Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-14 / 19. szám

ÚJ szú

3

1982. V. 14.

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Prágában nemrég megtartották a szocialista országok testvérpártjai központi bizottságai agitációs és propagandaosztályai vezetőinek tanácskozását. E tanácskozás résztvevőjeként foglalkozni szeretnék az ideológiai harc néhány időszerű kérdésével, a társadalmi haladás bonyolult feladatai teljesítésével, a világbékét rendkívül fenyegető veszéllyel kapcsolatos problémákkal, mégpedig e tanácskozás értelmezésének és megközelítésének szellemében.

Az ideológiai vonatkozások mind nagyobb mértékben érintik a szocializmus építésének minden területét. Főleg a szocialista gazdaság továbbfejlesztésének szükségletei támasztanak igényes követelményeket az ideológiai és az eszmei-nevelő tevékenységgel szemben.

A népgazdaságban előttünk áll a gazdaság intenzifikálásával, a termelés minősége és hatékonysága javításával kapcsolatos pártpolitikai irányvonal maradéktalanul gyakorlati megvalósításának számos új, bonyolult feladata. Ezt az irányvonalat olyan feltételek között vagyunk kénytelenek megvalósítani, amikor a korábbi évekhez képest azonos, mi több, kisebb erőforrások állnak rendelkezésünkre és le kell küzdenünk az imperializmus általi fokozódó gazdasági megkülönböztetés hatását. Annál nehezebb alapvető, mélyreható változásokat elérni a vezető gazdasági dolgozók és általában a dolgozók széles rétegei gondolkodásmódjában és beidegződéseiben, ami az adott körülmények között az eszmei- nevelő munka döntő fontosságú feladata.

A szocialista gazdaság dinamikus továbbfejlesztésének problémái és összetettsége egyes emberek körében borúlátó hangulatot vált ki. Azok, akik oktalanul hatása alá kerülnek, megfeledkeznek arról, hogy a szocializmus a jelen időszakban fejlődése új, magasabb szintű szakaszához ért. Nem állunk válság előtt, ahogy azt belénk akarja szuggerálni az antikommunista propaganda, hanem szükségszerűvé vált az eltérő feltételek között megoldani az új problémákat. Éppen ebben az időszakban sók függ az elért eredmények valós elemzésétől, a legmegfelelőbb program kidolgozásától, a további út irányának pontos meghatározásától.

A szocialista építés jelenlegi problémáinak bonyolultsága és a forradalmi világfolyamat adott szakaszának igényessége megkívánja, hogy fontolóra vegyük és érvényesítsük az eszmei hatásgyakorlás eredményesebb és offenzívabb módját. Döntő fontossága van a dolgozók tömegei iránti viszonyban a nyíltságnak. Ismertetnünk kell velük a helyzet tárgyszerű, az igazságnak megfelelő elemzését, fel kell őket szólítanunk a helyzet javítását célzó intézkedések cselekvő támogatására, szerveznünk kell részvételüket ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításában és fejlesztenünk kell a tömegek kezdeményezését. Amennyiben rendszeresen ezt az utat követjük, sikerül kivívnunk a nem népszerű intézkedések, pl. az árintézkedések támogatását is. Ezzel szemben bármiféle ügyeskedés, a problémák elkendőzése, a „struccpolitika“ előtti legcsekélyebb behódolás is törvényszerűen a bizalmatlanság terjedéséhez, a párt és a tömegek kapcsolatának gyengüléséhez vezet. Az Arccal a tömegek felé gottwaldi jelszó nap nap utáni megvalósításában látjuk a módját a jelen gazdasági problémái megoldásának is, valamint az opportunizmus minden megnyilvánulása elleni hatásos harc zálogát és társadalmunk eszmei-politikai egysége további megszilárdításának útját.

Az érett szocialista társadalom fejlesztése sokoldalú, gyakran minőségileg új és mind bonyolultabb feladatait nem teljesíthetjük a szocialista országok internacionalista egységének és összeforrottsá- gának szüntelen szilárdítása híján. A szocialista fejlődésnek ezt a nélkülözhetetlen törvényszerűségét világosan fejezte ki L. I. Brezsnyev elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán: „Szüntelenül szilárdítanunk kell a testvéri országok egységét, sokoldalú, állandóan elmélyülő együttműködésüket minden területen, a legésszerűbben kell egyesítenünk erőnket és erőforrásainkat országaink és az egész közösség érdekében“. Pártunk ezeket a bölcs szavakat az ú| társadalom építése hosszú távú programja alapvető részének tekinti, s levonja belőlük az ideológiai-munkájára vonatkozó következtetéseket is.

Hazánkban a fejlett szocializmus további építése útján az említett összefüggések keretében ideológiai munkánknak főleg a következő időszerű kérdései kerülnek előtérbe:

1 / Elsősorba a tömegek alkotó kezdeményezése és aktivitása, amelynek fejlesztéséhez az eszmei-nevelő nunka az eddiginél jóval jobban akar hozzájárulni és kell is hozzájárulnia. Ismeretes, hogy az új társadalom építésében a dolgozók aktivitása és kezdeményező részvétele a forradalmi változások folyamatának legértékesebb „tőkéje“. Ennek a „tőkének“ gyarapítása és fejlesztése napjainkban az időszerű feladatok teljesítésének egyik döntő előfeltétele. Pártunk az aktivitás tömegméretű fejlesztésének alapját a társadalmi tulajdonra épülő szocialista viszonyok adott rendszerének elmélyítésében és tökéletesítésében látja.

A szocializmus a jelenlegi fejlődési szakaszban elsősorban a saját közösségi alapjain bontakozik ki, s éppen ezért mind meggyőzőbben bizonyíthatja előnyeit. Az egyéni, mag^ulajdonosi kezdeményezés pozitív szerepének kiemelése sajátos adó a türelmetlenségért, a szocializmus fejlődése törvényszerű szakaszainak átugrásáért. Az 1968-1969-es évek tapasztalatai szerint ez a szocialista gazdasági bázis gyöngülésének, a kispolgári hangulatok és szemlélet felélénkülésének veszélyével jár. Ez felhasználható a szocialista társadalmi rendszer destabilizálása kísérleteinek előkészítésére. Csak a szocialista társadalmi tulajdon túlsúlyban levő szilárd viszonyaira támaszkodva engedhetjük meg magunknak, egyes gazdasági problémák ideiglenes megoldása céljából, a kisméretű egyéni termelés vagy szolgáltatások felhasználását. Ebben a szocialista társadalmi vállalkozás kiegészítését és nem ellensúlyát kell látnunk.

2/ A második időszerű probléma összefügg a szocializmus és a kapitalizmus társadalmi és gazdasági versengésének kritériumaival. Országainkban túljutottunk az olyan határidők nem reális, szubjektivista meghirdetésén, hogy mikor és miben előzzük meg a kapitalizmust, tegyük fel az egy főre jutó acéltermelésben. A részfeladatok megoldása nem jelenti a társadalom általános és lényeges előrelépését. Noha a politikában ezen a hozzáálláson túljutottunk, az ideológiában még hosszú ideig visszhangja van. Egyelőre nem teszünk eleget annak érdekében, hogy nálunk az emberek és főleg a fiatal nemzedék világosan lássa a szocializmus értékeinek és céljainak, a szocializmusban az élet előnyeinek minőségi különbségeit és cselekvőén részt vegyen fejlesztésében. A szocializmust és a kapitalizmust egybevetve nem a mennyiségi, hanem a minőségi különbségeket és mutatókat kell előtérbe állítani. Az ilyen eljárás lehetővé teszi a szocializmus előnyeinek jobb és meggyőzőbb bizonyítását. Csupán az anyagi fogyasztás színvonalának hangsúlyozása kifejezésre jut az egészségtelen, a szocializmustól idegen fogyasztói mentalitásban, amely többnyire szem elől téveszti a saját hozzájárulásunk és az elvégzett munka jutalmazása közti összefüggést. A leegyszerűsítő elképzelések, az egyik oldalon az anyagi fogyasztás növekedésének sematikus értelmezése, a másik oldalon a kiskereskedelmi árak automatikus csökkenésének meghirdetése, a fogyasztói magatartás és tendenciák elterjedéséhez vezettek. A CSKP ezekből a hibákból levonta a tanulságokat és az eszmei-nevelő munkában előtérbe állítja a szocialista ember aktív életszemléletének formálását és általában a szocialista életmód elmélyítését.

3/ Harmadszor, ki kell emelni pártunk törekvését, hogy az embereket következetesen a szocialista haza, a haladó hagyományok, vívmányaink iránti büszkeségre nevelje és ezzel egyidejűleg szilárdítsa a szocialista közösség iránti öntudatos, tettrekész viszonyt, elmélyítse a szocialista internacionalizmus érzését. Ennek célja ösztönözni a dolgozók aktivitását, növelni alkotó részvételüket a szocialista haza építésében és védelmében. A szocialista hazafiságra való neyelés tökéletesítése nem lehet híján a Nyugatpártoló - tulajdonképpen a kapitalizmust pártoló - tendenciák leküzdésének, amelyek egyes lakossági csoportokban megnyilvánulnak és amelyeket a külföldi antikommunista propaganda ereje teljéből, nagyon körmönfontan terjeszt és ápol. A lengyelországi események ismét killll

emelték az ilyen tendenciák terjedésének veszélyét. A párt ideológiai munkájában az igyekezetnek még jobban kell összpontosulnia arra, hogy az imperializmus bármiképp is elkendőzött reakciós politikájával és ideológiájával szemben formálja és elmélyítse állampolgáraink osztályöntudatát, éberségét és meg nem alkuvását.

Tekintettel arra, hogy az emberek forradalmi-társadalmi változások iránti cselekvő hozáállása értékorientációjukra támaszkodik, tartós, elsőrendű figyelmet szentelünk a világnézeti nevelésnek. Törekvésünk nem problémamentes, de nem is sikertelen. Mind többen mentesülnek a vallási sötétségtől, elsajátítják a tudományos szocializmus, a szocialista humanizmus erkölcsi értékorientációját. Ez nincs az ínyére a reakciós egyházi vezetőknek, elsősorban a katolikus egyházi hierarchia azon részének, amely a Vatikánnal szoros kapcsolatban szocialistaellenes tevékenységre igyekszik buzdítani a hívőket.

Ez kétségtelen megnyilvánulása annak, hogy az imperializmus korunk kleri- kalizmusában nemcsak az elavult struktúrát és a régi gondolkodásmód támaszát látja, hanem a szocializmus fellazításának fontos eszközét is. Veszélyes főleg a világ katolicizmusának irányvétele. A Vatikán II. János Pál hatása alatt arra törekszik, hogy fokozza a klerikális követelményeket, elterjessze az antikommu- nizmust, megszilárdítsa hatalmi-politikai helyzetét.

Ezt a célt szolgálja a Vatikán módosított keleti politikája is, amely a szocialista országokban a politikai klerikalizmus helyzetének megszilárdítására törekszik. Differenciált eljárás segítségével súrlódási felületeket akar létrehozni, illetve azokat felnagyítani az egyes országok között, el akarja köztük és fő eg a Szovjetunióval szemben vetni a bizalmatlanság magvát. Nem szabad lebecsülni a keresztény Európa, a keresztény pánszlávizmus koncepciójának, a lengyelországi katolicizmus modelljének és egyéb modelleknek érvényesítését sem, amelyek segítségével politikailag beakarnak szivárogni a szocialista társadalomba, hogy ott bomlást idézzenek elő.

A Vatikán magának követeli azt a jogot is, hogy a döntőbíró szerepét töltse be az emberi jogok és szabadságjogok védelmének kérdésében. Olyan híreket terjeszt rólunk, hogy állítólag elnyomjuk az állampolgárok jogát a vallásszabadság szabad gyakorlásához. Nem haboznak elferdíteni a tényeket, és hazug híreket kiötleni arról, miszerint a CSSZSZK-ban elnyomják a vallási életet, csakhogy bizonyítsák állításukat - nálunk üldözik a keresztényeket. A Vatikán a papoktól és a hívőktől megkívánja a vak engedelmességet, de szocialista államunk szemére veti, hogy az állampolgároktól, függetlenül felekezetűktől vagy meggyőződésüktől, elvárja a lojalitást és a szocialista haza iránti építő szándékú viszonyt.

Az antikommunista központok gyakran emlékeztetnek bennünket arra, hogy vegyük tekintetbe a realitást, az adott esetben a vallás létét. Felfogásuk szerint a realitás tiszteletben tartása egyet jelent passzív elfogadásával. Mi a realitást az adott társadalmi helyzetnek a marxista -leninista tanítás szellemében történő átalakításával összefüggésben értelmezzük és közvetlenül ehhez igazodunk. Ebbe a harcba még nagyobb mértékben kívánjuk bevonni a hívőket is. Ez éppúgy vonatkozik hazánkban a szocializmus építése feladatainak teljesítésében, mint a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a fenyegető atomkatasztrófa elhárításáért folytatott harcban tanúsított elkötelezettségükre. Ebben és csakis ebben a konstruktív vonatkozásban, vagyis a szocializmus alapján nyílik megfelelő lehetőség arra, hogy az egyház alkalmazkodjék társadalmunkhoz. Annak viszont nincs semmiképp sem helye, hogy visszahúzó, bomlasztó erőként hasson a leküzdött társadalmi rendszer érdekei képviseletében. Az új társadalom építése legkedvezőbb feltételeinek megteremtésére törekszünk. Ennek során számolunk államunk minden polgárával és konstruktív munkájával. Viszont senkinek sem engedjük meg, hogy bármilyen ürüggyel fékezze az építő munka, a haladás folyamatát.

Az osztályellenség szívósan törekszik nagyobb hatást gyakorolni arra, hogy nálunk az emberek miként fogják fel nemcsak a nemzetközi politika különféle, kérdéseit, hánem a szocialista közösség

és a nemzetközi forradalmi mozgalom fejlődését is. Ebben jelenleg malmára hajtja a vizet egyes nyugati országok kommunista pártjainak, elsősorban a reformizmus pozícióiba céltudatosan átalló Olasz Kommunista Pártnak magatartása.

Egyáltalában nem véletlen, hogy E. Berlinguer és hívei a bonyolult helyzetekben az osztályellenség oldalára állnak. Most is így történt, amikor feladatunk a forradalmi vívmányok határozott védelme. Hasonló volt a helyzet az afganisztáni vagy a kambodzsai események idején, de már a nálunk 1968-1969-ben bekövetkezett válság idején is. Az OKP vezetősége ilyen alkalmakkor mindig támogatta a kibontakozott ellenséges hadjáratot. Kapituláns magatartásában jelenleg olyan messzire jutott, hogy a szocializmusért vívott harc valamiféle új „modelljének“ megteremtésével politikai-eszmei platformot hozott létre, amelynek éle a le- ninizmus, valamint az összes szocialista ország által megerősített gyakorlati tapasztalatai ellen irányul. Ezen túlmenően ezt a platformot szemérmetlenül igyekszik rákényszeríteni a többi pártra.

Az OKP vezetőségének jelenlegi állás- foglalása beszédesen tanúskodik arról, hogy milyen az ún. új internacionalizmus szükségéről szóló jelszavak tényleges háttere. Még nyilvánvalóbb, hogy elsősorban le akarja járatni az SZKP és a Szovjetunió szerepét a nemzetközi forradalmi mozgalomban, mentegetni akarja a „semlegességet“, illetve a közvetlen szovjetellenes kampányokat. Ennek az éremnek másik oldala az a törekvés, hogy elmossák a kommunisták és a szoci- álreformizmus közti különbséget. Aminek látszólag az egész munkás- és demokratikus mozgalom cselekvési egysége elmélyítésének reális igényét kellene szolgálnia, az a valóságban felelőtlen kísérlet a szociáldemokratizmus elvi engedményeinek megindoklására. Az OKP legutóbbi állásfoglalása megvilágításában ismét világosan tudatosítjuk, hogy az összes baloldali és demokratikus erővel való hatásosabb közös fellépés előfeltétele nem a kommunisták internacionalista egységének és együttműködésének gyengítése, hanem, ellenkezőleg, további sokoldalú elmélyítése következetesen marxista-leninista alapokon.

A másik oldalon az OKP és néhány további párt vezetőinek magatartása még sürgetőbben kiemeli annak a követelménynek az időszerűségét, hogy a mar- xizmus-leninizmüs tisztaságáért, a nemzetközi forradalmi mozgalom eszmei egységéért, a revizionizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen folytatott harc rendszeres, tartós legyen és szerves részét képezze nemzetközi ideológiai harcunknak. Ismét igazolást nyert az a lenini gondolat, hogy a revizionizmus aktivizálódása termőtalajává válik elsősorban a szocialista építés és az antiimperialista harc minőségileg új kérdéseinek megoldatlansága. A revizionizmus elleni leghatásosabb fegyver ezeknek a problémáknak rendszeres elméleti feldolgozása és aktív megmagyarázása.

Ismeretes, hogy az OKP vezetősége a leninizmussal való viszálya kiélezésének ürügyeként az LNK-ban legutóbb lejátszódott eseményeket használta fel Ezekkel kapcsolatban a CSKP álláspontja teljesen ellentétes az OKP reformista álláspontjával.

Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az elmúlt három hónapban a szükségállapot bevezetésével kapcsolatos határozott intézkedések az LNK-ban gátat emeltek az ellenforradalom útjába. Ezzel egyidejűleg tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak az első lépés, a tulajdonképpeni megoldás múlhatatlan előfeltétele.

Pártunk 12-13 esztendővel ezelőtt sok vonatkozásban hasonló helyzetet oldott meg, mint amilyen ma Lengyelországban van. Ezért törvényszerű, hogy visszavisszatérünk A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentumhoz, amelynek megállapításai a CSKP számára továbbra is időszerűek. Ez az elemzés arról tanúskodik, a társadalmi zűrzavart elsősorban azért sikerült leküzdeni és a társadalmat konszolidálni, mivel a párt vezetősége újra alkotó módon és következetesen hozzáfogott a marxista-leninista tanítás elveinek gyakorlati alkalmazásához, a szocialista fejlődés általános törvényeinek, a szocializmus építése és védelme lenini alapelveinek érvényesítéséhez.

(Folytatás a 4. old.)