Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-14 / 19. szám
V ajon hány zsák lisztet őrölhetett meg fél évszázad alatt a lévai (Levice) malom, melynek monoton hangját a helybeliek már úgy megszokták, hogy talán oda sem figyelnek rá? Vajon mennyi víz folyt le a városkát átszelő csatornán, mely egykor a malmot hajtotta? Ma már sokan nem is tudják, hogy ezért épült a csatorna. A molnárok közül is már csak kevesen emlékezhetnek a letűnt időkre. Hindi József, a fő- molnár azonban pontosan ismeri a malom történetét, hiszen 1930 október elseje óta dolgozik itt. Vagyis több mint ötven esztendeje, amire a molnárszakmában nincs még egy példa az országban. Tulajdonképpen már tíz éve nyugdíjas (1911. szeptember 29- én született), de a vállalat igazgatósága elintézte neki, hogy megszakítás nélkül dolgozhat, s a fizetést is meg a nyugdíjat is megkapja. Hát kell ennél őszintébb és nagyobb elismerés? Oklevelekből is „összegyűjtött“ néhányat. Igaz, nemcsak azért kapta őket, mert annyi éven át hű maradt munkahelyéhez, hanem mert mindig fölöttébb elégedettek voltak a munkájával. S hogy mennyire okkal, arról két példa mindennél többet mond: 1954-től, amióta ó a fömol- nár, még egyetlenegyszer sem érkezett reklamáció a liszt minőségére, s a tizenhat szlovákiai malom versenyében a lévai még sohasem végzett a negyediknél rosszabb helyen. Tavaly például az első volt.- Tizenkilenc évesen, munkásként kerültem ide - pergeti vissza az idő malomkerekét a halk szavú ember, aki, akárcsak a molnárok általában, megizmosodott a rengeteg zsákolástól. - Akkoriban nem lehetett a munkában válogatni. A malom megtetszett. A többiektől ellestem a mesterséget. Látták, hogy ebből a gyerekből lehet valami. Az akkori főmolnár meg is kérdezte, nem akarom-e, hogy inasnak szerződtessenek. Persze hogy akartam. Három évig tanultam, de mivel már felnőtt voltam, s közben dolgoztam is, zsákoltam; már mint inas is kerestem. A feleannyit, mint a segédek. A fő- molnár többször is elbeszélgetett velem. Azt szokta mondani, hogy ha valaki el akarja sajátítani a szakmát, akkor mindenhez bátran kell hozzányúlnia. Szidni sosem szidott. Csupán egyszer, mert köszönés közben nem vettem le a sapkáimat. A malom akkor Scholler és társáé volt. Ő építette a csatornát is.- Mi tetszett meg a fiatal Hindi Józsefnek a molnárszakmában? — kérdeztem. Beavat mestersége rejtelmeibe. - Az egész folyamat, amin a búza végigmegy. Először megtisztítjuk a gabonát a portól és a pelyvától. Kiszívatjuk belőle. Aztán a mosóba kerül, ahol a vízen szinte pillanatok alatt átszalad. Ezután jut el a pihentető kamráikba, ahol hat órán át marad. Tovább nem pihenhet, mert nincs több kamránk. Azalatt magába szívja a vizet. Minél nedvesebb a gabona, annál tisztább a liszt, de a víztartalom a 15 százalékot nem haladhatja meg. A mi lisztünk átlagban 14,6 százalékos. A gabona 70 százalékából liszt, 30 százalékából korpa lesz. A tavalyi búzák szárazak voltak. Közben tovább haladunk a malomban a gabona útján. Eljutunk az automatikus mérleghez, a pihentető kamrák után ugyanis ez a következő állomás. Utána olyan gépek következnek, melyeken múszörböl készült kefék segítségével tisztítják a gabonát. Majd újabb két hasonló gépen tisztul tovább. Csak ezután kerül az őrlőbe. Hét fajta lisztet gyártanak. Közülük a legfehérebb és a legsimább a „Speciál“, a legdrágább pedig a „Vyber“ néven forgalmazott. A legdurvább a babagríz, melyet az összes szlovákiai malom közül a lévai kezdett elsőként gyártani. A malom laboratóriumában napjában háromszor granulálják a lisztet, ami azt jelenti, hogy a szemcsék bizonyos százalékának át kell esnie a szitán. Ellenkező esetben a szitákat a termelésben addig kell állítgatni, amíg el nem érik a követelményt. MostaMunkatársai közt. Balról a második Hindi József nában „fél acélos“ (kisebb fajsúlyú) gabonát őrölnek, mert a gazdaságok a magasabb terméshozam végett ezt szívesebben termesztik. A malom a felvásárló üzemtől veszi meg a búzát. Mivel többször előfordult, hogy nem vették át a gabonát, a felvásárlók érdeke, hogy ne legyen baj a minőséggel. Arra még sohasem volt példa, hogy a sütőipar, illetve a nagykereskedelmi vállalat ne vette volna át a malomtól a lisztet.- Tőlünk csak kifogástalan liszt megy ki - mondja a fömolnár. - Az előfordulhat, hogy a vagonban elszakad a zsák, de az nem a gyártó hibája. Sajnos sok kézen megy át a liszt, hisz az állomás két kilométerre van. A legmodernebb malmokban helyben kerül a vagonokba az áru. A kézi rakodás nehezíti a munkánkat, s ezzel is összefügg, hogy munkaerőgondjaink vannak. Ráadásul mi a könnyűiparba tartozunk, tehát kevesebbet keresünk, s három műszakban termelünk. Bizony lassan már molnár se lesz. Szóval nincs túl nagy érdeklődés a szakma iránt. Tőlünk legutóbb két fiú végezte el a nyitrai molnáriskolát, méghozzá kitűnő eredménnyel. De az egyiküket bevitték katonának, a másik pedig főiskolára ment. Belőle se lesz molnár már soha. Itt négy molnár teljesít szolgálatot egy-egy műszak alatt. Egy felelős a gyártás menetéért, ez az almolnár, egy hengerör és egy szitaőr. A szitaőrök betanított munkások, asszonyok. Alkalmazottjainknak a 40 százaléka nő. A malom ma már automatikus, jobbára csak arra kell vigyázni, ne essen le egy-egy szíj, ne tömődjön be az őrlemény. Amikor ide kerültem, huszonnégy óra alatt hat vagon gabonát őröltünk, s egy műszakban heten dolgoztunk. Most már húsz vagon a teljesítmény, pedig csak négyen vannak szolgálatban. A teljesítmény persze fokozatosan emelkedett. Bizonyos gépeket meggyorsítottunk. Kezdetben víz, majd Diesel-motor hajtotta a malmot. Ma már villanymeghajtású. Bár régen nem volt úgy megterhelve, mint ma, mégis sokkal több volt az üzemzavar. Hogy ez megszűnt, azt a sok-sok újításnak köszönhetjük. Egy hónapra minden évben leállítják a malmot, hogy a szükséges tisztítást, karbantartást elvégezzék.- Tavaly fordult elő először, hogy nem állíthattuk le, de a napokban hozzálátunk a tisztításhoz. Most éppen ezért voltam Nyitrán, mert úgy kell összehajtani a szitához a selymet, drótszövetet, miegymást. Éppen elég gondom akad. Én még éjjel, ha fölébredek, is a munkán töröm a fejem. Reggel aztán rohanok utánanézni annak, amin töprengtem. Ezerkilencszázhatvannégytől a malom udvarában lévő lakásban lakik: a fömolnárra bármikor szükség lehet. Megtörténik, hogy éjjel is fölébresztik, ha sürgősen kell beavatkoznia. Régi kívánsága, hogy öreg napjaira máshol kapjon üzemi lakást, hiszen ebből egyszer ki kell majd mennie. Az igazgatóságtól eddig azonban csak ígéretet kapott. Hogy ennyi leszolgált év után megérdemelné kívánsága teljesítését, az aligha lehet vitás.- Sohasem betegeskedtem. Arra sem emlékszem, hogy valaha is lázas lettem volna. Igaz, egyszer megoperáltak, mert sérvem volt, de öt napon belül rendbe jöttem. Sosem cigarettáztam, de az édességet mindig imádtam. Magam sem tudom, honnan szedem ezt az egészséget. Mindenki azt mondja, hogy akkor fogok betegeskedni, ha majd abbahagyom a munkát. Ha fáradt vagyok, kimegyek négyáros kertecskémbe, s ott megpihenek. És persze sokat dalolok. Amikor hengerőr voltam, a hangommal igyekeztem elnyomni a hengerbúgást. Jártam a CSE- MADOK dalárdájába is, de sajnos szétesett. Pedig még ma is szívesen eljárnék. Nagyon hiányzik. Zsebéből egy füzetlapot vesz elő. Egy magyar népdal szövege van ráírva. Kérésemre készségesen elénekli. Amikor megkérdem tőle, mi tartozik még kedvenc időtöltései közé, a város labdarúgó csapatának kis klubzászlajára mutat, melyet irodájában tart.- Szívesen szurkolok a csapatnak. Természetesen nagy-nagy szeretettel beszél családjától is, feleségéről, három felnőtt lányáról, akik közül az egyik az üzemben dolgozik. Azonban bármiről is kérdezem, a végén mindig a malomra terelődik a szó. Ezért fordulok hozzá végül ezekkel a szavakkal:- Mit jelent önnek a malom? Egyetlen szóval hogyan válaszolna kérdésemre?- Az életet - mondja, miközben kezet szorítunk. FÜLOPIMRE AZ IDEOLÓGIAI MUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI (Folytatás a 3. oldalról) Döntő fontosságú volt elsősorban a párt marxista-leninista jellegének megújítása. Ez elsősorban megkövetelte a jobboldali opportunizmus pártunkba és a vezetőségébe befurakodott képviselőinek a leleplezését, elszigetelését és politikai legyőzését. Tapasztalataink ismét igazolták a lenini következtetést, hogy az új társadalom építésének döntő előfeltétele a párt politikai cselekvőképessége, a demokratikus centralizmus alapelveivel összhangban kifejtett tevékenysége, az a képessége, hogy vezesse a munkás- osztályt és a többi dolgozó tömegeit. A konszolidáció pozitív programja mellé úgy sikerülhetett csak felzárkóztatni a széles tömegeket, hogy lelepleztük a hamis „népbarátok“ igazi jellegét, kapcsolatukat a külföldi reakciós imperialista központokkal, lelepleztük a jobboldali opportunizmus képviselőinek tényleges szándékait, bármennyire is elkendőzték magukat a szocializmus demokratizálásával, humanizálásával vagy megu|itásá- val kapcsolatos demagóg jelszavakkal. Ebben a vonatkozásban kifejtett pártos, harcos és szüntelen ideológiai tevékenység hozzájárult a marxizmus-leninizmus elvei alapján a párt eszmei-politikai egységének megújulásához, a munkásosztály soraiban és az egész társadalomban a párt tekintélyének és az iránta táplált bizalomnak a megújulásához. Nemzetközi vonatkozásban fontos volt leküzdeni a szovjetellenesség mesterségesen előidézett hangulatát, megszilárdítani a baráti és a szövetségi kapcsolatokat a szocialista közösséggel, főleg a Szovjetunióval. Ez továbbra is időszerű feladat. Ma is előforduló nézet, hogy az adott helyzetben, amikor a Szovjetunió a szocializmusnak már nem az egyetlen bástyája világviszonylatban a tőkés körül- zártságban, a többi forradalmi erőre nem hárul olyan nagy felelősség a Szovjetunió békepolitikája cselekvő támogatásáért, a szovjetek országáról szóló igazság terjesztéséért, a szovjetellenesség valamennyi megnyilvánulása elleni erélyes harcért. Ezzel nem ritkán saját elvtelen- ségüket mentegetik, és az osztályellenséggel kompromisszumot kötve, előnyöket akarnak elérni. A jelenlegi fejlődés azonban még nyilvánvalóbban tanúsítja, hogy minél nagyobb a Szovjetunió potenciálja, minél jelentősebb a világpolitikai szerepe, minél nagyobb segítséget nyújt a forradalmi, a haladó és a békeszeretö erőknek, a reakció annál inkább egyesül éppen a szovjetellenesség platformján, annál dühödtebben és bőszebben támadja a Szovjetuniót és a politikájával kapcsolatos igazságnak a világszerte folyó osztályharcban, valamint szerepének a világbéke megőrzéséért vívott küzdelemben. Pártunk ideológiai munkájában ebből a leghatározottabban levonjuk a következtetéseket. A szocialista közösség, a haladás és a béke erői ellen irányuló legnagyobb fegyver, a szovjetellenesség leleplezése a nem szocialista világban élő forradalmi demokratikus és békeszeretö erők eszmei-politikai megsegítésének is a legfontosabb követelménye. Ennek érdekében a belső és a külső propagandában is maradéktalanul fel kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a Szvojetunió megala- Kulásának 60. évfordulója s azok az óriási forradalmi átalakulások nyújtanak, amelyek a szovjet nép, a Szovjetunió nemzetei életének minden területén végbementek. A jelenlegi kiéleződött nemzetközi helyzetben első helyen áll a világbéke megőrzésének követelménye. Ez ideológiai munkánkban is elsőrendű feladat. Az elmúlt időszak fejleményei, jóllehet a militarista erőknek sikerült megrontaniuk a nemzetközi kapcsolatokat, meggyőznek bennünket arról, hogy a békeharcban elérhetünk sikereket. Mi több, ezt bizonyítják az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata élenjáró vezetőinek pálfordulásai is. Haig már nem hangoztatja azt, hogy a békénél vannak fontosabb dolgok is, és maga Reagan felhagyott a nyílt háborús terminológia alkalmazásával, s a „béke atyja“ szerepében igyekszik tetszelegni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az amerikai imperializmus feladta terveit, fölényt vívni ki a Szovjetunió fölött és kísérleteit, hogy katonai világuralomra tegyen szert. A többi között erről tanúskodik a Szovjetunió minden béke- és leszerelési javaslatának konok elutasítása, noha a Szovjetunió a feszültség enyhítésére egyoldalú lépéseket is javasolt. Jellegzetes példa erre Európában a középhatótávolságú nukleáris fegyverek moratóriumára, mi több, számuk egyoldalú csökkentésére előterjesztett szovjet javaslat elutasítása. Ilyen feltételek között nem lehet lazítani a szocialista közösség békejavaslatai ideológiai és propagandatámogatásán, az imperialista reakció által előkészített termonukleáris világkatasztrófa veszélye ellen harcoló erők hatásos támogatásán. VASIL BEJDA, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője ÚJSZÚ vm 1982. V. 14.
