Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-23 / 16. szám
* ÚJ szú 5 1982. IV. 23. • 'v **•-». -•* — — • Ho Sí Minh-városi piac /XffAMNWttíS NÉLKÜL VIETNAM AZ V. PÁRTKONGRESSZUS UTÁN Alapos helyzetfelmérést, őszinte javítani akarást sugallt az a beszámoló, amely a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusán hangzott el. Az elmúlt több mint öt év eredményeit kiemelve és hibáira rámutatva, meghatározta a programot, amelyet az országnak az elkövetkező években teljesítenie kell. A szokásosnál talán többet foglalkozott a tanácskozás a IV. kongresszus óta felmerült hiányosságokkal, de ez az előrehaladás szempontjából törvényszerű és jogos követelmény. Hogy milyen munkát végzett Vietnam 1976 óta, és mi vár rá a jövőben, erre kívánunk az alábbiakban kielégítő, ha nem is kimerítő választ adni Felépíteni a szocializmust Az újraegyesített Vietnamban első ízben 1976 decemberében, vagyis a harmincéves háborút követő első békés évben tanácskozott a kommunisták legfelsőbb fóruma. A háborús károk teljes felszámolása és a szocializmus építésének megkezdése - ezek voltak a legfontosabb feladatok. Érthető, hiszen a francia gyarmatosítókkal, majd pedig az amerikai betolakodókkal folytatott élethalálharc felbecsülhetetlen károkat okozott az országnak. Az első háború nélküli év jogos lendülete, munkakedve diktálta a fejlődés - mai szemmel kissé eltúlzott - ütemét. A feladatok egy része erőntúli- nak bizonyult, pedig akkor még megvolt a reménye annak, hogy a békés munkát semmi sem zavarja meg. Ekkor - a természeti csapásokon kívül - nem várt, de már korábban sejtett körülmények zavarták meg a vietnami nép életét: a Peking- barát Pol Pot-rezsim, valamint Kína agresszív fegyveres támadásai. Az említett objektív nehézségekhez járultak a gazdaságirányítás, a tervezés és munkafegyelem hiányosságai. A megváltozott körülmények hatására tehát - még az ötéves tervidőszak befejezése előtt - módosítani kellett a feladatokat. E negatív jelenségek ellenére a vietnami nép számos figyelemreméltó eredményt ért el. A második ötéves tervidőszak végén például 1975-höz viszonyítva az élelmiszeripar 2,9 millió tonnával többet gyártott, az energiatermelés 1 milliárd kilowattórával, a cementgyártás 100 ezer tonnával, a fakitermelés pedig 380 ezer köbméterrel növekedett. A IV. kongresz- szus óta 2 millió hektárnyi termőfölddel többet műveltek meg, a mezőgazdaság 18 ezer traktort kapott, aminek következtében az egész földterület negyed részének megművelése gépi erővel történik. A felsorolt előzmények figyelembevételével hirdette meg a Vietnami Kommunista Párt az V. kongresszus hosszú távú, a 80-as évekre szóló kettős történelmi feladatát: a szocializmus felépítését és a haza megvédését. Az első feladat tartalmazza az életkörülmények fokozatos stabilizálását és a lehetőségekhez mért javítását, tartós megoldást találva az élelmiszerhiány felszámolására, az alapvető szükségletek kielégítésére; a szocializmus műszakigazdasági alapjai megteremtésének folytatását, kiemelve a mezőgazdaságot, a fogyasztási cikkeket termelő ipart és az exportágazatokat, délen a szocialista átalakítás befejezését, északon a termelési viszonyok tökéletesítését. A közeljövő feladataként jelölte meg a kongresz- szus a mezőgazdaság dinamikus fejlesztését, a szocialista iparosítás folytatását és a gazdaságirányítás tökéletesítését. A második feladat - a belbiztonság fenntartása és a honvédelem - teljesítése a megfelelő és szükséges eszközök megteremtését követeli meg a népgazdaságtól. Meg kell védeni a hazát A tervteljesítés objektív feltételei között már szó esett a kínai támadások fékező, sőt romboló hatásáról. 1979 februárjában a kínai csapatok azzal az alig titkolt szándékkal léptek vietnami területre, hogy mélyen behatolva az ország belsejébe megbénítsák az államigazgatást, és előkészítsék a talajt nagyhatalmi diktátumuk érvényesítéséhez. Ez a terv nem sikerült, és hasonló sorsra jutott a többi, a vietnami-kínai kapcsolatok normalizálásáról folyó tárgyalásokat fékező akció is. (gy hát Vietnamnak le kellett vonnia a megfelelő következtetést: szüntelenül erősíteni kell védelmi képességét még annak árán is, hogy ezekhez az összegekhez csak a más célokra fordított pénzeszközök megkurtításával juthat hozzá. Kína tisztában van azzal, hogy nagyhatalmi terveit elsősorban az indokínai országok, köztük Vietnam keresztezi. így hát ellenük fordítja a legnagyobb erőt. Az említett három országot mindez arra kényszerítette, hogy egyeztesse terveit, fejlessze együttműködését. A három indokínai ország vezetői ezért rendszeresen találkoznak, összehangolják elképzeléseiket, konkretizálják terveikben a közös feladatokat. Az utóbbi időben ez a példás együttműködés lényegesen megváltoztatta Vietnam, Laosz és Kam- podzsa helyzetét. A vietnami nép az ország megvédése céljából igyekszik maga is mindent megtenni a délkelet-ázsiai béke megőrzéséért. Ezt várja szomszédaitól is. Nagyfokú jó szándékra vall, hogy az ASEAN-orszá- gokkal is hajlandó együttműködni a térség békeövezetté való nyilvánítása érdekében. A honvédelemre fordított összegeken kívül az V. pártkongresszus nagyon fontosnak tartja, hogy a párt, a hadsereg és az egész nép elsajátítsa a tudományos szocializmus alapjait, hogy mindenki számára világos legyen: az ország közvetlen és veszélyes ellensége az amerikai imperializmussal paktáló kínai hegemonizmus. Vietnam függetlenségének és szuverenitásának megvédésében rendkívül jelentős szerepet töltenek be a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal létező baráti kapcsolatok. „Külpolitikánk alapköve volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk, sokoldalú szolidaritásunk erősítése. Ez nemzeti függetlenségünk, országépítö munkánk legfőbb garanciája“ - mondotta Le Duan főtitkár, a VKP V. kongresszusán. A Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusának dokumentumaiból kitűnik: a vietnami kommunisták nem szűkölködtek a bíráló megjegyzésekkel, nem mérték szúkmarkúan a feladatokat. Az is egyértelműen kitűnik, hogy ez a délkeletázsiai ország tervmódosításokkal ugyan, de pályamódosítás nélkül folytatja azt az utat, amelyet 1975-ben kezdett meg, s amelynek valóban újabb történelmi mérföldköve a márciusban megtartott V. pártkongresszus. KOVÁCS ILONA ;p3Éí.v * • rí**« A Thong. Nhat üzemben az elmúlt évben 40 ezer kerékpárt gyártottak, vagyis kétszer többet, mint 1980-ban. Felvételünk az egyik szerelőműhelyben készült. (ŐSTK-f el vétel) NYUGAT-EURÓPA ROSSZ ANYÓSA Minden rossz anyós menyének felvillan a szeme, amikor először hallja tőle: „Elköltözöm tőletek, felétek sem nézek többé, bajlódjatok csak magatok, majd megbánjátok, hogy mindenben ellenkeztetek, de már késő lesz!“ S ha aztán még sem költözik el az anyós, bár fenyegetését állandóan ismételgeti, jön a nagy csalódás. Mert világos, hogy az csak amolyan látszat-fenyegetés volt, amelyet nem kell komolyan venni. Az utóbbi időben Nyugat-Európát özönlötte el olyan fenyegetőzés, amely újból s újból megismétlődik, de amely valóra váltásának mégcsak szemernyi valószínűsége sincs. A „Blätter für deutsche und internationale Politik“ nyugatnémet folyóiratban ezt a kérdést elemzi Karl D. Bredthauer „Kivonja-e egységeit az USA az NSZK-ból?“ című Írásában. Az írás szerzője több olyan esetet említ, amikor az Egyesült Államok magas tisztséget betöltő személyiségei azzal fenyegették meg az NSZK-t, ha a nyugatnémetek a jövőben is oly tömegesen vesznek részt az új rakéták telepítése, a korlátozott atomháború veszélye, a legújabb amerikai tömegpusztító vegyi fegyverek országuk területén tervezett elhelyezése ellen fellángolt mozgalomban, akkor Washington, úgymond, esetleg ki is vonhatná katonai egységeit innen. Vagyis hát Nyugat-Európa, illetve ebben a konkrét esetben az NSZK teljesen magára maradna azzal a „fenyegető szovjet veszéllyel“ szemben, amelyet Pentagonban nemcsak az amerikaiak számára találtak ki, hanem a nyugateurópaiak, nem utolsó sorban a nyugatnémetek számára is. „Az utóbbi néhány hét folyamán - olvasható a cikkben - ezt hangoztatta Bonnban két ízben is az amerikai nagykövet, Münchenben pedig a nemzetközi katonapolitikai konferencián ugyanezt mondta Weinberger, az USA hadügyminisztere - egyáltalán nem véve tekintetbe, hogy csak vendégként tartózkodik német területen." A cikk szerzője hozzáfűzi, hogy csaknem végtelenül sorolhatná az ezekhez hasonló eseteket. Azután pedig megállapítja: „Ha az ember szóról szóra elhinné, amivel fenyegetőznek, ez azt jelentené: máris elérhető az, amit a békemozgalom borúlátó hívei elérhetetlennek tartanak - az amerikai kivonulást!" Az írás egész nyíltan szemére veti az amerikaiaknak: az újból és újból megismételt színlelt fenyegetéssel, hogy védtelenül magára hagynák az NSZK-t, nyomást gyakorolnak az ország kormányára. Ennek elképzelhető eredménye a példátlan méretű fegyverkezés, a szociális vívmányok felszámolása. Reagan utasítására a Kelet és a Nyugat békés egymás mellett élése politikájának felszámolása lesz. Mégpedig az amerikaiak részéről tekintet nélkül arra, hogy - „az NSZK- ban a jelenlegi két millió munkanélküli száma eléri a négy- vagy a hat milliót, és tekintet nélkül arra is, mi lesz Nyugat- Berlin státusával, a két német állam kölcsönös kapcsolataival“ stb„ stb. Bizony nem oly egyszerű ez a kérdés, mint ahogy azt Wienberger. Bums és társai untig hajtogatják. Eszük ágában sincs az amerikaiaknak, hogy Nyugat- Európábóf vagy akárcsak az NSZK-ból egyszerűen kivonják katonai egységeiket. Márcsak azért sem, mert nagyon sok itt a tőkebefektetésük, de „mindenekelőtt azért nem, mert nem szándékoznak lemondani e stratégiai támaszpontjukról és a Szovjetunióval megvívandó végső harc e hídfőjéről... Ha pedig e geopolitikai ellenfelével együtt radioaktív hamuvá válna az USA fő gazdasági riválisa - Nyugat-Európa -, akkor az Egyesült Államok bizonyos mértékben nagyobb károk elszenvedése nélkül - mert erre is »jól felkészültek« - kerülne ki a korlátozott háborúból, s végre talán tagadhatatlanul »Number one worldwide« (világmértékben első számúvá) válna. . Hát, bizony úgy tűnik rossz anyósa van Nyugat-Európának! Létét nem a feljebb említett fenyegetés veszélyezteti, hanem elsősorban az, hogy e fenyegetést nem váltják valóra. yn
