Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-23 / 16. szám
* s ‘ÚJ szú 15 1982. IV. 23. • A Titan lakótelep egy tóparti részlete A ragyogó hazai tavaszból a dühöngő romániai télutóba csöppentem. A szép időben reménykedve arra végképp nem számítottam, hogy a tíznapos ottlét alatt valóságos hóvihar söpör végig a tólünk jóval délebbre, tengerközeiben fekvő ország hegyvidékein és alföldjein. Az időjárás áprilisi tréfát űzött. Pedig március utolsó napjaiban jártunk... így hát kútba esett az eredeti elképzelés, s a rügyet bontó román főváros helyett a téli köntösbe burkolód- zó utcákat jártam. Pedig az ottaniak szerint ez idő tájt már valóban zöldbe öltöznek a ligetek, parkok, sétányok. Ám most a szeszélyes időjárás közbeszólt, így csak a fantáziámra voltam utalva, hogy miként is festhetnek a most hólepte zöldövezetek. ZÖLD, ZÖLD, ZÖLD... A fővárosban járva-kelve az volt az első benyomásom, valahogy még a nyolc-tízemeletes toronyházak között sincs légszomja az embernek. Tágas, szellös, levegős itt - összehasonlítva más európai fővárosokkal, ahol az egymás mellé zsúfolt lakóházak közé szinte beszorul a mozdulatlan, poros levegő és alig van szabad mozgástér. Szinte nincs olyan négyzetméter, ahova soha sem jutna el a napsugár, mert az egyik épület- óriás a közelség miatt árnyékot vetne a szomszédosra. Nos, itt a levegőből, napfényből, zöldből van elég. Az előbbi kevésbé szennyezett, mivel a városban túlnyomórészt gázzal fűtenek. így van ez nemcsak az új lakótelepeken, hanem a zömében a század elején épült belvárosban is. Látszik, érződik, hogy ez nerp lehet pusztán a véletlen műve, hogy sokéves céltudatosság húzódik meg mögötte. Ezért nem meglepő, amit Alexand- ru Budisteanu, a főváros főpítésze mondott. Bukarest mindenkori városrendezési tervének összeállításánál nem kizárólagos szempont a minél több lakás felépítése a zöldövezetek rovására. Párhuzamosan készül a parkosítási terv, s mikor egy terület beépítéséről döntenek, minden négyzetmétert nagyító alá vesznek, hova ültethetek fák, bokrok, díszcserjék. Szinte minden növénynek már akkor megvan a maga helye, így nem csoda, ha a legújabb lakótelepek útjait máris fasorok szegélyezik. Az viszont meglepő, hogy a belvárosban sokszáz métert megteszünk, s még mindig liget, park, sétány. Már-már azt hisszük, talán a város peremén járunk, hiszen eltűntek a házak, s akkor bukkan elő a kiserdő mögül az újabb lakótelep. így van ez már, akár az állatkert, a botanikus kert vagy a falumúzeum füves-fás területe mellett haladunk el. Szinte szabályszerű, hogy minden negyednek megvan a saját zöld szigete. D e a múlt században és a századelőn épült belváros is hasonlóképpen levegős. Talán a piactér hangulatos, macskaköves, keskeny utcácskáit leszámítva nyoma sincs sikátoroknak, egyirányú utcáknak. A főépítész szerint a honatyák mindig is szívügyüknek tekintették, hogy városuk necsak a szemre tetszetős építészeti megoldásokkal, de zöldterületeivel is vonzó legyen odavalósiak, külföldiek számára egyaránt. Ennek bizonyítéka, hogy már 1906-tól üzemel a város botanikus kertje, míg a város dombos részén efterüló nagy kiterjedésű Liberta- tuli-park is 1907-ben létesült. A Dimbovi- ta folyó kanyarulatánál levő 17 hektáros Cismigui-park pedig több mint egyévszá- zados. Ezt a hagyományt folytatják a főváros jelenlegi arculatának formálói is. Nem volt még szó, a főváros számos mesterséges taváról, melyeket a város északi részén folyó Colentina vizének a felhasználásával hoztak létre strandolásra. Nyári hétvégeken afővárosiak százezrei pihenhetnek kényelmesen a lakótelepek között elszórtan található oázisok mellett. Ez annál is inkább célszerű, mert hiszen a tengerpart meglehetősen mesz- szire, mintegy kétszázhatvan kilométernyire van, s ezt a távolságot hetente megtenni idő- és pénzigényes lenne. BÖLCSŐDÉK NAPOS ÉS HETES VÁLTOZATBAN A rengeteg zöldet látva az ember önkéntelenül is arra gondol, milyen jó dolguk lehet itt a gyerekeknek, elég helyük van a hancúrozásra, focizásra.. Nem kell szüntelenül arra ügyelniük, hogy jaj, a labdát nehogy berúgják valakinek az ablakába, hiszen a játszóterek nincsenek a lakótömbök tószomszédságában. De hogyan is él a legifjabb nemzedék, a bölcsődék lakói. Napközben a városban alig találkozni kisgyermekes anyukával, ebből arra következtettem, hogy bizonyára a mamák dolgoznak, a kicsit pedig bölcsödébe adják. Az is megfordult a fejemben, hogy netán kevés lenne a gyerek. Mindenesetre a negyedmilliós vadonatúj Titan lakótelep egyik bölcsődéjében jártamkor sok ezzel kapcsolatos kérdésre választ kaptam. Ha történetesen nem tudtam volna, hogy bölcsődébe megyünk, kívülről is ilyesmire tippelek, hiszen az alsó ablaksor üvegeire festett kedves törpék, bohócok, állatfigurák árulkodtak arról, hogy a falakon túli világ kis emberkék ideiglenes otthona. No, meg erre utalt a nyitott ablakokon kiszűrődő gyermekzsivaly is. Már az ajtóban meglepetés ért: az igazgatónő Simona Patrascu névtábláján olvastam, hogy ö egyúttal orvosnő is. Mint megtudtam, náluk ez alapkövetelmény. Minden bölcsőde igazgatónője egyúttal orvosnő is, így minden beteggyanús gyermeket azonnal ott helyben megvizsgálnak, megállapítják a diagnózist, majd az izolációs szobában ápolják az anyuka jöttéig. Míg a jóságos anyuka tipikus mását megtestesítő fönöknö ezt magyarázta, a még csúszó-mászó kicsinyek osztályára értünk. Egynéhány csodálkozó pillantást odavetnek, de nem nagyon hagyják magukat zavartatni szokásos elfoglaltságukban. Cumija egyiknek sincs, még az épp bömbölő kisfiút sem ezzel vigasztalják. Az igazgatónő előzékenyen elmondja, hogy az előírások szerint a cumit otthon kell hagyniuk. A szomszédban a már éppen tipegők a tél játékait utánozzák - bőkezűen szórják a műhavat a felállított hóember-másra, sót, a huncutabbak egymás fejére is, lesz tehát itt dolga a porszívónak, fésűnek... Odább a kétévesek mozaikjátékot rakosgatnak, míg a legnagyobbak sportos szerelésben bukfencezni tanulnak. A látott foglalkozások hasonlatosak a mai hazai bölcsődéink napirendjéhez. Ám szervezésileg számunkra rendkívül érdekes, tanulságos újdonsággal találkoztam. A román fővárosban már évek óta egy gyermekintézményen belül sikeresen működik párhuzamosan a napos és hetes bölcsőde. Az itt elhelyezett gyerekek anyukáinak minden esetben munkaviszonyban kell lenniük, de aki nem tudja megoldani a kicsi napi behozatalát, illetve hazaszállítását, indokolt esetben kérheti a gyermek elhelyezését hetes bölcsödében. így a műszakokban, esetleg távolabb dolgozó anya is nyugodt lehet, és a gyermek is jó kezekben van. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hetes bölcsődébe járó gyermekek ritkábban betegszenek meg. Érzelmi szempontból viszont vitathatatlan a hátránya, mivel a gyerek kevesebbet, csak a hétvégén van együtt a szülőkkel. A naponta hazajáró kicsiket viszont szorosabb szálak fűzik a szülői házhoz, hiszen több a közös program lehetősége, a gyermek megismerkedik « közösen végzett házi munka örömeivel, a tésztagyúrással, portörléssel, míg a hetes böl- csödéseknek kevesebb jut ezekből az élményekből. Az igazgatónő szavaiból az derült ki, hogy a legideálisabb megoldás a napos és a hetes bölcsőde kombinálása, s ezzel már többhelyütt kísérleteznek. Mondjuk, ha az anyuka háromnapos szolgálati útra megy, módja van erre az időre hetes osztályra kérni a gyermekét, majd ha megjön, marad minden a régiben. Vendéglátónk szerint több bölcsődében, így náluk is, sikeresen próbálkoznak ezzel a megoldással. Sőt, a délután dolgozó anyukáknak lehetővé teszik, hogy csak délben, munkába menet adják be csemetéjüket, s másnap reggelig vagy estig ott lehessen. V alóban, nagyon körültekintő segítőkészségről tanúskodó megoldás ez, hiszen, ha netán apuka sem érne rá, nem kell az esti órákra pótmamát felhajszolni a gyerek mellé. Azt hiszem, nálunk is szívesen fogadnának a szülők egy ilyen kezdeményezést, hiszen a mi bölcsödéi harmonogramunk makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy legkésőbb nyolcig ott legyen a gyerek, és általában délután öt órakor a türelmetlenül váró nővérkék már felöltözve várják a gyerekekkel együtt az utolsó anyukát. Annál is inkább, mert nálunk a nőknek jóval nagyobb hányada van munkaviszonyban, mint Romániában. Jelenleg még Romániában is inkább a napos bölcsődéket veszik igénybe, mert a nők többsége egy műszakban dolgozik, ám a vélemények szerint a kombinált típusú gyermekintézményeké a jövő. Amikor a bölcsődei helyigénylésekre terelődött a szó, meglepődve hallottam, hogy a fővárosban több a bölcsődei férőhely, mint a kérvények száma. Ez a mi viszonyaink ismeretében szokatlan helyzet többféleképpen is magyarázható, de pillanatnyilag tudományos megalapozott- 1 Sággal még meg nem válaszolt kérdés. Indokolható úgy is, hogy több szülő régi szokásra hivatkozva azt vallja, hogy a legjobb a nagymama. Lehet vitatkozni ezen. Mindenesetre úgy érzem, ha megmaradnánk a fentebbi megokolás mellett, nem tapintanánk a probléma lényegére. Azt hiszem, sokkal nyomósabb ok ennél a népszaporulat jelenlegi megtorpanása. Az 1968-70-es évek népesedési robbanása után a születések száma állandósult, és a számos szociális intézkedés ellenére sem sikerült megfelelően ösztönözni a népszaporulatot. Ennek stagnálása nem román specialitás, hanem világjelenség. Egyelőre szociológusok, társadalomtudósok próbálnak fényt deríteni arra, az elkényelmesedés, a munkaköri elfoglaltságra való hivatkozás, vagy valami más okozza-e, hogy az ifjúházasok egy, de legfeljebb két gyermeknél nem vállalnak többet. Mindenesetre a válaszokból az derült ki, a román illetékesek szívesebben vennék, ha gondban lennének a bölcsődei túljelentkezésekkel, mert ez a gond kellemes lenne számukra ugyanis egyértelműen a népszaporulat emelkedését tükrözné. A pár éve felmerült népesedési problémák egyelőre természetesen nem éreztetik hatásukat a termelésben, majd 15-20 év múlva, amikor a mostani böl- csődések munkába állnak. A román főváros jelenleg nem küzd munkaerőhiánynyal, még a rendkívüli munkaeróigényes építőiparban sem. Pedig - nem túlzás - Bukarestben óriási ütemű építkezés folyik. Ezt a körülmények tették szükségessé, hiszen a felszabadulás után a román főváros nemcsak a „Kelet Párizsának“ is nevezett építészeti remekekben bővelkedő belvárost, hanem a városközpontot övező kiterjedt nyomornegyedeket is örökölte a perifériákon. Ezek felszámolása az ötvenes években megkezdődött, s a lebontásra ítélt viskók lakóinak gyorsan új lakóházakat kellett építeni. Az egykori vályogházak százai helyén így épültek, s épülnek fel a legfeljebb húszéves lakótelepek, mint az említett Titan 240 ezer lakossal, a város 170- ezres nyugati lakótelepe, vagy a 150- ezres Berceny városrész. Hogy elképzelést nyerjünk az új lakótelepek kiterjedéséről, szemléltetésképpen annyit, hogy a Titan alatt épült meg a január elsejétől üzemelő metró egyik szakasza, s ha a végállomáson be-, majd hat megállóval odébb kiszállunk, még mindig az említett lakónegyedben vagyunk. És ami még a tengernyi lakótömb láttán szembetűnő: nem egy sablon szerint tervezett, kivitelezett házak ezek. Színekben, formában, térbeli elrendezésben rendkívül változatosak, olykor szokatlan építészeti megoldásúak. Ilyenek például az ötletesen elhelyezett Y alakú blokkok, vagy az ugyancsak rendkívül tetszetős, a falusi házak tornácaira emlékeztető faburkolatú balkonmegoldások is. A jelenkori híres román építészet talán leginkább a földrengéskor rombadőlt épületek újjáépítésekor nyilvánult meg. A megsemmisült házak helyén olyan mesteri formatervezéssel készített új házak épültek, melyek harmonikusan beleilleszkednek az óváros épületeinek sorába. BETON-,.TITÁNOK“ A VISKÓK HELYÉN E nnyi lakás építése - a tájékoztatás szerint évente 27-30 ezer épül - megfeszített tempót követel. Szinte hihetetlennek tűnő számokat hallottam erről az ütemről. Eszerint három műszakban két hét alatt felhúzzák 4 emelet magasságú lakóház két lépcsöházát, további három hónap a belső szerelési munkálatok időtartama - és maximum négy hónap után már a lakások beköltözhetek. Azt hiszem, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon ez a gyorsaság nem megy-e a minőség rovására. Nos, azt a választ kaptam, hogy bizonyára nem, hiszen a földrengéskor egyetlen új épület sem dőlt össze. Megvallom, én inkább a csöpögő csapokra, a hevenyészve odaszögelt, nem működő konnektorok problémájára gondoltam. Mint tömören megtudtam, e téren a helyzet a miénkhez hasonlóan nem gondmentes. Túlsúlyban 8-10 emeletes lakóházakat építenek és legnagyobb az érdeklődés a háromszobás lakások iránt. (35—40%). Amiről idehaza még csak vitáznak, Bukarestben már megvalósul: a két nemzedék egy lakásban való együttélése. Vagyis két család számára alkalmas lakásokat terveznek egy konyhával, két fürdőszobával, ugyancsak két előszobával, külön szobákkal a szülők és gyerekek, valamint a nagyszülők számára, így nem szóródik szanaszét a család, s kölcsönösen kisegíthetik egymást. A nagymama például vigyáz a gyerekekre, cserébe az ő számára is bevásárolnak, vagy ha beteg, gondozzák. Az emberi kapcsolatok fellazulásának korában nem elhanyagolható legalább a szőkébb családi összetartás. Más lapra tartoznak viszont azok az esetek, amikor idegenek költöznek így össze, mert akkor sokkal gyakoribb a közös konyhahasználatból eredő perpatvar. P. VONYIK ERZSÉBET • A Libertatuli - park nyáridöben ROMÁNIAI MOZAIK 1
