Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. április 30. XV. évfolyam 17. szám Ára 1 korona VILÁGOT MEGVÁLTOZTATNI... Világot látni, világot megváltani, hogy holnap jobb, szebb legyen - röviden talán így jellemezhetnénk, miért szerettük annyira gyermekkorunkban a mesét. Szerettük, csodáltuk a mesék hőseit, minden hatal- maskodótól, alattomostól, embertelentől féltettük őket, őszintén kívántuk, ne riadjanak vissza semmitől, ami útjukat állta. Követtük őket útta- lan utakon, félelmetesen sötét erdőkön, kővé vált emberekkel teli helységeken keresztül, s végül tiszta szívből örültünk, amikor megbirkózva a legyözhetetlennek tűnő akadályokkal, győzött a jó, amelyért bátran kiálltak, kitartóan küzdöttek. A mesebeli vágyak, kívánságok az életből fakadtak, s ezért meghonosodtak bennünk. Igaz, a meglett ember, hacsak nem képzelődik, nem hisz a mesebeli megoldásokban, de azért a felnőtt emberek túlnyomó többsége szereti a jót, kívánja, sőt támogatja az emberséges, az igazságos, a jó győzelmét. Csakúgy, mint a mesében, a való életben is a jót kívánó és támogató többséget a dolgos emberek képezik. Azok, akik alkotnak, építenek, teremtő munkát végeznek, s ha kell, áldozatokra is készen küzdenek a jobb, szebb, emberségesebb holnapért. Bizonyságot nyújt erről az emberiség egész eddigi történelme, nem kevésbé napjaink is. Mi mindent kellett átszenvedniük a dolgos embereknek a történelem folyamán! Mennyi áldozatot kellett hozniuk - sokszor csupán puszta létükért! Elnyomóik, kizsákmányo- lóik soha nem könyörültek meg rajtuk, csak akkor hátráltak meg előttük, ha elszánt egységbe tömörülve látták őket magukkal szemben. S ha ez egység bomlásának akár legpará- - nyibb jelét észlelték, bosszújuk élét azon nyomban fenni kezdték - ki ne ismerné Dózsa György s a tüzes vastrónus történetét!... Ám még a tüzes vastrónusok sem voltak képesek elfojtani az emberségesebb holnap iránt táplált vágyakat, s újra meg újra és még nagyobb erővel, hévvel fellángolt érte a küzdelem. Újabb meg újabb harcosok álltak a régiek helyébe, s ajkukon egyszer csak felcsendülhetett már: „Ez a harc lesz a végsői... “ Igen, már felcsendülhetett! Mert (s ebben megint csak és nem véletlenül fellelhetjük a hasonlóságot a valós és a mesebeli között), mint azt a mesékből tudjuk, ismerjük: csupán akkor válik véglegesen reményteljessé a szabadulás vágya a sanyargató - vasorrú vagy hétfejű - embertelen szörnytől, ha a bátrak, elszántak, erősek, s nagy tehetséggel, képességekkel megajándékozottak közül a legigazibb indul neki, hogy megbirkózzon a hatalmaskodóval. Az emberségesebb holnapért küzdők legigazibbjává a legújabb történelem időszakának szülöttje vált. Azért, mert helyzeténél fogva a legbátrabb, legelszántabb, legerősebb s legnagyobb tehetséggel, képességekkel megajándékozott. Igen, a munkásság, a munkásosztály, a már rég letűnt és még létező társadalmi osztályok, rétegek, csoportok közül a legkövetkezetesebben forradalmi osztály. Az egész emberi történelemnek az a társadalmi osztálya, amely - és megint csak helyzeténél fogva - hivatott és érdekelt, érdekelt és hivatott arra, hogy megváltoztassa a világot, hogy felszabadítva magát a kizsákmányolás alól egyszer s mindenkorra megszabadítsa egyben az egész társadalmat is, . minden dolgos embert a kizsákmányolás béklyóitól. Ezért csendülhetett fel ajkán - nem véletlenül tehát, hanem szükségszerűen és tudatosan - a nagy küzdelem végső szakaszát hirdető dal. (Folytatás a 2. oldalon) Rabay Zoltán (A ÖSTK felvétele) Éljen május elseje!
