Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-26 / 12. szám

Előttem a jegyzeteim, s e bonyolult ügy - amiről most irni szeretnék - csaknem teljes dokumentációja. Tekinté­lyes kötetet tesz ki az ezzel kapcsolatos levelezés, de itt vannak a műszaki rajzok és számítások is. Korábban már tüzetesen áttanulmányoztam és szakemberekkel megvi­tattam az összes idevágó adatot, most mégis újra kell olvasnom az egészet, hogy fölidézzem az ügy összes mozzanatát. Valójában egy tavalyi beszélgetés után lettem figyelmes az efféle esetekre Akkor Puáan Mikiének építőipari minisztert faggattam arról, mi új várható a tárca keretén belül az elkövetkező időszakban. Elmondta, hogy a beru­házások számának csökkentésével az építőipari vállalatok közt kialakulhat egy egészséges konkurrencia, a kevesebb lehetőségből ugyanis csak az válogathat majd, aki többet is tud nyújtani a minőség, a gazdaságosság és a többi fontos mutató terén. Itt jut majd igazán nagy szerephez a hazai szellemi töke is. Minden életképesnek bizonyuló ötletnek, amelynek megvalósításával az igényeknek eleget téve olcsóbban építhetünk, megadunk minden támogatást, mondta még a miniszter ★ ★ ★ Négyen ülünk az irodában Rajtam kívül a Bratistavai Priemstav három szakembere foglal még itt helyet, s most, hogy már jó egy órája beszélgetünk, még mindig új és új érveket akarok hallani ötletük védelmére, mert érzem, az eset , amiről tárgyaltunk, tökéletes áttekintést kíván. A tili- nai közös vízderítő építkezéséről van szó, pontosabban annak is csak egy részéről, a majdani csatorna csöveinek lerakásánál védelmet nyújtó földalatti szigetelő falakról Elsőnek Michal Pollák beszél- A beruházást egy komoly következménnyel járó mér­gezési eset váltotta ki Nem is olyan régen a zilinai vegyipari vállalat akkora adag mérgező anyagot eresztett a Vágba, hogy tucatjával pusztultak a folyóban a halak No, lett is nagy fölhajtás, s ennek köszönhetően épül ma a derítő. Beruházónak a Bratislavai Vízgazdálkodási Beru­házó Vállalatot nevezték ki erre az építkezésre Fökivite- lező a bratislavai Doprastav, alkivitelezóként pedig a Zili­nai Váhostav is részt vállalt a munkából. S valahol itt kéne a mi vállalatunknak is szerepelnie, ha.. De menjünk csak sorjában A Váhostav szerződésben vállalta, hogy meg­építi a fő csatornát. Ez azért igényes munka, mert nagymé­retű betoncsöveket kell lerakni viszonylag mélyen a földbe. S ami csak nehezíti a helyzetet, a terep, ahol mindezt el kéne végezni, mocsaras, puha, így gépnek és embernek itt egyaránt nehéz boldogulnia A tervező, amely esetünkben az ostravai Hydroprojekt, az akkori ismeretekhez és a terepnek megfelelő eljárást javasolt a csövek lerakására Itt került papírra a földalatti szigetelő falakról is az eredeti elképzelés. Miután a Váhostavban ilyen munkát még nem nagyon végeztek, egy amolyan előzetes, de még nem kötelező szerződéssel hozzánk fordultak: elvállalnánk-e ezt a részét a feladatnak. Kereken 131 millió korona értékű munkáról lett volna szó. örömmel mondtunk igent, hiszen a földalatti szigetelő falak építéséhez nekünk sok éves gyakorlatunk, jól képzett szakembergárdánk és megfelelő gépparkunk van. Azonnal beindítottuk az apparátust, és nekifogtunk az előkészületi munkának S mert szerényte­lenség nélkül állíthatom, hogy hozzáértő tervezőgárda is tevékenykedik üzemünkben, a fiúk, akik élén Karol Werde- nich mérnök áll, azonnal fölülvizsgálták az eredeti elképze­lést. De erről már szóljon inkább ő- Néhány korábbi építkezésen már alkalmaztunk egy újszerú eljárást a földalatti szigetelő falak kivitelezésénél- mondja Werdenich mérnök. - Tulajdonképpen egy általunk kifejlesztett újításról van szó, amit sikerrel hasz­náltunk a bratislavai autógyárban, de Őuranyban és Léván is. Ezt szerettük volna ^ilinán is alkalmazni Gazdasági vonatkozásban lett volna nagyon érdekes ez a módszer, hiszen kereken 10 millió koronát tudtunk volna általa megtakarítani az eredeti eljárással szemben. Ennyivel olcsóbban kapta volna meg népgazdaságunk ezt a fontos beruházást.- Hogy értsem ezt, netán valaki elutasította az ötletet?- A múlt év augusztusában jártunk ezügyben először a Váhostavban - mondja Horst Glatz, harmadik jelenlevő. - Határozottan visszautasították ajánlatukat, mondván, hogy ez nincs jóváhagyva a tervező vállalat által Csak­hogy akkor már azt vettük észre, hogy a Váhostav maga készül az eredetileg nekünk ajánlott munka elvégzésére. Megdöbbentünk, amikor azt láttuk, hogy a járulékos épít­kezésekbe fogtak, a szuszpenzió-gyártó berendezést sze­relik Ekkor derült ki, hogy nem kapunk a Váhostavtól jogilag is érvényes szerződést. A legrosszabb az volt, hogy már mi is megvásároltuk a szükséges alapanyagok és berendezések egy részét. Ezért még egy ajánlatot tettünk a Váhostavnak Fölkínáltuk, hogy ha átadják nekünk ezt a már korábban megígért építkezést, az általuk vásárolt gépeket és anyagokat is hajlandóak leszünk tőlük meg­venni, így ezzel se károsodnának. Sajnos, ez a kezdemé­nyezésünk sem vezetett eredményhez.- Ezután mit csináltak?- A beruházó vállalathoz fordultunk abban a hitben, hogy neki igazán érdeke megtakarítani 10 millió koronát.- No és nem így történt? 'Három beszélgetőtársam a kérdésre sokatmondóan egymásra néz, majd Michal Pollák szólal meg- Tudja, ez lett a gyümölcse fáradozásunknak - mutat a papírkötegre. - Természetesen a levelekben nagyon is nyugtázzák igyekezetünket, de úgy érezzük, amikor csele­kedni kellett, már csappant ez a lendület. A beruházó vállalat is azt kérte, hagyassuk jóvá elképzelésünket a főtervezővel. Mintha az, hogy a gyakorlatban ez az eljárás már bevált, nem lenne elegendő bizonyíték Elfo­gadtuk hát ezt a követelést is, és a tervezőhöz eljuttattuk a dokumentációnak azt a részét, aminek alapján már véleményünk szerint elbírálható életképessége. Termé­szetesen nem küldtük el az eljárás lebonyolítási iratait, mert így teljes mértékben kiszolgáltattuk volna ötletünket Attól tartottunk, valaki elsajátítja ötletünket Amikor megjött a tervezőtől a válasz, nem voltunk meglepve Egy amolyan konzultatív, semmire sem kötelező levél érkezett, amiben lényeges kifogás ugyan nem volt, csak efféle fogalmazá­sok: úgy tűnik, nem eléggé biztonságos, meg ehhez hasonlók. Érthető módon, ha a tervező elfogadja a mi elképzelésünket, közvetve azt is bevallja, hogy ő kevésbé körültekintő, mondhatni hanyag munkát végzett, aminek eredménye, hogy 10 millió koronával többe kerül a vízde- rítö. Mi megkértük a beruházót, ítéltesse meg az elképze­lésünket egy pártatlan tervezőirodával. Erre a mai napig nem került sor. ★ -A A S mert az idő múlik, az építkezés pedig nem állhat le, a Váhostav valóban megkezdte a földalatti szigetelő falak építését. Itt még azt is jó megjegyezni, hogy ezek a falak csupán védelmi konstrukcióként szolgálnak. Abban a pilla­natban, miután lefektették a betoncsöveket, már fölösle­gessé válnak. A mai napig körülbelül a munka egyötödré­sze készült el. Ha történetesen mégis megkapnák ezt az építkezést, elképzelhető, hogy még most is folytatni tudnák a már megkezdett munkát? - fordulok Michal Pollákhoz.- Persze, hiszen már ezt is fölajánlottuk. Még most is érvényes az ajánlatunk, hogy megvásároljuk a Váhostav anyagat, s kifizetjük az eddig elvégzett munkát is. Kiszámí­tottuk, hogy még ebben az állapotban is mintegy nyolcmil­lió koronát tudnánk megtakarítani. De ha hozzávesszük, hogy időközben még tökéletesítettük az eljárást, megle­het, hogy ennél sokkal nagyobb is lehetne a megtakarított összeg Bármennyire is igyekszem, egy dolgot sehogy sem tudok megérteni. Ha nekem valaki fölajánlaná, hogy egy bizonyos munkát határidőre, jól és minden egyéb garanciával elvégez, ráadásul olcsóbban, mint egy másik, ugyancsak pályázó vállalat, egy percet sem tétováznék, s azonnal az előbbinek adnám, hadd csinálja. Azt sem értem, miért kell a beruházónak ezt az előírások közti bújócskát velünk játszania, hiszen abban biztos lehet, ha az eljárás netán életveszélyes lenne, akkor mi sem szor­galmaznánk. Rácsok mögött egyikünk sem szeretné vé­gezni. A A A Eredetileg Viktor Drozda mérnökkel, a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatójával beszéltem meg egy talál­kozót, de érkezésemkor kiderült, sürgős elintéznivalója -r­akadt a minisztériumban. Helyette Ján Kadlec mérnök fogadott Mint mondta, hasonlóan jól ismeri az esetet, mint az igazgató. így hát rögtön arról érdeklődtem, miért utasították vissza ezt a nemcsak látszólag egyszerűbb és olcsóbb megoldást. Kifogásként ugyanazt mondja, mint amit már hallottam a priemstaviaktól is. Vagyis, hogy a benyújtott dokumentáció alapján lehetetlen megítélni az ötlet előnyeit Ellenérvként fölhozom, hogy az eljárás már több helyen bevált a gyakorlatban is. Mit kell itt még bizonyítani? Ekkor döbbennek meg igazán, mert a beru­házó vállalat képviselője, aki végsősoron mindnyájunk pénzével gazdálkodik, elmondja, hogy ő valójában nem is tudja, e téren miféle építkezéseket kivitelezett a Priemstav Fölvetődik bennem a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen minek nyomán kap meg egy vállalat egy bizonyos beruhá­zást, ha azt nem az eddig elvégzett munkájának nyomán ítélik oda? Ilyen alapon akár a két szép szem is előnynek számíthat?- Tegyük fel - mondom Kadlec mérnöknek hogy a priemstaviaknak sikerül bebizonyítaniok igazukat. Lehet­séges, hogy még megkapják ezt az építkezést?- Pillanatnyilag ez lehetetlen, és az a benyomásom, hogy hosszúra nyúló folyamat lenne átutalni a munkát a Váhostavtól. Itt ugyanis törvénnyel védett szerződések vannak hatályban, melynek értelmében a földalatti szige­telő falak kivitelezője a Váhostav. Érthető módon erről a jogáról le sem akar mondani Többek közt azért nem, mert akkor mit csinálna a hirtelen fölszabadult dolgozóival Ahhoz, hogy egy ilyen szerződést felbontassunk, már az irányítás középfokának kéne beavatkoznia. Tehát a terme­lési-gazdasági egységek szintjén kéne az ügynek eldőlnie, ha nem, fnég ennél is magasabb szinten Mindez rengeteg papírmunkával, levelezgetéssel, tárgyalással járna, s a végeredmény az is lehetne, hogy akkorra elkészül a vitatott csatorna is. A A ★ E látogatás után néhány nappal ismét fölkerekedett három ismerősöm a Priemstavból. Egyikük táskájából egy kazettás magnó került elő, amelyen egy viszonylag hosszú telefonbeszélgetést rögzítettek. A vonal egyik végén Wer­denich mérnök, a másik végén a beruházó vállalat igazga­tója. Tartalmában ismét csak a korábban ismert tények szerepeltek, föltűnő inkább a nyájas hangvitel volt „Saj­nos - mondták ismerőseim - korábbi időszakból nincs hasonló hangszalagunk, így az ön számára kevésbé szembetűnő a hangnemváltozás“ Szemmel láthatóan örültek ennek a - szerintük - jobbrafordulásnak, s mint mondták, készek minden törvényes utat megjárni az ügy sikere érdekében. Ismét néhány nappal később még egy meglepő dolog történt. Levél érkezett a 2ilinai Váhostavtól, amelyben kikérik maguknak a rágalmazást. Merthogy állítólag azt terjesztem, hogy a Váhostav nem hajlandó a társadalmi követelményeket figyelembe venni. Számon kérik rajtam azt is, hogy miért nem kértem ki ezügyben a Váhostav elöljáróinak véleményét is. Válaszlevelemben többek közt megfogalmaztam azt is, hogy nem hiszem, hogy egy dologban amiben kezdőnek számítanak, mármint a föld­alatti szigetelő falak építésében, érvényes állást is tudnának foglalni. Amiről viszont szívesen tájékozódtam volna 2ili- nán, az a lovagias magatartással függ össze. Ha már megígérték a Priemstavnak ezt a munkát, miért léptek oly váratlanul vissza e szándékuktól? Most, mielőtt asztalhoz ültem megírni e riportot, még telefonon fölhívtam Werdenich mérnököt, hogy megtud­jam, változott-e időközben ez ügyben valami. - Valami megkezdődött - mondta reményteli hangon -, mert üze­münk igazgatóját épp ma hívták a földalatti szigetelő falak ügyében egy értekezletre, amelyen, ha jól tájékozódtam, legfelsőbb gazdasági vezetők is részt vesznek Úgy látszik, valóban megindult a gépezet, mégis köny- nyen lehet, hogy Kadlec mérnöknek lesz igaza Mert mire a tárgyalások, levelezések és egyéb kiútkeresés rengete­gében döntés születik, a vitatott munka elkészül. Akkor lezárul ez az ügy is, ami „csekély“ 10 millió koronánkba kerül. S ez így még nagyon nagyvonalú számolás, mert ki tudja, mi az ára néhány ember megbolygatott nyugalmá­nak, s az ügyvitelnek, aminek papírtermékeit már most is kilóra lehet mérni. Belegondolva a dologba azon tűnődöm, hogy mi lehet az oka ennek a túlkomplikált helyzetnek. Talán a még mindig érvényben levő elavult írások, ame­lyek gyakran gúzsba kötnek egy-egy nem hagyományos kezdeményezést? Ha így van, akkor vegyük figyelembe, hogy annak idején az előírásokat is csak emberek alkották, módosítani őket ugyancsak nekünk kéne. KESZELI BÉLA Pártatlan tervezőiroda véleményét kér­jük - mondja Michal Pollák Ajánlatunkat határozottan visszautasí­tották a Váhostavban - mondja Horst Glatz Pillanatnyilag lehetetlen átigazolni a munkát a Priemstavnak - mondja Ján Kadlec mérnök Az eljárást sikerrel alkalmazhattuk már több helyen - mondja Karol Werde­nich mérnök (A szerző felvételei)-L ÚJ SZÚ 6 1982. III. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom