Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-14 / 19. szám

Vasárnap, 1982. május 16. A NAP kel - Kelet-Sztová- kia: 4.53, nyugszik 20.10 Közép-Szlovákia: 5.01, nyugszik 20.18 Nyugat- Szlovákia: 5.Ö9, nyugszik 20.26 árakor A HOLD kel - 2.15, nyug­szik 11.56 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÓZES ÉS SVETOZÁR nevű kedves olvasóinkat • 1782-ben született John Sell COTMAN angol festő és grafikus (t 1842) • 1902-ben született Frtedl FÜRNBERG az osztrák és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelke­dő személyisége, az Osztrák Kommunista Párt egyik ala­pító tagja (f 1978) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AVEZETÉS ÉS A KOMMUNIZMUS ISKOLÁJA FRANTlSEK havlíőek CIKKE MINT A MACHETE ACÉLJA FÜLÖP IMRE RIPORTJA TUDTÁK A JÖVŐT KOVÁCS ELVIRA CIKKE FOKOZOTT ÜTEMBEN J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA AHOL A DIVAT SZÜLETIK KARDOS MÁRTA CIKKE TÁTRAI VÁLTOZÁSOK ÉS PROBLÉMÁK IVAN BOHUő CIKKÉNEK ELSŐ RÉSZE ZOBORAUAI NÉPMESÉK FERENCZY ANNA ÍRÁSA lllllllllllllllllllll A dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) Úsvit ru­hagyár dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy kizárólag I. minő­ségi osztályba tartozó terméke­ket szállítanak a fogyasztóknak. A kiváló minőség indokolt, hisz ter­mékeiknek mint­egy 80 százalé­ka exportra ké­szül. A felvételen Borbély Ernesz- tin (Drahotin Sulla felvétele ÓSTK) lllllllllllllllllllll Megörültem, amikor átadta a helyét a buszban egy fiatalember. De alig­hogy elhelyezkedtem, fő­iem állt egy hatvan év körü­li, az alkoholtól• búzlő férfi. Szemmel láthatóan ki akar­ta kényszeríteni, hogy fel­álljak. Eszemben sem volt. Örültem, hogy az egyik szatyromat az ölemben bí­rom tartani, a másikat meg magam mellett a földön. De a férfi nem hagyta annyi­ban. Megszólalt:- Szörnyű, hogy ezek a fiatalok a világért sem adnák át helyüket az öre­geknek. A fiatalember a védel­memre kelt:- De hisz ez a hölgy babát vár!- Na és! - hangzik a fe­lelet. - Hányadikat várja, legalább az ötödiket?- Hát azt nem monda­nám - bonyolódik a vitába védelmezőm de az biz­tos, hogy nem lenne szá­mára kellemes végigállni az utat ebben a vadul szá­guldó autóbuszban.- Méghogy nem lenne kellemes! Hát mit akarná­nak ezek a mai pipék?! Ne­tán paplanos ággyal kelle­ne berendezni a buszokat, hogy a terhes nők útközben szunyókálhassanak... Mi meg, persze álldogáljunk a nehéz munka után. Ha elgondolom... Szegény Vita a buszon édesanyám... Hét gyere­ket szült. Fiatalon megöz­vegyült, egyedül nevelt fel bennünket. Éjt nappá téve dolgozott, hogy meglegyen a mindennapi betevő fala­tunk. De egy jajt nem lehe­tett tőle soha hallani. 82 éves volt, amikor meghalt. Soha életében nem járt or­vosnál. Ezek meg nyafog­nak, kényeskednek. Na és itt a feleségem. Igaz, ő csak három gyereknek adott éle­tet. De micsoda asszony! Ma már ilyet se találni. A fi­am és a két lányom gyere­keire vigyáz: négy gyerek­re! Közben a kertet is ő gondozza. S miket tud főzni! Nahát, ha azt maga megkóstolná!- Minden elismerésem az édesanyjáé és a felesé­géé. És ön?- Mit én?- Hát ön mit tesz azért, hogy a gyerekei és unokái úgy beszéljenek majd ma­gáról, mint egy igazi apáról, nagyapáról?- Én? Hát tőlem ilyesmit ne kérjen számon. Én tisz­tességes dolgozó ember vagyok! Tizennyolc éves korom óta dolgozom. A munkahelyemen megbe­csülnek. ..- És a nők? Hát ók nem dolgoznak ugyanúgy, amellett, hogy gyereket szülnek nevelik őket, a ház­tartás az ő nyakukon van?- Nem mind.- Többségük. Az igazi vita csak itt kez­dődött. Szerencsére én le­szálltam. xxx A leírtaknak persze úgy lenne igazán súlyuk, ha fér­fi írta volna, s kommentár­ként hozzáfűzné saját ál­láspontját. Én csupán leír­tam a buszban elhangzot­takat. Saját véléményét mindenki hozzágondol­hatja. hala It/hw lllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllH IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szakszervezetek népgazdaság-fejleszté­séért való felelősségének növekedése elvá­laszthatatlanul összefügg a dolgozókról való gondoskodás fejlesztése terén reájuk háruló szereppel. A szocializmusban a dolgozókról, munka- és létfeltételeik javításáról való gondosko­dás nemcsak a szakszervezetek feladata. A nép érdekeinek szolgálata elsőrendű és legfontosabb feladata a kommunista párt­nak, a szocialista államnak. A szocialista rendszerben a szakszervezetek tevékenysé­gének lényegesen új politikai, szociális és gazdasági alapja van. A dolgozók érdekeit nem az állammal, hanem az olyan vezető dolgozókkal szemben kell védelmezni, akik nem teljesítik kötelességüket, visszaélnek jogkörükkel, megszegik politikánk elveit és dolgozók törvényes jogait. Teljes mértékben támogatjuk a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának beszámolójá­ban kifejtett álláspontot, miszerint a szak- szervezetek teljes egészében élni fognak tör­vényes jogaikkal és határozottan szembe- szállnak minden ilyen esettel, tevékenysé­gükkel aktivan oda fognak hatni, hogy mege­lőzzék az ilyen eseteket, és ha mégis előfor­dulnak, a panaszokat gyorsan orvosolják. A szakszervezeteknek széles körű és sok­oldalú lehetőségeik és eszközeik vannak a dolgozók érdekeinek és jogainak érvénye­sítésére. Kiterjedt jogkörük van a munkajogi kérdéseknek, az egyének és a kollektívák szociális ügyeinek megoldásában. Széles a hatáskörük az emberek munka- és létfelté­teleinek javítása, a munka kulturáltságának és biztonságának növelése, a nők kedvező munkafeltételeiről való gondoskodás és a dolgozó nevelése terén. Ennek a nemze­déknek nincs elegendő tapasztalata és ezért nagy gondot kell fordítani a szocialista szel­lemben történő helyes nevelésére. Ugyanez mondható el a dolgozók egészségéről és pihenéséről való gondoskodás egész terüle­téről és a szakszervezetek kulturális és neve­lő munkájáról. Amikor a dolgozókról való gondoskodás tökéletesítéséről beszélek, szeretnék szólni még egy kérdésről amely az emberek min­dennapi életét érinti. Ez a szolgáltatások területe. A XVI. pártkongresszuson hangsú­lyoztuk, hogy a szolgáltatóipar sikeres tevé­kenysége nemcsak gazdasági, hanem egy­ben politikai kérdés is. A szolgáltatások to­vábbi tökéletesítésére több intézkedést dol­gozunk ki. Egyúttal azonban szükséges, hogy maguk a szakszervezetek - különösen azok a szakszervezeti szervek és szerveze­tek, amelyek ezen a politikai szempontból érzékeny területen tevékenykednek - aktí­vabb hatást gyakoroljanak a szolgáltatások színvonalának és kulturáltságának emelésé­re, a korrupció és a spekuláció különböző megnyilvánulásainak felszámolására. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a szakszervezetek X. kongresszusán mondott beszédéből) tuiMÁiiitr* Huszonnyolc éve pedagó­gus, bár ifjúkori vágya nem a katedra volt. Jogász akart lenni. Akik ismerik, tudják, hogy ma is az igazságosság, a becsületesség a legerősebb jellembeli tulajdonsága. Bratis- lavában életében akkor volt először, amikor felvételi vizs­gára ment a jogi karra. Amikor megkapta az értesítést, hogy felvették, az édesanyja sírni kezdett.- Igen, szegény édesanyám sírva kérdezte, hogy elmen- nék-e olyan messzire? Lehaj­tottam a fejem és nem szóltam semmit. Szomotor, az igaz, hogy messze van Bratislavától, de hát nem is ez volt a baj. Heten voltunk testvérek, tud­tam én jól, hogy szűkösen kel­lene élnünk, ha engem taníttat­nának - mondja Stofko Erzsé­bet, s békésen csillogó szemé­ből azt vélem kiolvasni: nem is bánta meg, hogy tanítónő lett. Pedig a kezdés akkor tényleg nem volt könnyű.- Az érettségi után - minden felkészülés nélkül - tizennyolc éves lányként kezdtem tanítani - emlékezik vissza. - Zemp­lénből berukkoltatták a tanítót, nem volt aki tanítson. A gyere­kek már két hete otthon voltak, amikor megérkeztem a faluba. Annak az öreg néninek a vála­sza, akitől megkérdeztem, hogy ki a hnb elnöke, még ma-y V \ is a fülemben cseng: „Sütő Vince, ő itt a minden!“ - mond­ta érces hangon. Nos, Sütő Vince, engem ugyancsak vé­gigmustrált és csak aztán mondatta be a hangosbemon­dóba, hogy megjött az új taní­tónő, a gyerekek menjenek is­kolába. Másnap aztán felment a járásra és panaszt tett, hogy minek küldtek oda egy gyere­ket. Úgy érzem, tanítói pályám talán legnagyobb sikere az volt, hogy fél évvel később, amikor Király!relmecre helyez­tek át, Sütő Vince ismét fel­ment a járásra és kérte, hogy helyezzenek vissza. Zemplén­ben egyébként reggeltől estig tanítottam, a gyerekeket két csoportra osztva. Szomotorról gyalog jártam Zemplénbe - át a vizen. Hát valahogy így kez­dődött. A folytatás talán könnyebb volt, hiszen Stofko Erzsébet közben megszerezte a képesí­tést az alsó tagozatra. Délelőtt és délután a gyerekekkel fog­lalkozott, este pedig a felnőt­tekkel az esti tagozaton. Taní­tott és közben ö is tanult a bra- tislavai Pedagógiai Főiskola kassai (Kosice) kihelyezett ka­rának biológia-földrajz szakán. Mivel azonban nagyobb szük­ség volt magyar-szlovák sza­kos pedagógusokra, tanszakot váltott. 1962-ben vörös diplo­mával végzett.- A hatvanas évek elején a magyar tanítási nyelvű álta­lános iskolákban még nem tudtuk a gyerekeket jól megta­nítani szlovákul. Ennek szerin­tem az egyik legfőbb oka az volt, hogy az alsó tagozaton túl „iskolásán“ tanítottuk a szlo­vák nyelvet. A gyerek irt, olva­sott, tudott néhány szót, de nem az élő, a köznapi nyelven. Akkor az olvasásra, a fordítás­ra helyezték a súlyt. A pedagó­gusok elégedettek voltak az­zal, ha a tanuló az olvasmány felét le tudta fordítani. Éreztük, ezen változtatni kell. A hatva­nas évek közepétől aztán a szlovák nyelvet is olyan mód­szerekkel kezdtük tanítani, mint más idegen nyelveket ta­nítanak, tehát magnetofon, sőt film segítségével. A hangsúly a játékosságra helyeződött, ar­ra, hogy a gyerekek kreativitá­sára építve tanítsuk a nyelvet. Az eredmények így már sokkal jobbak lettek. Pedagógusi hit­vallását így foglalja össze:- Nem vagyok behízelgő tí­pus, a gyerekek rokonszenvét ilyen olcsó fogásokkal nem akarom kiérdemelni. Arra tö­rekszem, hogy a tananyagot, tö­mören, világosan, érthetően és rendszerbe foglalva magya­rázzam meg, adjam át a tanu­lóknak, természetesen úgy, hogy együttdolgozásra kész­tessem őket. Tudja, én akkor vagyok igazán boldog, ha a gyerekek szeme rajtam van. Ilyenkor tudom, hogy értjük egymást, vagyis minden rend­ben van. Stofko Erzsébet a Királyhel- meci (Krái. Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pe­dagógusa. Két fiúgyermek anyja. A férje szintén pedagó­gus, a gimnáziumban. Stofko Erzsébet 1956-tól tagja a párt­nak. Mint kommunista, az isko­lán kívüli tevékenységből is ki­veszi a részét. Sokéves áldo­zatkész munkájáért Példás pe­dagógus címmel tüntették ki az idén. SZASZÁK GYÖRGY Játékosan tanítani * * ÚJ szú" 2 1982. V. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom