Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
/ / "H-4' 1 KOSI-ORSZÁGOK TARSADALMMSAZDASAOI STRATÉGIÁJA A NYOLCVANAS EVEKBEN ÍRTA OLEG BOGOMOLOV, AZ SZTA SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER GAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK IGAZGATÓJA ÚJ szú (A cikk első részét lapunk múlt heti számában közöltük) A gazdasági mechanizmus folyamatban levő átépítésének egyik alapelve az, hogy az egyes dolgozók és kollektívák anyagi javadalmazása reális kapcsolatban legyen a közös műhöz való tényleges hozzájárulásukkal, e hozzájárulás népgazdasági jelentőségével. Ezért vezetik be például a vállalaton belüli önálló elszámolás különböző formáit, ezért számolják fel az egyenlősdiséget, s ezért fokozzák a munkabérek differenciálását a szakképzettség és a munka minősége alapján, miközben szem előtt tartják a legalacsonyabb bérek közötti igazságos arányokat. E feladat megoldását azonban megnehezíti az anyagi érdekeltség forrásainak korlátozott terjedelme, valamint a különböző másodállások és mellékes jövedelmek következtében elterjedt másodlagos elosztás. A testvéri szocialista országok azonban nem a háztáji gazdaságok és a másodállások korlátozásában látják a megoldást, hanem abban, hogy ezek szervesen bekapcsolódjanak az állami vállalatok tevékenységébe, miközben kifejező mértékben fokozódik az ellenőrzés a spekulatív, nem munkából származó jövedelmek megakadályozására. Az utóbbi időben Lengyelországban, Magyarországon és Csehszlovákiában jelentősen kiéleződött a szociális igazságtalanság megnyilvánulásai ellen folytatott harc, amelyről a pártkongresszusok és a plénumok tárgyaltak. AZ INTENZÍV FEJLESZTÉS KÖVETELMÉNYEI A KGST-országok a nyolcvanas évek folyamán egy további fontos feladatot is teljesítenek, éspedig a tudományos-technikai forradalom eredményeinek egybekapcsolását a szocializmus előnyeivel. A tapasztalatok arra utalnak, hogy e feladat sikeres megoldásához nem elegendő csupán szervezési intézkedéseket hozni, vagy további anyagi ösztönzési formákat bevezetni. Olyan komplex intézkedések kidolgozására van szükség, amelyek áthatják a társadalmi élet különböző szféráit, valamint az irányítási tevékenység egyes szintjeit. Ide tartozik a tudományos-műszaki haladás országos stratégiájának a kidolgozása is, éspedig az egyes KGST-országok közötti kölcsönös egyeztetés alapján, valamint az anyagi juttatások helyes arányú tervezésével az egységes komplexum egyes láncszemei, vagyis az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a műszaki hasznosítás, valamint a tudományt a termeléssel összekötő különböző intézményesített formák számára. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az új technika bevezetéséhez szükséges szociális feltételeknek, az emberek alkotó irányzatú nevelésének, az ésszerűsítéseknek és az újítók növekvő létszámának. Az utóbbi időben a testvérpártok dokumentumai egyre gyakrabban hangsúlyozzák a gazdasági fejlődés intenzifiká- lása és a szocialista demokrácia további tökéletesítése közötti összefüggéseket. A gazdaság további fejlesztése szükségessé teszi a politikai és a gazdasági mechanizmus további szilárdítását, a társadalmi érdekek céltudatos kielégítését, a reszortizmus és a helyi érdekek előtérbe helyezésének a leküzdését, s az érdekek helyes arányainak a biztosítását a gazdasági szervezet különböző láncszemei között. A PÁRT VEZETŐ SZEREPE A reális szocializmus, annak gazdasági alapja és politikai felépítménye egy nagy országcsoportot alkotó nemzetek közös munkájának, s vezető marxista-leninista pártjaik irányító és szervező tevékenységének az eredményeként jött létre. A szocialista országok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy minél szélesebb és bonyolultabb a társadalmi és főleg a gazdasági élet fejlődése, s minél nagyobb súlyt kapnak benne a nemzetközi kapcsolatok és viszonyok, annál nagyobb szükség van arra, hogy a társadalmi és a gazdasági fejlődés minden oldalát a dolgozók öntudatos élcsapata, a kommunista párt irányítsa. Ez a követelmény rendkívül időszerűen hat a nyolcvanas években minden testvérországban a társadalom politikai szervezetének tökéletesítésével, főleg pedig a párt vezető szerepének az érvényesítésével kapcsolatban. A szocializmus politikai rendszere ezekben az országokban nem képez valamiféle egyesített mechanizmust, bizonyos „szovjet modellt“, amint azt a szocializmus ellenségei állítják. Ennek a rendszernek minden szocialista országban megvannak a maga konkrét történelmi sajátosságai, s a nemzeti arculatot jellemző vonásai. Azonban e sajátosságok mellett mindegyik politikai rendszerben adva vannak azok a közös vonások is, amelyek az új rendszer internacionalista jellegét, alapelveit és törvényszerűségeit fejezik ki. Az ilyen törvényszerűségek közé tartozik elsősorban a kommunista és munkáspártok vezető szerepe az új társadalom építésében. A szocializmusban a kommunista párton kívül nem létezik semmiféle más társadalmi erő vagy társadalmi szerve- , zet, amely képes lenne tudományosan indokolni a társadalmi fejlődés stratégiáját az élet minden területén, eszmeileg irányítani a tömegek alkotó tevékenységét, s politikailag irányítani a társadalom i egészét, annak intézményeit és társadalmi szervezeteit. Eközben a kommunista pártok nem akarják helyettesíteni ezeket a szervezeteket, hanem éppen ellenkezőleg, ösztönzően hatnak az aktivitásukra és kezdeményezésükre. Egyes szocialista országok politikai rendszerében megtalálták a helyüket a szövetséges nem kommunista pártok is. Ezek bizonyos társadalmi rétegek, például a parasztság, a kisiparosok és a kereskedők, valamint az értelmiség egyes csoportjainak az érdekeit fejezik ki, bekapcsolják őket a szocialista építés közös munkájába, s a felelősség viselé- ' sében is részt vállalnak a mezőgazdaság és a különböző szolgáltatások fejlődéséért. A szocialista országokban egyre aktívabb tevékenységet fejt ki a nemzeti front, amely a közös célok elérésére egységesíti a társadalmi szervezeteket. A nemzeti frontok növekvő szerepet játszanak a dolgozók között végzett kulturálisnevelő munkában, elősegítik az állampolgárok mindennapi szükségleteinek a biztosítását, kapcsolataikat a népképviseleti szervekkel, valamint segítséget nyújtanak a képviselő-testületi választások lebonyolításához. A TÁRSADALMI FESZÜLTSÉGEK LEHETŐSÉGE Amint azt a testvéri országok tapasztalatai is bizonyítják, a szocializmus nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a lakosság egyes társadalmi rétegeinek és osztályainak a rétegei eltérjenek egymástól. A vezetésben elkövetett politikai hibák, valamint a bonyolult kérdések megoldásában alkalmazott adminisztratív módszerek, amelyektől V. I. Lenin is óva intett, bizonyos szinten az egyes osztályok, vagy nagy szociális csoportok érdekeinek a károsításához vezethetnek. Végül pedig feszültség jöhet létre a szövetséges osztályok, nemzetiségek, vagy más társadalmi csoportok között. Ha ezeknek a feszültségeknek nem szentelnek kellő figyelmet, vagy helytelenül reagálnak rájuk, úgy konfliktusokká is nőhetnek „A lengyelországi események ismét bebizonyították“, mondotta L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszámolójában, „hogy a párt számára és vezető szerepének szilárdítása számára mennyire fontos a tömegek hangjának figyelmes hallgatása, a bürokrácia és a voluntarizmus legkülönbözőbb megnyilvánulásai ellen folytatott határozott harc a szocialista demokrácia aktív fejlesztése, és a megfontolt realista politika követése a külgazdasági kapcsolatokban.“ A Lengyel Egyesült Munkáspárt most intézkedéseket tesz az általa elkövetett hibák következményeinek felszámolására, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilárdítására, s egyúttal határozott harcot folytat az antiszocialista elemekkel szemben. A komműnista pártok a szocialista politikai rendszer tartóoszlopai. A legfontosabb láncszemet képezik a szocialista demokrácia fejlesztésében és tökéletesítésében. A testvérpártok céltudatos szervező tevékenységének tapasztalatai, amelyeket az utóbbi kongresszusokon sokoldalúan elemezték és általánosítottak, azt bizonyítják, hogy a dolgozók politikai öntudatának, szakmai és kulturális színvonalának emelkedésével párhuzamosan a demokratikus formák és módszerek jelentősége is növekszik napjaink életének irányításában és a káderek kiválasztásában. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ELMÉLYÍTÉSE Az SZKP XXVI. kongresszusán Leo- nyid lljics Brezsnyev részletesen jellemezte a Szovjetunióban alkalmazott szocialista demokrácia alapvető vonásait: „A közös ügy, a termelés fejlesztése iránti érdeklődés, a nézetek szembeállítása, a nyílt és elvhű bírálat és önbírálat, minden állampolgár társadalmi-politikai aktivitásának növelése - ebben van a szovjet demokrácia, a munkára, tettekre buzdító demokrácia lényege.“ A fejlett szocialista társadalom felépítése a Szovjetunióban, s az ilyen építésre való áttérés a szocialista országok többségében számos jelentős intézkedéssel járt a szocializmus politikai rendszerének , tökéletesítése, demokratikus alapjainak szilárdítása irányában. Ezek között különösen nagy jelentőségű volt az alkotmányos törvények kihirdetése, a legfőbb államhatalmi szervek feladatkörének kibővítése és szervezésének tökéletesítése, a törvényhozás és a társadalmi ellenőrzési rendszer fejlesztése. A hetvenes évek fplyamán új alkotmányt fogadtak el Bulgáriában, Kubában, az NDK-ban és Jugoszláviában, s lényeges változásokra került sor a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Románia alapvető törvényeiben. Hatalmas nemzetközi jelentősége volt a Szovjetunió új Alkotmányának, amelyet 1977 októberében fogadtak el. Ez a dokumentum, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa is hangsúlyozta, összefoglalóan tartalmazta a szovjet társadalom gazdasági, társadalmi és szellemi életében végbement leglényegesebb változásokat, az össznépi állam mély demokratizmusát. A hetvenes és a nyolcvanas évek • folyamán a szocialista országok politikai rendszerének a fejlődését főleg a szak- szervezetek tevékenységének az aktivizálódása jellemzi. Tovább szélesedik a munkásosztályt egészében képviselő és a dolgozók döntő többségét egységesítő szakszervezetek jogköre. Pozitívan nyilvánul meg a részvételük az országos jelentőségű döntések kidolgozásában. A szakszervezetek szerepa nemcsak a népgazdasági tervek teljesítésében, hanem azok előkészítésében is megnövekedett. A szakszervezetek egyúttal növekvő figyelmet szentelnek a dolgozók jog- és érdekvédelmének, részt vesznek a bérezési rendszer tökéletesítésére vonatkozó irányelvek kidolgozásában, s a szocialista politika megvalósításának egyéb formáiban Ugyancsak növekszik az ifjúsági szervezetek aktivitása is, amelyek elősegítik a fiatal nemzedék bevonását a szocialista építésbe. Számos országban törvényeket fogadtak el az ifjúságról, amelyek meghatározzák a fiatalok szerepét a szocialista társadalomban, továbbá jogaikat és kötelességeiket. AZ ANTISZOCIALISTA ERŐK AKTIVIZÁLÓDÁSA A szocialista országokban a politikai felépítmény fejlesztésében és tökéletesítésében, a dolgozók eszmei nevelésében, a szocialista erkölcs szilárdításában és az új ember formálásában elért eredményeket elemezve nem szabad megfeledkezni azokól a nehézségekről, amelyeket az új rendszer ellenségei okoznak. Az „emberi jogok védelmének“, vagy a „nemzetközi terrorizmus elleni harcnak" a farizeusi emlegetésével a nyugati ideológusok és politikusok be akarnak' avatkozni a szocialista országok belü- gyeibe, arra számítanak, hogy feltételek alakulnak ki az antiszocialista erők konszolidálásához, s ezért „szabadságot“ szeretnének biztosítani a szocializmus elleni politikai és eszmei felforgató tevékenységhez. Amikor az imperialista propaganda azt tapasztalja, hogy a szocialista országok népe sohasem fog biztosítani ilyen „szabadságot“ a szocializmus ellenségei számára, kijelenti, hogy a szocialista országokban „nincs demokrácia“, amivel félre akarja vezetni a hiszékenyeket, s kompromittálni a szocializmust, főleg pedig megakadályozni azt, hogy növekedjen a szocialista eszmék hatása a világ nem szocialista részében élő dolgozók értelmére és szívére. A szocialista országok elleni imperialista akciók egyre körmönfontabbak és álcázottabbak. Különösen veszélyesek a felforgató akciók olyankor, amikor ezekhez a szocialista országok belpolitikai tévedései és hibás számításai is társulnak. Ez alkalmas táptalajt képez az antiszocialista erők aktivizálódásához, amint az a testvéri Lengyelországban is bekövetkezett. A testvéri kommunista és munkáspártok legutóbbi kongresszusaikon általánosították azokat az eredményeket, amelyeket a gazdasági és a társadalmi politika területén az elmúlt évtizedben elértek, s meghatározták a további fejlődés fő irányait. A történelmi tapasztalatok gazdag és sokoldalú jellegét bizonyították a társadalmi élet új formáinak kialakításában. Mindegyik ország felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokkal gyarapította azok közös tárházát, amelyekből hasznos ismereteket és tanulságokat is merít. Minél gazdagabbak és sokoldalúbbak ezek a tapasztalatok, annál több támpontot nyújtanak a helyes módszerek kidolgozásához a szocialista építés új és bonyolult feladatainak megoldásában. HASZNOS TAPASZTALATCSERE Az SZKP XXVI. kongresszusán Leo- nyid lljics Brezsnyev elvtárs megemlítette a testvérországok értékes tapasztalatait is a gazdasági élet és a társadalom tervszerű fejlesztésében. Szólt a magyar- országi mezőgazdasági szövetkezetek és vállalatok jól szervezett munkájáról, az NDK-nak a termelés ésszerűsítésében, a nyers- és az alapanyagok takarékos felhasználásában szerzett tapasztalatairól, valamint a szociális ellátás színvonaláról Csehszlovákiában. Ezek a példák természetesen nem merítettek ki minden értékes és érdekes jelenséget a szocialista építés mai gyakorlatából. A testvéri országok és a vezető pártok tapasztalatainak kölcsönös kicserélése a szocializmus építésében, valamint a gazdasági és az általános társadalmi élet irányításában hatalmas tartalékot jelent a szocialista világrendszer további folyamatos fejlődéséhez. Az SZKP XXVI. kongresszusán erőteljesen és meggyőzően hangzottak azok a szavak, amelyek az egymástól való kölcsönös tanulásra, a legjobb és a leghaladóbb tapasztalatok kihasználására, s a korábban előfordult hibák elkerülésére hívták fel a figyelmet. Mindez az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés bonyolult problémáira is vonatkozik, mert a munka hatékonyságának és minőségének sokoldalú javítása kulcsfontosságú szerepet játszik a nép életszínvonalának további fejlesztésében, amely a népgazdaság állandó és fokozatos fejlődésére épül. A KGST-országokban a gazdasági irányítás tökéletesítésében szerzett gazdag tapasztalatok lehetővé teszik, hogy napirendre kerüljön a KGST-országok gazdasági mechanizmusaiban érvényesülő szerkezeti megoldások egymáshoz való közelítése, természetesen bármilyen modell erőltetett elfogadtatása nélkül. A KGST-országoknak az az érdekük, hogy egyeztessék ezeket a mechanizmusokat, ami további integrált együttműködésük elmélyítésének egyik alapvető feltétele. Az optimális megoldások keresése során nem kevés időt és eszközt lehet megtakarítani a szocialista közösség kollektív tapasztalatainak jól szervezett tanulmányozásával és érvényesítésével. A marxista-leninista pártok és a szocialista országok tevékenysége tudatosan irányul arra, hogy az új életet építő nemzetek növekvő mértékben cseréljék ki egymás között az anyagi és a szellemi értékeket. Ezért állandóan gyarapodnak .azok a kollektív tapasztalatok, amelyek Lenin megfogalmazása szerint „a világ proletárjai forradalmi együttműködésének“ az eredményei. A kollektív tapasztalatok hasznosítása elősegíti, hogy a kommunista és munkáspártok helyes I irányt jelöljenek meg a nemzetközi rendszert képező szocializmus további szilárdításához és tökéletesítéséhez. mmmmmammmmmmmmami 1982. III. 12. ■■■■
