Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
> rom KteaÉrn ÍRTA: NVIKOLAJ SZMIRNOV. A BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK DOKTORA Európában az első világháború hadműveletei 200 ezer négyzetkilométer területre terjedtek ki. A második világháborúban pecíg már körülbelül 3,3 millió négyzetkilométerre A második világháborúban a hadviselő felek összesen ötmillió tonna robbanóanyagot használtak fel, a vietnami háború idején pedig csak az Egyesült Államok 14.2 millió tonnát (trotilra átszámítva). A modem fegyverfajták és céibajuttatási eszközök már globális méretűvé tehetnek bármely konfliktust, és ezzel együtt globálissá válik a bioszféra károsodása is. Az erdők területe földünkön jelentősen csökkent, és nem utolsósorban a háborúk következtében. A fasiszta Németország elleni Nagy Honvédő Háborúban (1941-1945) a Szovjetunióban 20 millió hektár erdő pusztult el. Belorussziában, ahol száz évvel ezelőtt a terület felét erdő borította, a háború következtében az erdőterület a felére csökkent. Az Egyesült Államok szándékosan pusztította az ökológiai rendszereket a vietnami agresszió idején: 1961 és 1973 között herbtcrd alkalmazásával teljesen megsemmisített 568 ezer hektár erdőt, 5.6 millió hektár erdőben pedig nagymértékben kárt tett. Az ilyen nagymértékű erdőpusztítás lerombolja a bioszféra egyik fő szabályozóját, és e rombolás méretei csak növekednek, ha kifejlesztik és alkalmazzák az újabb tömegpusztító eszközöket. A modern gazdaság elképzelhetetlen vegyi anyagok, fűtőanyag és más energiaforrások koncentrációja, nagy víztározók nélkül Ha ezeket pusztítják akár hagyományos fegyverekkel is. ennek következménye a természet nagymértékű károsodása lehet, erdőtüzek, áradások keletkezhetnek, amit másodlagos ökológiai fegyvernek tekintenek Mrt várhatunk hát egy nukleáris konfliktustól, amely minden élőt megsemmisítene több millió négyzetkilométer területen? Mint ismeretes, az ember számára hasznos növények a legérzékenyebbek a sugárzásra. Ez pedig azt jelenti, hogy még a nukleáris robbanások után megmaradt növények is radioaktiv elemeket halmoznak fel, és veszélyssé válnak az emberre nézve. A harci cselekmények nem csupán közvetlenül pusztítják a növényzetet, hanem rontják a talaj termótulajdonsá- gait is, és tömörítik az olajat. A két világháború időszakában katonai létesítmények építése végett több köbméter talajt botydítottak meg. A lövészárkok, a futóárkok, a gránát- és bombatölcsérek hosszú évtizedekig megmaradnak, fokozzák a talajeróziót, és csak nagy erőfeszítések árán lehet eltüntetni azokat. A harccselekmények rombolják a belső tavakat, a folyókat, megváltoztatják szerkezetüket és a terep vízháztartáVegyi fegyver (Dluhopolszky László rajza) sát. A Nagy Honvédő Háború évei alatt Ukrajnában a halastavak területe 60 százalékkal csökkent. Elpusztultak a lecsapólásra épített rendszerek; a lövészárkokban, a bomba- és gránáttölcsérekben, a rombadótt épületek pincéjében felgyűlt a víz. Ennek következtében elszaporodtak a szúnyogok, nőtt a maláriamegbetegedések száma. Dél-Vietnamban körülbelül 10 millió bomba- és granáttölcsér maradt, ezek nagyrészt ma is tele vannak vízzel. A háború legalattomosabb maradványai a szárazföldi és a vízi aknamezők, a fel nem robbant tüzérségi gránátok és bombák. Ezek a területek hosszú ideig veszélyesek maradtak az erdészeti, mezőgazdasági és más munkákra nézve. Különösen veszélyes az első szántás. Vietnamban több száz négyzetkilométer szántóföldet mind a mai napig nem hasznosítanak a rengeteg fel nem robbant bomba és akna miatt. Már-már a válságossal határos károsodást okozhatnak a harccselekmények az óceánnak A második világháború alatt az elsüllyesztett tartályhajókból 5,5 millió köbméter kőolaj került a tengerbe Azóta jelentősen nőtt az olajtermelés és -szállítás, úgyhogy elképzelni is nehéz, milyen nagyfokú lenne az óceán szennyeződése háború esetén. A harccselekmények következtében kipusztulnak az állatok, a ritka állatfajok teljes megsemmisüléséhez (a génalap elvesztéséhez) vezethetnek, katasztrofálisan csökketik a mezőgazdasági termelést, előmozdítja a rágcsálók, a betegséghordozók rohamos elszaporodását. A modem haditechnika a szárazföldi és tengeri élőlények tömeges pusztulását idézheti elő. A vietnami háborúban amerikai repülőgépek még az elefántokat is irtották, az afrikai fegyveres konfliktus idején még irányítható rakétákkal is pusztították ezeket az állatokat helikopterről. A háborúk óriási károkat tesznek a természetvédelmi körzetekben A Nagy Honvédő Háború idején például a hitleristák teljesen elpusztították a dél-ukrajnai Aszka- nyija-Nova páratlan természetvédelmi körzet állatállományát. Az első és a második világháború idején az arcvonal kétszer is végigszántott a belorussziai belovezsi őserdőn, ezen a bölényeiről híres természetvédelmi területen Mindössze 17 bölény maradt itt életben 1945-ben. A fegyveres konfliktusok akadályozzák a nemzetközi együttműködést a mezőgazdasági kártevők elleni küzdelemben. Kelet-Afrikában 1977-1978 folyamán példátlan sáskajárást tapasztaltak. Viszont Ogadenban, ahol a sáskák összeverődtek szaporodás végett, nem lehetett eredményes küzdelmet szervezni ellenük a szomáliaí-etióp háborús konfliktus miatt. Rendkívül veszélyes a nukleáris fegyver gyártása, kipróbálása és felhalmozása. A stockholmi Nemzetközi Béke Intézet adatai szerint átlagosan három havonta történik baleset nukleáris fegyverekkel. Hanfordban (Egyesült Államok) minden különleges elővigyázatossági intézkedés ellenére 1958 és 1973 között 16 esetben folyt el nukleáris hulladék. A környéken a radoaktív elemek felhalmozódása következtében az állatokon rosszindulatú daganatok keletkeztek, és elszaporodtak a torzan világra jött utódok is... Korunkban minden nagy háborús konfliktus globálisan fog hatni a bioszférára. Tizenhét szovjet akadémikus, világhírű tudós, a legfontosabb tudományágak szakértö.e 1981 elején üzenetet intézett külföldi kollégáihoz. Ebben a többi közt ezt írták: „ Riasztó eseményeknek vagyunk szemtanúi. A fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés, egyre fokozódik. A leszerelési tárgyalások egy helyben topognak vagy teljesen félbeszakadtak Aláírt szerződések nem emelkednek érvényre, az érvényben levő szerződések pedig, ha valamennyire is fékezik a katonai aktivitást, támadják. Ha az események továbbra is így alakulnak, sokkal reálisabb a háború veszélye, mint bármikor ezelőtt. Mert nem egyszerűen államok közötti háborúról van szó (amely önmagában véve is nagy csapás a népekre nézve), hanem nukleáris háborúról, amely katasztrofális következményekkel fenyeget. Mi, a tudomány emberei, ezt jobban látjuk és értékeljük, mint sokan mások. A nukleáris fegyver alkalmazásának elkerülhetetlen következménye az lesz, hogy sok ország területe hosszabb ideig lakatlan lesz, és lényegesen degradálódik az emberiség a genetikai károsodások következtében. Tudósként és emberként egyaránt kötelességünk tiltakozni a kihívás ellen, melyet a militarizmus intéz az embehséghez. Ezért lelkesen támogatjuk Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének azt a javaslatát, hogy alakítsunk tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának életbe vágó fontosságát. Ez valóban életbe vágóan fontos mindenki számára világnézeti különbségekről, társadalmi helyzettől nemzetiségtől és a bőr színétől függetlenül. Ezt mindenkinek meg kell értenie __“ S. Ú J SZÚ 5 1982 II! 26 i ( Ez a könyv, amely nemrég I | jelent meg Párizsban, elsősorban szokatlan külsejével vonja I magára a figyelmet: két borítólapja van. Mindkettőn a szerző 1 arcképe látható - csupán az 1 I a különbség, hogy a védóboríI i tón levő fénykép... bekötött I , szájjal ábrázolja. A könyv címe: i „Köteles vagyok beszélni“. Szerzője: Antonie Sanguinetti 1 tengernagy. Az admirális, akit I „nézetei miatt“ négy évvel ezeI I lőtt elbocsátottak a haditengei | részét kötelékéből, jelenleg I a Szocialista Párt katonai bizottságának tagja, az Emberi Jogok Ligája és a francia békemozga- 1 I lom aktivistája.- Nyugaton mindmáig fáradhatatlanul azt hajtogatják, hogy - úgymond - nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés felöl a konfrontáció felé végbement fordulat oka az afganisztáni események. Mondja kérem, tengernagy úr, mi a véleménye erről a tézisről? — Egyértelmű: nem felel meg az igazságnak. írok is erről a könyvemben.- Igen. ön azt írja. hogy a kodátozott létszámú szovjet csapatkontingens 15 nappal azután érkezett Afganisztánba, hogy Brüsszelben elfogadták a NATO- határozatot. — Az amerikai „eurorakétáknak“ a nyugat-európai országokba történő telepítésére vonatkozó határozatra gondolok. A Szovjetunió tehát már azután vitt Afganisztánba egy korlátozott létszámú csapatkontingenst, hogy a Nyugat komoly kihívást szegezett szembe vele, előbb a neutronbombát, azután az „euroraké- tákat“. — Könyvében ön sokat ír a nemzetközi politika „ héjáiról", sót meg is határozza két válfajukat. Egyesek közvetlenül részt vesznek a katonai üzletekben, másokat viszont ön „az üzletek egyszerű ügynökeinek" nevez.- Igen, s ehhez még hozzá lehet tenni: mindkét csoport szorosan összefügg a nagytőkével és azt szolgálja. Erről például ez áll a könyvemben: ......1979 november elején megfigyelőként jelen voltam á NATO-támaszpont- ról Madeirán rendezett nemzetközi konferencián. A kínaiakat, akiknek célja az volt, hogy mindenkit meggyőzzenek a háború ekerütietetlenségéröl, ez a találkozó egy táborba hozta az amerikai héjákkal, akik között ott volt Pipes, a Har- ward Egyetem professzora. Akadtak itt európai, „héják" is, akik meghajoltak az amerikai erő előtt, közöttük nyugatnémet és olasz parlamenti képviselők, valamint Close belga tábornok, aki „Védtelen Európa“ című könyvével szerzett szomor ú hírnevet. Az említett személyek mind egy és ugyanazon témáról beszéltek: a Szovjetunió ellen, a nyugati demokráciák pozícióinak megszilárdítása mellett foglaltak állást.“ Egyébként, ha már a fent említett Close belga tábornokról van szó, aki számos jelentős tisztséget töltött be a NATO-ban: „Védtelen Európa" című katonai-fantasztikus regénye, amely négy évvel ezelőtt jelent meg, arról szól, hogy Nyugat- Németországot szovjet harckocsizó alakulatok szállják meg. Mindez két nap alatt történik - szombaton és vasárnap: az álnok oroszok meglepték Európát, éppen akkor, amikor tábornokai pihentek. Mint katonaember, néhány lényegbevágó kérdést akarok feltenni. Először: ha egyes tábornokok képesek arra, hogy átaludjak a katonai támadást, akkor az ilyen tábornokokat nyilván le kell váltani, és punktum1 De éppen ezt a tábornoki huzavonát tünteti fel a könyv a nyugati olvasó előtt amellett szóló érvként, hogy nagymértékben növelni kell a Nyugat katonai kiadásait. Másodszor: manapság, a szputnyi- kok korában vajon lehetséges-e, hogy ne vegyék észre 25 harckocsizó hadosztály áthelyezését, összevonását és hirtelen előretörését? Ez lehetetlen! És Close tábornok ezt ugyanolyan jól tudja, mint én magam. Mindazonáltal komolyan el akarja hitetni olvasóival, hogy az „orosz harckocsik“ egyetlen ágyulövés nélkül elfoglalhatnak egy egész országot, ahol kis híján egymillió ember van fegyverben! Az ilyen képtelenségek - kitűnő példa arra, hogyan csinálják a „héja-propagandát“- És mit mond ön az atomparitásról?- Az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a Nyugat és a Kelet közötti atomparitás lényege az, hogy mindkét félnek lehetősége van arra, hogy bármely pillanatban megsemmisítse a másikat Ebből az következik, hogy az atomfegyverkészletek mennyiségi növelése nem változtatja meg a kialakult egyenlőség jellegét. Más lapra tartoznak a minőségi előretörések, amelyet természetesen figyelemmel kísérnek a szakértők... Általában véve értékelésem abban foglalható össze, hogy a két tömb erői kiegyenlítik egymást.- Az ön könyvében ez áll: „De milyen érdekeket követnek a katonai-ipari csoportok, amelyek a „héjáikat" világméretű konfliktusra programozzák be? Ez a legfőbb kérdés!" Mi egyetértünk önnel: ez A „SZOVJET FENYEGETÉS“- A KÖZVÉLEMÉNY SZERVEZETT BECSAPÁSA SANGUINETTI FRANCIA TENGERNAGY FELTÁRJA A NAGY HAZUGSÁG MECHANIZMUSÁT valóban a legfontosabb kérdés, és szeretnénk, ha válaszolhatna erre.- Sokat gondolkodtam ezen. Amikor fjedig megértettem, miről van szó, elhatároztam, hogy kertelés nélkül kifejtem róla a véleményemet: „A legvalószínűbb válasz lényege a következő: gazdasági válság van és ebből a válságból nehéz kiutat találni, ha nem változtatják meg a gazdasági világrendet. ..A kapitalizmus sohasem ismeri el -, hogy ez a válság voltaképpen abból következik, hogy a régi rendszer nem alkalmas a jelenlegi világra, és hogy sebészeti műtétet kellene végrehajtani: meg kellene változtatni a termelés és a fogyasztás természetét, magának a társadalomnak a természetét... Azok az emberek, akiknek befolyása ugyanolyan nagy, amennyire kevéssé ismert a széles közvélemény számára, egy szép napon arra a következtetésre juthatnak, hogy a világháború a legmegbízhatóbb eszköz arra, hogy a kapitalizmus számára a legkisebb kockázattal járó kiutat találjanak a válságból“.- De milyen intézkedéseket tart szükségesnek az ilyen katasztrófa megelőzésére?- Csupán azt ismételhetem meg, mit könyvemben írtam: „Valamennyi nyugati politikus kétségtelenül teljesen tájékozott a kifejtett kérdésekről. Lehetetlen azt a gondolatot feltételezni, hogy nem rendelkeznek ilyen tájékozottsággal... Ha pedig így van, akkor következésképpen részt vesznek a közvélemény szervezett becsapásában országainkban, amelyek olyan állhatatosan demokratikusnak nevezik magukat. De vajon a demokrácia és a szervezett becsapás létezhet-e egymás mellett? Könyvemmel válaszolok erre. nem létezhetnek. Ez azt jelenti, ideje, hogy véglegesen válasszunk: vagy az egyik, vagy a másik. Vagy demokrácia, vagy hazugság, amely veszélyt rejt magában az egész világ sorsa számára. Ez az az igazság, amelyet kötelességem volt elmondani.“ (APN)
