Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-05 / 9. szám

I I Nősiesség és élsport. A két fo­galom az utóbbi időben mintha rettentő ellentmondásba kevere­dett volna. Nem csoda hát, hogy egyre szélesebb berkekben vita­tárgy a téma. Egy dolog vitathatat­lan: az élsport mai fejlődési fokán végzett edzésmennyiség (főként) az egyéni sportokban) csöppet sem fokozza a női bájakat. De mi itt most nem esztétikai szempon­tok taglalására törekszünk, ezt átengedjük férfi kollégáinknak.S ha netalán nekik egy véleményku­tatásra szottyanna kedvük, ám tessék. Előrebocsáthatom, több­ségük - annak ellenére, hogy cso­dálja a nők sportban elért eredmé­nyeit - kecsesnek, törékenynek, gyengédnek szereti látni az asz- szonyokat, lányokat. De az is biz­tos, hogy, még ez a tudat sem riasztaná vissza az élsportot űző nőket. Sőt! Azelőtt elképzelhetet­lennek tartott helyekre törnek be, az autóversenyzők és a maraton- futók közé, futballoznak, cselgán- csoznak. Tarzán csak ámulna Egy ausztrál genetikus, K. F. Dyer tanulmányában összehason­lítja a férfi és a női versenyzők atlétikában és úszásban elért eredményeit. Az elmúlt negyven év világcsúcsait és olimpiákon nyújtott teljesítményeit véve alapul megállapítja, hogy a nők esetében sokkal nagyobb ütemű a fejlődés. Tarzán, azaz a huszas évek úszócsodája, Johnny Weissmüller csak ámult volna, ha 1924-es olimpiai győzelme után valaki azt mondta volna neki, hogy a 80-as években 15 éves lánykák gyor­sabbak lesznek nála. A Tarzán- filmek későbbi főhőse Párizsban 59 mp alatt úszta a 100 méteres gyorsot. A moszkvai olimpián az NDK-beli Barbara Krause 54,79 mp alatt! Még szembetűnőbb a különbség a 400 m-es gyors­úszásban: Weissmüller idej 5:04,2, a legutóbbi olimpia győzteséé, Ines Diersé 4:08,76. Szóval,az NDK-beli kislány alaposan fakép­nél hagyná a nagy „Tarzant“. S nemcsak őt, Diers gyorsabb volt az 1964-es tokiói olimpia győzte­sénél, az amerikai Don Schollan- dernél is. A világ akkori legjobb sportolója 4:12,2-vel nyerte a 400 méter döntőjét. Még hihetetlenebbnek tűnik az NDK harmadik olimpiai bajnoknő­iének, az 1980-ban 17 éves Petra • Ines Diers nemcsak Jonny Wessemüllert, de még Don Schollandert is faképnél hagyta volna Schneidernek világcsúcsot jelentő ideje. A 400 méteres vegyesú­szásban 4:36,29-et ért el. össze­hasonlításképpen az amerikai Hik- kox a mexikói olimpián 4:48,4-el nyerte a számot... Athénben női maratónfutók! 1966-ban a bostoni maratonfu- tó versenynek egy nem legális résztvevője is akadt, Roberta Gibb. A startpisztoly eldördüléséig egy bokorban bújt meg, aztán ész­revétlenül a futók közé vegyült. Valahol a néhány századik helyen ért célba. Egy év múlva Roberta hivatalosan is engedélyt kapott a részvételre. A női maraton sza­badot kapott: legalábbis 1984-ben Los Angelesben már szerepel az olimpia műsorán. Sót, az idén az athéni EB-n is! A résztvevők között pedig ott lesz egy jó ismerős, a Rudé právo futóversenyének többszörös győztese, egy vékony, szemüve­ges, szőke fiatalasszony, a norvég Grete Waitz. Amikor az oslói ta­nárnő tavaly átszakította a New York-i maraton célszalagát, 2:37,48-at mutatott a stopperóra. Tíz évvel ezelőtt ezzel az idővel megnyerte volna a versenyt! Sőt, az 1896 és 1948 közötti időszak minden olimpiai bajnokát legyőzte volna. Az atlétikában és az úszásban a legmarkánsabb a nők berobba- nása. 1980-ban zürichi nemzetkö­zi atlétikai versenyen a szovjet Tatjana Kazankina fantasztikus vi­lágcsúcsot ért el az 1500 méteres síkfutásban. Még a legendás Nur­mi is irigyelte volna tőle ezt a 3:52,5-öt! A már emlegetett genetikus, az ausztrál Dyer 15 országban vizs­gálta meg a két sportágban elért eredményeket, s az elemzés alap­ján megállapította, hogy például az NDK atlétanói a szó szoros értelmében ott vannak férfi kollé­gáik sarkában. A legjobb teljesít­mények között mindössze 11,98 százalék a különbség. Még ennél is jobban „üldözik“ a nők a férfia­kat az úszásban. E sportág nagy­hatalmát jelentő NDK-ban a férfiak és a nők teljesítménye között csu­pán 7,1 százalék a különbség. Viszont csak 5,2 százalék a 400 méternél hosszabb számokban! • Tatjana Vasziljevna Kazankina, akiről annak idején lemondtak az orvosok... 1980-ban a világ leggyorsabb nője volt az 1500 méteres sík futásban (CST-felvételek) 100 km-en női győztes Az amerikai James Fix hosszú évekig végzett megfigyelései alapján könyvet írt „Futás“ cím­mel. Ebből a sikeres bestsellerből idézünk: „Úgy tűnik, a nők lassab­ban fáradnak el, mint a férfiak. A harmincadik kilométer után álta­lában válságot él át a futó, fogytán az ereje, az izmokban felhalmo­zott tartalékok általában kimerül­nek. Egy nő szervezete viszont ter­mészeténél fogva mintegy 10 szá­zalékkal több zsiradékot tartal­maz, mint a hasonlóan edzett fér­fié. A zsír nagy kitartást igénylő munkánál kitűnő hajtóanyag (a vándormadarak költözésükkor több napig is csak saját zsírjukból élnek). Ezért nem ismerik a jól felkészült futónők a már emlege­tett válság pillanatát...“ Persze, kedves férfiak, nem kell azért megijedni: mindig lesznek olyan sportágak, amelyekben a nők soha nem fognak uralomra törni, például a súlyemelésben vagy az ökölvívásban. Viszont az is tény, hogy a női szervezet köny- nyebben megszokja a megerőlte­tést, az élsportban elengedhetet­len napi edzésmunkát. S a női sportolók egy része él is ezzel az adottsággal. Lehet, hogy még mi is megérjük a 100 kilométeres fu­tás női győztesét, amennyiben az említett számot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felveszi az olimpia műsorára. Ma még hihe­tetlennek tűnik, de a jövő ilyen dologra is képes lesz! Külföldi forrásanyagok alapján: URBÁN KLÁRA Zöld asztal. A tárgyalótermek zöld posztóval bevont asztalainál, sok minden­ről - fegyverszünetről, békeszerződésről, békés egymás mellett élésről - tárgyal- mak diplomaták. Köztük néha nők is. Zöld asztal. A játékbarlangokban folyó hazárdjátékok asztalainak alapszíne. Ez sem tipikus női „műfaj“. Zöld asztal, hálóval, kis fehér labdával. Ez már egészen más. Itt van játék, van egyenjo­gúság (vegyes páros), csak éppen „bé­kés egymás mellett élésről" szó nem lehet. Az asztal egyik végén álló le akarja győzni a másikat, és fordítva. Gyorsaság­gal, erővel, állóképességgel, idegekkel... Ki bírja tovább?! Ennél az asztalnál harc van a szó legnemesebb értelmében. Két ember, esetenként két stílus, sőt két generáció harca is. A végeredmény pe­dig a legkiszámíthatatlanabb, mert aligha akad furfangosabb játékeszköz a világon a kis fehér kaucsuklabdánál. Nem hiába tartják: „Minden labda gömbölyű, de a pingponglabda a leggömbölyűbb... “ Két nő, két stílus, két generáció. Marie Hrachová és Kisházi Beatrix. Az előbbi az elmúlt néhány évben halmozta a sike­reket a juniorok között és újabban a fel­nőttek között is. Az utóbbi ugyanazt teszi, csak idestova, immár két évtizede. Hra­chová 18 éves, Kisházi 34. Hrachová háromszoros junior Európa- bajnok. 1979-ben párosban nyert arany­érmet korosztálya EB-jén, egy évvel ké­sőbb egyéniben és vegyes párosban. Igaz, az elmúlt évi junior EB - hazai közönség előtt - kudarc volt számára. Csak ezüstérmeket gyűjtött. Azt viszont négyet. A felnőttek között ellenben kitű­nően szerepelt, különösen a vegyes pá­rosban, Pansky oldalán. Nantes-ban az Európa 12 ranglista versenyen sorra veri a nálánál híresebb versenyzőket.Előbb Uhlíkovát, majd Perkucsint, Hellmannt, Lindbladot, Kamizurut, Magost, Oláht, Szabót... Mindössze Hammersleytöl, Vriesekooptól és Popovától kap ki. Az utóbbi volt legutóbb a kontinensbajnok, az előző kettő az idei EB legnagyobb favoritja. A 18-éves csehszlovák játékos különleges ismertető jele, hogy kifejezet­ten nem szeret védekező stílusú játéko­sok ellen játszani! Kisházi teljes sikerlistáját felsorolni szinte lehetetlen. Többek között: csapat­ban Európa-bajnok, többszörös Szuper Liga-győztes csapattag, a Statisztikával szinte állandóan BEK-gyóztes. Ráadásul ő az Európa 12 csúcstartója.Ez idáig négyszer nyerte ezt a ranglistaviadalt. Ezúttal azonban csak a női mezőny első számú tartalékja volt. Különöse ismerte­Marie Hrachová tőjele, hogy kifejezetten szeret támadó­stílusú játékosok ellen játszani! Kettőjük legutóbbi találkozójának létre­jöttét az Ústi nad Orlicí-ban rendezett csehszlovák-magyar Szuper Liga-talál­kozón elsősorban a kényszer eredmé­nyezte. A többi magyar játékos jelenleg formán kívül van, Kisházi meg maga a megtestesült mgbízhatóság. Hrachovát viszont ki sem lehetne hagyni a csehszlo­vák csapatból, hiszen alig egy-két nappal korábban verte végig Európa csaknem teljes élmezőnyét. Kezdődik a mérkőzés. Kisházi vezet, 3:0-ra, 6:2-re, majd talán az egész mér­kőzés legszebb labdamenetének végén 9:5-re szépít Hrachová. Kettőjük játékát talán így lehetne röviden jellemezni: Hra­chová férfias, kemény asztaliteniszt ját­Kisházi Beatrix (A szerző felvétele) szik, mindkét oldalra kitünően pörget. Kisházi inkább a lágyabb, nőiesebb stí­lust képviseli. A leglehetetlenebb labdá­kat is visszaadja, a legkeményebb leüté­seket is „visszasimogatja“ az asztalra, a hálón túlra. Persze, ezzel még önma­gában nem lehetne nyerni, állandóan arra várni, hogy az ellenfél hibázzon, elfogyjon türelme s előkészítetlenül üs­sön. A győzelemhez az is kell, hogy a védekezőjátékos a legváratlanabb^ pil­lanatban tudja keményen beütni a labdát, oda, ahová a támadó a legkevésbé várja. Így aztán 21:11 -re is meg lehet nyerni az első játszmát. Egy játszma azonban még nem a mérkőzés. A második szettet Hrachová kezdi, adogat és vezet, először az egész mécs­esén. És utoljára. 5:5-nél még együtt vannak, aztán 20:20-nál is. Ami e két eredmény között van, az kész dráma. Hrachová erősít, óriási labdameneteket láthat a közönség, Kisházi azonban csaknem mindent visszaad. 18:16-nál védhetetlen Hrachová tenyerese. Sors­döntő labdamenet? - írom jegyzetfüze­tembe. Nem az. 20:20-nál újra lehetne fordítani. Nem sikerül. Két kiváló asztaliteniszező - sőt két generáció és két stílus - nagy csatájában ezúttal még a megfontoltabb a tapasztal­tabb győzött. Jósolják a szakemberek már jó ideje, hogy a jövő a Hrachováké, a keményen, férfiasán asztaliteniszező játékosnőké. Bizonyára igazuk van. Ad­dig szonban még előfordul az iméntihez hasonló sok mérkőzés. A tartós sikerek, kitartó munka, sok-sok küzdelem ered­ményeként születnek meg. Ezért szép a sport, a harcolni, küzdeni, nagyon tudó „gyengébbik“ nem sportja ,s MÉSZÁROS JÁNOS VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506r39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanskóho nábreíie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt-Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom