnek az alapján ült be az iskolapadba annakidején Horváth István is, a Hidaskürti (Mostová) Egységes Földmüvesz- szövetkezet elnöke. Amikor a volt diákok nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, arról is szólt, mennyi hasznos ismeretre tett szert a hivatása gyakorlása mellett végzett tanulmányai során. Az iskola fő feladata az volt, hogy alapiskolát végzett fiatalokból neveljen zootechnivid Lajos például Dunamocson (Moca), Jókai József Búcson (Búő), Végh Márta Várkonyon (Vrakún) a kezdettől fogva zoo- technikus. Az iskola tehát a maga sajátos eszközeivel hozzájárult a mezőgazdaság felvirágoztatásához, s egyben ahhoz, hogy e fontos népgazdasági ágazat felé már érdeklődéssel fordulnak a fiatalok, ezért ide is többszörös a túljelentkezés. A mezőgazdasági termelés mellett maga az oktatási intézmény is nagy fejlődésen ment keresztül. Hosszú évek után a növény- termesztési és állattenyésztési szak ökonómiai szakkal bővült. A három irányzaton tanuló diákok oktatása új épületben történik. Az iskola 1973-ban költözött ide, s a tágas, világos, osztályok mellett segédeszközökkel jól felszerelt szaktantermek vannak. A távolabbi községekből érkező és más járásbeli tanulók kényelmes diákotthonban laknak, ahol Windisch Éva vezetésével nyolc nevelő felügyelete alatt tanulnak, szórakoznak. A gyakorlati oktatás az iskola négyszáz hektáros tangazdaságában folyik, ahol a gépek kezelésétől kezdve a fejésen keresztül a szervezési, irányítási ismeretekkel is felruházzák a tanulókat. A végzősök közül többen főiskolán folytatják tanulmányaikat, eddig ki- lencvenen szereztek diplomát. A főiskolán való helytállás annak is köszönhető, hogy nagy súlyt helyeznek a szlovák nyelv oktatására. A politikai-eszmei nevelésből oroszlán- részt vállal magára a pártalapszervezet vezetősége által patronált iskolai SZISZ szervezet. Nagy Magdolna, az ifjúsági szervezet elnöke elmondotta, hogy a több szakkör közül figyelemre méltó munka folyik az ateista kör keretében, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalok sokoldalú emberekként hagyják el az iskolát. A harminchét tagú tantestület szakképzett tanárokból áll, akik - mint Juraj Busa szlovák oktatási miniszter az ünnepségen hangsúlyozta - szakmailag és politikailag képzett fiatalokat bocsátanak ki az életbe. KOVÁCS ELVIRA Nyolcszáz darab gabona- szállító- és egyéb technológiai berendezés gyártására kapott megrendelést a Pardubicei Malom- és Gépgyár. Márpedig ez nem kis dolog, hiszen erre a megrendelésre olyan versenytárgyaláson tettek szert, amelyen nagyon erős volt a mezőny. A pályázatot a Szovjetunió hirdette meg, miután döntést hoztak az ország illetékes szervei a nagy gabonaátrakó kapacitások felújításáról és korszerűsítéséről. Számos ismert cég, illetve vállalat jelentkezett kínálattal, köztük a világhírű svájci Bieler- Miak részvénytársaság is. A pardubicei gyár helyzetét e tekintetben az is nehezítette, hogy a szovjet megrendelő által kért hatalmas méretű és teljesítményű berendezések gyártásában még nem voltak tapasztalatai. A saját fejlesztés megkövetelte, hogy elkészítsék a berendezés mintapéldányát, a pontos tervdokumentációt, kipróbálják a berendezést, tárgyalásokat folytassanak a szállítókkal, kidolgozzák a gyártási technológiát és csak ezek után kezdhették meg a sorozatgyártást. Mindez a legjobb esetben is 4 esztendőt vett volna igénybe. A szovjet megrendelő elvárásaival azonban ez nem volt összeegyeztethető; a szállítást legkésőbb ez év derekán meg kell kezdeni, és a 800 technológiai berendezést 1985 végéig üzembe is kell helyezni. Ha ezeket a feltételeket nem teljesítik, elveszítik a megrendelést. A Bieler-Miak cég hagyományai és tapasztalatai sejtetni engedték, hogy olyan termékkel rukkol ki, amely energiatakarékosán és megbízhatóan működik. A pardubicei gépgyár- és a termelési egység illetékes szakemberei a legkülönbözőbb véleményeket vitatták meg, a legcélszerűbb megoldásnak a licencvásárlás kínálkozott. De nem emellett tették le a garast, más ötletet helyeztek előnybe. Rámutattak arra, hogy saját gépszerkesztőik mit nem tudnak megoldani önerőből. Ez pedig nem volt sok. Csupán a hajtóegységek gyártása ki1 vánt meg huzamosabb előkészületeket. A berendezés többi része kisebb módosításokat igényelt. Meg kellett erősíteni a tartószerkezetet, és több hasonló egyszerű módosítást kellett végrehajtani. így a vállalat felvette az együttműködést egy külföldi tervezőintézettel, amely azzal foglalkozik, hogy tervdokumentációt ad el, és szükség esetén szaktanácsadásról is gondoskodik. A cég ezenkívül ismert, és jó kereskedelmi fogásnak számít a vele való együttműködés. Az együttműködés néhány hónapig tartott. Ez alatt az idő alatt konzultációk, tervrajzcserék, a számítások kölcsönös ellenőrzése volt a közös program, és ily módon sikerült minden nyitott kérdésre választ, vagyis megoldást találni. A gabonaszáll ító-berendezések végül is könnyebbek lettek, mint a konkurrens cégé, és az energiaszükséglete is kisebb volt. A versenyt tehát megnyerték. A négy év alatt 1,2 milliárd korona értékben szállíthatnak belőlük a megrendelőknek és további 800 millió korona értékben egyéb technológiai berendezéseket szállítanak a Szovjetunióba. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az „ötletek“ vásárlására fordított összeg csupán 70 ezer korona volt. Ez pedig vitathatatlanul kifizetődő üzlet. MILAN ADAMEK J ÚJ SZŐ 6 1982. V. 21. A Mezőgazdasági Szakközépiskola épülete a város egyik építészetileg szépen kivitelezett objektuma (Fogas Ferenc felvételei) A szünet perceiben oldott a hangulat
