Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-02 / 13. szám
ÚJ szú 5 1982. IV. 2. A Szovjetunió: a világ olyan állama, amelyben igen sok nemzetiség él. Több mint száz, nagy és kis nép van itt különböző származásúak, nyelvűek, kulturájú- ak, de a történelmi sorsközösség szorosan összekapcsolja őket. Milyenek a szovjet nép fejlődésének jelenlegi sajátosságai? Manapság két, kölcsönösen összefüggő, haladó irányzat hat. Egyrészt, viharos ütemben és sokoldalúan fejlődik minden nemzet és nemzeti kultúra, másrészt - valamennyi szocialista nemzet mindinkább közeledik egymáshoz. A közeledés üteme egyre gyorsul A második világháború előtt a születési arányszám szintje és a lakosság természetes szaporodása üteme terén mutatkozó változások az egyes szövetségi köztársaságokban viszonylag kicsik voltak. 1940-ben az örmény és Kazah SZSZK-ban a születési arányszám jóval magasabb volt az országos átlagnál. 1950-ben még a Moldavai SZSZK is bekerült a magas születési arányszámú köztársaságok közé. Örményországban viszont szembetűnően csökkent a lakosság szaporulata. Csupán 1950 után kezdődik a születési arányszám éles differenciálódása a közép-ázsiai és a kauká- zusontúli köztársaságok és a többi köztársaság között. Jelenleg a születések számának szintje a közép-ázsiai köztársaságokban több mint kétszer magasabbak, mint az OSZSZSZK-ban, az Ukrán, a Belorusz SZSZK-ban és a balti köztársaságokban, és másfélszer akkora, mint a többi köztársaságban. Húsz év alatt (1959-1979) a szovjetország lakosságának 25,7 százalékos átlagos növekedése mellett több mint kétszeresére emelkedett a tádzsikok, az üzbé- gek, a türkmének, valamint a dungánok, az ujgurok és a törökök száma; 75-100 százalékkal - a kirgizek, az azerbajdzsánok, a kazahok, a csecsencek, az ingu- sok, a karakalpakok, a dagesztáni nemzetiségek, a kurdok száma; 25-50 százalékkal - az örmények, moldavaiak, grúzok, jakutok, abházok, burjátok, kalmükök, baskírok, adigék, altajiak, osztékok, tatárok, perzsák, abázok és gagauzok száma; 15-20 százalékkal - a litvánok, oroszok, beloruszok, ukránok, hakaszok, marik, az északi nemzetiségek, a koreaiak, a románok, németek, asszírok, bolgárok, görögök és magyarok száma; 10 százalékkal kevesebbel - az észteké, a letteké. Csökkent a mordvinok, karélok, zsidók, lengyelek és finnek létszáma. Nehezen található a világon más etnikai lakosságcsoport, amelyet olyan gyors Aligha van még egy olyan ország, amelyet „békeidőben“ sikerült annyira romba dönteni, mint Kambodzsát, a Pol Pot-rendszer majd négy esztendeje alatt. Az intenzív vietnami segítséggel újjászületett népi rendszer a nulláról indult. Talán sehol sincs manapság olyan „baby-boom", olyan demográfiai robbanás, mint ebben a poklot túlélt indokínai államban. A lakosság számát most 6 millióra teszik. Döntő kérdés, hogy a polpo- tista maradványerőkkel változatlanul folyó harcok közepette képes-e az új rend újjászülető gazdasága lépést tartani a születések számával. A tavaly megválasztott nemzetgyűlés nemrég fejezte be ülésszakát. A központi téma itt is az volt, hogyan sikerült helytállni az elmúlt esztendőben a gazdaság frontjain. A parlamentben Chea Soth miniszterelnök-helyettes terjesztette elő a mérleget. Az alapvető szektorban, a mezőgazdaságban tavaly váratlan nehézségekkel kerültek szembe. A legfőbb élelmiszer- cikk, a rizs vetésterülete mindössze 50 ezer hektárral csökkent, de a kedvezőtlen időjárás és rovarkárok miatr az 1,35 millió hektárnyi vetésből mintegy 200 ezer hektár elpusztult. így nem sikerült megismételni az 1980-as, 1,6 millió tonnás rekordtermést. (Délkelet-Ázsia korábbi rizskamrájában persze csak az új időszámítás kezdete, 1979 óta számít ez rekordnak.) Az idei tervek szerint tovább kell növelni a rizs vetésterületét. Javítani szeretnének a jelenlegi fölvásárlási rendszeren, és az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak majd az exporttermékek - nyersütemü növekedés jellemezne, mint a közép-ázsiai szovjetköztársaságok népeit (évi 3-3,5 százalék). Ami a többi népet illeti, az oroszokat is beleértve, az ó átlagos évi szaporodási mutatójuk is magasabb, mint a világ fejlett országaiban élő népek többségéé. A szaporodás üteme a legutóbbi húsz év alatt gyakorlatilag a szovjetország valamennyi népénél mégis csökkent. Ennek következtében megváltozott az egyes népek részaránya az ország lakosságában. A szláv csoportokhoz tartozó népek hányada az 1959. évi 77,1 százalékról 1970-ben 74,6 és 1979-ben 72,8 százalékra csökkent. A türk csoporthoz tartozó népek hányada ennek megfelelően 11,1 százalékról 13,4 és 15,2 százalékra emelkedett. Azok az okok. amelyek az egyes népek számában változásokat idéztek elő, rendkívül sokfélék. A legfontosabbak: az eltérő természetes szaporulat, amelyet főként a születési arányszám különböző szintje okoz, és a különféle etnikai csoportok keveredési folyamatai. A szoros gazdasági és kulturális kapcsolatok meggyorsítják ezeket a folyamatokat. Különösen gyorsan mennek végbe ezek a városokban, ahol a más nemzetiségűek közötti vegyes házasságok gyakoribbak, és gyorsabban térnek át az egyik nyelvről a másikra. Három tényező - a születési arányszám eltérő szintje, a lakosság helyváltoztatása és a különböző fajtájú etnikai elemeknek a más nemzetiségű közegben való feloldódása folyamatai - következtében egyes szövetségi köztársaságokban megnövekedett a őslakos népek részaránya (a közép-ázsiai és a kauká- zusontúli köztársaságokban, Kazahsztánban, Litvániában), másutt pedig csökkent. A szovjetország egész lakosságának 93,1 százaléka az 1979. évi népszámlálási kérdőívekben nemzetiségének nyelvét jelölte meg anyanyelveként. A szövetségi köztársaságokban rendszerint a lakosság több mint 95 százaléka beszél anyanyelvén. Az örményeknél, akiknek több mint egyharmada köztársaságán kívül él, ez a százalék 90,7-re csökken, a beloruszoknál és az ukránoknál pedig, akiknek a nyelve közel áll az oroszhoz - 74,2 illetve 82,8 százalékra. Az autonóm köztársaságok és az autonóm területek népei lényegében anyanyelvűket használják. Csupán a baskírok, komik, karélok, mordvinok és udmurtok között gumi, kukorica, dohány, kókuszdió, gyapot - termesztésére. Tavaly már jelentősen sikerült növelni a másodlagos termények és az ipari növények termőterületét. Kambodzsa és Vietnam határmenti tartományai között bővítik az árucserét. Ez a régió évtizedek óta az indokínai szolidaritás összekötő terepe volt - itt húzódott a legendás Ho Si Minh-ösvény. A Ho Si Minh-i eszmékért küzdő, Vietnammal rendkívül szoros kapcsolatokat ápoló Kambodzsában máris észlelhető beszélnek 80 százaléknál kevesebben anyanyelvükön. Egészen más helyzet alakul ki azoknál a népeknél, amelyek széttagoltan élnek. A lengyeleknek csak 29,1, a perzsák-, nak 30,7, a görögöknek 38,0, a finneknek 40,9 százaléka beszél saját nemzetiségének anyanyelvén. A nemzetiség és az anyanyelv mutatója jóval ritkábban esik egybe az olyan népek képviselőinél, amelyek saját köztársaságukon kívül élnek. Az Ukrán SZSZK-ban élő ukránoknak például 89,1 százaléka az ukránt tartja anyanyelvének, a köztársaságon kívül élő ukránoknak pedig csak 60,2 százaléka beszél ukránul. A beloruszoknál hasonlóak a mutatók: 83,5 és 36,8 százalék, az üzbégeknél 98,8 és 81,7 százalék, a kazahoknál 98,6 és 92,8 százalék, az örményeknél 99,4 és 74 százalék, a tatároknál 97,7 és 81,8 százalék stb. Az olyan személyek, akik anyanyelvűkként egy másik nemzetiség nyelvét tüntették fel. 18,3 millióan voltak, s ezek közül 16,3 millió az oroszt nevezte anyanyelvének. Az 1979. évi népszámlálás során összesen 153,5 millió ember nevezte az oroszt anyanyelvének (az 1970. évi népszámlálásnál - 141,8 millió). Azonkívül további 61,2 millió ember közölte azt, hogy folyékonyan beszéli az oroszt második nyelvként (1970-ben ez a szám 41,9 millió volt), összesen tehát 214,7 millió ember ismeri jól az orosz nyelvet - az ország lakosságának 81,9 százaléka. Az orosz a nemzetek közötti érintkezés nyelve lett, fontos szerepet játszik a Szovjetunió népei egymáshoz való közeledésének folyamatában. A Szovjetunió nem orosz lakosságának összesen 62,1 százaléka beszél folyékonyan oroszul. A szovjetországban az orosz mellett második nyelvként a Szovjetunió más népei nyelvei is általánosan elterjedtek. Ezek közül a leggyakoribb az ukrán, a belorusz, az üzbég, a tatár, a moldavai, az azerbajdzsáni, atádzsik és a grúz. 12,3 millióan közölték (a lakosság 4,7 százaléka), hogy folyékonyan beszélik e nyelvek közül valamelyiket. A kétnyelvűségnek a szovjetország- fcan való, széles körű elterjedtségére a következő adatokból lehet következtetni: (101 közül) 77 nép körében 50 százalékot meghaladja azoknak a száma, akik második nyelvként folyékonyan beszélik a Szovjetunió népeinek valamelyik nyelvét. A nemzetek közötti nyelvi-kultúrális integráció következtében kialakul a szovjet kultúra. Ez a kultúra fontos vonása a szovjet népnek - az emberek új történelmi közösségének, amely a szovjet nemzetek politikai egységének, gazdasági és ideológiai közösségének alapján keletkezett. SZ. BRUK professzor a Szovjet Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatóhelyettese a gazdasági kibontakozás néhány jele. Gyors fejlődésnek indult a már működő 2000 kézműves műhely, és lassan bóviti termelését az 54 helyreállított (és ottani mércével országos súlyú) gyár is. Az újra bevezetett pénzgazdálkodás és fizetőeszköze, az új riel azonban még nem vert mély gyökereket a piacokon. A legnyomasztóbb gond talán változatlanul a szakképzett káderek hiánya. Ez ma még szükségessé teszi, hogy szinte minden közhivatalban a szomszédos Vietnamból érkezett kommunisták évtizedes tapasztalataira hagyatkozzanak. BENDA LÁSZLÓ (HVG) Washington függővé akarja tenni a nukleáris leszerelést a Szovjetunió magatartásától, össze akarja kapcsolni az összekapcsolhatatlant, mint ahogyan a Times rajza ábrázolja. LÓLÁB - A JAVÁBÓL Mégpedig nem is csupán egy! Pedig a majd szóba kerülő tv-nyilat- kozat nem is volt oly terjedelmes. A fegyverkezési hajsza újabb fokozását ellenző mozgalom világszerte fellendült és tovább terebélyesedik. Már nemcsak a NATO európai tagországaiban, hanem az Egyesült Államokban is egymást követik a tömeges megmozdulások. Az újabb fegyverek gyártását, az erőpolitikát, az úgynevezett korlátozott nukleáris háború hangoztatását, újabb amerikai rakéták elhelyezését Európában- egyszóval mindazt, amivel az amerikai kormányzat veszélyezteti a világbékét, sót az emberiség puszta létét- ellenzik és elítélik az egyszerű munkások és dolgozók tömegein kívül írók, tudósok, de magasrangú katonatisztek, egyházi személyiségek és sok politikus is, köztük az Egyesült Államok nem egy szenátora, képviselője. Követelik, hogy a NATO-orszá- gok, de mindenekelőtt az Egyesült Államok kormánya pozitívan válaszoljon a Szovjetunió újabb meg újabb békekezdeményezésére, tárgyalási javaslatára. A béke hívei mind erélyesebben hallatják hangjukat, mind érezhetőbb nyomást gyakorolnak azokra a politikai körökre, amelyek ellentétben a józan ésszel, a népek békeóhajával támogatják a támadó fegyverek újabb változatainak a gyártását s a nyílt fenyegetést a háborúval. A világ közvéleményének kiállását a békéért, a béke megvédéséért már nem mellőzhetik ntég a legreakció- sabb politikusok sem, sőt rá kellett fanyalodniuk arra, hogy ők is emlegessék a békét, a béke megvédését. De hogyan?! A legutóbbi szovjet békekezdeményezést követően a közismert nyugatnémet reakciós politikus, a szélsőjobboldali CSU vezére, Franz Josef Strauss, amikor tv-nyilatkozatában kifejtette, hogy helyesli a Nyugat atomstratégiáját, újabb nukleáris fegyverkezését és az új amerikai rakéták elhelyezését Európában, ezt az álláspontját úgy magyarázta, hogy,,korunkban ez az egyedüli reális lépés a biztonságos és tartós béke érdekében“. Szóval nem a tömegpusztító fegyverek mennyiségének korlátozása, még kevésbé teljes megsemmisítésük, nem a kölcsönös leszerelés, hanem éppen ellenkezőleg! Szerinte tehát, hogy a világ igazán biztonságban érezhesse magát, s hogy a béke tartós lehessen, még több és újabb meg újabb tömegpusztító támadó fegyverre van szükség. Mert azt senki sem vonja - még ő sem vonhatta - kétségbe, hogy például a neutronbomba, amelynek gyártására az amerikai elnök már kiadta a parancsot, támadó és tömeg- pusztító fegyver! S bár nyilatkozatában kénytelenkelletlen azt is bevallotta, „... nem hiszem, hogy a Szovjetunió háborút akar folytatni az Egyesült Államokkal“, vagyis nem merte azt állítani, hogy a Szovjetunió lenne a háború kezdeményezője, mégis a szovjetek megfélemlítésének a szükségességével indokolta fentebb említett álláspontját, miszerint a Nyugat további nukleáris felfegyverzését támogatja. A fegyverkezés, a háborúra való lázas készülődés híveinek, korunk kardcsörtetöinek bizony nem könnyű a helyzete, hiába csűrik-csavarják a szót, ragozzák a biztonságot, a tartós békét, az úgynevezett szovjet veszélyt - kilátszik a lóláb! yn IjlIBsP ' Phnom Penh-i utcakép Kambodzsai újjáépítés Nulláról indultak
