Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-16 / 15. szám
A SZOVJET - INDIAI BARÁTSÁG KIPRÓBÁLT ÚTJÁN Ázsia és az egész világ békéje érdekében A Szovjetunió és India népeit régtől fogva a sokoldalú, baráti kapcsolatok szálai kötik össze. Ezek egyik formája a kereskedelmi-gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés. Alapjuk a kölcsönös megbecsülés, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvének megtartása Kifejezésre jutnak bennük a két ország népeinek és kományainak alapvető érdekei, s egyben szemléltető példával szolgálnak arra, hogy szoros és sokrétű kapcsolat lehetséges eltérő társadalmi rendszerű országok között is, ha politikájukban a békéért és a népek biztonságáért, az agresszió és a gyarmatosítás minden formája ellen vívott harc elveit követik. Az indiai kormány következetes függetlenségi politikája, a nemzeti ipar és mezőgazdaság fejlesztését szolgáló erőfeszítései nyomán fellendült India gazdasága, és jelentős szociális átalakításokat sikerült megvalósítani. A függetlenség kivívása óta eltelt történelmileg rövid időszakban Indiában hatalmas ipar- vállalatok, atom-, hő- és vízerőművek létesültek, értékes nyersanyag-lelőhelyeket tártak fel. Az ipari termelés volumene tekintetében India ma a világ első tíz országa közé tartozik, és sok létfontosságú ipari és mezőgazdasági termékkel már teljesen ellátja önmagát. Exportja és ezen belül az iparcikkek kivitelének aránya állandóan növekszik. Nagy eredményeket ért el India a tudomány a technika, a kultúra a közművelődés fejlesztésében is. A szovjet nép örül a baráti indiai nép sikereinek, és mindent megtesz a két ország közötti egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködés erősítéséért, fejlesztéséért Helyénvaló emlékeztetnünk itt Indira Gandhi miniszterelnök szavaira, amelyek Delhiben a szovjet-indiai barátsági gyűlésen hangzottak el: „Kölcsönös megbecsülésünk változatos formájú együttműködésünkben jut kifejezésre Gazdasági kapcsolataink folyamatosan és imponáló módon növekszenek. Erről tanúskodnak az India fejlődése szempontjából országos jelentőségű létesítmények tucatjai Tudósaink és mérnökeink, íróink és művészeink együttesen, meleg baráti légkörben munkálkodnak. 1955, vagyis az első szovjet-indiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény aláírása óta hatalmas vas-, acél- és színesfémkohászati, nehézgépipari, olaj- és szénbányászati, köolajfeldolgozó-ipari, orvosimű- szer-ipari, energiaipari létesítmények egész sora épült a két ország gazdasági együttműködése keretében. Eredményes munka folyik az indiai szakemberképzés terén is. A bhilai és bokarói hatalmas kohászati gyárak, amelyek nevét a külföld is jól ismeri, hamarosan elérik az egyenként évi 4 millió tonnás acéltermelést. Nemsokára üzembe helyezik a korbei alumíniumgyárat és a matrui kőolaj- feldolgozót. Visakhapatnamban újabb kohómú épül. Nagy fejlődés következett be a szovjet-indiai kereskedelmi kapcsolatokban. A hagyományos kiviteli cikkek mellett, amilyen a tea. a kávé, a juta és a jutakészítmények, India mind nagyobb mértékben szállít a Szovjetuniónak iparcikkeket, fémárut, kábeleket, akkumulátorokat, ter- moblokkokat, különféle műszereket, garázsberendezéseket, nyomdaipari és egyéb felszereléseket, továbbá szintetikus mosószereket, kozmetikai cikkeket, gyapjú kötöttárut, pamutszöveteket, konfekcióárut, és iparművészeti készítményeket, melyeket igen kedvel a szovjet közönség. A Szovjet dokumentáció alapján szervezték meg a kohászati, bányászati, szállító- és egyéb berendezések gyártását, amelyeket aztán a Szovjetunióba és a harmadik világ országaiba exportálnak. „ A Szovjetunió gépeket és berendezéseket, gépipari kiegészítő felszereléseket, műtrágyát, kőolajat és kőolajtermékeket, rotációs papírt és az indiai gazdaság fejlesztéséhez szükséges sok egyéb terméket szállít Indiának. A két ország kölcsönös áruforgalma 1980-ban meghaladta az 1,7 milliárd rubelt, vagyis 1975-höz viszonyítva több mint kétszeresre nőtt. A Szovjetunió és India közötti szerteágazó kapcsolat fejlesztéséhez sokban hozzájárulnak a két ország vezetőinek személyes találkozói. Szemléletes példa erre Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének 1980 decemberében tett indiai látogatása. Mint ismeretes, Brezsnyev ekkor megbeszéléseket folytatott N. Reddivel, India elnökével és Indira Gandhi miniszterlnökkel Ezek a tárgyalások újból meggyőzően tanúsították a két fél szilárd elhatározását, hogy tovább erősítik és mélyítik baráti és kölcsönösen előnyös együttműködésüket a két ország népei javára, a világ békéje és biztonsága érdekében. A tárgyalásokon nagy figyelmet fordítottak a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokra. Rámutattak: ezek a kapcsolatok, amelyek az 1973. november 29-én aláírt gazdasági és kereskedelmi együttműködési megállapodás, valamint az 1979 március 15-én aláírt hosszú lejáratú gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési program alapján tervszerűen és hosszú távra kitekintőén fejlődnek, lényegesen előmozdítják a két ország előtt álló népgazdasági feladatok megoldását. A szovjet és indiai szervek jelentős munkát végeztek a megállapodások valóra váltásáért, melyek újabb erőteljes ösztönzést adtak a két ország sokrétű, baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez 1981 januárjában került sor a szovjet -indiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműkökési kormányközi bizottság hatodik ülésszakára. Ezen előirányozták, hogy elkezdik egy hőerőmű tervezését, mely az indiai Vaidanban működik majd a szakaszosan kiépítendő niga- hi külszíni szénbánya bázisán (ez a sing- rauli szénmedencéhez tartozik), továbbá megkezdik a jhariai szénmedencében lévő mukundai külszíni bánya tervezési munkálatait Megszabták, milyen munka hárul a szovjet és az indiai szervekre a visakhapatnami kohászati gyár építkezése kapcsán. Kijelölték az együttműködés teendőit a földgáz- és kőolajkutatásban, megtárgyalták és jóváhagyták az orvosiműszer-ipar, a cellulóz- és papíripar, az élelmiszeripar, a geológia és az öntözés együttműködési programjait, valamint megvitatták a kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok egyéb kérdéseit. 1981-ben a kormányközi bizottság keretében működő energetikai és szénbányászati munkacsoportok is üléseztek, és összeült a tervezési tudományos kutatócsoport. Eredményesen fejlődött a szovjet-indiai kereskedelem A kölcsöns áruforgalom 1981 -ben jóval meghaladta az 1980- as szintet. A közelmúltban fontos eseményre került sor a gyümölcsöző szovjet-indiai együttműködésnek: megnyitották a két ország közötti troposzferikus hírközlő vonalat. Ebből az alkalomból Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi telefonüzenetet váltott „Ez a vonal - mondotta Brezsnyev - tovább erősíti a Szovjetunió és India között a szoros kapcsolatokat, újabb sikere annak a sokoldalú dinamikus együttműködésnek, amely összhangban van népeink alapvető érdekeivel.“ Ugyanennek a gondolatnak adott hangot Indira Gandhi, aki hangsúlyozta üzenetében: „ez a távközlési vonal az indiai-szovjet gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés fontos mérföldköve. Nagyra értékeljük a Szovjetunió készségét, hogy megosztja velünk technológiai eredményeit népeink javára“. E szavak illusztrációja gyanánt szovjet hordozórakéta vitte Föld körüli pályára a Bhaskara-2 elnevezésű indiai mesterséges holdat. A szovjet emberek bizonyosak abban, hogy a Szovjetunió és India jószomszédi, baráti kapcsolatai, amelyeket a két országnak a békéről, barátságról és együttműködésről kötött szerződése erősít meg, továbbra is sikeresen fejlödek mind Ázsia, mind az egész világ békéje és előrehaladása érdekében IVAN ARHIPOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese Itt mindenki pótolhatatlan Látogatás a Palesztinái Vörös Félholdnál ÚJ szú Bejrutban, a Palesztinái Vörös Félhold központjában teával kínál a tájékoztatási. részleg igazgatónője, Hadla Ayoubi. - Sajnos az elnök, dr. Fathe Arafat nincs itthon, ma reggel Sanaá-ba repült. így csak arra lesz módunk, hogy a kórházak igazgatóival, orvosaival, ápolónőivel és betegeivel beszélgessünk Betegekből sajnos nagyon is sok van: alig tudunk lépést tartani az igényekkel- Talán a gerillaakciók, az egész Libanont elárasztó terrorhullám . - próbálkozom a kérdéssel, de az igazgatónő nem a találgatás, hanem a tájékoztatás szakembere, s félbeszakít:- Nemcsak erről van szó. Most kezdjük felmérni népünk egészségügyi állapotát, színvonalát. A palesztin nép pedig most kezd ismerkedni az orvosi ellátás-nyújtotta lehetőségekkel. Már csak ezért is rengeteg a tennivaló. De a mi kórházaink nemcsak a palesztinok számára állnak nyitva: gyógyítunk libanoniakat, más arabokat, s nem tudnék példát mondani, hogy bárkit is elküldtünk volna, mert nem palesztin nemzetiségű. Mi betegeket gyógyítunk, függetlenül attól, hogy hol születtek, milyen nyelven ejtették ki az első szavakat, mi a hitük, a meggyőződésük Különben is, olyan környezetben élünk, ahol az emberek egy része tanácsosnak tartja titkolni a meggyőződését - de ugyanezt már nem teheti meg a betegségével Hiszen azért jön ide, vagy azért hozzák valamelyik kórházunkba, klinikánkba A betegek általában „lábon jönnek“: hiszen fogászatra, bőrgyógyászatra, idegosztályra, a különböző utókezelésekre, legalábbis kísérővel általában maguk mennek a betegek De egy bombázás, vagy a vaktában arató szilánkok röpködése után mentőautókkal hozzák őket: gyakran már lemenni sem tudnak anélkül. A Palesztinái Vörös Félhold kórházainak tekintélyes része Libanonban van, de tartanak fenn palesztin egészségügyi intézményeket Szíriában, Egyiptomban, Szudánban, Kuvaitban és Katarban is. A legtöbb a feladat Libanonban: itt a legnagyobb a palesztin szervezett diaszpóra, itt vannak a mozgalom központi vezető szervei, és ide irányulnak a legkegyetlenebb izraeli csapások Különös nevük van a kórházaknak - lagalábbis az európai emberek számára: „Akko", „Jeruzsálem“, „Ghaza“, „Ramlah“, „Betlehem“, „Haifa“ stb. Városnevek ezek — palesztin városnevek.- Az elnevezések is ébren tartják a nemzeti-földrajzi kötődést. - Ezt már a kórházak orvosai mondják. A „Ramlah“ kórház rehabilitációs osztályán jóképű és elnyűhetetlen kedélyű harminc körüli férfi könyököl a párnáján. Keserű humorral mondja:- Látja, én egy másodpercig sem voltam a hazámban mégis elmondhatom: megjártam Jeruzsálemet, Akkot, Haifát, Ghazát és Betlehemet. Engem szinte valamennyi kórházban kezeltek már. Az egyikben azokat a golyókat szedték ki a karomból, amelyeket a libanoni polgárháborúban kaptam. A másikban attól a lidércnyomástól próbáltak megszabadítani - Allahnak hála, sikerrel — amit egy bombatámadás okozott. Ide pedig a tavalyi nyári izraeli bombázás szegezett: ennek emlékétől míg élek sem szabadulhatok. Lábaim már nincsenek: amikor egyedül vagyok, a csonkok helyét keresgélem, a fantomfájdalmakkal viaskodom. De higgye el, még soha sem voltam ilyen világfi, mint mostanában Eddig mindig konfekcióruhában jártam: most méretet vesz rólam a müvégtagkészítő.. A Ramlah kórház igazgatója az obiigát tea mellett teszi fel a kérdést: - ön orvos? Megfigyelő? Újságíró?- Újságíró — válaszolom, és nyomban érzem: megpróbálja úgy összefoglalni mondanivalóját, hogy az is megértse, aki nem szakember- Mi a beteg embert akarjuk meggyógyítani. Nem egyfajta betegséget, illetve nemcsak egyfajta betegséget Segíteni akarunk azon, akit betegség ért Az akaratát, az életerejét is regenerálnunk kell: ehhez pedig meg kell nyernünk a beteg közreműködését. Ezért a rehabilitáció nálunk központi helyet foglal el Kórházunkban a rehabilitációnak - a pszichiátrián kívül - öt fő területe van. Külön részleg foglalkozik gyógytornagyakorlatokkal: ezek nemcsak a mozgás készségét, hanem a mozgás igénylését is regenerálhatják Az elektroterápiához a legmodernebb keleti és nyugati eszközöket alkalmazzuk Hökezelési eljárásaink közismerten eredményesek Ahol ennyi a mozgássérülést okozó betegség, ott megkülönböztetett szerepe van a hydroterápiának és a.masszázsnak. Járjuk a kórházat, a „pincétől a padlásig“. Az intenzív osztály megközelíthetetlen - mint mindenütt a világon Az inkubátor fóliasátrában pihegö csecsemőket jól őrzött cellaablakon keresztül lehet megnézni. A gyermekosztály- mintha csak az Egészségügyi Világszervezet valamely kísérleti gyermekorvoslási programját látnánk - vidám, majdhogynem szívderítő. A srácok - persze, a lábadozók- játszanak, a nővérek egy pillanatra sem hagyják magukra őket. Amikor nővéreket említek, Dzsamila helyesbít: - Mi játszótársak vagyunk, nem nővérek. Magam mégis megmaradok a „nővérke“ kifejezés mellett és megkérdezem: - Mennyire megbecsültek a palesztin és arab környezetben a nővérek Dzsamila kérdéssel válaszol: - És önöknél, Európában? Ezután megmondja a fizetését. Ez eléggé szerény, kisebb, mint a libanoni vagy más kórházban dolgozó ápolónőké. De nincs okuk kisebbségi érzésre európai és más kolleganőikkel szemben- A gyógyítás, mint minden más, ami népünk számára nélkülözhetetlen, megbecsült szakma itt. - Ezt már a norvég ápolónő mondja, aki életéből néhány évet itt tölt, a beteg palesztin gyermekek között.- Miért jött ide? Humanitárius okokból? Kalandvágyból? Kereste az egzotikumot? Kedveli a veszélyt?- Nem lehet erre egy mondatban válaszolni Az ember cselekedeteit nem egyik vagy másik ok szabja meg kizárólagos jelleggel. Az ember összetett - talán amiatt is, hogy a hatások is sokfélék, amelyek érik A magam nevében hadd válaszoljak általánosságokkal: jól érzem magam itt Nem tekintem megam pótolhatatlannak - ha így lenne, suta közhelyet mondanék. De mondok még egy szimplább közhelyet, mások pótolhatatlannak tartanak Legalábbis addig, ameddig itt leszek Mielőtt elköszönnék, újra bekopogunk a Vörös Félhold irodájába, a tájékoztatási igazgatóság vezetőjéhez Hadla Ayoubinak elmondom, amit az előbb hallottam a norvég nővértől. Az igazgatónőnek jólesik az észak-európai lány szerénysége, de nyomban hozzáteszi: - Itt mindenki pótolhatatlan Aki nálunk dolgozik, az többet vállal a veszélyből és kevesebbet abból, amit másutt úgy neveznek: anyagi megbecsülés De megbecsülésre nem lehet panasza annak, aki népünk regenerálódásáért és önbecsüléséért dolgozik Aki erre tette fel életét - vagy akár csak néhány évet az életéből. KRAJCZÁR IMRE 1982. IV. 16.
