Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-19 / 11. szám
II ★I i ry JU. 7 V . Ui fcj (q ÜLI cü J rr rí Lili Tift m !★ 75 évvel ezelőtt jelent meg a Kassí ii Munkás első száma A kommunista- és munkásmozgalom története során a sajtó mindvégiy hatékony segítőtársa a mozgalomnak. A CSKP mindjárt megalakulása után az agitációs, propaganda- és nevelómunka élére állította a forradalmi sajtót. A párt a röpiratokon, plakátokon és az újságokon keresztül naponta szólt a munkásokhoz, tájékoztatta, nevelte, aktivizálta őket. Kassán (KoSice) a munkásmozgalom hagyományai a múlt század második felébe nyúlnak vissza. A helyi munkásság már akkor önképzó és segélyegyesületeket alapított, és kísérletet tett munkáslap kiadására. Budapesten 1897. május elsején jelent meg a Nova dóba című szlovák munkás- újság első száma, május 15-én pedig napvilágot látott a Zora című szlovák munkásfolyóirat, amelynek csak egy száma jelent meg. Az említett szlovák sajtótermékekkel egyidejűleg jelent meg Kassán, 1897. május elsején az alkalmi háromnyelvű folyóirat Vörös Irány - Rothe Richtung- Cerveni mir címmel. A kapitalista társadalomban egy munkásújság megjelenése mindig határkövet jelent a munkásmozgalom és az osztályharc fejlődésében. A szlovák munkás- mozgalom 80 évvel ezelőtt olyan szervezettségi fokot ért el, hogy létrejöttek a lapkiadás anyagi feltételei, képesek voltak annyi pénzt összegyűjteni, hogy abból ki tudják fizetni a magas kauciót, a gyártási és szállítási költségeket. Másrészt a munkásmozgalomnak a sajtó rendkívüli hajtóerőt, kollektív agitátort, propagátort és szervezőt jelentett. Sajnos, ez az 500 példányszámban megjelenő, háromnyelvű folyóirat nem jutott el a munkásokhoz, mivel a kassai államügyész elkobozta. A kiadók kísérlete tehát nem sikerült. A háromnyelvű lap megjelenése azonban még így is figyelemre méltó. Ezt követően ugyanis Kassán megerősödött a munkásmozgalom, s a mozgalmon belül vidéken eltűntek a nemzetiségi különbségek. A kassai szociáldemokraták pontosan a Magyar Szociáldemokrata Párt 1890 decemberi programja szerint jártak el, vagyis arra törekedtek, hogy az egész nép- nemzetiségére, származásra és nemre való tekintet nélkül — felszabaduljon a függőség alól, felszámolják a politikai jogtalanságot. E párt internacionalista jellegére még Engels is felhívta a figyelmet. 1902 és 1907 között Kassán nem jelent meg munkásfolyóirat, és a munkásmozgalom ereje még így is jelentős volt. Az 1905-ös orosz forradalmat követően megszaporodtak a sztrájkok Magyar- ország-szerte. Általános sztrájkot szerveztek a kassai építőipari munkások és az iparosok is. Kassán a szervezett munkásmozgalom törekvéseit 1907-ben siker koronázta. December 25-én és 26-án Kassán területi értekezletet tartott a Magyar Szociáldemokrata Párt, ahol a magyar, a szlovák és a német küldöttek elhatározták, hogy munkásfolyóiratot adnak ki. Molnár Miklós március 16-án közölte Kassa polgármesterével, hogy Kassai Munkás néven politikai és társadalmi hetilapot indít, s hogy a lap felelős szerkesztője Porosz Mihály, azaz Preusz Móric lesz. Március 16-án valóban megjelent a Kassai Munkás. Húsz éven keresztül a szociáldemokrata párt sajtószerveként, később pedig - a CSKP megalakulása után - a szlovákiai magyar munkásság kommunista lapjaként. Kezdetben a Kassai Munkásnak nem volt világos, egyértelmű programja. Ez elsősorban a Magyar Szociáldemokrata Párt akkori opportunista vezetőségének politikájából adódott, valamint abból, hogy a lap nem a szervezett munkásság szervének nevezte magát. Nem állt ki a munkásmozgalom forradalmi programja mellett, hanem megelégedett azzal, hogy az ún. népparlament létrehozását hangsúlyozza. Ez az ideológiai zűrzavar az első világháborúig tartott, amikor személyi változásokra került sor a szerkesztőségben. 1908-ig Porosz Mihály, később Molnár Miklós, majd pedig 1909 márciusától Surányi Lajos irányította a szerkesztőségi munkát. A szerkesztőség vezetősége nem volt képes hatékonyan harcolni a szociáldemokrata párt helytelen megnyilvánulásai ellen, s ráadásul a budapesti központ csak azért vette tudomásul e regionális munkáslap megjelenését, mert az nem veszélyeztette a párt ideológiáját és tekintélyét. Azonban ennek ellenére sem mondjuk, hogy a Kassai Munkás abban az időben fölösleges volt a munkásmozgalom számára. Tevékenységét az adott időszakban, az adott körülmények között pozitívan kell értékelni. Annak idején a munkásosztály legerősebb fegyvere és az uralkodó osztály politikai és gazdasági machinációi leleplezésének egyik fontos eszköze volt. Megtanította a munkásságot, elsősorban Kassán, hogy szüntelenül kísérje figyelemmel a kor gazdasági kérdéseit, és helyes véleményt alakítson ki e kérdésekről. A Kassai Munkás könyörtelen harcot vívott a kizsákmányoló osztály ellen. Erről tanúskodnak a magas pénzbüntetések és a különböző büntető szankciók, amelyekkel a szerkesztőséget harcos, elkötelezett cikkeiért sújtották. Végül a Ti- sza-kotTnány 1914 augusztusában háborúellenes álláspontjáért betiltotta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Szlovákiában egyre jobban kibontakozott a munkásmozgalom. Ennek következtében az akkori magyar kormány feloldotta az előzetes cenzúrát. 1918. november 8-tól ismét Surányi Lajos szerkesztette a lapot. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a hatóságok 1919 elején harcot indítottak a helyi magyar lapok ellen. A megszigorított cenzúra bevezetésének következtében 1919. március 16-án betiltották a Kassai Munkást. Három hónappal később Milder Sándor szerkesztésében Kassán, a Szlovák Tanácsköztársaság szerveként jelent meg. Június 19-én Kun Béla tapasztalt szerkesztőket küldött Kassára, hogy szervezzék meg.és irányítsák a munkássajtót. A Tanácsköztársaság leverése után a Kassai Munkás július 26-án Surányi Lajos szerkesztésében hetilapként jelent meg ismét. A lap ekkor már igyekezett alkalmazkodni és beilleszkedni az új csehszlovák államba. A kiadó a kassai Szocialista Párt, a felelős szerkesztő továbbra is Surányi Lajos- volt. A szerkesztőség tagjai: Fried Jenő Gyetvai János, Jász Dezső és Mácza János. A Kassai Munkás ettől kezdve szakít a Magyar Szociáldemokrata Párt irányvonalával, de bírálja és fenntartásokkal fogadja a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt politikáját is. A csehszlovák burzsoázia, valamint szociáldemokrácia burzsoá-nacionalista megnyilvánulásainak bírálatával eljut a proletár internacionalizmushoz, s - a nemzetiségre való tekintet nélkül - a kelet-szlovákiai proletariátus érdekeinek igazi tolmácsolójává válik. 1920. február 15-től a Kassai Munkás naponta megjelenik. A 60 ezer korona kauciót a kassai munkások gyűjtötték össze. Az osztály- és nemzetiségi kérdés álláspontja világosan marxista volt. Olvasóit fokozatosan megismerteti a Kommunista In- ternacionálé programjával és azokat 1920 júniusának végén a párt és szak- szervezeti küldöttek kassai területi konferenciáján el is fogadja. A KI programjának szellemében szüntelenül harcol a kommunista párt megalakításáért A szociáldemokrata párt régi vezetőit azzal vádolja, hogy együttműködnek a burzsoáziával, hogy összetévesztik a proletariátus érdekeit, a burzsoázia érdekeivel, hogy engedményeket tesznek, hogy a forradalmi politika helyett tárgyalnak, revizionisták módjára járnak el, s ezzel gátolják a forradalom kibontakozását és győzelmét. A Kassai Munkás jelentőségét a munkásosztály szempontjából a kormány- szervek, de a rendőrség is felismerte. A burzsoá államhatalom főleg azután félt a lap munkástömegekre gyakorolt hatásától, amikor az Munkás címen országos kommunista lappá vált. A rendőrség és a cenzúra mindent megtett, hogy a kommunista eszmék úttörőjét elhallgattassa. Ennek hatására 1922. június 1-étől ideiglenesen hetente csak háromszor jelenik meg a Munkás. Nagy veszteség volt ez a kelet-szlovákiai munkásmozgalom számára. A rendőrség és a cenzúra azonban még ezzel sem elégedett meg. A Munkás viszont még ilyen körülmények között is teljesítette küldetését. Nem volt hét, hogy a rendőrség nem kobozott volna el legalább egy számot, nem volt nap, hogy a cenzúra ne gördített volna akadályt a lapkiadás elé. A Munkás szerkesztőinek tevékenységét a különböző fenyegetések sem befolyásolták. Az üldözésekre és fenyegetésekre a Munkás még jobb szervező és propagandamunkával válaszolt. Különféle mellékleteket adott ki. Ilyen volt a Proletár, a Nőmunkás, a Vörös Pionír, a Roham. A Munkás 1925. október 1-től ismét napilapként jelent meg. 1926. szeptember 17-én a lap közölte, hogy a párt vezető ségének és sajtóbizottságának határozata értelmében Kassáról Ostravába helyezi át székhelyét. November 7-től itt folytatta tevékenységét. A proletariátus a gazdasági válság kiéleződésének idején, 1930-ban napilap nélkül maradt, vagyis a Pravda és a Munkás hetilappá vált. A többszöri betiltás után 1927. június 27-én a Munkás végleg megszűnt. E néhány évtized alatt a Kassai Munkás, később pedig a Munkás 1920-tól pozitív irányba befolyásolta munkásmozgalmunkat: maga köré tömörítette a baloldali magyar szociáldemokratákat, akik jelentős mértékben növelték a szlovák proletariátus forradalmi erejét, s hozzájárult Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakításához. Stefan pytel-K H atározott céllal indultam Izsára (Iza): meg akartam ismerni a községben folyó agitációs és propagandamunkát. Megérkezésem előtt újból elolvastam a XVI. pártkongresszuson elhangzott beszámoló tömegpolitikai munkára vonatkozó részét. Egyebek közt ezt: ,,A tömegpolitikai munka fejlesztése során javítani kell a politikai agitációt, elsősorban a személyes agitációt... Ebben a munkában gazdagabb ismereteket, nagyobb rugalmasságot, bátorságot, érzékenységet kell tanúsítani és differenciált hozzáállást kell érvényesíteni. A szemléltető agitá- cióban ki kell küszöbölni a formalizmust, maradiságot és nagyobb meggyőző erőt kell elérni“. Vajon hogyan tesz eleget ennek az igényes feladatnak a komáromi (Komárno) járásban levő Duna menti község falusi pártszervezete? Erre a kérdésre kerestem választ Komlósi Menyhért, a pártbizottság elnöke elmondotta, a szervezet igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a község lakosságával szoros legyen a kapcsolata. Rendszeresen értékelik az agitációs központ tevékenységét, amelynek vezetője kommunista, s tisztségét pártfeladatként harmadik éve látja el. Utam tehát a helyi alapiskola igazgatói irodájába vezetett. Az agitációs központ vezetője ugyanis nem más, mint Patócs József, az iskola igazgatója.- Hat agitációs csoportunk van - tájékoztatott. - Egy az egységes földmüvesszövetkezetben, egy-egy pedig a helyi népművelési központ és a község iskolái keretében. Ezenkívül működik a szemléltető agitációért felelős kör, valamint a hangszórósok és fotósok köre. Ezek vezetői egyben tagjai az agitációs központ kilenctagú vezetőségének, melyet én irányítok. Rajtuk kívül az efsz pártalapszervezete bizottságának elnöke és a helyi népművelési központ igazgatója tagja még az agitációt irányító bizottságnak.- Lényegében tehát a felsorolt hat csoport munkájától függ a faluban az agitáció és propaganda hatékonysága?- Igen - mondta Patócs József. - Minden csoportnak saját munkaterve van. Ezekből állítjuk össze a község agitációs és propagandatevékenységének tervét, melyet természetesen a falusi pártalapszervezet hagy jóvá. Munkánkról, illetve a terv teljesítéséről a pártalapszervezetnek rendszeresen (félévenként) beszámolok. Ezenkívül, ha kell, máskor is tájékoztatom a taggyűlést munkánkról. Meggyózó erővel Sokoldalú agitáció és propaganda Segítséget kérek és kapok a pártszervezettől. Az agitáció kérdéséről a helyi nemzeti bizottság plenáris ülésén is szó esik. Például kértem a képviselőket, hogy aktívabban vegyenek részt munkánkban Az egyes körök közül Patócs elvtárs legnagyobb elismeréssel arról beszél, amely a szemléltető agitációért felel. Ennek vezetője Stefankovics László tanító A kör Megbeszélés. Balról jobbra: Patócs József, az agitációs központ vezetője és Komlósi Menyhért pártelnök (A felvételt Hajdú András készítette) tagjai minden politikai évforduló és állami ünnep alkalmából időszerű anyagokat helyeznek el a község különböző helyein felállított falitáblákon, összesen 5 ilyen tábla van. Jelszavak kifüggesztéséről is gondoskodnak. Igen hatásos a hangszórósok körének munkája is. Ennek a körnek Mária Vojcináková óvónő a vezetője A hangszórósok csaknem minden héten szólnak a lakossághoz. Meghívják az embereket a nyilvános taggyűlésekre, a faluban rendezett kulturális rendezvényekre, néprajzi előadásokra, író-olvasó találkozókra, egészségügyi előadásokra. Ismertetik az egységes földművesszövetkezetek termelési eredményeit, s a legkiválóbbak névsorát. Pellengérezésre egyelőre nem használják ki a hangszóró nyújtotta lehetőségeket. Legalábbis név szerint még senkit sem marsztaltak el. Azt azonban bemondja a hangszóró, ha valamelyik utca lemarad a faluszépítésben. A falu őszi és tavaszi nagytakarítására rendszeresen felkérik a kör tagjai a lakosságot. Nem lehet elégedett a bizottság a fotóskor munkájával. Legalábbis azóta nem, amióta berukkolt a kör vezetője. Korábban azt is hiányolta a lakosság, hogy nem volt rendszeres filmvetítés a faluban. Amióta azonban új vetítőgépük van, ez a kérdés megoldódott, s hetente mehetnek moziba az izsaiak. Külön kell szólni az agitkettösök munkájáról, akik személyesen is meghívják a polgárokat a községi rendezvényekre. Az agitkettösök főként a helyi pártszervezetek tagjaiból, a képviselőkből és a két polgári bizottság tagjaiból tevődnek össze. Az efsz és az iskolák agitációs kollektívái minden egyes család részére elkészítik a nyomtatott meghívót, melyet az agikettösök adnak át. A legutóbbi nyilvános gyűlésen telt ház volt. Ehhez is hozzájárult, hogy az iskolák tanulói kulturális műsort adtak. A pionírok Balajcsík Júlia pionírvezető irányításával minden egyes rendezvényen fellépnek.- Huszonnyolc agitkettősünk van - tudatja Patócs elvtárs. - Közülük a legaktívabbak Izsák Izabella és Czékus Tihamér, valamint Lajos Ferenc és Komlósi László. Az idősebbek közül pedig különösen Németh András bácsi. Mindabból, amit megtudtam, arra a megállapításra jutottam, hogy az izsaiak jól kihasználják az agitáció és a propaganda eszközeit. FÜLÖP IMRE ÚJ szú 1982. III. 19.
