Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-26 / 8. szám

A l/’j már címezett levelet az Egye­/\i\l sült Államok legnagyobb váro­sába, az tudja, hogy kétszer kell léírnia egy földrajzi nevet. így: New York, New York. Nem afféle postai szószaporítás ez. Az első a várost jelzi, a második az államot. Amerikában ugyanis nagyon sok az azonos nevű város, és ha nem tüntet­nék fel utánuk az államot is, zavarban lenne a posta, hogy hova vigye a levelet. New York pedig nem csak egy város, hanem egy egész állam neve is. És nem is akármilyené! Területe egy egész ke­véssel nagyobb mint Csehszlovákiáé és lakossága meghaladja a 18 milliót. És ennek csupán a kisebbik fele él New York városában. Arról, hogy mi tartozik New York váro­sához, ugyancsak lehetne vitatkozni, Mert való igaz, hogy hivatalosan öt kerü­letből áll: a kontinensen fekvő Bronxból, két önálló szigetből - Manhattan-bö\ és Staten /s/andbőí - valamint a Long Is- land-en (a Hosszú Szigeten) elterülő Brooklynból és Queens-böl, ám a hét­köznapi nyelvben csupán Manhattant emlegetik New Yorkként. Ha a brooklyni embert vidéken vagy külföldön megkér­dezik, hogy hova valósi, nem azt mondja, hogy New Yorkba, hanem azt, hogy Bro- oklynba. Sőt, még a posta is ezt vallja. Legalább is a postacímet így adják meg: Brooklynból és Queens-böl, ám a hét­név, mint említettem, nem a várost, ha­nem az államot jelöli. Manhattan felöl az East River hídján áthaladva ez a felirat ötlik az ember szemébe: Üdvözöljük Brooklynban, az Egyesült Államok ne­gyedik legnagyobb városában! De térjünk vissza az államhoz. Ameri­kában ritka kivételektől (például a georgi- ai Atlantától) eltérően az a szokás, hogy nem a legnagyobb város a főváros. így van ez a szövetségi szinten (lásd: Wa- shinton), és így van ez az egyes szövet­ségi államokban is. így aztán New York állam fővárosa sem New York városa, hanem Albany. A Hudson folyó völgyében fekvő, ma 120000 lakosú várost a XVII. század elején alapította a Holland Nyugat-Indiai Társaság, a gyarmatosítás akkori egyik fő motorja, a gyarmatáruk talán legnagyobb korabeli kereskedöháza. A holland eredetre utalnak Albany épí­tészeti műemlékei - a XVIII. század vé­géről fennmaradt és ma múzeumként szolgáló kastélyok, kúriák - is, amelyek­nek gazdái a Schuylerek a van Renssela- erek, a Bröckök voltak. Főként me­zőgazdasági termékekkel kereskedtek. Felvásárolták, ami a szomszédos grófsá­gokban termett (New York ma is híres gyümölcs-, főként almatermesztéséről és szarvasmarha-tenyésztéséről) és kihasz­nálva a kedvező közlekedési adottságo­kat, viszonylag messzire eljuttatták eze­ket az árukat. A városnak ma sincs különösebben nevezetes ipari üzeme. Fő iparága - amerikai szóhasználattal élve - a bü­rokrácia. A „bürokráciaipar“ persze nem más, mint a 18 millió lakosú szövetségi állam hivatalainak apparátusa. Albany központi terét az Állami Capi­tal, továbbá az ugyancsak a századunk elején emelt közhivatalok épülete, vala­mint az állam legfelső bíróságának palo­tája és a közkönyvtár övezi. Tudvalevő, hogy az Egyesült Államok Kongresszu­sának (parlamentjének) a washingtoni épülete az eredeti Capitol (már tudniillik Amerikában, mert hiszen nevét termé­szetesen az antik Róma Capitóliumáról nyerte). Nagyon sok szövetségi állam fővárosában található arra emlékeztető (csak éppen kisebb, vidékiesebb, szegé­nyesebb) kupolás palota, amely ugyaner­re a névre hallgat és rendeltetése is ugyanaz: a helyi törvényhozás otthona. New York - nem hiába viseli az Empire State (birodalmi állam) nevet - ebben nem követte Washingtont, legalábbis nem szolgaian. Az Albany-i Capitol ugyanis valóban nem emlékeztet a wa­shingtonira, ezzel szemben akár ikertest­vére is lehetne egy másik, a századfor­duló táján emelt fővárosi épületnek, még­Levél Albany-ból pedig annak, amelyben a Fehér Ház apparátusa helyezkedik el. Ugyanolyan európai várkastély-elemekkel, ál-barokk ablakokkal díszített óriási tömb ez is. Széles központi erkéllyel és parádés lépcsőfeljáróval, köröskörül pedig (amint az egy igazi birodalomban illik) különféle helyi nagyságok, hajdani kormányzók, tábornokok lovas és ló nélküli bronzszob­rai sorakoznak. Az Állami Capitol egyben New York állam kormányzójának hivatala is. Ez ma is nagyon fontos tisztség, de különösen így volt azelőtt, amikor még nem Kalifor­nia, hanem New York volt az Unió legné­pesebb állama. Az itteni kormányzó álta­lában országosan ismert személyiség, ami elősegítheti további karrierjét. Innen indul világpolitikai színpadára Franklin A Nelson Rockefeller tér néhány iroda­épülete Delano Roosvelt, itt volt kormányzó az 50-60-as években Nelson Rockefeller. Az utóbbinak ugyan nem sikerült valóra váltania álmát nem lett belőle az Egyesült Államok elnöke, de az alelnöki székig azért eljutott. Tavalyig a bennfentesek úgy tudták, hogy hasonló szándékai vannak Hugh Carey-nek, a jelenlegi demokratapárti kormányzónak is, Az év elején azonban váratlanul bejelentette, hogy visszavonul a politikától, kormányzónak sem kívánja újra jelöltetni magát az idén. A Capitolon dolgozó riporterek szerint arról van szó, hogy Carey, a tapasztalt politikai róka felmérte, hogy az utóbbi időben hozott intézkedéseivel olymértékben haragította magára a választók többségét, hogy semmiképpen sem számíthatna győze­lemre. Ezért - a vereséget elkerülendő - nem is indul, és így emelt fővel tá­vozhat. Hugh Carey politikai pályafutásának ezenkívül még más is megártott. A hatva­nas éveiben járó fiatalos kormányzó nemrégiben nősült újra. Egy chicagói ingatlanügynökség nála jóval fiatalabb milliomos társtulajdonosnöjét vette fele­ségül. Ekörül azonban különféle bonyo­dalmak keletkeztek. A görög származású kormányzóné, Evangeline asszony cégének ugyanis meglehetősen rossz híre van. Még üzleti körökben is gátlástalannak, mohónak, nem tiszta eszközökkel dolgozónak mondják. Ettől persze még az oltár elé vezethette volna jegyesét a kormányzó. Mivel azonban a hölgy elvált, katolikus pap nem vállalkozott arra, hogy összead­ja őket. (Carey katolikus, ami a jelentős mértékben ír és olasz lakosságú New York államban politikai bázis számára. Éppen ezért az egyházi esküvőt sem akarta mellőzni.) A görög ortodox pópa hajlandónak mutatkozott a szertartás el­végzésére, el is végezte. Amikor azon­ban a polgári anyakönyvvezetőnél be kel­lett diktálni a személyi adatokat, az ara úgy nyilatkozott, hogy kétszeresen elvált. A újságíróknak pedig azt mondta, hogy első férje már nincs is az élők sorában. Alig néhány nappal később azonban fény derült az újsütetű kormányzóné „feledé- kenységére". Mint bebizonyosodott: Evangeline asszony korábban nem két­szer, hanem háromszor kötött házassá­got, és első férje legjobb egészségnek örvend. Mindezt maga Carey kormányzó is az újságokból tudta meg. De hagyjuk a sajtópletykákat és tér­jünk vissza Nelson Rockefellerre, a ko­rábbi kormányzóra. Ö volt az a ritka amerikai multimilliomos, aki nem máso­kon keresztül szólt bele a politikába, hanem személyesen művelte azt. Gon­dos munkamegosztással: egyik testvére Albany madártávlatból eközben az Egyesült Államok harmadik legnagyobb bankjának volt az elnöke, a másik pedig jótékonysági akcióival és a művészet pártolásával hívta fel magára a figyelmet. Nem próbálom itt értékelni Nelson Rockefeller kormányzói vagy alelnöki te­vékenységét. Van azonban egy dolog, amely minden bizonnyal maradandó em­léket állít neki: az Albany-ban az ó kez­deményezésére létesített hivatali épület- komplexum. Nem tudom, hogy milyen magán- és egyéb érdekek fűződtek a megteremtéséhez, hogy kinek mennyit jövedelmezett, de azt tanúsíthatom, hogy lenyűgöző, rendkívül korszerű és prak­tikus. A harmincnyolc hektáron elterülő Nel­son Rockefeller Empire State-tér (ez ma a hivatalos neve) négy 16-emeletes iro­da-toronyépületből, egy 42-emeletes ugyancsak hivatalokat befogadó fel­hőkarcolóból, egy múzeumtömbből és egy művelődési palotából áll. Tizenegy ezer ember dolgozik ezekben az épüle­tekben. A komplexum közepén: óriási betonozott tér, parkosítva, medencékkel, szökőkutakkal, absztrakt szobrokkal. A teret egyik oldalról a régebben emelt Capitol zárja le. Az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulójára befejezett együttes épületeit széles folyosók kötik össze az alagsor szintjén. Valóságos földalatti vá­ros ez, amelyben ajándéküzletek, turista- irodák, bankfiókok, kávéházak, falatozók tucatjai állnak az alkalmazottak és a láto­gatók rendelkezésére. A falakat festmé­nyek díszítik. A művelődési palota különösen erede­ti. Óriási tojás alakú megemelt beton­szerkezet ez, amelyben a többi között egy ovális, amfiteátrum-szerűen kikép­zett 1600 személyes színházterem, egy kamaraterem, és alagsorában egy 2000 személyes kongresszusi terem található. Mindez a régi hivatali központ tőszom­szédságában, egy hajdani nyomorne­gyed helyén épült, 2 milliárd dollár költ­séggel. Hogy mennyire fizetödött ez ki a Birodalmi Államnak és adófizetőinek - arra vonatkozó számításokat és értéke­léseket nem láttam. A turisták viszont boldogan fényképezik... De természetesen nem ezért építet­ték KULCSÁR ISTVÁN muvmMm ÚJ szú 15 ófia, Bulgária fővárosa, Eu­rópa legrégibb városai kö­zé tartozik. Az emberi civilizáció létét ezen a településen hétezer évre visszamenően lehet bizonyí­tani. A város - földrajzi helyzetéből kifolyólag is - viharos múltat mondhat a magáénak. Leigázás, rombadöntés, újjáépítés váltakoz­tak története során. Szépségét - akkor még Serdica néven - a ró­maiak is nagyra becsülték. Az or­szágnak Szófia a negyedik főváro­sa, de rangját immáron egy évszá­zada szilárdan tartja. A szocialista forradalom győzel­mének kivívása után, 1944-ben Szófiában mindössze 320 ezren laktak, ma a főváros 1 millió 100 ezer lakost számlál. A város jelen­tős szerepet tölt be Bulgária nép­gazdaságában. Az ország ipari termelésének 16,2 százalékát a szófiai üzemek adják. Fontos feladatot vállalt a főváros az ország kulturális életében is - 11 felsőoktatási intéznény, 13 szín­ház, 31 múzeum, 200 egészségü­gyi létesítmény működik a terüle­tén. Az ország tudományos poten­ciáljának 70 százaléka itt össz­pontosul. A mai Szófia a fiatalok városa. Több mint 86 ezer fiatal dolgozik az iparban és a szolgáltató ágaza­tokban. A felsőoktatási intézmé­nyekben tanulók száma meghalad­ja a 46 ezret. SZÓFIA EGYKOR ÉS MA Az elmúlt évtizedekben a város megőrizte ugyan történelmi érté­keit, de emellett modern nagyvá­rossá fejlődött. A város déli részén magasházak sora övezi a széles sugárutakat. Itt található a nemré­giben felépült Kultúra Palotája is, amelyet az ország fennállásának 1300.évfordulójára adtak át ren­deltetésének. A városban az el­múlt évtizedekben 240 ezer új la­kás épült. A jelenlegi, VII. ötéves tervben újabb 90 ezer lakást épí­tenek a fővárosban. Szófia további fejlesztésének terveit gondosan készítik elő a vá­rosrendezésért felelős szervek. A lakásokhoz időben kommunális létesítményeket építenek, fejlesz­tik a közlekedést, bővítik és kor­szerűsítik a felszíni úthálózatot és épül a metró. Az ötéves tervben új repülőteret is kap Szófia. Ügyelnek a természetvédelem­re is. Ma 18 négyzetméter zöldte­rület jut egy-egy lakosra a város­ban, 1990-ben viszont már 60 négyzetméter. A történelmi városmag műem­lékeinek rekonstrukciója, állandó karbantartása a múlt tiszteletét mutatja, a ma itt élő emberek szép és egészséges környezetének megteremtése pedig a lakosság iránt érzett felelősséget. A város környékén, a Vitosa hegy lábánál, az Iszkar folyó mentén valóságos viziparadicsomot létesítenek a szófiaiak nagy örömére. (SOFIAPRESS) AZ ELSŐ METRÓ SZIBÉRIÁBAN Novoszibirszk lakossága megközelíti a másfél milliót, s egyre növekszik. Ez az ország negyedik legnagyobb területű városa. Gyorsan fejlődik az ipara, szaporodnak és bővülnek a tudomá­nyos intézményei. Az Ob folyó mindkét partján állandóan dolgoz­nak a toronydaruk, újabb és újabb lakótelepek épülnek. Mint minden nagyváros, Novoszibirszk számára is gondot jelent a közlekedés. Kiváltképpen azért, mert a rendkívüli hideg miatt a gépkocsik, autóbuszok, trolik sokkal rövidebb életűek, mint egyebütt. Ezért döntöttek úgy, hogy megépítik az első szibériai metrót. Az építés megkezdődött. Alagutakat fúrtak, készül az első földalatti állomás, hídpillérek magasodnak az Ob folyón. A több mint két kilométer hosszúságú híd a földalatti vonalának egyik fontos szakasza. A téli hidegek miatt - amikor a hőmérséklet olykor ötven fokig süllyed, és napokig tartanak a hóviharok - a hidat minden oldalról befedik. A földalatti gyorsvasút építését három szakaszra tervezik. Az első szakaszban hat állomás épül. Az alagútfúráshoz a legkor­szerűbb gépeket használják; közöttük egy 55 méter hosszú és 360 tonna súlyú kísérleti gépóriást. Ez a berendezés havonta 150 méter hosszú, 5,6 méter átmérűjű alagút ki fúrására képes. Tizenöt szakember kezeli. A szibériai fagyok közepette újdonság a földalatti vasút. Erős hatású légfüggönyök teszik majd kellemesebbé a be- és kijáratok­nál a levegőt, meleg levegőt vezetnek a lépcsöfeljáratok alá is. az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják a következő szibériai metróépítésnél. A novoszibirszki metrót az ország különböző részeiből érkező szakemberek - a kuznyecki szénmedence bányászai, közép- ázsia és jakutföldi bányák vájárai, Moszkva és Taskent metrósai építik. Az első metrószerelvényeket 1985-ben helyezik üzembe. V. LESCSENKO 1982.11.26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom