Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-30 / 17. szám

Vasárnap 1982. május 2. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.14, nyugszik 19.51 Közép-Sziovákia: - 5.24, nyugszik 19.57 Nyugat-Szlo­vákia: 5.30, nyugszik 20.07 órakor A HOLD kel - 13.43, nyug­szik 3.29 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSIGMOND nevű kedves olvasóinkat • 1772-ben született Fried­rich Leopold NOVALIS né­met költő, regényíró; a korai német romantika legjelentő­sebb lírikusa (f 1801) • 1857-ben halt meg Louis Charles Alfred de MUSSET francia köitó és regényíró (szül. 1810) • 1902-ben szü­letett Alan MARSHALL ausztrál regény- Aa drá­mairó. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ UTOLSÓ FELVONÁS RÉSZLET a K. ZSUKOV EMLÉKEK, GONDOLATOK CÍMŰ MUNKÁJÁBÓL TAPASZTALATAIM A SZOVJETEK ORSZÁGÁBAN JÁN IŐTVANÖIN ÍRÁSA MEGKÉSETT (?) PANASZ GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA ÉBRESZTŐTŐL TAKARODÓIG NÉMETH JÁNOS RIPORTJA A KOCSIRENDEZŐ SZASZÁK GYÖRGY RIPORTJA A TEREMTÉS IDEJE FEUKSZ KUZNYECOV CIKKE AKIK MUNKARUHAKÉNT HORDTÁK AZ EGYENRUHÁT VAGYIM KOZSEVNYIKOV ELBESZÉLÉSE VILÁGOT MEGVÁLTOZTATNI... (Folytatás az 1. oldalról) Az évszázados, évezredes küzde­lem még nem fejeződött be, tart napjainkban is, de már végső szaka­szában van. S e végső szakaszban, amely a múlt század elején nyílt meg a munkásság első önvédő harcaival, a nemzetközi munkásosztály már nagy történelmi győzelmeket aratott. Századunk elején a munkásosz­tály és szövetségesei megteremtet­ték a kizsákmányolás és elnyomás felszámolásának reális feltételeit a világ egyhatodán s felépítették a munkások, a felszabadult dolgozók első országát. Századunk derekán kialakították az újabb felszabadult dolgozók országainak testvéri kö­zösségét, amelyet kibővítettek a hat­vanas és hetvenes évek folyamán. Ha a tizes évek végén a munkásosz­tály forradalmi pártjainak, a kommu­nista pártoknak a száma nem halad­ta meg még a tizet sem, napjainkban több mint kilencven ilyen párt műkö­dik. Az elnyomók és a kizsákmányo­lok ténykedési terét, lehetőségeit az is szűkítette, hogy e nagy eredmé­nyek hatására felszámolták a gyar­mati rendszert, fellendült a nemzeti felszabadító mozgalom. Már az első világháborút megelő­ző években a legerélyesebben - ha nem teljesen egyedül - a szervezett munkásosztály hallatta hangját a há­borús készülődések ellen, a háború kitörése után folytatta ellene a har­cot. E harcban jött létre az első munkásállam, amelynek első tette a háborúból való kilépése és a béke­politika meghirdetése volt, s e béke­politikához máig is következetes hű­séggel tartja magát. Az első munkás­állam és a kommunisták vezette munkásmozgalom hívta fel elsőként a figyelmet az egész emberiséget fenyegető fasiszta veszélyre, az újabb, a második világháború előké­szítésére is. És a legkövetkezeteseb­ben harcolt a fasizmus és szekértolói ellen, a hódítók kiűzéséért a meg­szállt és leigázott országokból, a fa­sizmus teljes vereségéért, a népek felszabadításáért. Bár a kommunista mozgalom már az időkben erősödött, még koránt­sem állt lehetőségében, hogy meg­akadályozza a fenyegető veszélyt. S bár a kizsákmányolás és az elnyo­más erői gyengültek, akkor lehetősé­geik még nagyok voltak, érezhetően nagyobbak, mint az első munkásál­lamé és az akkori kommunista moz­galomé. így következhettek be a nagy szenvedések, mert a kizsák­mányolok, hódítók, elnyomók akara­tukat rá tudták kényszeríteni a világ­ra. Vagyis még nagymértékben az ő kezükben volt a történelmi kezde­ményezés, lényegében még ók, a visszahúzó erők döntöttek a világ alakulásáról, jövőjéről, sorsáról. De már azért kevésbé, mint az első világháborút megelőző években. A történelem kerekét - tudjuk - nem lehet megállítani, s ahogy múlnak az évek, az erőviszonyok is változnak. S változtak bizony annyi­ra, mégpedig a haladó erők javára, hogy a visszahúzó erők kezéből vég­legesen kicsúszott a történelmi kez­deményezés. A történelmi kezdemé­nyezést véglegesen a haladó erők vették át! Igaz, a visszahúzóknak még mindig van erejük, ezért veszé­lyesek még most is. Arra azonban már nincs lehetőségük, erejük, hogy figyelmen kívül hagyják a haladás hatalmas erőit, azokat, akik ellenzik a kizsákmányolást, elnyomást, a hó­dító háborúkat, a dolgos emberek teremtő munkájának, békés életének bárminemű veszélyeztetését. Már nem mellőzhetik azokat, akik a túlnyo­mó többséget képezik és bátran ki­állnak az emberségesebb holnapért. Mi is részesei vagyunk annak a nagy történelmi küzdelemnek, amely emberemlékezet óta tart az emberségesebb holnapért, a világ megváltoztatásáért. Tudjuk, hogy napjaink létfontosságú, felette leg­fontosabb feladata a béke megőrzé­se, az emberiség megvédése a teljes pusztulástól. A visszahúzó erőket meg kell fékeznünk abban, hogy ne taszíthassák az emberiséget egy újabb világégésbe csak azért, mert a történelem már harangozott nekik, de ók még nem hajlandók tudomásul venni, hogy idejük véglegesen lejárt. Tudjuk azt is, mint e küzdelem részt­vevői, mivel, hogyan járulhatunk leg­jobban hozzá e létfontosságú feladat hiánytalan teljesítéséhez: öntudatos kiállásunkkal az emberségesebb holnapért mindennapi becsületes és fegyelmezett munkánkkal. Tegyünk úgy, mint a mesebeli hős, amikor sanyargatott embertár­sait meg akarja szabadítani az em­bertelen szörnytől: feladataink, mun­kánk teljesítésekor, magatartásunk kinyilatkoztatásakor ne riadjunk visz- sza a haladás ellenségeinek semmi­lyen fenyegetéseitől, ne hagyjuk ma­gunkat félrevezetni semmilyen mé­zes szólásaikkal, cselszövéseikkel. Megbonthatatlan egységbe tömörül­ve - mint minden Május elsején - ha­zánk s a világ minden haladó, béke- szerető és dolgos, teremtő munkát végző emberével kényszeresük meghátrálásra azokat az erőket, amelyek az emberiség létét, békés életét, boldogabb jövőjét veszélyez­telik, változtassuk meg a világot! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az igényesebb objektív feltételekkel és feladatokkal, a hatékonyság növelésének és a munka minősége javításának feladataival nem tudunk megbirkózni úgy, hogy jajveszé- kelünk vagy kifogásokat keresünk, hanem csak úgy, ha igényesebb munkát végzünk. Népgazdaságunk számára adottak a kellő feltételek ahhoz, hogy az új helyzettel foko­zatosan megbirkózzunk és a további előre­haladás útjára lépjünk. Ezért ma nagyon sok függ attól, mennyire vagyunk képesek gazdasági életünknek eze­ket a belső tartalékait felhasználni és mozgó­sítani. Döntő jelentősége van e téren az irányító munka színvonala lényeges emelé­sének és hatékonysága növelésének minden szinten. Ezért a CSKP Központi Bizottsága minden irányító szervtől megköveteli, hogy sokkal energikusáéban és kezdeményezőb­ben valósítsák meg a párt gazdaságpolitiká­ját, gondoskodjanak a népgazdaság-fejlesz­tési tervek minden fontos mutatójának telje­sítéséről és következetesen hajtsák végre a határozatokat és az intézkedéseket. Az irányító munkában határozottabban kell le­küzdeni a rutinszerűséget, a kényelmessé­get, a dolgok leegyszerűsítését, az igényes­ség és a fegyelem hiányát. Nagy gondot fordítunk arra, hogy az adott feltételek között nyomatékosan valósítsák meg a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedéseket, hogy a vállalatok és a kollektívák népgazdaságiiag nagyobb mértékben érdekeltek legyenek a jobb eredmények elérésében, nagyobb fe­lelősséget vállaljanak gazdálkodásukért, és jobbak legyenek a lehetőségeik arra, hogy önállóan és kezdeményezóen döntsenek a termelési kérdésekről, hogy a jutalmazás, a fejlesztés és a szociális programok erőfor­rásai az eddiginél nagyobb mértékben függ­jenek attól, ahogyan dolgoznak. Még inkább, mint bármikor a múltban ér­vényes, hogy a népgazdaság továbbfejlesz­téséért, a munkatermelékenység növelésé­ért, a gazdaságosság fokozásáért, az új tech­nika érvényesítéséért folytatott küzdelemnek minden dolgozó, a kollektívák, a munkásosz­tály, a szövetkezeti parasztság és az értelmi­ség ügyévé kell válnia. Az a cél, hogy minde­nütt megtanulják minden korona megfontolt ráfordítását, megtanuljanak jól gazdálkodni minden tonna anyaggal és takarmánnyal, minden kilowattóra energiával, minden gép­pel, minden munkaórával. Nem engedhetjük meg sem a fecserlést, sem az átlagon aluliságot. Fokoznunk kell azt az erőfeszíté­sünket, amelynek célja, hogy az emberek helyesen megértsék és magukévá tegyék ezeket a követelményeket. Nem elegendő csak szavakkal csatlakozni hozzájuk. Minde­nütt törődni kell azzal, hogy határozottan, huzavona nélkül megvalósuljanak. Annál na­gyobb igényeket kell mindenütt támaszta­nunk a politikai, a szervező és az eszmei­nevelő munkával szemben. Arra kell töreked­ni, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei helyesen megértsék az új feltételeket, okai­kat, a belőlük eredő feladatokat, a megoldás módjait, és főként aktívan bekapcsolódjanak a feladatok valóra váltásába. (Részletek Gustáv Husák elvtársnak a szakszervezetek X. kongresszusán mondott beszédéből) A pelsöci (Plesivec) alapis­kolában közel nyolcszáz gye­rek készül a jövőre. Máté Lász­lót, az iskola igazgatóhelyette­sét keresem, akinek munkája, tenniakarása túlnőtt nemcsak az iskola falain, hanem a járás határain is. Nem véletlen, hogy felettesei felfigyeltek iskolán belüli és kívüli munkájára, s a Példás pedagógus kitünte­tő címre javasolták. ügy fogad, mintha régi is­merősök lennénk.- Iskolánk harminc osztá­lyában folyik az oktatás - mondja. - Ebből tizenhárom magyar tanítási nyelvű. Negy­venegy padagógus és öt nap­közis nevelő dolgozik nálunk. A legnagyobb gondot a hely­szűke okozza. A hatvanas években adták át ezt a épüle­tet, de már akkor szűknek bi­zonyult. Jelenleg öt helyen fo­lyik a tanítás. Még egy öreg magtárt is iskolának alakítot­tunk át. Egy osztályunk pedig Páskaházán van. Igaz, hogy épül az új iskola, de nagyon lassan. Ez a szétszórtság megnehezíti munkánkat, s a gyerekeknek sem tudunk megfelelő feltételeket teremte­ni. Eredményeink ennek elle­nére jók. Különböző verse­nyek, a felvételi vizsgák ered­ményei igazolják, hogy tanuló­ink elérik a járási szintet, sőt esetenként jobbak is a járás átlagos színvonalánál. Növen­dékeink elhelyezésével nin­csenek különösebb gondjaink. Az utóbbi években a szlovák nyelv tanításának a színvonala is emelkedett. Ezt a tanulók konverzációs készsége, szókin­cse, a járási kiejtési versenye­ken elért eredményeik is tanú­sítják. A természettudományi tantárgyak, különösen a mate­matika tanításában még hiá­nyosságok vannak, de az új oktatási módszerek, reméljük, meghozzák a kívánt ered­ményt. Pedagógusaink tudnak és szeretnek dolgozni. Megér­tették az új oktatási tervezet jelentőségét és mindent elkö­vetnek, hogy növendékeinkkel könnyebben és alaposabban sajátíttassák el a tananyagot. Segédeszközökkel szerencsé­re jól el vagyunk látva. Tanuló­inkat évente felkészítjük a sza­való- és kiejtési versenyekre. Nagyon örülünk, hogy az idén egyik növendékünk bekerült az országos kiejtési versenybe. Rendszeresen szervezünk iro­dalmi esteket, iró-olvasó talál­kozókat is. Iskolánk énekkara részt vesz a háromévenként Érsekújvárban megrendezett gyermek-énekkarok feszti­válján. Máté László ebben az isko­lában kezdte pályafutását, hu­szonhat évvel ezelőtt. Magyar nyelvből és zenei nevelésből szerzett képesítést. 1973-tól igazgatóhelyettes. Emellett párt- és társadalmi munkát is végez.- A járásban kevés olyan irodalmi és zenei rendezvény van, amelyen ne lennék ott. Tagja vagyok a CSEMADOK járási bizottságának és a zenei tanácsadó testületnek. Éven­te megrendezzük a Barátság melódiái járási versenyt, amelynek nemcsak kulturális, hanem politikai jelentősége is van. A közeljövő legfőbb fela­data a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalverseny előkészí­tése. A rendezvény mindig nagy érdeklődésnek örvend, ezért arra törekszünk, hogy színvonala évről évre emel­kedjen, s minél többen gyara­pítsák népdalkincseinket. Ebben az évben egy jelen­tős évfordulóról is megemlé­keznek. Tíz évvel ezelőtt ala­kult meg a Sajóvölgye negyven tagú vegyes kórus, melynek megalakulása óta Máté László a karnagya. A kórus a járás minden rendezvényén fellép s állandó résztvevője a Ko- dály-napoknak is. FECSÓ PÁL Az iskolában és iskolán kívül a ÚJ szó" 2 1982. IV. 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom