Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
X új szú 15 Üdvözlőlap Miamiból: - Jól érezzük magunkat, szeretettel Buster és Dotty (A Le Monde karikatúrája) A színes képeslapokon és prospektusokon Florida még mindig éden- kertnek tűnik, ahol az aranyhomokos parton azúrkék égbolt alatt pálmafákat ringat a lágy szellő. Csupa vidám és főként szép ember áll a smaragdzöld tenger parti vizében. A vendéglőkben, szállodákban és az utcákon vígan zajlik az élet. Aki azonban a floridai újságokat lapozza fel, egészen más képeket lát: nyílt utcán agyonlőtt férfi hever vérében az autója mellett, utcai csata dúl a rendőrök és egy szupermarket színes bőrű fosztogatói között. Egy 13 éves gyilkost hallgatnak ki. Idős házaspár a fényképezőgép lencséjébe nézve elmondja, miért akar 30 év után Floridának egyszer s mindenkorra hátat fordítani. Az újságok képei nem hazudnak. Floridában, amely még nemrég a turisták vágyálma s az amerikai gazdag, de a kevésbé jómódú nyugdíjasok számára is az ígéret földje volt, ma veszélyes az élet. Nagy hatalmú kábítószer-kereskedők, a menekültek szököárja, a járványként terjedő erőszakos bűncselekmények hurrikánként törtek be ide, és szétrombolták a paradicsomot. Erről tanúskodnak a legújabb számadatok is abban a jelentésben, amelyet az FBI (Szövetségi Nyomozó Hivatal) évente közzétesz az Egyesült Államokban elkövetett bűnözésekről. Ebben a jelentésben Miami az első, West Palm Beach az ötödik, Fort Lauderdale a nyolcadik helyen szerepel - mindhárom város Dél-Floridában fekszik. A múlt évben az Egyesült Államok viszonylatában Miamiban volt a legmagasabb a gyilkosságok hányada, 70 gyilkosság esett 100 ezer lakosra Az idén ez a szám még nagyobb lesz. Az USA-ba csempészett kábítószerek, a marihuana és a kokain háromnegyede Dél- és Közép-Amerikából származik, és Dél-Floridán át jut be az országba. E kábítószerek piád értéke 12 milliárd dollárt tesz ki Ugyanilyen összeget mutat fel itt az íngatlankereskedelem, amely a törvényes bevételi források terén még mindig az első helyen áll. Az idegenforgalomból származó bevételt, amely mintegy 7 millió dollárt tesz ki, a kábítószer-kereskedelem bevétele már régen túlszárnyalta. A kábítószer-kereskedelem kihatásai egész Floridában érezhetők. A kábítószer-kereskedők, - a bossok szinte korlátlan pénzeszközökkel rendelkeznek, s felvásárolják a legszebb építötelkeket és villákat a tengerparton, egyrészt, hogy maguk lakjanak ott, másrészt, hogy spekuláció céljaira használják fel őket. Az egymással rivalizáló bandák véres csatákat vívnak a kábítószerekért és a piacokért, s ezek a csaták sokszor a nyilt utcán folynak, tekintet nélkül a járókelőkre A kábítószer-csempészés elleni harcban a rendőrség reménytelenül hátrányban van. Csupán Dél-Floridának mintegy ötezer kilométer hosszú partvonala, a számtalan kis sziget és öböl nem ellenőrizhető. Ezenfelül Florida hivatásos halászainak egy részét is megvesztegették a kábítószer-kereskedők. Ezek a halászok nyílt tengeren rakják át dél-amerikai hajókról a „forró“ szállítmányt saját csónakjaikra, és egy fuvarért 5 ezer dollárt is bezsebelnek. A „legdörzsöltebbek“ a drága kokaint a hajókról távirányítású játékrepülógépeken juttatják partra. ÁLLIG FELFEGYVERKEZETT LAKOSSÁG Az illegálisan beáramlott bevándorlók számát 1980-ban tovább gyarapította az a 125 ezer ember, aki Kubából jött mint „menekült“. A legtöbb közülük még ma is Floridában tartózkodik. Ez a tömeg kimerítette a szövetségi állam szociális lehetőségeit, felszökött a munkanélküliek száma, véres zavargások robbantak ki Elsősorban a néger lakosság, amelynek körében már eddig is a legnagyobb volt a munkanélküliség és a legrosszabb munkát végezte, elkeseredett harcot vív a kubai konkurrencia ellen. Ezek a volt kubaiak ugyanis nyomorúságukban minden munkát elvállalnak még a legalacsonyabb bérért is. Túl későn ébredtek rá a hatóságok, hogy a „marielitok“ között, ahogy e kubaiakat nevezik, elmebajosok és súlyos gonosztevők is vannak. A nyomor és a bűnözők nagy száma arra vezetett, hogy ma Miami városában minden második erőszakos bűncselekmény elkövetője „marielito“. Ilyen állapotok közepette Florida lakosai sem érzik tovább magukat úgy, mintha paradicsomban élnének. Carole Ma- sington, egy államügyész felesége, aki Miami egyik déli ápolt elővárosában él, például a következőket mondja erről: „Csupán egy hét leforgása alatt szomszédságunkban két betörőt hajszoltak, egyik barátnőmet az utcán leütötték, egy másikat megtámadtak és megerőszakoltak. A kereskedőt, akinél vásárolni szoktam, annyira összeverték, hogy kórházba kellett szállítani, anyámat pedig két ízben kirabolták“. Nem csoda, ha Florida megrémült lakói igyekeznek védekezni, és az ország lassanként fegyverekkel van tele, mint egy katonai támaszpont. Csupán Miami szélesebb térségében, ahol már az 1974-1979 közötti években is 220 ezer revolvert adtak el, a fegyverkereskedések forgalma 1980-ban 50 százalékkal emelkedett. Fellendült a vasrácsok, riasztóberendezések, páncélozott autók és a vérebek eladása is. Még Paul Mac- Vittie lelkész is vásárolt magának revolvert. Kijelentette, hogy a gyilkost, aki az ö vagy családja életét fenyegetné, az egyház áldása nélkül is a pokolba küldi. Florida lakosságának összetétele is alaposan megváltozik. Ez mindenek előtt a 150 ezer négyzetkilométer nagyságú állam déli, mindkét oldalról tenger övezte részére vonatkozik, vagyis arra a területre, amely alatt általában Floridát értik. Egy floridai bizottság '1823-ban közzétett kiadványában még egyáltalán nem paradicsomi állapotokat ecsetel: „Félig vízzel elárasztott síkságok, mély mocsarak és hozzáférhetetlen erdőségek. Ez a vidék csupán állatoknak vagy olyan embereknek az otthona, akik alig állnak az állatnál magasabb szinten.“ Csupán az első világháború után és még inkább a második világháborút követően áramlottak embertömegek az USA valamennyi részéből Floridába. Lecsapolták a mocsarakat, kerteket létesítettek, mesés fürdőhelyeket, villákat és szállodákat építettek. Egy csapásra megduplázódott a dél-floridai lakosság, 1950- töl 1960-ig számuk 1,5 millióra nőtt, majd a hatvanas években 2,2 millióra, a hetvenes évek folyamán pedig elérte a jelenlegi 3,3 milliót. A legutóbbi, néhány éve megtartott népszámlálás szerint egész Floridának 8,5 millió lakosa volt. Ez a számadat azonban nem utolsósorban a latin-amerikaiak illegális bevándorlása következtében már nem helytálló. KISEBBSÉGBE KERÜLNEK AZ ANGLO-AMERIKAIAK Florida lakossága összetételének megváltozását a legjobban Dade County mutatja, amely magában foglalja Miami városát és széles környékét, s lakosainak száma 1,7 millió. 1950-ben 83 százalékuk fehér bőrű észak-amerikai volt, 13 százalékuk néger és 4 százalékuk spanyol-amerikai. 1970-ben a négerek hányada 15 százalékot, a spanyol nyelvű amerikaiaké 24 százalékot és az angol nyelvű fehér bőrű észak-amerikaiaké 61 százalékot tett ki. 1980-ban ez az arány a következő volt: négerek 17 százalék, spanyol ajkúak 39 százalék, és a fehér anglo-amerikaiak száma már csak 44 százalék volt. 1985-ben a spanyol ajkúak hányada 43 százalék, a fehér bőrű anglo- amerikaiaké 42 százalék lesz. Az észak-amerikaiak, főként a turisták beáramlása a napfényes Floridába 1981 - ben első ízben esett vissza. Míg az utazási irodák egyre több látogatót csábítottak ide a dél-amerikai államokból, az észak-amerikai turisták zöme elkerülte mindenekelőtt Miamit és az állam nagyobb városait, ahol a leggyakoribbak a bűncselekmények. Még nagyobb azoknak a floridai lakosoknak a száma, akik hazájukat mindörökre elhagyják, mivel túl veszélyessé vált számukra az élet. Közöttük alig található néger vagy Latin-Amerikából bevándorolt lakos. 95 százalékban fehér bőrű észak-amerikaiak azok, akik elhagyják a számukra elveszett paradicsomot. (A Quick nyomán) VÁLLALJUK A MUNKANÉLKÜLIEKET „NEVEZZÜK AZ EGÉSZET NÉPVÁNDORLÁSNAK. A -Ml'NKANEl.KLT.IEk SEREGE- KIFEJEZÉS OLYAN NEGATÍVAN HANGZIK." NEUE KRONEN ZEITUNG osztrtk napilap Amikor megpillantottam Dembow-t, aki háza előtt éppen a havat lapátolta, megálltam és megszólítottam: Mi az, megmozgatjuk a tagjainkat? ^- Annak is lehet nevezni - felelte. - De az se kutya, hogy legalább akad valami tennivalóm. Nem tudom, hallottad-e vagy sem, de pillanatnyilag a munkanélküliek rovatában szerepelek a statisztikában- Nagyon megdöbbent - mondtam.- Miért húzódsz el tőlem? — kérdezte élesen.- Valóban elhúzódtam tőled? - hökkentem meg.- Rá se ránts. Nem te vagy az első, aki megtette. Rájöttem, hogy a munkanélküliséget nem annyira gazdasági tragédiának, sokkal inkább társadalmi járványnak tekintik. Az emberek attól tartanak, hogy átragadhat rájuk is.- Ez még sosem jutott eszembe. S hogyan viselkednek?- Te is tudod, hogy nálunk az első, amit valaki megkérdez, ha találkozik egy ismerősével: ,,Mit csinálsz?" Ha azt feleled, hogy munka nélkül vagy, a kérdező szemmel láthatóan idegessé, nyugtalanná válik. Megkísérli, hogy gyorsan elköszönjön, vagy pedig történeteket kezd mesélni más ismerőseiről, akik szintén elveszítették állásukat, mintha csak ugyanez a gond gyötörné mindnyájunkat- S te mit mondasz, ha megkérdezik, mit csinálsz?- Azt mondom, nekik: mosogatok, tévét nézek, ágyazok, most pedig már azt is mondhatom, hogy havat lapátolok.- ivein mm.uud nekik, hogy állás után nézel?- Nemigen. A legtöbb ember megdermed, ha ezt válaszolják neki, attól tartanak, hogy az ember munkát kér tőlük. Azt hiszem, ha az ember elveszíti a munkahelyét, a legnehezebb az, ha meg kell tárgyalnia a dolgot a barátaival. Mást sem tesznek, mint a valladat veregetik es azt hajtogatják: ,,Meglátod, minden rendbe jön." Egyikük sem segített rajtam, csak a vállam marjult ki.- Még szerencse, hogy havat azért tudsz lapátolni.- Tudod, az egész munkanélküliségi izé mögött sokkal több rejlik, mint amiről az emberek tudnak. Mindenekelőtt ugyanis arra gondolnak, hogy valami Unkséget követtél el, azért küldtek el. Olyan ez, mint amikor megerőszakolnak egy nőt: rendszerint az áldozatra néznek sanda szemmel Látom ám a szemükön, hogy azt gondolják: ,,No, öreg Dembow, nem bírtad szusszal!" Ebben az országban valóságos távírószolgálat működik, a szóbeszéd gyorsabban terjed, mint ahogy egy levél eljut ugyanabban a városban a címzetthez. Egyszerre csak mindenünnen azt hallod, hogy túllépted a bankkontódat. S még ha nem is tartozol nekik pénzzél, tisztában vannak azzal, hogy náluk már egy fityinget sem hagysz, igy azután azt gondolják, nem veszthetnek semmit, ha undokok hozzád.- Mit szól mindehhez a feleséged?- Remekül viselkedik ő is, a gyerekek is. De a feleségem rokonai láthatóan örülnek a balszerencsémnek. Házasságunk első napjától fogva azzal bujtogat- ják Evie-t, hogy hibát követett el, amiért hozzám jött, s most úgy gondolják, beigazolódott a balsejtelmük ART BUCHWALD (Herald International Tribune) 1982. Ill 26. A P I M m lk^ ^k. I ^ ^ _ttŰL
