Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
Néhány éve fokozott figyelemmel követem a tóketere- besi (Trebisov) járás gazdasági, kulturális és társadalmi életét, úgyhogy szinte minden bodrogközi és ungvidéki községnek ismerem a „bizonyítványát“. Vannak közöttük olyanok, amelyeknek „tantárgyak“ szerint is tudom a képességét és van néhány, amelyeket ugyan részletesen még nem ismerek, ám sejtem, milyen lehet az „előmeneteli átlaguk“. Ez év februárjáig Nagyszelmencet (Veiké Slemence) is az utóbbiak között tartottam nyilván, s méghozzá nem valami híres átlaggal. Hogy mi szerint értékeltem? Többek között a legutóbbi járási pártkonferencia alapján, amelyen ezt a községet nem emlegették az elismerést érdemlők között. Továbbá a járási nemzeti bizottság és a különböző tömegszervezetek járási bizottságainak értékelése alapján. Ä községről - eltekintve részben az alapiskolától és a Szlovákiai Nőszövetség helyi szervezetétől - az volt a véleményem, hogy mostanában „szundikál“. S amikor a minap, oda menet, megálltam a CSEMADOK járási bizottságán is és a helyi szervezet felöl érdeklődtem, a községről alkotott képem még tisztábbá és egyben elgondolkodtatóbbá vált. Alkonyatkor érkeztem a Latorca menti faluba. Az utcákon csend honolt, csupán néhány, talán haza igyekvő járókelő talpa alatt nyikorgott itt-ott a hó. - Nincs semmi különös ezen a településen, olyan, mint a többi errefelé - állapítottam meg magamban a régi és új házakkal szegélyezett kanyargó községi úton ballagva. Este lévén, a helyi nemzeti bizottság elnökét otthonában kerestem: - Ő már hetedik hónapja beteg..., most is alszik, pihen... - fogadott a konyhában két tizenéves fiú. Gilányi Sándorral, a 23 tagú helyi pártszervezet elnökével, a Nagykaposi (Vel'ké Kapusany) Efsz helyi gazdaságának raktárnokával nagyobb szerencsém volt. Éppen az értékelő pártgyülés beszámolóján dolgozott. A község politikai és társadalmi életének régi szervezője, jól ismeri a helyzetet:- Mi tagadás, egy-két évtizeddel ezelőtt a falufejlesztésben nagyobb léptekkel haladtunk, mint manapság. Igaz, akkor még a családi házak sokkal szerényebbek voltak, viszont a környéken - egy volt iskola átépítésével - talán nálunk készült el a legkorábban és a legnagyobb kultúr- ház. Volt a községben körzeti orvos, fogorvosr volt fodrászat és borbély s a kultúrélet is élénkebb, eredményesebb volt.- Mi lehet az oka annak, hogy a kezdeti lendület alábbhagyott?- Úgy érzem, ennek több oka is van. Az egyik, hogy míg a múltban a lakosság többsége a helyi efsz-ben dolgozott, ma már a fiatalság inkább másutt, az iparban igyekszik kikötni, s többnyire csak a hét végén jár haza Akik pedig itthon vannak, azok nem nagyon igyekeznek bekapcsolódni á község társadalmi életébe, hát még annak a szervezésébe, irányításába. Hiányzik belőlük az akarat, az áldozatkészség. Itt van például a tömegszervezetek munkája. Közülük egyedül a nőszövetség dolgozik úgy-ahogy. A CSEMADOK csak vergődik, hiszen azon kívül, hogy évente egy bált és egy kirándulást szervez, mást nemigen csinál. A sportszervezet is egyszer ide, másszor oda húz. Elnöke Kapóson lakik, mert az itthoniak között nincs, aki elvállalná a vezető szerepet.- Tudtommal ide nem jár a Magyar Területi Színház. Nem hiányzik?- Már hogyne hiányozna, de ha a kultúrház színpada kicsi... Választási programunkban már szerepel egy új, korszerű kultúrház felépítése. Ha minden a tervek.szerint történik, akkor 1984-ben hozzáfognak a munkához.- A körzeti orvos sem rendel már itt. Miért?- Az illetékesek ezt azzal indokolják, hogy közegészségi szempontból nem megfelelő az épület, ezért ideiglenesen Nagykaposon rendel az orvosunk. Az efsz vállalta, hogy a helyi nemzeti bizottsággal karöltve rendbe teszi az objektumot. Ez talán a közeljövőben megvalósul, hiszen a községnek a tatarozásra százezer koronája van.- Az élelmiszerüzlet szintén ósdi...- A közelmúltban üzembe helyeztünk egy ideiglenes élelmiszerüzletet s gondolunk a régi megjavítására is. Sajnos, újat egyelőre nem építhetünk, nincs rá elég pénzünk. Gilányi Sándortól távozva, ismét szemügyre vettem a falut. Szinte minden szunnyadt, aludni készült. A ,,CLUB“-ban nem voltak fiatalok, csak sötétség és csend honolt benne, csakúgy, mint a helyiek szerint nehezen kifűthető és egészségtelen kultúrházban is. A holdvilágnak köszönhetően megfigyelhettem azt a néhány átalakítást megélt, ma már réginek számító házat is, amelyben nap nap után a kis óvodások egy újról, egy világosabbról és tágasabbról álmodoznak... A reggel életet vitt Nagyszelmencbe. Nyolcszáznyolcvanhat lakosa közül (tíz évvel ezelőtt 936 volt) sokan Vajánba (Vojany), Tiszacsernőbe (Öierna nad Tisou) és Nagykaposra igyekeztek, munkahelyükre. Az egységes földművesszövetkezetben dolgozó 124 lakos pedig a falu szélén levő gazdasági udvarban tett-vett. A legnagyobb mozgás az 1957- ben átadott, körzeti jellegű magyar tanítási nyelvű alapiskola körül volt. Szirénfalvából (Ptruksa) Dobóruszkáról (Ruská) és Budaházáról (Budince) autóbuszok hozták a csípős hidegtől kipirult arcú gyerekeket.- Jelenig 251 tanulónk van, de volt már tanév, amikor 330 volt - tájékoztatott a tantestület munkájáért felelős lesó Béla iskolaigazgató.- Az oktatási eredmények?- Egyöntetű vélemény, hogy gyermekeink tudásszintje jó s akik innen indulnak, az életben megállják helyüket. Előfordult már, hogy a végzősök 70-72 százaléka középiskolás lett, a főiskolát végzettekből pedig már annyi van, hogy számon sem tartjuk őket. Van közöttük orvos, gépészmérnök, mezőgazdasági mérnök, pedagógus.- Hogyan segíti egymást az iskola és a falu a társadalmi életben?- A 19 tagú tantestületben négyen vagyunk párttagok, s annak ellenére, hogy három kollégám bejáró, aktívan bekapcsolódunk - s nemcsak mi, hanem a pártonkívüliek is - a község társadalmi életébe. így többek között ott vagyunk a pártszervezet vezetőségében, a helyi nemzeti bizottság szerveiben, a tömegszervezetek vezetőségeiben. Pedagógus a helyi művelődési otthon igazgatója, a községi krónikát is tanító vezeti. Amit csak tudunk, megcsinálunk, de hogy többre nem futja erőnkből,, az azzal magyarázható, hogy a tanítót a mai iskola teljes mértékben igényli. Nemcsak délelőtt, délután is. Ezért a munkánkért pedig - azt hiszem - senki előtt sem kell szégyenkeznünk. A régi dicsőségből nem lehet sokáig megélni Tények bizonyítják, hogy Nagyszelmenc fejlődése az utóbbi években mintha megtorpant volna. Persze, bárhogy is nézzük, a megtorpanást nem mások, hanem csak a község lakossága hidalhatja át. Hogy hogyan? Céltudatos munkával. Csakis úgy érhető el, hogy - mondjuk - a körzeti orvos a közeljövőben (ezt Ondrej Olenák, a járási nemzeti bizottság alelnöke is megerősítette, amikor e kérdéssel kapcsolatban magyarázatot kértem,) hetente egyszer-kétszer rendszeresen Nagyszelmencben is rendeljen; hogy olyan kultúrház és üzletközpont legyen a községben, amely megfelel a kor követelményeinek; hogy Nagyszelmenc valóban „nagy“ és szép is legyen; s hogy... Ehhez az egyik legszükségesebb feltétel, a lakosság egysége, adott. Csupán azt kell még elérni, hogy az egység újból a közös dolgok vállvetett intézésében mutatkozzon meg GAZDAG JÓZSEF Az élelmiszerüzlet (Gazdag József felvételei) Az egészségügyi központot talán korábban kellett volna tatarozni, esetleg egy újat építeni ÚJ SZÚ 8 1982. Ili 12. 4w fl) 'fl) c § c 2 '<0 0 Ö 1 ■c (fl I .0) .2 <o | '"(C £ § E I (fl ui
