Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-14 / 19. szám

;enits Géza felvétele cell jönnie a kisfiúnak iy ne jöjjön. :m jön el.“ ? volt ez a szép tükör?“ ' - Elmesélik együtt, Lares falubeli boszor­3gy megáll az országút je fut. Kiáltja a nevét, sárga tovaillanó árnyék gát. Luis a szemétte- eltünik. Fékcsikorgás, s és a széteső test h elborítja agyát. Érzi, tt ajkán üvöltés jön ki. csak a kezével össze- árga árnyat, mely most a véres szörnyhöz ha­akar De nem tesz mozdulatlan marad, g ismét sűrűsödik. Már a látja, hogyan szedik igodt és fekete szemű itt testrészeit. Lassan 1, nem gondol és nem illadékdombokat rakva reméttelepet. Az órán- dürie, hol völgy, hol íullac.ékok között ritka ik: egyesek hosszúká- Ivegyülnek a földdel, jak, csillogó szeműek, imukra sötét nappali sápjaikkal tapogatózva leg rágcsálók, színből kezett víziók. A hulla- meggörnyedt ember rongyos nadrágot és eme a szemetet kutat­hat keres. Vizsgálódik 'esz, aztán visszadob­ni amit zsebre tesz és \ ICZ EMŐKE fordítása Pálszegi Tibor A MAJDNEM vmi$ ember István a nevem. Amikor betöltöttem a negyedik életévemet, a genetikai osz­tályozó fölbecsülte örökölt tulajdonságai­mat. Kiderült, hogy intelligencia-hánya­dosom plusz öt százalék. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi statisztikai középérték­nél öt százalékkal magasabb az intelli­genciám. Eddig rendben volna. Viszont csillaggal is elláttak. Ilyen módon a beso- rolhatatlanokat jelölik. A besorolhatók Dontosan a képességeiknek megfelelő munkát kapnak. Testreszabott munkát nekem nem adhatnak, mert nem létezik. Nincsenek pontosan meghatározó ké­pességeim, ugyanis a plusz ötön kívül bomlasztó hajlamaim is vannak. Nem tudom, vajon pozitív - netán negatív- bomlasztó hajlamok. Havonta járok a genetikai patológiai intézet által irányított ellenőrzésekre Az eredmények eddig negatívak voltak. Ha pozitívak lennének - genetikai operáció­ra küldenének, ami még mindig életve­szélyes. Átmenetileg az információs inté­zetben dolgozom mint laboráns. Fölbúgott az ébresztőóra. István föléb­redt és a búgás abban a pillanatban megszűnt. Gyorsan megmosakodott és fölöltözködött. Tejeskávét és pirítóst reg­gelizett. Szerette a különleges régi étele­ket, amelyeket már közönséges étter­mekben nem lehetett kapni. Egyáltalán- szeretett mindent, ami régi. A munkába például metróval járt. Utastársai többnyi­re turisták voltak. Az út így ugyan tovább tartott, mint a közönséges közlekedési eszközökkel, de István nagyon élvezte a hangulatát. István az intézetben a szép- irodalmi információk osztályán dolgo­zott. Az információkat holográfiái mód­szerrel raktározták, három dimenzióban, műanyag lapocskákra. Egyszerű mód­szer volt, huszadik századi. Egyetlen­egy lapocskára pontosan és megbízha­tóan százmillió jelet lehetett beírni Bizo­nyos ideig a tudósok megpróbálták alkal­mazni az új, sokkal finomabb módszert, mely aminosavakon alapult. A genetikai kódolás analógiája volt. A kísérleteket akkor hagyták abba, mikor néhány hó­nappal a földolgozás után az egyik re­giszterben a tizenkilencedik századi ro­mantikusok helyett különleges, három sejtmagos képződményeket találtak. Azóta a hasonló kísérletek szigorúan tit­kosak. 'A szépirodalmi információk osztályán a munka nagyon érdekes. Régi könyve­ket viszek rá a holográfiái lapocskákra, majd ezeket belehelyezem a fordítógép­be. Az először egyenként lefordítja a mondatokat, majd egész bekezdése­ket, fejezeteket és végül az egész köny­vet ülteti át formális-logikai nyelvre. Az így nyert szimbolikus könyvet egy másik lapocskára rögzítem. Ennek a sorsa már tőlem független. Elküldöm a központi számítógépbe, ahol szuperanalizátorral keresnek benne új információt, új gondo­latot, amelyet még nem regisztráltunk. Lehet, hogy a laikust meglepi, miért nem gyártunk új gondolatokat formális jelekből kombinációs úton. Hiszen az új közmon­dás szerint is: „Egyszerű valami újat kitalálni, csak a megfelelő betűket kell hozzá kikeresni!“. Ez még sajnos nem megy. Tisztán kombinációs úton nem tudunk intuitív értelmet adni a formális kifejezé­seknek. A matematikusok, az új gondola­tok hagyományos termelői még mindig a klasszikus módszerrel dolgoznak. Is­mert fogalmakból indulnak ki. Intuitív lé­pést alkalmaznak, az eredményeket for­malizálják. Újból I intuitív lépés követke­zik és igy, fokozatosan jutnak el új, for­málisan kifejezhető gondolatokhoz, ame­lyet intuitív módon is értenek. Én arra a munkára nem vagyok alkal­mas. Azt a maximális plusz ötven száza­lékos intelligenciájú emberek csinálják. Tehát csak laboráns vagyok és csak a gondolatok újrakeresésében veszek részt. István különleges anyaggal dolgozott. Régi regények és elbeszélések általában nem kerültek emberi kezekbe. Persze - többek között - az újkori klasszikusokat is kiadták. Megjelentek, de más formá­ban, mint az eredeti. Úgy indokolták meg, hogy az eltelt évszázadok alatt a nyelv a fölismerhetetlenségig megváltozott. A könyveket tehát a kor nyelvére fordítot­ták. De nemcsak a régi, hanem az új szépirodalmat is átengedték a fordítón és a szuperanalizátoron - hasonlóan, mint az információintézetben tették - majd visszafordították emberi nyelvre. Ez a lé­péssorozat kötelező volt. Az élő írók szintén alávetették neki müveiket. Nem bántotta őket, hogy ezalatt alkotásaik sterilekké váltak. István egy bizonyos, kávéval és pirí- tóssal kezdett munkanapján elromlott a fordítógép. Amíg a szerelők dolgoztak a javításán. István kézbe vette az egyik fordításra váró könyvet. A regény szerző­je Gorkij volt. Borítóján ott állt a címe. Az „Anya“. Beleolvasott. A nyelv, amelyen íródott, szokatlan volt, de István értette. Véletlenül mepsgyezett az úgy-ahogy el­sajátított anyanyelvével István a kevés, anyanyelvét ismerő fiatal közé tartozott. A regény értelmét viszont nem sikerült kibogoznia. Minden igyekezete ellenére. Amikor a szerelők befejezték a javí­tást, behelyezte a könyvet a gépbe és zavartalanul dolgozott tovább. A munka­idő végén átöltözött, indulni készült. Rá­esett a tekintete a könyvrakásra, amelyet következő nap készült visszavinni az ar­chívumba. A rakás tetején volt az emiített Gorkij-könyv. Távozáskor megmagya­rázhatatlan okból bedugta a táskájába. Ettől a naptól kezdtve István nagyon megváltozott. Munkáján nem lehetett észrevenni a változást, de az estéi és éjszakái alapvetően megváltoztak. Az idő. amit nem töltött az intézetben, vagy pihe­néssel, Gorkij regényével telt el. Eleinte nem értette az író gondolatainak értel­mét. Háromhónapos tanulmányozás után rájött a lényegre. Rájött, miért volt távol tőle a régi idők szelleme. A jelenkor- steril, beprogramo­zott kor volt. A társadalom életéből mes­terségesen kizártak valamit, amit már ő is képes volt megnevezni. A genetikai patológiai intézet követke­ző ellenőrzésén István lelete pozitívnak bizonyult. Rögtön elszállították és meg­műtötték. BETTES ISTVÁN ZSUZSANNA EMLÉKIRATAIBÓL (Töredék) aztán megőszültem én is fene vigye az ősz hajtincseket az élet meg nem áll mint azelőtt talán ifjú volt a világ akkor: suttogások vallomások kiváncsi holdfény kíváncsi csillagok SZERELEMÉRT mertek és akartak mi is aztán vetésben bölcső ringott szavak: nélküled nem élhetek SZABADON mint a madarak nem falak között aztán telt munkával is az élet csókosan is újra és újra bűvös körben sültszerelmesek bolondos szerelem éhkoppot csitit unalmas napokon én is szerelemre riadtam tudatlan hozzá kegyetlenhez szerelemből mentem százszorszép-csokrait ajándékul vettem őrzöm még szivemben szélsebesen illan a szerelem az élet nemkülönben alkonyodik lassan a part alatt hajóroncs talán ami még megmaradt sorsára hagyatva idegen part alatt... KRAUSZ TIBOR MOSOLY Fehér magányom közepén áll egy vasoszlop. Repdes körötte egy madárka. Néha gyöngyöket pottyant. Amikor puha ágy vagyok, belém zuhan. Megfürdik bennem. Ilyenkor a vasoszlop lesüti szemét, és megáld bennünket. Aztán a madárka csattogva felröppen. Én a madárka fészkében lakom! így élünk: a vasoszlop, a madár meg én, a fehér magány közepén. szekeret, vigyázz - hamar rád fogják, hogy eggyel több a ke­reked! x A jó meteorológus csak be­leszagol a levegőbe, s máris tudja, hogy honnan fúj a szél. x Heuréka! - megvan, amiről eddig csak ábrándoztam. Hó­napokig itt hordtam a szívem alatt, benne élt minden mozdu- laíomban, s most végre itt van, teljesen az enyém, és már a le­vegőből is kiérzem testének illatát. Az anyák hagyják el ilyen boldog megelégedéssel a szü­lőszobát. x A futószalagot időnként le kell állítani, hadd nézelődjenek az emberek! Talán észreveszik majd, hogy az a bizonyos haj­szál ott fenn a fejük tetején páradús időben megnyúlik, s duzzadtan terül ei, de ha csökken a levegő páratartal­ma. s száraz, Ínséges napok következnek, akkor megrövidül s összezsugorodik gör- nyedten. Jókai Lajos-i elbeszélő Julo Polák: Tavasz V

Next

/
Oldalképek
Tartalom