Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-05 / 9. szám
Asszonynak és lónak sosem lehet hinni - szögezi le a női nemről alkotott nem a legkedvezőbb véleményét az egyik magyar közmondás. S ez még csak hagyján, ez még a hízelgőbbek közé tartozik. Akad cifrább vélemény is rólunk: Az asszonynak csak akkor lehet hinni, ha liba gyepei a sírján. Kell ehhez kommentár? így vélekednek rólunk a férfiak. Mert az aligha kétséges, hogy az idézett közmondásokat nem mi alkottuk... Sajnos, nemcsak a magyar közmondások között bukkantam elmarasztaló ,, igazságokra“ nemünkkel kapcsolatban, hiszen az a francia közmondás sem tekinthető bóknak, mely szerint A szerelem elmúlik, a feleség megmarad. Vagy az a kínai közmondás, mely nem átall olyat állítani, hogy Az asszonyok nyelve az ő kardjuk: nem is engedik megrozsdásodni. De nem kényeztetnek el bennünket az írók sem (bár igaz, hogy a költők néha-néha megajándékoznak egy szép szerelmes verssel...), mert például Shopenhauernek volt mersze leírni, hogy Ezt az alacsony növésű, szűk vállú, széles csípejű, kurta lábú fajtát szép nem névvel illetni csakis a nemiségtől elködösült férfielme képes. Ám semmivel sem kevésbé elmarasztalóak más nagyságok megállapításai sem. Hogy csak a hízelgőbbekből soroljak fel néhányat: Ha az asszony megfutamodik, azért teszi, hogy utolérjék (Rousseau): A legtöbb nőnek csak azért maradt meg az erénye, mert sohasem kérték tőle (Crébillon); Az Úr bölcs előrelátással nem adott szakállat a nőknek, mert nem tudtak volna hallgatni borotválkozás közben (id. Dumas)... Ám a legfelháborítób- ban egy tizenhetedik századi francia író, René Francois nyilatkozott rólunk: Mi az, amit oly fennen hirdetnek? Két darab üvegcserép két lyukban, rajtuk mozgékony, szőrszálakkal beszegett bőrcafatok, amelyeket szemhéjnak becéznek. Fölöttük egy nevetséges ív, ugyancsak szőrökből. Ezek között bocsátkozik is az agyvelő pöcecsatornája, az orr. Kettéhasított véres hús: az ajak. Aludt vérrel körülvett és az állkapocsba beágyazott csontocskák, ezek a fogak. Egy lapos, kissé hegyes húsdarab, amely ide-oda mozog és alkalmas mindenféle csacsogásra, íme a nyelv. A pofatömlők fölött a két tölcsérszerűen kivájt fül, akárcsak egy fazéknak két fogantyúja. Az egészet egy nagy sörény borítja. Hát érdemes ezek miatt ekkora hűhót csapni? Érdemes? Érdemes-e vagy sem, mindig is a férfiak csaptak ,,ezek miatt“ (s méghozzá mekkora!) hűhót! A fesoroltakat régen vetették papírra a férfiak. Valaha ilyen véleménnyel voltak rólunk. De vajon hogyan vélekednek rólunk ma? Erre kerestem a feleletet. A vallomások hitelesek, csupán a neveket hallgattam el. Egy férfi erre képtelen. Adjuk meg a nőknek a tiszteletet... Szerkesztő, 47 éves, nős: Ugyanúgy embernek tartom őket, mint a férfiakat. Újságíró, 49 éves, nős: Különös teremtmények. Kiszámíthatatlanok. Tudni kell őket megérteni, és szeretni kell őket, mint egy virágot, és mindig engedni kell nekik, meg kell tenni a kedvüket. A nő törékeny virág, simogatni kell, dédelgetni, s akkor még a makrancos is kezessé válik. fró, 50 éves, nős: Általában pozitív véleménnyel vagyok róluk, de néha negatív a véleményem. Diplomata, 50 éves, elvált: Nem lehet külön véleményt alkotni a nőkről. Mert mint ahogy a férfiak között vannak okosak és buták, a nők között ugyanúgy léteznek okosak és buták. Operaénekes, 51 éves, nős: Egy nótával felelek: „Kecskebéka felmászott a fűzfára...“ ez úgy folytatódik, hogy „így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó, mert mindig csak a más asszonya volna jó“... Röviden fogalmazva: nagyon rossz velük, de még rossszabb nélkülük. t Tanuló, 8 éves: Sokkal jobbak a lányok, mint mi. Csak sokat beszélnek. Gimnazista, 16 éves: Félősek. Borzasztó sokat magolnak. Ók ugyan azt állítják, hogy azért tanulnak, mert szorgalmasak, de szerintem ez nem szorgalom, hanem gyávaság - attól rettegnek, hogy rossz jegyet kapnak. Tévészerelő, 23 éves, nőtlen: Nincs róluk véleményem, mert nagyon beteg vagyok, másnapos vagyok, az anyám rakja a fejemre a borogatást... Mérnök, 26 éves, nőtlen: Nem mondhatnám, hogy rosszak. Egyáltalán nem. Szerintem több jó lakozik bennük, mint rossz. De adódnak olyan körülmények, amelyek eldöntik, hogy egy nő rendes marad-e vagy elzüllik. Például a családban a szülök egymáshoz való viszonya, meg hogy az a lány milyen környezetbe kerül... Mert egy angyalt is el lehet rontani, viszont egy ördögöt is jó útra lehet téríteni. Amikor a férfiak a feleségüket ócsárolják, csak azért teszik, mert a többiek is így nyilatkoznak a feleségükről, s attól félnek, ha megvallanák, hogy szeretik a feleségüket, és jól élnek, a kollégák kigúnyolnák őket és rájuk sütnék, hogy papucsok. Én sosem leszek papucs... De vannak helyzetek, amikor egy férfi nem utasíthatja vissza a kollégáit, ha meghívják egy pohár borra. Sokszor az ember beosztásá is megkívánja, hogy beüljön abba a borozóba. Léteznek kisebb botlások, amelyeket nem lehet elkerülni, csakhogy a nők ilyesmit nem képesek felfogni, s az ilyen kicsiség miatt veszekednek. Számítógép-operátor, 27 éves, nőtlen: Olyan kevés nőt ismertem, még nem is tudom, milyenek... Nőgyógyász, 30 éves, elvált: 1982. III. 5. Megvan róluk a véleményem... ÚJ SZÚ Táncdalszövegíró, 31 éves, elvált: Imádom őket, a hajuk illatát, a bőrük bársonyát, szeretem, ha babusgatnak, ha tőrödnek velem, ha állandóan mellettem vannak. Nem tudok nélkülük élni! Szerkesztő, 32 éves, nős: Nem haragszom rájuk. A férfiakra haragszom. Pontosabban egy férfira. A parancsnokomra, aki hazaengedett a katonáéból szabadságra. Akkor nősültem. Táncdalénekes, 34 éves, elvált: Fantasztikusak - feltéve, hogy nem bestiák. Ámbár a mai nők többnyire bestiák. Hivatalnok, 38 éves, nős: A nők nem a gyengébb nem, hanem a gyenge nem. Képtelenek verekedni az igazukért, a jogaikkal sem élnek. Persze nincs is egyenjogúságuk, ezt határozottan merem állítani. Még ha kétszer olyan jó képességű is egy nö, mint egy férfi, akármilyen tehetséges is, a háttérbe szorítják. A nők nem harcolnak az érvényesülésükért, nincs bennük kitartás, sem küzdőszellem. Üzletvezető, 40 éves, nős: Hisztériásak. Csak arra valók, hogy az ember végigsétáljon velük a Duna-par- ton, esetleg egy-két kellemes órát eltölt- sön velük. De aranyszabály, hogy az ember ne habarodjon beléjük, mert mihelyt észreveszik a férfi érdeklődését, álnokul kihasználják. Arra is ügyelni kell, hogy ne varrják magukat a nyakunkba, mert akkor jönnek a bonyodalmak, a feleség otthon hisztizni kezd... Festőművész, 42 éves, nős: Tisztelem és becsülöm őket... egész komolyan. Természetesen a normális nőkre gondolok. Ebben a rohanó világban az ember örüljön, hogy valaki van mellette. Bevásárolnak, a gyerekért rohannak, főznek, takarítanak... ók azok, akik megteremtik a családban a békességet. A család támasza mindenképpen a nő - akár az anya, akár a nagymama. Nem könnyű dolog. S a gazdálkodás... Gépkocsivezető, 51 éves, nős: Hatszor voltam fürdőben gyógykezelésen, tehát tudom, mire képesek. Hogy milyen cudarul megcsalják a férjüket... Ezek után nem tudok hinni egyiküknek sem, még akkor sem, ha a szívüket a tenyerükre tennék. Nem vagyok féltékeny a feleségemre, meg nem is voltam soha. Nem is lett volna rá okom, mivel ő otthon vezeti a háztartást. Nem is lett volna talán alkalma, hogy engem megcsaljon, de mégis, most, ha valaki megkérdezne, hogy mit tartok a feleségem hűségéről, csak annyit mondhatnék, hogy a kisujjamat sem merném megha(Fotó: ŐTK, M. Procházková, Z. Minácová) rapni... Ilyenek a nők. Már Éva is rászedte Ádámot a paradicsomban, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. Költő, 52 éves, nős: Nélkülük mit sem érne az élet, ők az élet rózsái. Még akkor is, ha rosszak. Jogász, 53 éves, elvált: A férfiak általában a saját tapasztalataik alapján alkotnak véleményt a nőkről. Aki csalódott bennük, minden nőt ringyónak tart - elnézést a kifejezésért. Aki meg boldog, az dicséri a feleségét, más nőkkel nem törődik. Véleményem szerint a nők alapjában véve szerencsétlenebbek, mert nincs lehetőségük a választásra. Mindig a férfi választ. A bonyodalmat az okozza, hogy a férfiaknak joga van a választásra. A férfiak többségének romantikus elképzelései vannak a nőkről, ezért csalódnak. Költészetnek, szépségnek tartják a nőt, s ez a költészet a házasságkötés után elveszi a fizetésüket, mindenétől megfosztja a férfit. De mindentől függetlenül: a nőkért érdemes élni! Nyomdász, 54 éves, nős: Régen is voltak rendes nők, meg most is vannak. De azt hiszem, igazi barátság a nők között nem létezik. Erre képtelenek. Üzletkötő, 55 éves, nős: Vannak köztük rendesek, akiknek számít a család. Az én feleségem például úgy tud főzni, hogy azt akárki megirigyelhetné! De ezek a mai fruskák! Csak a fiúk meg a diszkó! Hajaj, mi mindent tudnék róluk mesélni! Tanár, 58 éves, nős: Okosak, szépek, műveltek. Igazán csak csodálni tudom őket, hogy mire képesek. Dolgoznak, háztartást vezetnek, gyereket nevelnek, sokkal többet vállalnak, mint a férfiak. Ez a társadalom felemelte a nőket, de túl is terhelte őket. Állítom, hogy számtalan esetben képzettebbek, mint a férfiak, mégsem kapnak akkora megbecsülést, mint a férfiak. Szövetkezeti tag, 59 éves, nős: Nekem jó a véleményem az asszonyokról. De hát az úgy van, hogy amelyik nem jó, az nem jó. Ha még egyszer nősülhetnék, hamarább nősülnék, mint a múltban, akkor még jobb asszonyt lehetne nevelni. Több idő volna rá, de most már késő. Későn jöttem haza a fogságból, az volt a baj. Hivatalnok, 62 éves, nőtlen: Szeretem őket, de véleményt csak egy- egy nőről tudnék mondani. Voltak és vannak rondák, voltak, akik belém rúgtak, voltak, akiket én küldtem el. Szidni az ember mindig csak egy nőt szid, de nem az összesét, és ellenkezőleg, akiket az ember szeretett, azokról csak jót mond. Tanár, 71 éves, nős: Minél öregebbek, annál kibírhatatla- nabbak. Vasutas, 92 éves, özvegy: De sok szép fiatalasszonyt ismertem! A szépjét most is megnézem... Ennyi bőven elég. így vélekednek rólunk ma. De valóban ilyenek volnánk? Milyenek is vagyunk? Hogy milyenek, ki tudná pontosabban megmondani, mint mi magunk! önmagunkat mi ismerjük a legjobban. Mi tudjuk a legjobban, hogy szeretetreméltóak is vagyunk néha, de előfordul, hogy elviselhetetlenül hisztizünk; hogy olykor mérhetetlenül okosan, máskor pedig elképesztően bután viselkedünk, akadnak köztünk számítók és önfeláldozók, kaphatók . agyunk galádságokra, de van, amikor gondolkodás nélkül feláldozunk mindent, csalfák vagyunk és hűségesek, gonoszak és jóságosak... de ezt csak mi tudjuk. Csak nők vagyunk. KOPASZ CSILLA
