Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
/ » ÚJ szú 1982. II. 19. A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban a magyarországi Valóság című folyóirat múlt évi 11 -es számában Vargha János „Egyre távolabb a jótól“ írásában az idézetek tömegét sorolja fel. Arról akarja meggyőzni a közvéleményt, hogy idejében csússzon ki a „társadalmi csapdából“, amelybe a Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság között a vízlépcsőrendszer közös építéséről és üzemeltetéséről szóló Egyezmény aláírásával került. A szerző úgy véli, hogy a dunai vízerőművek tervezői az energetikusok diktátumának alapján nem több célú műtárgyat terveztek, hanem kimondottan csak energetikai művet, miközben megfeledkeztek azokról a károkról, amelyek az erőműrendszer építésének következményeiként a mezőgazdaságot, illetve a természeti környezetet sújtják. A dunai vízerőművek állítólag gazdaságtalanok lesznek és a sok milliárdos beruházás révén a Dunán egy hasznavehetetlen „piramis“ épül fel, amelyet egy hatalmon lévő valaki építtet saját tiszteletére. A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését a magyar féllel közösen készítettük elő, ezért úgy érezzük, hogy bennünket is érint a „társadalmi csapdáról“ szóló vélemény. Ezt pedig mint indokolatlant és igazságtalant határozottan elutasítjuk. A tárgykör pontos megvilágítására szükségesnek tartom az alábbiak elmondását: A Duna csehszlovák-magyar szakaszának közös kihasználásáról szóló első egyezményt 1952. augusztus 2-án írták alá. Ettől az időponttól kezdve mindkét partner közösen készül a vízlépcsőrendszer építésére. A csehszlovák fél a tervező és kutatóintézetek, a tudományos-műszaki bázis (pl. a főiskolák stb.), a beruházó és kivitelező szervezetek legrátermettebb szakkádereit vonta be az együttműködésbe. SZAKBIZOTTSÁGOK, MUNKACSOPORTOK A csehszlovák kormány 1953. augusztus 26-i határozatával megbízta a Csehszlovák Tudományos Akadémiát (CSTA), a Szlovák Tudományos Akadémiát (SZTA), a Csehszlovák Mezőgazdaság-tudományi Akadémiát (CSMTA) azzal, hogy kísérje figyelemmel a vízlépcsőrendszer tervezését, és hogy hatékony segítséget nyújtsanak a tervezőknek. A CSTA létrehozta a Vízgazdálkodási Bizottságát, amely Jez- dík akadémikus vezetésével 14 szakcsoportban működött, és néhány éven át a Duna komplex hasznosításával kapcsolatos feladatok megoldására fordította erejét. A szakmunkacsoportokban hazánk legtapasztaltabb tudományos és műszaki szakemberei dolgoztak. Az SZTA-n hasonlóképpen létrehozták a dunai vízerőmű építésének bizottságát, amely Őa- belka akadémikus vezetésével működött, ugyancsak több munkacsoportban. A CSSZSZK kormányának határozata alapján 1953-ban megalapítottuk atárcaközi koordinációs bizottságot Dr. Stoll a mérnök vezetésével, a Prágában székelő Központi Vízgazdálkodási Igazgatóság akkori elnökével az élen. A bizottság koordinálta valameny- nyi előkészítő, kutató munkát, amely a Duna komplex hasznosítására vonatkozott. A természeti feltételek vizsgálatát és a műszaki problémák kutatását a szakosított tudományoskutató és tudományos-felmérő intézetek végezték. Ilyen többek között a Bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet, a Prágai Vízgazdálkodási Kutatóintézet, a bratislavai Állami Hidrometeorológiai Intézet és nagyon sok más hasonló intézet. Néhány kérdést a főiskolákon oldottunk meg, és az előkészítő és felmérő munkákba az illetékes gazdasági-igazgatási és kivitelező szervezetek is bekapcsolódtak (az Állami Hajózási Igazgatóság, a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat, néhány efsz, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási igazgatóság stb.). A felmérések, a kutatások és a tanulmánytervek végzésével illetve készítésével velünk párhuzamosan a magyar fél is foglalkozott. A két oldalon folyó munkákat közös szakbizottság koordinálta. Erre a kormányküldöttségek között létrejött egyezmény alapján hatalmazták fel a bizottságot. TANULMÁNYTERVEZETEK A DUNA KOMPLEX HASZNOSÍTÁSÁRA A felmérések és kutatások előzetes eredményei alapján a Hydroprojekt (ma Hydroconsult) bratislavai tervezőintézet több tanulmánytervezetet dolgozott ki a Duna komplex hasznosításának vázlataival, nagyon sok alternatívában és változatban. Ezeket gazdasági szempontból kiértékelte, összehasonlította és kereste az optimális megoldást. A végső tanulmányt a tárgykör részletesebb megvilágítására használta fel, vagyis az újabb felmérések és kutatások irányítására és elmélyítésére. A kutatások, felmérések és a tanulmánytervek készítése során született eredményeket nem csupán a magyarországi szakemberekkel, hanem szovjet szakemberekkel is megvitattuk, hiszen ezek gazdag tapasztalatokra tettek szert a vízerőművek építésében. Az első konzultációra 1954 májusában került sor Moszkvában, a következőt ugyancsak itt tartották 1955 szeptemberében, majd 1958 áprilisában és májusában Bratislavában, illetve Budapesten tanácskoztak stb. A KGST 1955-ben megbízta a moszkvai Gidroprojektet, hogy a Duna menti államok tervezőintézeteivel együttműködve dolgozza ki a Dunának a Devíntól a Feketetengerig történő komplex hasznosítási tervjavaslatát. A tervjavaslathoz a csehszlovák szakaszra vonatkozó alapadatokat a Hydroprojekt dolgozta ki, mégpedig az illetékes reszortok által jóváhagyott adatok alapján. A dokumentációt a csehszlovák, a magyar és a szovjet szakemberek közös tanácskozásán is megvitatták. A tervjavaslat koncepcióját jóváhagyta többek között a Csehszlovák és a Magyar Állami Tervbizottság is. A tervezetet pedig végső soron a KGST villamos energiaügyi és mezőgazdasági állandó bizottságának együttes ülésén hagyták jóvá Szófiában, 1961 szeptemberében. A CSSZSZK és az MNK kormányküldöttségei 1963. április 20- án igazolták a szóban forgó tervezet helyességét és beleegyezésüket adták a közös beruházási feladat kidolgozásához. Ennek elkészítése, megvitatása és kiegészítése egészen 1970-ig elhúzódott. Közben a Duna Bratislava és Budapest közötti szakaszának hasznosítására vonatkozóan több más alternatív megoldás is született. Az alternatív megoldásokat mindkét fél illetékes szervei megvitatták, összehasonlításokat végeztek, majd megszületett a végső döntés: fel kell építeni a gabőí- kovo-nagymarosi vízerőműveket a kormányküldöttségek 1963. április 20-án született egyezménye alapján. Valamennyi alternatív megoldást nem sorolhatunk fel, hiszen az nagyon sok helyet töltene be. A mindkét fél által tanulmányozott megoldásokat az 1973 júniusában a közös beruházási feladatról szóló jelentés tartalmazza. A Közös beruházási feladat dokumentumtervezetét minden érdekelt szervezet részvételével a beruházási bizottságokban megvitatták, és elbírálás, kiegészítés végett hazánk minden központi hivatala megkapta. Felülbírálta a tervezetet a Szövetségi Műszaki és Beruházási Minisztérium Állami Szak- véleményező Bizottsága is, s csak ezt követően terjesztették a csehszlovák kormány elé jóváhagyásra. MEGFONTOLT DÖNTÉS A CSSZSZK kormányának elnöksége a Közös beruházási feladatot 1974. január 24-én, az MNK Minisztertanácsa pedig a 3056/1974-es határozatával hagyta jóvá. A jóváhagyott beruházási feladat alapján a két érdekelt fél közösen kidolgozta az Egyezményes Tervezetet. A tervezési megoldások a felmérési és kutatási eredmények alapján készültek, e feladatok jegyzékét az Egyezményes Tervezet tartalmazza. A két fél által végzett felmérések és kutatások címeinek a felsorolása is kitenne egy kötetre valót, ezért ebben a cikkben nem vállalkozhatunk ismertetésükre. A CSSZSZK és az MNK kormányelnöke 1977. szeptember 16-án írta alá a Gabéíkovo-Nagy- marosi Vízlépcsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről szóló Egyezményt, és a két beruházó ország 1978 második negyedében megkezdte az építési munkákat. A fentiekből is világosan kitűnik, hogy a közös vízlépcsőrendszer építését 25 évig készítették elő, és hogy a döntési folyamat nem volt elhamarkodott. Mindkét fél részéről számos kutatási eredményre támaszkodtak az illetékesek, alaposan mérlegelték a mellette és az ellene szóló érveket. Naiv elképzelés, hogy a fentiekben ismertetett döntési folyamat mellett valaki titokban „társadalmi csapdát“ készített elő a magyar fél számára. Szükséges viszont, hogy a Vargha János cikkében szereplő kérdéses pontok közül néhányat megvilágítsunk. A cikkíró szerint a tervezők nem vették alaposan fontolóra, hogy a csökkenő talajvízszint az üzemvízcsatorna mentén milyen hatással lesz a mező- gazdaságra, az erdőgazdálkodásra és a természeti környezetre. Ml LESZ A TALAJVÍZZEL? Az üzemvízcsatorna várható hatását a talajvízszint alakulására hosszú távú kutatás alapján határozták meg. A helyszíni és a modellkísérletek, valamint a Bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet tudományos dolgozói kísérleteinek alapján született eredmények, továbbá a Bratislavai Komensky Egyetem Természettudományi Kara geológiai és hidrogeológiai küldetésú intézete kísérleti, számítási eredményeinek alapján számították ki a várható hatást. Az üzemvízcsatorna várható hatását a talajvízszint alakulására tömören a következőképpen jellemezhetnénk: A Duna mentén a talajvíz szintje eddig különböző mélységekben volt található, és időnként jelentősen ingadozott. A Felsö- Csallóközben a felszín alatt 4-8 méteres mélységben feküdt, s a kavicsos-homokos rétegekben nem érvényesült a hajszálcsöves érintkezés a termőtalajjal. A Csallóköz középső részén a talajvíz szintje 0 és 2 méter mélység között ingadozott, a Duna, a Kis- Duna és a Vág vízállásától függően. Szárazság idején a talajvízszint nagyon lesüllyedt, a talajból a nedvességtartalom elpárolgott, a terméshozamok lecsökkentek. Ilyen esztendő volt pl. 1947. Más években viszont ellenkező volt a helyzet. A Duna magas vízállása következtében a csallóközi csatornák nem győzték elvezetni az átszivárgó hatalmas vízmennyiséget, s így jelentős kiterjedésű területek, termőföldek kerültek víz alá. A gabőíkovói vízlépcső megépítése után a talajvízszint ingadozása csökken. A tározóban, az üzemvízcsatornában és a régi Duna- mederben (az erőmű csúcsüzemeltetési idejétől eltérően) a víz szintje állandósul, és ennek eredményeképpen a talajvízszint sem ingadozik majd annyira, mint most. A Csallóköz felső részén a folyami tározóból erős beszivár• Betonba ágyazzák a hatalmas vasbetoncsöveket (Keszeli Béla felvétele) gás következik be, s ezáltal a talajvíz szintje itt várhatóan 1-3 méterrel megemelkedik; ez pedig főleg a Duna menti erdők számára lesz kedvező hatással, amelyek itt eddig gyakran kiszáradtak. A Csallóköz középső részén Ná- dasd-Baka-Bős-Szap-Medve (T rstená-Baka-Gabcíkovo-Pal- kovicovo-Medved'ov) térségében az üzemvízcsatorna szakaszán a Duna-mederben csökken a víz szintje, és ezáltal a talajvíz szintje várhatóan 1-3 méterrel süllyed. Meg kell jegyezni, hogy azon a szakaszon várható a talajvíz- szint-csökkenés, amely az eddigiekben a legtöbbet szenvedett az altalajázástól. A Csallóköz részének többi területén a talajvízszint eddigi középső szintje állandósul, különösebb kilengések nélkül. A Csallóköz déli részén a talajvíz szintjét az 1,0-1,5 méteres mélységben tartják meg a levezetőcsatornák és a szivattyúállomások segítségével. A tározó gátjának es az üzem- vízcsatornának a mentén szivárgó-csatornákat építenek. Segítségükkel szabályozhatóvá válik a talajvíz szintje a csatornából történő beszivárgás alapján. Ha a tározó gátja mentén nem építenének szivárgó-csatornákat, akkor az átszivárgó víz nagy területeket árasztana el a Csallóköz felső, középső és alsó részén egyaránt, mert a jelenlegi csatorna- és szivattyúrendszer nem győzné a felgyülemlő víz elvezetését. A vízhozam-növekményből a Csallóköz területére csak annyit használnak fel, amennyire a mezőgazdaságnak szüksége van, a többit az üzemvízcsatorna 4-es kilométerénél a Duna régi (elhagyott) medrébe vezetik vissza. A VÍZLÉPCSŐ HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGRA ÉS AZ ERDŐKRE Az új talajvízháztartás a gabőíkovói vízlépcső felépítése után tehát nagyon kedvező lesz a mező- gazdasági termelés számára, mert a rendelkezésre álló mechanizmus segítségével szabályozható a talajvíz szintje, és optimálissá teheti ezt. A mezőgazdaság számára így nagyon sokat jelent az árvízvédelem további megszilárdítása és a talajvízháztartás stabilizálása, ezen kívül pedig az ágazat sokat nyer azzal, hogy fejlesztheti az öntözéses gazdálkodást. A dunai vízlépcsőrendszer hatását a mezőgazdasági termelésre pozitív és negatív értelemben egyaránt megvizsgálták és kiértékelték az illetékes kutató- és tervezőintézetek. Az így kapott eredmények bekerültek a vízerőmű gazdaságossági hatékonyságát elemző számításokba, beleértve a termőföld-terület csökkenésével kapcsolatos veszteségeket is. A dunai vízlépcsőrendszernek az erdőkre, a Duna menti faállományra gyakorolt várható hatását is megvizsgálták és kiértékelték az erdőgazdasági kutatóintézetek és az illetékes erdőgazdaságok. Az erdőgazdaság jelentős kárt szenved. Az erdöalapból 2900 hektárt veszít, s ezt főleg a Bratislava alatti tározó megépítésével, 3400 hektárnyi erdőt érint a talajvízszint emelkedése és 4200 hektárt a csökkenése. A hidrológiai alap csökkenése illetve emelkedése ily módon lényeges hatással lesz az erdőkre, s az érintett területeken új fákat kell kiültetni, olyan típusokat, amelyek majd megfelelnek a megváltozott feltételeknek. Az is tény azonban, hogy az erdőkre kedvező hatással lesz az említett területén a talajvízszint-emelkedés, valamint a talajvízháztartás eddigi ingadozásainak csökkenése. Lehetőség kínálkozik a hullámtéri erdőgazdálkodás jelenlegi gondjainak, nehézségeinek az enyhítésére, illetve megoldására is. A Duna régi medrébe juttatott víznek elegendőnek kell lennie a hullámtéri új erdők vízigényének kielégítésére. Kísérletezni fognak majd az időnkénti elárasztással a Körtvélyes-Dunakiliti Duzzasztóművön keresztül, és más megoldásokkal. DR. PETER DANISOVlC mérnök
